VI.rész - 10 nap

- Hé.....Pinky...
- Mi történt ?- lógatta le a lábbait a lány kegyesen az iskola tetejéről, mialatt a szünetett s az ebédidőtt itt töltöték együtt Dante-val. A kék hajú srác előre pillantott, ő a szélén állt de nem félt, még ha kihajolt volna se eshetett volna nagy baja, hiszen ő már nem volt a testében. Csak merengett lefelé. Azon tünödött az utóbbi pár napban, míg újra kibékültek és összevesztek vagy ezerszer, hogy elmondja e a lánynak, amit megtudott. Egyszer már közölte vele, de akkor az csúnyán lehurogta s ott hagyta, végül mégis belekezdett, hosszan előre szegezett tekintettel.
- Az a lány tényleg szerető ,mint te....kevesebb ideje ,mint te, de az...és
- Nem érdekel.- csapott előre a lány hosszan pillantva rá- mit érdekeljen ez minket Owen ? Hiszen.... csak baj lehet belőle...
- Baj? -pillantott rá a lányra ,most parányit értetlenül. Így, óvatosnak még nem látta a szeretőjét.
- Úgy értem....lehet ,hogy csak nyávogna nekem állandóan..erre semmi szükségem...
Dante szóba akarta azt is ,hozni amit látott, ahogyan a lelke megmentette a lány életétt, ahogyan hozá érhetett, végülis nem tette, nem akart senkit senkihez hasonlítani. Lehuppant a lány mellé s annak mobiljára pillantott.
- Ma mit hallgatunk ?
- Természetesen Miyavi-samat! - kiáltott fel nagy hévvel a lány s már kapcsolta is be a telefonon az egyik számát. Nem mintha, mást is hallgatnának. Ahogyan megszólaltak a kellemes hangok, a dallamok, majd az erősebb ritmusok mindkettő arcát valamiféle öröm és imádatt fogta el, persze kicsit másmilyen mimikával, de hasonlóval, igen, az imádat és rettenetes tisztelet tükröződőtt eme két arcon. Végül a dallam végét a csengő törte meg. A lány sóhajtva kapcsolta ki a zenét, s mialatt felállt a hátára vette a táskáját.
- Vissza kell mennem . De te nem jöhetsz! Világos ?
- Persze-persze.- legyintett párszor a srác- lány tesi óra....világos.
- Pedig élveznéd..mi ?- vigyorodott el cukkolva őt a színes hajú lány, erre a kék hajú srác arca unalmas mimikát adott át.
- Ugyan már...ki kiváncsi a csontos és nyamvadt testetekre...ilyenkor ti még nem vagytok beérve.
Nagyon nyugodtan mondta, de a következő pillanatban a lány már egy hatalmasat rúgott belé, szinte dühtől égő szemmel. Dante felnevetett, volt jó dolog is abban ,hogy nem érhetett hozzá. Csak nevetett sokáig, míg a lány próbálkozott, közben ő tovább cukkolta.
- Látom a bugyid...
Rukia elvigyorodott s átrúgott a srác fején de az meg sem érezte, végül puffogva ment onnan el. A kék hajú mosollyla nézte ahogyan elmegy a szeretője ,végül előre tekintett ,majd újra felállt s az épület szélére ballagot.
- Nem kellene sok..egy lépés...ha élnék se félnék...pedig akkor megszakadna a külvilág....miért nem lehet ez most is ? Miért kell ebben a köztes létben raboskodnom ?
- Én is megkérdezem egy párszor...bár én inkább élnék ha lehetne.
Jött egy komment hozzá, s erre a kék hajú egy pillanatnyi lepetség után rápillantott a jövevényre. Az a vörös ,kocós hajú srác volt, akit múltkor is látott. Nézte egy ideig, zsebre dugott kezekkel, majd lazább stílust vett fel s úgy biccentett felé.
- Mit akarsz ?
- Gondoltam megnézem ki az aki fentről lökdösi lefele a kavicsokat az emberek fejére.
Vigyorodott el Soul, mire egy pillanatra Dante  kavicsokra pillantott végül vissza.
- Nem talált el senkit..amúgyis..ha eltalált volna, engem nem nagyon zavart volna.
- és nem is te tetted.
- Heh.. milyen okos valaki.
- Nem...- bökött a vörös a másik kezére- csak látom, hogy még nem érinthetsz meg semmit.
Dante lassan a kezére pillantott ,végül a másik srácra, aztán sóhajtva ,mint aki unja az egészet leült, s várt. Soul oda ment mellé, majd helyet foglalt.
- Mióta vagy azzal a lánnyal ?
- Ruki-val ?..... 29 napunk van még hátra.
- Az szép....de legalább kijöttök egymással.
Erre Owen csak elmosolyodott, igen...pár napja kijönnek egymással, előtte csak ölték a másikat. Még most is szokták, de már nem olyan komolyan. Bevalhatta már, hogy kedvelte ,mint jóbarátott a lányt, valahogy hozzá nött.
- Ti nektek 39 napotok van még.
Soul egy pillanatra elgondolkozott és a kezein számolgatta a napokat, majd kíváncsian pillantott a másikra.
- Honnan tudod ?
- Pár napja beszéltem a szeretődel.
- Jah.. Iki-vel.- vigyorodott el Soul, úgy tűnt kezdet feloldodni.- És jutottatok valamire ?
- Hogy érted ?- sóhajtott ismét Dante, maga sem tudta most miért beszél vele, hiszen eddig csak egy olyannal alakkal osztotta meg ezeket, aki hasonlított rá...csak ő vele....
- A nyomozásban....az életedről ,hogy megnyugodhasson a lelked.
- Ohh..- nevetett fel hirtelen a srác s eldölt a betonon ,kezeit a feje alá téve, hosszan pillantott az égre- én nagyon nyugodt vagyok.
Soul csak nézte egy ideig.
- Nem is érdekel.
- Nem- vonta meg a vállait.
- A következményekkel sem?
- Miféle következmény ? Max nem jutok a menybe...amugy se oda tartok.
Soul nevetve lökte oldalba a másikat ,mire az döbbenten meredt rá. Komolyan egy pillanatra azt hitte,hogy ez bolond. Soul viszont csak jóérzéssel nevetett. Úgy tűnt, örült, sőt biztosan, örült annak ,hogy egy vele hasonlóval beszélgetethet. Az mellé,hogy fiú...csak jobbá tette. Iki-t lassan kezdte megkedvelni, már nem bunkóskodott vele annyit, de csak mióta jutottak is a nyomozásban valamire, érezte ,kezd olyan lenni ,mint régen.
- Nem vagy egy kicsit hiperaktív ?
- Úgy gondolod ?- kérdezett vissza Soul egy vigyorral ,majd lassan előre pillantott elkomolyodva- rossz érzésem van.
Dante csak az eget kémlelte, végül fél szemmel pillantott újdonsült ismerősére, neki is az volt.
- Mindenhol ott vannak az új diákok..és a legtöbb milyen helyes...- Nana éppe elvonta a tekintetétt az egyik újoncról, ahogyan ő hívta őket, s barátnőjére pillantott.- Jaj Iki! Nézz már rájuk.
- Nagyon is jól látom öket- nevetett a lány ,majd a kupacra pillantott mely a kezében volt.- Csak jelenleg ezeket kell leadnom sürgősen..tudod.
- Hm...- gondolkodott el a fekete hajú lány végül nagy vigyorral ecsetelte előre újdonsült tervét, biztosnak igérkező végeredményét.- Iki! Nem akarsz velem jönni dupla randira ?
- Dupla randi ?- halvány mosolyt engedett meg a narancsos hajú- Úgyan Nana...nincs kivel menjek.
- Szerzek neked!
- Azért ez nem így megy...
- De..de így! Na gyerünk már..mondj igent!
- Nem Nana..láttatlanba...kellemetlen lehet...
- Gyerünk már Iki....okoztam én neked valaha is csalódást ?
A lány csak elmosolyodott parányit nevetve, sokatmondó pillantással. Erre a fekete hajó sóhajtott fel.
- Jó..jó...tény, Noriaki nem volt éppen kellemes választás..
- Sem Hyung...se Koga, sem pedig a külföldi csere diák Marco. Nana..egyik felé sem volt számodra jó választás.
- De tanultam belőle ! Na Iki! Mondj igent.
A lány már szólalt meg, de ekkor megtorpantak mind ketten s hátr pillantottak lepetten ,mivel valaki mondta a lány nevét. Intett, végül egy idegent mutatott s elment. Az idegen viszont feléjük jött, s minnél közelebb került hozzájuk, Iki annál jobban ismerte fől. Mikor oda ért lepetten pillantott rá ,majd egy kedves mosollyal, míg Nana végig mérte a srácot.Végül a szája elé emelte széles vigyorral a kezét. Nézte őket.
- ahh... Mindent értek....akkor késöbb Csáó~
- Mi ? Nem értesz.. Te ne komplikálj! -  kiáltott utána hirtelen zavartan a narancsos ,majd zavartan pillantott a srácra aki elnevette magát.
- Zavarok ?
- Nem..dehogyis. Eszedbe jutott valami?
- Mondjuk...beszélhetünk?
- Persze..mond csak..
- Kettesben..
Iki értetlenül pillantott a sötét hajú srcára, majd körbe pillantott s végül határozatlanabb igent bólintott. Mentek egy kicsit még, a folyosók egyre jobban ürültek ki, mivel hamarosan csengetési idő volt. Ekkor a lány kinyitotta a kis könyvtár ajtaját mely ilyenkor üresen állott s besétált ,majd lerakta egy asztalra a papirokat s leült. Raven úgyan így tett.
- Mit szeretnél mondani.....
- Raven.. a nevem Sugiyama Raven. Most én szeretnék kérdezni ha lehet.
A lány értetlenül pillantott rá, zavartan, nem értette most ezt ,de végülis várt, míg a másik el nem kezdte.
- Tudom ,hogy hozzád csapodott valami.- hajolt közelebb Raven a lány felé, mert nem akarta hangosan mondai. Az megdöbbent, nem a közelségtől, hanem ,hogy a titkát valaki máris megneszelte. Csak nézett rá.
 - Dobjátok már ki ezt a rikácsoló kis ribancot ,mert széhasad a fejem!
- Rukia! - szólaltak többen fel, mert nem szoktak így beszélni, de  a lány nem zavartatta magát. Megvonta a vállát s továbbra is ellenfelére pillantott, aki egy lenéző mozdulattal egyengette ezt a kijelentést, hogy ne sértse annyira büszkeségét.
- Mondjad csak , mondjad csak... ezt is azt bizonyítja ,hogy mennyire féltékeny vagy rám!
- Féltékeny ?- hüledezett Rukia s ha barátnője nem fogja vissza ,már indult volna ,hogy beverje  másik képét.- Nagyon el vagy tájolódva kisanyám! Egyetlen jó pasid volt, azt is dobtad.....az ő szerencséjére, azóta már fogadok az osztály végig ment rajtad.
A teremben a fiúk élvezték az ilyen cica párbajokat, hallhaták ,láthatták a lányok másik oldalát is, s azért ez sem volt egy rossz indok bármilyen segítségre.
- Nekem legalább volt pasim...és bármikor lehet ha akarok.- kacsintott oda az egyik osztály társára aki zavartan tekintett rá.
- Ribanc!
- Büdös Punk!
Már indultak volna egymásnak ,mikor valaki berohant, sőt egyenesen berontott. Az egyik amit mondott figyelmeztetően ,hogy jön a tanár, ez véget vetett a további civakodásnak, de azután oda ment a lány felé, s annál halka mondta a többit. Az csak megdöbbent, majd sértetten, idegesen tekintett rá.
- Melyik az ? majd adok én neki....
Ruki figyelmesen nézte, és fülelt minden egyes szódarabkára, míg Sanne mellette tovább beszélt s őt nyugtatta. Habár nem tudhatta ,hogy már feleslegesen, a barátnő úgyanis másra pontosított. " Raven egy csajjal láttam a könyvtárban."
Ennyit kellet csak kivennie a színes hajú lánynak s győzedelem ittas mosoly húzódott végig az arcán, pedig ezt nem ő tette. Csupán a szerencse most mellé állt. Elgondolkodott, már eltelt vagy 2 óra s még mindig nem jött vissza Dante.... gondolataiból Sanne utolsó szavai hozták vissza.
- Ehh... Chizu kiment ,pedig mindjárt kezdődik az óra.
Rukia-nak sem kellett több. Felpattant s ő is kiment, Sanne még utána szólt ,hogy óra lesz, de végül amikor a tanár megérkezett ,próbáltak lapulni csak...hátha nem veszik észre  a hiányzókat.
Chizu gyorsan és idegesen haladt, Rukia pedig pontosan tudta ,hogy mit fog a lány tenni. Egy sznob kis fruska, mindenki így vallja aki nem alatta van, mint talpnyaló, vagy nem pasi. Mondjuk régebben normális volt, olyan észrevehetetlen, de egy ideje...elviselhetetlen. Azóta sokat veszekednek akár az osztály előtt is. Rukia nem zavartatta magát, Chizu meg adta önmagát. A punk lány csak akkor állt meg ,mikor észrevette ,hogy a narancos hajú osztálytársnője éppen kirántja a könyvtár ajtaját s néz előre dühösen. majd hangokat hallott.
- Hol van ?
- Kicsoda ?- jött egy szelidebb, bár lepett hang onnan.
- Ő ? Hol van Raven ?
- Már elment.
A következő pillanatokban ,csak parányi hangokat, zajokat vett ki a lány, úgy tűnt Chizu lejjebb emelte a hangját, végül kitrappolt s vissza indult idegesen az osztálya felé. Nem győzött..most sem. Rukia ekkor lépett ki ,ahová eddig elbújt ,majd a könyvtárhoz ment s karba font kezekkel pillantott be. A másik lány sóhajtott ,végül felállt s magához vette a papirokat. Lepetten néztek össze, végül Rukia elmosolyodott csak.
- Azt hiszem megkedveltelek.- vigyorodott el, mire Iki csak értetlenül nézett rá.- Van kedved beszélgetni ?
- Öhm..miért is ne.- nevetett zavartan a narancs hajú egyetemista lány. Úgy tűnt ma mindenki beszélgetni akart. Már indult vissza mikor Rukia a feét csóválta s felmutatott.
- Nem itt...hanem a tetőn.
Mialatt oda mentek, Iki leadta a tanáriban a lapokat, végül felment a másik lánnyal. Mikor felértek nem volt ott senki. Míg Rukia kényelmesen ment, addig a másik félszegen mozgott a magaságokon. A fiatalabb lány elnevette magát, végül segítő kezet adott az idősebbnek s áthúzta azon a kis résen. Ezután ültek le. Iki egy ideig félszegen pillantott előre, furcsálta ezt a helyzetett, bár az előzőek után már semmin nem kellett volna meglepödnie, végül elmosolyodott a másik felé.
- Beszélgessünk!
Ekkor Rukia lepödött meg a mosolyon s elvigyorodott beleegyezően.
- Jó.....
Észre sem vették ,mennyire eltelt az idő, mennyi óráról maradhattak ki, és valahogyan most nem is érdekelte őket. Rukia fejében töbször megfordult az, hogy most igaza volt Dantenak. Tényleg hasonlítanak egymásra. Nem külsőleg...és nem stílusban...hanem lélekben és életben. Ebben a szent percben úgy érezte, sokkal régebb óta ismeri a lányt, mint amennyi igazából. Ezekre a gondolatokra halványan elmosolyodott. Még nem akarta felhozni azt ,hogy nem csak ebben-abban egyeznek, hanem másban is, ami nem átlagos. Először tudni akarta...milyen is ő. Végül erről elfelejtkezett. Eldöltek a betonon s az eget kémlelve beszélgettek. Ez kicsit mindkettőnek furcsa volt.
- És mi az álmod ?
- Ez titok...
- Na..mond el Ru-chan...én is elmondtam!
- Nem kértelek rá.
- Ru-chan!
Ekkor a punk elnevette magát s rápillantott hosszan a másikra, aki kedvesen nézte őt.
- Énekesnő szeretnék lenni....
A beszélgetés folytatódott volna ,de ekkor a hangos bemondó ismét recsegni kezdett s ők felpillantottak, ki érdeklődve ,ki unalmasan.
- Örömmel köszöntöm az új diákjainkat így első napjukon, és remélem jól érzik magukat s sokáig élvezhetjük a társaságukat. A másik amit még mondani szeretnék, hogy egyes diákjainknak bent kell maradniuk a délután folyamán a különböző megbeszélésekre. Ezek a diákok pedig....
S ekkor felsorolta a neveket. Rukia csak sóhajtott. Remek, neki is itt kellett maradinia. De hol lehet Dante ?
- Örömmel köszöntöm az új diákjainkat így első napjukon, és remélem jól érzik magukat s sokáig élvezhetjük a társaságukat. A másik amit még mondani szeretnék, hogy egyes diákjainknak bent kell maradniuk a délután folyamán a különböző megbeszélésekre. Ezek a diákok pedig....
S ekkor felsorolta a neveket, végül kinyomta a mikrofont s a férfira pillantott aki mellette állt.
- Így jó?
- Tökéletes, köszönöm. A fönököm nagyon hálás lesz önnek.
- Remélem is...nem szép dolog az ilyen.- monndta az igazgató, míg Sono csak elmosolyodott.
- Köszönöm akkor a kulcsot.- vette el az asztalról s elindult kifelé. Flo hosszan nézte a fönökét, végül utána indult komoran. Mikor kiértek megszólalt.
- Sarokba akarja szóritani a lányt ,úram?
- Csak kíváncsi vagyok...mit csinál ha nem menekülhet. És persze..elkapjuk a szellemet..ha lehetséges.
Flo elpillantott oldalra. Szerencsére barátnője neve nem volt a listán. Hiszen akiknek most a nevüket mondták, azok mind gyanúsitottak.....és nem jó, ha rajtuk kivül más is lesz este fele az iskolában.