14.rész- Meglepő fordulat

Reggel korán kelt fel Kagome s Makuna is.

- Makuna ma, muszáj iskolába mennem, de ha hazajöttem, indulhatunk a középkori Japánba. Jó?

- Persze,-gondolkodott a fiú majd felnézett a lányra-és én addig mit csináljak?

- Olvas, vagy tévéz vagy, nem tudom… a lényeg, hogy ne okoz bajt, és ne menj innen el!

Fejezte be a beszélgetést Kagome s rohant is az iskolába.

Makuna törökülésbe leült s nézett maga elé. Ekkor Souta lépett be a nővére szobájába.

- Mit csinálsz?-kérdezte leülve az ágyra Souta.

- Semmit...-nyitotta ki a szemét Makuna.-Neked nem iskolában kéne lenned?

- Á! Ma nem, tudod beteg, vagyok.-nézett még mindig a fiúra Souta.

Majd a kisfiú felállt s Makuna elé ment.

- Bocsásd meg a nővéremnek ,ha néha bolond dolgokat csinál.-mosolygott Souta.

- Hogy érted ? -nézett értetlenül Makuna, majd felállt és felkapta Kagome hátizsákát.

- Hova mész?-nézett a kisfiú Makuna-ra.

- Nem keveredsz bajba úgye?-nézett a földre a szellem.

- Nem...-mosolygott a kis fiú.

- Hát akkor, majd találkozunk legközelebb.-nézett mosolyogva Makuna a kis fiúra. S hirtelen kiugrott az ablakon, hátán a táskával.

- "Nagyon rossz érzésem van. Jobb, ha mihamarabb visszamegyünk Kagome-val a középkori Japánba."-futott a fiú az iskola felé.

Eközben az iskolában vihar felhők gyülekeznek. Egy lány talán túlságosan is el van foglalva a gondolataival.

- Szia Kagome!

- Houjo....-lepődött meg Kagome az előtte álló fiútól.

- Tudod, csak azt szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem moziba?

- Hát....- mondta Kagome elgondolkodva.- "Nem lehet, ma Makuná-val vissza kéne mennem a középkori Japánba."

Ekkor azonban a lány barátnői elé álltak.

- Kagome persze, hogy elmegy.-mondta Ayumi.

- Rendben akkor Szombaton találkozhatunk.- mosolygott a fiú majd elment.

- Mi?-nézett mérgesen a barátnőire Kagome.

- Sajnáljuk Kagome, de ez nem mehetett így tovább!-válaszolta a tekintetre Yuka.

- Így van! Megváltoztál.- Eri és Ayumi helyeselt.

- Nem igaz.- védte magát a lány.

- Dehogynem... Houjo rendes fiú.

Kagome szólni akart épp, de becsengettek. A tanár elkezdte magyarázni az Al Gebra újjab dolgait.

- Mishima kérlek, magyarázd el...-szólt a tanár.

Ekkor egy szőke lány állt fel és kezdett el beszélni. Viszont a mögötte ülő lány nem is figyelve az órára, csak előre nézett.

- "Nem változtam meg... Egyáltalán miért menjek el Houyo-val, hisz ma Makuna-val kell vissza mennem a középkori Japánba."-gondolatok furikáztak

 Kagome agyában, majd az emlékek.

( - Inuyasha, honnan veszed, hogy Makuna nem változhat meg!-nézett Miroku a félszelemre.

- Csak, ez érthető nem!-válaszolta Inuyasha.

- Nem igaz! Mindenki változhat!!-mondta mosolygósan Kagome.)

- Igen, mindenki változhat!-mondta a lány észrevévén, hogy már nem a gondolataival játszik s az asztalra támaszkodva állt.

Midenki a lányra figyelt, majd a tanár megszólalt.

- Kagome kérlek, fáradj ki a teremből, vagy van valami mondandód?

- Nem....-ment ki halkan a teremből Kagome.

 Kin az ablakból nézett kifelé, látta, hogy milyen gyönyörű az idő.

- Vajon a középkori Japánban is ilyen szép az idő?-suttogta halkan.

Bár úgy látszik nem is olyan halkan.

- Biztosan, de lehet, hogy esik, havazik vagy ilyesmi.-nézett Kagome-ra a fiú.

- Igen meglehet.-helyeselt a lány, úgy, hogy észre sem vette a mellette álló fiút.-Makuna?-kapott észbe a lány.

- Jó lenne, ha mennénk.-válaszolta kitérve a kérdésből Makuna.

- Kagome!-szólt valaki hátulról. Kagome és Makuna is hátranézett s észrevették Houjo-t aki nem is olyan messzire volt tőlük.

- Houjo ...-nézett lepödöten Kagome.- " Már csak ez kellet."

A két fiú lepödöten nézet egymásra. Majd Houjo megszólalt.

- Akkor a szombat áll ugye ?

- Houjo..- lökdöste egy kicsit arrébb Kagome a fiút, hogy ketten beszélhessenek.- Figyelj Houjo.. amint tudod én elég beteges, szoktam lenni...

- Mire akarsz kilyukadni Kagome? - nézett a lányra a fiú.

- Csak annyi szóval, hogy miért nem hívod a másik osztályban lévő egyik lányt, biztosra tudom, hogy szívesen veled menne.

- Hmm....-nézett furcsán Houjo a lányra majd elmosolyodott.- Jaj Kagome nem kell féltékenynek lenned, hidd el, hogy nem érdekelnek azok a lányok.

- Mi?- nézett értetlenül az éppen elmenő Houjo-ra. Közben hátulról is értetlenül nézett Makuna aki, biztosan halott mindent.

Kicsit később már nem messze a szent kúttól, végre megszólalt Kagome.

- Miért jöttél el otthonról?-kérdezte a fiúra nézve a lány.

- Beszéltem az öcséddel, na meg.-hagyta abba a fiú.-.. Nem lényeges.

- "Vajon mire értette... Mit nem mondott el?" - nézett Kagome Makuna-ra.

- Szóval te és az a fiú...- kérdezte a fiú úgy, hogy nem is nézett a lányra.

- Nem mi nem járunk vagy valami ilyesmi. - csavargatta az ujjait zavartan Kagome.- Csak a barátnőim ma úgymond rámuszitották.

- Kagome?

- Igen?

- Miért viselkedsz most így?- mosolygott a fiú.

- Hogy érted?-nézett lepődötten a lány.

- Hm...-mosolygott a fiú s hozzáért Kagome kezeihez.- Úgy értem.. miért töröd az ujjaidat ki?

A lány most a kezére nézett s csak gyorsan, zavartan mosolygott egyet.

- Itt is vagyunk.- terelte el a témát a lány, s átvette a hátizsákát.

Egy perc sem telt bele s már a középkori Japánban találták magukat.

- A többieknek valahol itt kell lenniük.... Gyere Makuna.-mondta a lány s elindult Kaede anyó falúja irányába.

Kagome ment s mikor már ő és a fiú között volt egy kis táv észre vette, hogy a szellem nem követi.

-" Vajon miért nem jön, miért áll egy helyben?"

- Én nem hiszem, hogy jó ötlet, ha veled mennék.-kezdte el a fiú a földre nézve.

-" Szóval ettől tart."- nézett a lány a szellemre s már szólni akart, de a fiú megelőzte.

- .... Amit tettem az megbocsáthatatlan, nem kérhetem, hogy megbizanak bennem.

Kagome és Makuna között egy kis szellő kerekedett, melyben ez a pár perc is öröké tartónak tünt. A lány elmosolyodott és oda ment a szellemhez.

- Figyelj ide Makuna!-kezdte a lány úgy, hogy egy kicsit tolta hátulról.

- Mit csinálsz ?- nézett lepödöten a szellem a lányra .

- Makuna ebben az esetben nincs igazad! Megváltoztál. Miroku, Sango, Shippo és Kirara hamar el fogják fogadni. Kema olyan boldog lesz hogy csak, na, nekem elhiheted!-mosolygot a lány-Inuyasha pedig.-megakadt a szó-... Hát, ahogy a húgod szokta mondani, amikor mérges, ő egy makacs majom de egy idő alatt ő is bízni fog benned!

Makuna hirtelen megtántorodott és mosolyogni kezdett.

- Akkor indulhatunk is tovább!

Kicsit messzebb két női alak sétál. Sürü lobkoronák közt mennek előre.

- Szerinted Kagome mikor jön vissza....-nézett az egyik lány a másikra.

- Nem tudom. Te nem furcsálod, hogy nem támadtak ránk, úgy értem egy gonosz szellemmel sem találkoztunk.

- Igen elég különös... Lehet, hogy Naraku valami nagyra készül. Mit gondolsz?

- Nem tudom, mit gondoljak...-térdelt le a lány és kiszedett a földből egy gyógynövényt.-... Naraku csak még szörnyebb dologra készülhet...

- Igen.... Mindanyiunknak sok szenvedést okozott.-nézett egyenesen a leány, majd mivel nem kapott választ a másik lányra nézett.- Kema?

- Hah..-sóhajtott majd rámosolygott a másik lányra.- Sango figyelj, bármi történik is Naraku előbb vagy utóbb, de megkapja, amit megérdemel.

- Bizony.-mosolygot vissza Sango majd elkezdett nevetni.

Ekkor észrevették a lányok, hogy valaki a nevüket kiabálja.

- Sango, Kema!!!

- Shippo! - mondta egyszerre a két lány.

- Lányok, lányok! Kagome visszajött. És nem egedül!

- Tessék?-lepödött meg Sango.

- Kivel?-nézett értetlenül Kema.

- El sem tudnátok képzelni! Inkább gyertek.-válaszolta a kis róka kölyök.

Majd gyorsan elkezdtek Kaede anyó falújába visszafutni.

- "Vajon kivel jött vissza Kagome?"- gondolta Kema.

Pár perc sem telt bele máris odaértek, s néhány meglepő tekintett vette ködül a visszatérő lányt.

- Mond Kagome, ő az, akit láttok...-hitetlenkedett Miroku.

- Igen jól látod, Miroku.... és elhihetitek már nem ugyan az, aki volt.-válaszolta Kagome.

- De hát...-nézett értetlenül Sango.

- Senki nem változhat meg néhány nap alatt.-morgott az orra alatt Inuyasha.

- Ne morogj Inuyasha!-mondta boldogan Kema.

- Na és Kagome mond csak, hogy találkoztatok Makuna-val ?-nézett kíváncsian Sango.

- Üljünk le és elmondom!- válaszolta a lány, de észrelehetett venni, hogy nem csak ő, hanem Makuna is ellenkező irányba néz. Egymásra nem.

- Mi történhetett?-súgta halkan Sango a többieknek.

Húlanak a levelek és fúj a szél. A társaság mégis a szabadban tölti az estét. A társaság közepén lobog a tűz mely, melegíti őket. Mindenki ül és várja már a történetet.

- Tudjátok Maku, úgy került a másik világba, hogy....-kezdte Kagome-... Naraku parancsára meg kellet, volna ölnie, de amint látjátok, kifogtunk Narakun.

- Micsoda ?-nézett lepödtten Inuyasha és Miroku.

- Kössük le ,hogy nem vagyok büszke azokra amit tettem.-szólalt meg halkan Makuna , úgy ,hogy a földre nézett.

- Még szép !-morgott Inuyasha.

- Inuyasha hagyd abba, amint látod Kagome-n egyetlen egy karcolás, sincs!-lökte meg a félszelemet Kema.

- Igaz... Vagyis biztos ,hogy nem történt semmi komoly.- fejezte, bemondatott Sango.

- Bocsásd meg Inuyasha-nak a gorombaságát Makuna...tudod elégé forró fejű.

- Hidd el Miroku ,hogy nem kérhetem tőletek rögtön ,hogy megbízatok bennem.

- Örülök ,hogy te is közöttünk vagy !-mosolygott Shippo, falatozás közben.