1.rész

Meleg volt a reggel. Kellemesen aludt, és bár már néhány másodperce ébren volt, a szemét még nem nyitotta ki. Elöl a haja az arcába hullott, de most ügyet sem vetett rá, mélyet lélegzett, majd felkészítette magát arra, mennyire süthet be az ablakon a nap.
Jól tette, ahogy kinyitotta a szemét már hunyorgott is, inkább becsukta. Arra kapta fel a fejét, hogy valaki megszorítja a karját, így maga mellé nézett. Meglepetten nézte a mellette fekvő, vagány frizurájú lányt a rózsaszín hálóingben, és hogy karjaival átölelte az övét. Elmosolyodott azon, hogy észre sem vette, amikor bebújt mellé a takaró alá. Persze annyira ez nem lepte meg, semmire sem szokott felkelni, nemhogy egy ilyen este után.
Finoman kiszabadította a karját, közelebb csúszott a lányhoz és teljesen átfogta. Fogalma sem volt arról eddig, mennyivel könnyebbek a reggelek, ha amellett ébred akit szeret. Már majdnem lehunyta a szemét, amikor a lány eltüsszentette magát, ezért feljebb húzta a lány derekától a takarót egészen a puha válláig. Erre kezdett ébredezni ő.
- Jó reggelt. –nyitotta ki a kékesbarna szemeit.
- Jó reggelt. –ismételte.
Egy-két másodpercig csak néztek egymás szemeibe, majd a lány összekuporodva befúrta a fejét a fiú mellkasába, aki ismét átfogta.
- Mennyire voltam kész tegnap? –szólalt meg végül.
- Hát... volt már rosszabb. De bátyus nagyon csúnyán szétcsúszott. Sajnálom szegény Orime-t, biztos nehéz estéje lehetett.
- Kiwadoi? Szétcsúszva?
- Nagyon csúnyán! Neked a kétszeresed volt! Nem is értem, egyáltalán minek mentetek inni? –ásított.
- Csak úgy, nem volt indok. És én mondtam neked, hogy gyere!
- Roy, este Pinky-vel voltam! –fordult a másik oldalára, lehunyták a szemüket.
- Ja, hányra értél haza? –miközben ezt kérdezte átfogta a derekánál.
- Hajnal három fele, Yoru elhozott. Akkor értem haza amikor Orime pont kitámogatta Arashi-t. Te akkor csuktad be a szoba ajtaját.
- Aha. –dünnyögte, majd kis idő múlva szólalt meg ismét. – Milyenre fessem ki a szobát?
- Ha kifested nekem a szobát én akkor se költözöm még ide.
- De igen.
- De nem!
- Azt hittem ezt már megbeszéltük!
- Beszéltünk róla, de még nem beszéltük meg! Egyébként is, azért kell kifesteni mert nem egészséges a fekete szoba!
- És mit akarsz milyen legyen? Bármi a rózsaszínen kívül.
- Franc. –nevette el magát.
- Ne már!
- Legyen narancssárga.
- Miért pont az?
- Mert a szinisztika szerint nagyon egészséges, nyugtató szín, és többek között a sikert, boldogságot, a kreativitást... és a vonzerőt fejezi ki. –fordult felé ismét, a körmeivel cirógatni kezdte a nyakát, mire a fiú puszit adott a szájára.
- Még valami?
- Növeli az agyba jutó oxigént, és élénkítő hatású.
- Nem veszem be. Mi van még?
A lány még jobban összekuporodott vesztesen, karjait behúzta és fejét megint befúrta a fiúhoz: - Meleg szín.
- Na ugye!
- Jó de... Roy, nagyon hideg van ebben a szobában! Meg sötét is! Képzeld el mennyivel jobb lenne valami finom barack árnyalat, valami pasztellféle, ami nem túl világos de nem is sötét, és...
- Hagyjál aludni, Rose. –fordult most meg ő, félbe szakítva a lányt.

Dél fele járhatott. Öt lány viháncolva kergetőzött a kertben, mindegyikükön csupán egy fehér trikó volt és egy rövid szoknya, hajukat felkötötték.
A fiúk kiszaggatott farmerban, félmeztelenül ültek a háztetőn, kezükben egy hideg sörrel.
- Na, jobb már? –nézett az egyetlen hosszú hajú fiú a mellette ülőre.
- Biztos, hogy ez segít, Heaven? Nem tejet kell ilyenkor inni inkább?
- Azt nem akkor kell, ha hányingered is van? –szólt közbe a legalacsonyabb, az előbbi öccse.
- Miért Dereck, szerinted nincs hányingere? –bökte meg Rewrite Arashi arcát gúnyosan, Arashi megcsapta a vállát, mire visszahúzta a kezét.
- Hogy ütötted ki magad így? –kérdezett most a másik legszélen ülő srác, Veon.
- Nem tudom. Ittunk. –vont vállat, és beleivott a sörbe.
- Tulajdonképpen... ha Arashi azért iszik, hogy ne legyen ennyire másnapos... mi miért iszunk? –húzta meg Dereck a sörét.
- Mert meleg van és jól esik. –szólt most a Rewrite és a Veon között lévő Yoru.
Rewrite letette a sörét és hátra dőlt, karját a szeme elé helyezte.
- Te is rosszul vagy? –nézett rá Dereck.
- Nem. –válaszolta fáradtan.
- Baj van Rewrite? –kérdezett most Yoru.
- Nem csak... semmi.
- Ááá. Csajbaj. –kommentálta Veon, majd ivott.
- DEHOGY IS! –ült fel hírtelen.
- Veszekedtetek? –nézett rá Arashi.
- Nem! –mérgelődött.
- Csak nem gondjaitok vannak? –így Dereck.
- Nincsenek!!!
- Akkor? – Yoru kérdésére viszont már nem pattogott, egy ideig csak nézte a lent rohangáló lányokat.
- Csak... szóval... ma is szóba került az összeköltözés.
- Ugye nem idegesítetted fel? –bökte meg a lábát a lábával Arashi.
- Nem, nem úgy volt. Megkérdeztem milyenre fessem ki a szobát, tudod, és... valahogy ez lett belőle. Nem veszekedtünk, csak... értitek. Egyébként is, nem is értem, hogy egy ilyen lány mint ő hogy tud egyedül maradni! Amióta Arashi Orime-hez költözött biztos nem olyan jó ott lakni, nem? Az meg nem megoldás hogy néha átmegyünk, néha ő jön át.
- Csak nem akarja magát ennyire lekötni még. Pedig én már az áldásomat adtam rá. –vonta meg a vállát az említett bátyja.
- Na! Azt is csak azért mert elvesztettél egy fogadást Rew ellen! –szólt most az öccs.
- És? –vigyorgott zavartan.
- Én megértem. Nekem sem kellemes, hogy Ayumi nem velem lakik. –bólintott Veon. – Bár ha lenne húgom, az úgy gondolom más. Te ezt hogy nyelted le Yoru?
- Könnyen. Nem engedtem el Arisa-t Ayko-hoz.
- Nem? –nézett rá mindenki döbbenten.
- Nem.
- De... nem nagy költözés van ma nálatok, hogy Pinky hozzád költözik, Arisa meg el Ayko-hoz? –kérdezett Rewrite.
- Nem. Pinky is hozzánk költözik és Ayko is.
- Négyesbe? –ismét együttes megdöbbenés.
- Most miért? Kevesebb a rezsi.

- Szóval Rewrite megint előjött a költözzünk-össze ötlettel? – lépett Ayumi Haru és Ame leszármazottja mellé.
- Igen. De én még nem hiszem, hogy akarok.
- Miért? Hidd el, nem rossz az. –tette a lány vállára a karját a legkisebb.
- Persze Pinky, te könnyen beszélsz. Neked ott van Arisa, ha baj lenne. –kacsintott rá Sierpe.
- De nézd meg mennyien összeköltöztek már! Orime, te is szereted, hogy Arashi veled van nem? –védekezett Pinky.
- Hála az égnek, hogy nem hozzá költöztünk, hanem hozzám! Az a ház akkora mint egy egérlyuk és... –de mielőtt befejezhette volna Sierpe belé rúgott.
Igaz volt. A párok már nagyon együtt voltak. Orime és Arashi már egy éve beköltözött egy lakásba, ami közvetlen amellett a lakás mellett volt, amiben Orime egykoron a családjával lakott. Arashi háza üresen állt, így a régi raktárban hármasban maradt Sierpe, Dereck és annak lánytestvére ment oda, ám végül a lány visszament a raktárba, hogy ne zavarjon. És tudta, rózsaszín kis barátnője és egy jó barátja is most fognak egybe költözni két emberrel. A többi pár pedig? Nos, Mijuni és Kaito nem tudta eldönteni, kié legyen a ház, így teljesen átalakították, a közepénél falat húztak, és ikerházat csináltak belőle, a párjuk pedig odaköltözött hozzájuk. Naoyuki már régóta együtt él Yukari-val, Yukari úgy költözött hozzá, hogy jóformán észre sem vették. Egy nap még csak a fogkeféjét hagyta ott véletlenül, aztán később már új szekrény is van a cuccainak, végül már csak látogatóba megy a családjához..
Amikor Misa lett megkérve a költözésre, először nagyon sokat gondolkodott rajta, nem volt biztos abban, jó ötlet lenne-e, de végül úgy gondolta megpróbálja, jelenleg ott lakik, ha a hónap végére is megy a dolog, akkor marad Touya-nál. Haji és Cheza egy ideig Rose-hoz költöztek a raktárba, ám Nuru felajánlotta nekik a megüresedett lakását, míg Chishi a ráhagyott házba költözött, Raven-el együtt, aki egy iedig csak addig maradt volna, amíg nem talál mást, de végül nem ment sehova. Az egyetlen rajta kívül aki nem volt még a barátjával, az Ayumi volt, ő ugyanis a másik unokatestvérét és annak barátnőjét szállásolta el.
- Azt hiszem lassan jobb lesz, ha én is költözöm. Nem akarok tovább én lenni az a tipikus harmadik személy... De nincs szívem kirúgni őket, főleg, ha lenne hova mennem ahol jó dolgom lenne. –szólalt meg Ayumi, mire a lány odakapta a fejét.
- Semmi baj. Tudom, ez az egész összeköltözősdi... kicsit mintha szétszakadnánk, hiszen nem is olyan régen mind együtt aludtunk Rewrite kicsi lakásában, amikor még senkinek nem volt terve, de... attól, hogy mind odakölltözünk a párunkhoz, még nem változik semmi. És... nem kell félned. Nem vagy egyedül. Bármikor kellünk csak áthívsz és megyünk... bár elég messze laksz, Rosei. –ütötte el a végét viccel.
- Ez volt az utolsó. –fújta ki magát késő délután Rewrite.
- Kösz, hogy átjöttél segíteni. Hárman azért könnyebb mint ketten. És Rosei is nagy segítség volt. – mosolygott rá Yoru, mire a srác peace-jelet mutatott fel.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elkészülünk. –sétált hozzájuk a harmadik.
- Hát, mivel Pinky már jóformán itt lakott, így kevesebb cuccát kellett áthozni. Nem úgy mint neked!
- Most mit vagy úgy oda, te nem engedted meg, hogy a húgod jöjjön!
- Csodálkozol?
Rewrite nevetni kezdett, mire mindketten ránéztek.
- Bocs. –hangzott egyszerre.
- Semmi. Csak belegondolok, hogy ti majd valamikor esetleg sógorok lesztek. Nekem kettővel is meg kell majd küzdenem.
Yoru egy pillanatra kicsit eltátotta a száját. Ahogy ránézett erre az erős, céltudatos, okos srácra, furcsa volt belegondolni, hogy nagyjából négy éve még a vérét akarta, vagy minimum leütni a hülyeségei miatt. Most pedig együtt segítenek beköltözni két barátjuknak. A másik oka a meglepettségének pedig az... mennyivel jobban kezeli a nehéz helyzeteket.
Gondolatmenetét most megszakította, hogy barátnője beleugrott a srác nyakába, aki úgy megijedt, hogy kiáltott egyet, de aztán megpördült vele, lenyúlt a derekához és maga elé rántotta, csikizni kezdte.
- Visszavonom. -.-
- Mit, Yoru? –sétált mellé húga.
- Ja, semmit, csak elbambultam. –húzta magához a derekánál, a lány nevetgélt, eltolta magát és Ayko-hoz futott, a fiú átölelte.
Yoru zajt hallott a konyhából, amit a többiek nem, el lettek foglalva. Ám ő kiment, hogy megnézze mi történt, elég nagy puffanás lehetett.
- Basszameg. –sziszegte a földön lévő lány, ahogy a hátához ért fájdalmasan.
- Rosei? Jól vagy? –futott oda hozzá, és felsegítette.
- Persze. Csak megcsúsztam.
- Fáj?
- Nem, dehogy. –mosolyodott el. –Menjünk be, jó? –és ezzel hátat fordított.
- ROSE! VÉRZIK A HÁTAD!

Kis idő múlva visszamentek hozzájuk, a lányon a fehér trikó helyett egy fekete volt.
- Miért vetted át? –nézte meg Rewrite.
- Csak mert... szóval... összekoszoltam, miközben pakoltam.
A srác csak bólintott, odalépett hozá és karját a derekára szorította.
- Átjössz? –nézett rá selytelmesen.
- Ne, inkább te gyere át. –kezdte simogatni a kulcscsontját.
- Ne már cica, szinte mindig én megyek!
- Két hete még csak a raktár közelébe sem jártál!
Ekkor vágódott ki az ajtó. Egy kis szellem lihegett mélyeket, riadtan nézett rájuk.
- Tay? –szólította meg Rewrite.
- Rose... Rose... –de nem tudott semmit mondani, hírtelen térdre rogyott. Az említett egy macska gyorsaságával futott oda és kapta fel.
- Rewrite... –szólt ismét, mire az odasietett.
- Tay, mi történt?
- Seimei.

Késő este volt, amikor Rewrite és barátnője befeküdtek az ágyba.
- Akkor sem értem ezt. Miért ismételgette Seimei nevét? És hogy-hogy nem találtuk meg Semei-t? Te érzed őket, nem?
- TE TALÁN NEM? –ugrott négykézlábra az ágyból, bőre egyből sötét lett, szeme vörös, haja ezüst, és macskafülek pattantak elő.
- Nem úgy értettem! Csak te jobban megtalálnád mint én.
A lány ismét olyan lett mint előbb és visszabújt a takaró alá.
- Lehet. –bólintott. Kis idő múlva a fiú elvigyorodott. – Most... most meg mi van? –pirult el.
- Imádom mikor duzzogsz.
- Te szemét! –nevette el magát és fejbe vágta a párnájával, a fiú elkapta a derekánál és csiklandozni kezdte, mire a lány próbált nem sikítozni, a körmével a kezét kezdte kaparni. Rewrite nem sokáig bírta, elrántotta a kezét és dörzsölni kezdte, majd felült és a lány felé hajolt, aki ismét elpirult, engedte, hogy a fiú megcsókolja. Kis idő után Rewrite simogatni kezdte a lány combját, egyre beljebb haladva, ám Rose ellökte.
- Ne, Tay a másik szobában alszik!
- És?
- Roy!
- Majd visszafogom magam. –hajolt vissza, hogy ismét csókolózzanak és simogathassa, de ismét el lett lökve.
- Na, Roy!
- Halkak leszünk.
- Nem, Rewrite! –bújt ki alóla.
- Hjjjó. Akkor ne. –fordult el. Rose erre felült, felhúzta a lábait. Egy kis ideig csak nézte a hátát, majd ledőlt, a fejét befúrta az említett izmos hátba, és a kezeit a meleg bőrön tartotta.

Ám hiába is próbált elaludni, nem járt sikerrel. Felkelt, arra gondolt benéz Tay-hoz, hogy minden rendben van-e, de a fiúcska ugyanolyan pózban ült mint ő nem rég, arcocskája zavarról árulkodott.
- Te sem tudsz aludni? – mosolygott rá.
- Veszekedtetek Rewrite-al? –kérdezett vissza. Rose aprócskát megdöbbent a fiú aggódó szemeit látván, ám ismét mosolyt vett fel és leült az ágyra.
- Miből gondolod?
- Zavarok... igaz?
- Nem, dehogy is! Nem azért kapta fel a vizet, mert... érted. Sokkal inkább azért, mert nem szereti ha Rewrite-nak hívom.
- Tényleg? –lepődött most meg ő.
- Igen, tudom, fura. –nevette el magát- Hogy ha a keresztnevén hívják arra berág, nállam meg pont akkor ha a becenevén hívom.
- Rewrite jó ember. –suttogta lehajtott fejjel. Rose-ban kis aggodalom merült fel, meg akarta fogni a kisfiú kezét, de az elrántotta, remegve nézett fel rá: - Te is az vagy!
- Tay... –ejtette halkan a nevét, mire a fiú ismét lehajtotta a fejét, szemeit szorosan összezárta, remegő kezeit ökölbe szorította. A lány közelebb csúszott hozzá és átölelte.
- Semmi baj... valami felzaklatott téged... nem baj, ha nem akarsz róla beszélni... de nem kell félned semmitől... mi meg fogunk védeni, akármitől is ijedtél meg! –suttogta halkan. Egy-két feszült másodperc után a kissebb a lány hátára vonta a kezét, még trikón keresztül is érezte, valami nincs rendben a bőrfelülettel.
- Megsérültél? –távolodott el.
- Ja, a hátam? Nem, semmi bajom. –mosolygott megint, hogy megnyugtassa, ám ő a lány bal kezéért nyúlt, rávonta saját arcára, míg a másikat továbbra is a hátán tartotta. Egy hírtelen mozdulattal benyúlt a trikó alá a sebhez, majd a bal szeméből vér tört elő, a lány hátából is.
Rewrite pedig a lány sikolyaira kelt fel, és futott be.
Semei nedvességet érzett a kezén. Lenézett, a körmei alól csordogáló vér egyre jobban öntötte el a kezét.
- Elkezdődött.

- DE MI TÖRTÉNT PONTOSAN? –kiáltott Tei és Arashi egyszerre.
Rewrite az asztalnál ült, míg ők vele szemben álltak. Úgy érezte elégszer mondta már el nekik, hogy ő semmit nem tud, hogy megnyugtatta, lemosta a szerencsétlenekről a vért, majd lefektette őket, de egyik sem tudott aludni, ezért altatót adott nekik.
Az ajtó hírtelen vágódott ki, Seimei pedig belépett rajta: - Ez egy játék.
Rewrite felpattant, bezárta az ajtót, és csuklónál fogva beljebb rángatta őt.
- Ha érzed, hogy valamelyik szellem-pajtásod próbál elérni, akkor jössz!
- De nem éreztem semmit! –rántotta ki a kezét. Arashi és Rewrite értetlenül néztek egymásra.
- Nem... nem, ez még túl korai! –suttogta Tei, mire rá fordították a tekintetüket.
- Egyszer el kellett jönnie. Mit hittél, hogy elkerül?
- Nem... ez így nem igazságos!
- Tudtál róla... TUDTÁL RÓLA!
- De amikor először meséltél erről, akkor még más volt, mert én... –de itt elakadt.
- Mert te? –vetette oda szánalommal teli a másik szellem.
- Mert én akkor még... nem voltam nővér. –suttogta a végét.
Rewrite hírtelen megmerevedett, minden ízében remegni kezdett.
- Heaven. –suttogott felé Arashi, az nem nézett rá.
- Nem igazság. –suttogott ő is.