V. rész - 9.nap
Az egyik épületből éppen egy barna hajú férfi lépett ki, s miútán megigazgatta magán szürke kabátját ,nyugodt, kissé finom léptekkel vonult tovább az utcán. Teljesen átlagosnak hatott a többi ember között, így nem tűnt ki a tömegből, pedig nem volt az élete normális. Egy nagy cégnél magasabb poszton dolgozott, egy titkos cégnél, ez már nem hétköznapi, s mégis ,így eltudott vegyülni. Mialatt ment az utcán megtorpant s lassan rápillantott a kirakatra amiknél most televiziók voltak s mindegyikben, ami be volt kapcsolva egy híradás ment. Újabb hallottakról lehetett hallani.
Amit persze megint egy sorozatgyilkoshoz kötöttek s bár egy része tényleg az ő kezében volt, ez a férfi tudta ,hogy az a pár másik, sokkal bonyolultabb dologba halt bele. Zsebre dugott kézzel hallgatta a híreket, végül úgy 5 perc múltán tovább séltált az utcán. Körülötte az emberek nevetgéltek, póénkodtak, valakik politikáról beszéltek, az ő arcán mégsem jelent meg semmi más mimika. Sőt, semmi mimika nem így a gondolatait is nehezen lehetett értelmezni vagy megérteni.

[- Shii-o-sama! Shii-o-sama!
- Mondjad Natalie...- pillantott a férfi rá egy kedves mosollyal, majd felkapta az ötéves kislányt a kezeibe ,míg az cinkosan meghúzta a másik hosszú barna ,copfba kötött haját.
- Igaz, hogy te szellemekre vadászol ?
Sono ekkor felnevetett ,majd egy vigyorral tekintett rá.
- Talán félsz tölük ?
- Nem mert nem léteznek!- jelentette ki a kislány bátran és határozottan. Sono csak mosolygott rajta ,majd a homlokára adott egy csókot.
- Persze ,hogy nem léteznek. Ki mondta neked ezt a butaságot a munkámmal kapcsolatban?
- Kaze....
- Na majd elbeszélgetek én vele! Megmondom neki ,hogy ne ijesztegesssen téged feleslegesen. Jó?
- JÓ! - bólintott a kislány a barna fürtjeivel, majd a férfi letette s akkor az tovább szaladt az anyjához és apjához akik nevetve vették fel őt. Sono csak nézte őket, ekkor sétált mellé valaki.
- Csak nem vágysz egyre ?
- Gyerekre ?- pillantott rá hirtelen Sono lepetten ,majd legyintett- nem. Nem kell nekem, Csak Natalie különleges...a többi idegesítő lenne.
- Majd megváltozik a véleményed.
- Nem hiszem....
- Fontos neked a család.- pillantott rá a nála egy évvel fiatalabb srác. Nagyon hasonlítottak egymásra, ha nem is arcilag, de megjelenésben, magasságban, még a hajszínűk is egyezett. Csak a fiatalabb fiúnak volt egy kékes árnyalat a szemeiben, s egy csilogás mely élettel telibbé tette, nem úgy ,mint Sonoé. Az idősebb most rápillantott a másikra.
- Miért mondtad el neki ,hogy mit dolgozom?
- Megkérdezte...hazudjak ? Úgysem hitte el.
- De annyira igen ,hogy rákérdezzen. Tudod jól ,hogy ez titkos és csak te tudsz a caládban róla.
- Meg apád tudott róla..és anyád.
Sono elhallgatott s elpillantott a másikról. Úgy tűnt ezzel nem akarja folytatni a témát.
- Mi lesz Sono...ha te is úgy jársz ,mint ők?
- Engem nem kell féltened....amúgyis, azért vagyok ott, hogy kiderítsem mi történt apámmal. Nem a lelkek érdekelnek.
- Sosem fogod megérteni őket ? Nem akarták ,hogy folytasd amit ők elkezdtek.
- Kaze...te ezt nem tudhatod! - pillantott rá parányit ingerültebben Sono az unokaöccsére, az csak sóhajtott ,majd újra a másik családra pillantottak.
- Sono...
- Mondjad.
Ekkor a barna hajú srác rápillantott a másikra, aki bár a bátyja volt neki, s bár nem voltak teljesen testvérek, mégis sokkal közelebb álltak egymáshoz ,mint bármelyik testvér. Kaze tudta jól, hogy bár Sono sok fajta kép mögé rejti el érzelmeit, sok képet alkot önmagáról, mégis csak maga Kaze tudja pontosan milyen is az igazi Itoshii Sono. Ő, hiszen amikor 10 évesen hozzájuk került egy éjszakán, úgy fogadta szívébe, mint egyetlen testvérét öröké.Most mégis elpillantott.
- Nincs semmi...tényleg. semmi.]
Sono hirtelen befordult az egyik sarkon s ekkor egy kis eldugott kávézóra lett figyelmes. Ezt is kereste. Megállt elővette a telefonját s megnézte az sms-t.
"1003. Cafe Kuboshime"
Lassan vissza tette.
- Nem késtem sokat. Akkor nézzünk elébe.
Mormogta azzal tovább indult s nem sokára figyelmes is lett egy szőke hajzuhatagra az egyik asztalnál. Ismerte már a lányt, így intett ahogyan közelebb ért, majd leült vele szembe. Rápillantott egy mosollyal, mely mindig különös érzést keltett Flo-ban, de sosem tudta pontosan, ez e az igazi arca fönökének. Most kedvesen pillantott rá.
- Hogy van Sono-sama?
- Jól...szóval, miért is kellett ide jönnöm ?
- Megszeretett volna beszélni valamit.
- Igen..igen.. szóval hétfőtől megyünk az iskolába,de mi csak rejtve.
- Mi ketten..
- Igen.
- Pont ezért hívattam ma ide.- mosolyodott el a szőkeség, mialatt a férfi elé tolta a már kikészített kávét aztán egy csomag papirt is. Sono értetlenül pillantott a tárgyra ,végül még a kávé előtt a kezeibe vette s átnézte. Hosszú pillanatokig csendben volt.
- Honnan szerezted ezeket Florence.?
- Az iskola adatai és a főkönyvtár dolgai közül.
- Szépen nyomozgatsz te itt.
- Csak gondoltam jól jöhet úram.- pillantott rá a szőkeség, majd határozottsága elillant egy kis időre s megszeppent. A férfi csak elmosolyodott.
- Jól jöhet...bizony. Ügyes vagy Florence.- tekintett rá fel hirtelen egy kedvesebb mosollyal. A lány ledermedt ,majd zavartan elmosolyodott s a kávéjához nyúlt ,hogy azzal leplezze örömét és zavarát. Sono hosszan nézte az aktában lévő cikkeket. Majd ő is a csészéjéért nyúlt s belekortyolgatott a kávéjába.
~ Nah.... mostmár tudom mivel kaphatlak el Osaki Rukia.~
- Úram...
- Hm?!
- Mondja...ön miért csatlakozott a KronosQ-hoz?
A férfi egy ideig csak nézte a lányt, majd egy nyugodt mozdulattal zárta vissza a csomagba a papirokat. Amikor megszólalt a hangja érzéketlen volt, vagy inkább rejtett. Komoly, és a lány semmit nem tudott belőle úgy igazán kivenni.
- Egyszerűen ez volt megírva nekem. Úgy is mondhatnánk, hogy családi foglalkozás.- mondta aztán nem folytatta. Flo még egy ideig nézte ,majd sóhajtott.
- Visszatérve erre.- kezdte el ismét a férfi témát váltva.- Van kérdésed?
- Igen...úgy értem,ez a szegény Osaki lány....ő is megfog halni amiatt ami hozzácsapodótt ?
- Lehetséges....eddig, akárhányszor találkoztunk mostanában ilyennel, hallotakról tudtunk szinte csak. Ezért érdekli ennyire a szervezetett az ,hogy milyen lélek is az, ami ölni tud, és mi alapján választja ki az áldozatátt, s miért nem rögtön öli meg? Miért várt vele?
- Ez sok kérdés úram....lesz idönk mindet kideríteni ?
- Nem tudom.
- De mi lesz ,ha az a lány nem müködik együtt velünk ? Lehet ,hogy ő nem érzi magát veszélyben.
- Akkor erővel kell rákényszerítenünk erre.
Ekkor Flo egy pillanatra megszeppent. Erővel ? Kényszeríteni ? Talán ilyen hatások miatt haltak meg régebben is. Sóhajtott.
- Többen is lehetnek ?
- Nem csak lehetnek. Rájöttünk ,hogy többen vannak abban az iskolában.
Ekkor a lány megdöbbent s maga elé meredt egy kis időre. Nem...nem akart félni attól a gondolattól se ,hogy Iki pont benne lenne. De...zavartan pillantott előre.. hiszen mostanában furcsa volt a barátnője.
- Mik...mik lehetnek jelek arra ,hogy valakihez csapodtak ?
- Ez a legegyszerübb- tette le a csészét,melyből az imént ismételten kortyolt a férfi- Magában beszél..vagy úgy tűnik, csinál néha olyan mozdulatott ,mintha lenne ott más is. Furább...talán nem tud rendese aludni.
- Értem.
Nyugodott meg Flo, hiszen úgy gondolta, jelenleg ez egyike sem igaz a barátnőjére.
Valaki csendesen ült az egyik kis ház tetején s nézte a sétáló embereket. Más dolga nem is akadt jelenleg, azok meg úgysem látták őt. Hosszan nézte, amint sétálnak, s teszik a napi teendőiket. Egyik lábbára tette a fejét s úgy pillantott le tovább. Azonban a következő pillanatban felkapta a fejét s egy ideig csak lepedten nézte azt az alakot aki ebben a pillanatban sétált az utcára. Vidáman s kedvesen ment, maga előtt tartva a szatyrot melyben már volt egy-két dolog. A srác felismerte rögtön s már éppen kezdett felemelkedni, csak hogy egy kicsit tovább láthassa, egy kicsit jobban láthassa, de ekkor megérzett valamit így vissza is huppant. A lány melett nem sokára egy vörös hajú fiú jelent meg, aki szintén olyan volt ,mint az aki fentről nézte őket. Őt sem látta senki, csak a lány, aki most felnevetett valamin. A barna hajú srácban fellobant a vágy ,hogy közelebb mehessen ,de tudta ezt még nem teheti meg, talán értelme se lenne. Így csak azt maradt ,hogy nézte őket.....egy ideig.
Soul hirtelen pillantott hátra s meg is torpant. Fürkészve nézte az egyik háztetőtt, de azon nem volt senki. Zavart lett.
- Mi a baj Soul ?- pillantott rá Iki.
- Úgy éreztem ,mintha valaki nézne.
- Butaság..rajtam kivül nem igen látnak téged.
- Meglehet...meglehet.- indult tovább a lány mellett a vörös hajú ,de elgondolkodott még.
Iki közben jókedvüen sétált, nem is lehetett látni rajta azt ,hogy még két napja balesete volt. Sőt, most úgy érezte Soul mellett igenis biztonságban van. Mentek még egy ideig, végül egy hangszerbolt előtt torpantak meg. Soul zavartan mérte fel.
- Emlékszel valamire ?
- Nem...most még nem.
- Pedig ez is benne volt abban amit találtunk.- sóhajtott Iki, majd nagy mosollyal elindult befelé.- Gyere nézzünk szét!
A csengő megszólalt ahogyan belépet a lány, de nem látott senkit. Lassan sétált tovább ,kíváncsian tekintve szét, s csak ezután szólalt meg a nagy csendben.
- Halihó ?!
- Máris jövök!- szólalt valaki hátulról ki. Iki elmosolyodott bólintva s most már nyugodtabban mozgoott a hangszerek között.  Sorba sétált csendesen s nézte őket kedvesen s hosszan. Bár ő maga nem tudott semmin játszani, nagyon szerette a zenét, mindig lenyügözték vele. Éppenegy húrhoz ért óvatosan ,mikor Soul megjelent melette.
- Én azt nem piszkálnám.
- A jó istenedett...- emelte a szívéhez a lány a kezét ,majd sóhajtott.- Soul megijesztettél!
- Bocs....- nézett szét a srác- tudod még mindig nem ismerős.
- Majd mindjárt..-kezdte a lány ,de ekkor valaki megjelent nem messze a pulttól egy mosollyal s rá pillantott, így Ikiben benne fagyott a szó s nem fejezte be a szellemének szánt szentbeszéd.
- Hali...bocs ha megvárokaztattalak. Miben segíthetek ?
Iki megnézte a fiút lepetten. Bár nem számitott rá, de a srác fiatal volt, talá vele egyidős, vagy kicsit idősebb, sőtét barna, szinte már fekete  kócos hajjal, piercingel a szájában . Iki elmosolyodott.
- Körülnéztem..remélem nem gond, bár most csak érdeklődnék.
- Állok a szolgálatodra.- pakolt el a pultról a srác ,majd rádölt s úgy pillantott a lányra nyugodtan, értelmes tekintettel.
- Hát...tudod..-kezdte a narancsos hajú lány, végül elővette a táskájából a kigyüjtött papirokat és a fiú elé tette- Tudod, az egyik jóbarátom súlyosan megsérült egy balesetben, és nem találom, sem őt sem a családját, csak ennyit találtam róluk...hátha tudsz nekem segíteni.
A fiút egy picit meglepte ez a dolog, általában nem ilyeneket szoktak tőle kérdezni ,végül magához vette a papirokat mialatt kiegyenesedett. Átolvasta egy ideig csak nézte, majd bólintott.
- Igen...emlékszem erre. Úgy 2 hónapja történhetett. A srác éppen az üzletben volt ,a gitárjához vett dolgokat. Egy kicsit ismertem ,mert sokat járt ide, egy igazi hiperaktív virtuóz volt...sokat lehetett beszélni vele, be nem állt a szája.- mosolyodott el a srác, majd a lányra tekintett- de aznap miútán kiment egy csattanást hallotam. Mire kimentem már elütötték, a mentőbe elvitték, de úgy tudom kómában van még.
Iki lepedten nézte, majd szomorúan pillantott féloldalról Soulra aki mindvégig ott volt s meghallgatta a dolgokat.
- Hogy...hogy ütötték el?
- Egy kisgyereket mentett meg.- tette vissza a papirt a srác ,majd rápillantott a lányra.- sajnos a kórház nevét nem tudom megmondani, se azt, hogy hol lakik. Ezekről sosem mesélt.
- Nem...nem ígyis sokat segítettél...nagyon szépen köszönöm.
S elgondolkodott a lány, végül egy pillanat múlva előkaparászott a táskájából egy cetlit s ráírta a számát.
- Ha eszedbe jutnamég valami...fel tudnál hívni ? Vagy elküldeni sms-ben ? Nekem az is jó lenne.
A srác egy pillanatra meglepödött, lehetett látni, hogy átgondolja az egészet, mintha a lánynak más szándékai is lettek volna, végül elvette egy kellemes mosollyal.
- Rendben ,úgy lesz.
- Köszönöm. Szia! - lódult meg Iki de ekkor a srác szólt utána.
- Várj! Jól látom, hogy a Helyi gimmibe jársz ?
- Igen..de az egyetemi részbe már.- mondta a lány, most ő lepödött meg ,vajon ezzel mit akar a srac, de az csak egy halvány mosollyal fordult el.
- Milyen véletlen...- motyogta ,s bár Iki megkérdezte volna miről van szó, végül csak elment.
Mikor Soul kint utolérte, pár sarok után a kis ligetbe tértek be s ott leültek egy padra. A lány elgondolkozott.
- Jutottunk azért valamire...
- Igen...bár nem sok mindenre.
- De! De! - pillantott rá mosollyal a narancsos hajú lány- hiszen kiderült ,hogy kómában vagy..kiderült ,hogy milyen voltál..és ,hogy miért volt a baleseted...az is ,hogy sosem beszéltél a családoddal...szóval miattuk lehetsz így itt.
- Az ,hogy milyen voltam eddig is mondtam- jelentette ki egy picit önelégülten talán de a végén csak szélesen elvigyorodott.
- Emlékezni nem emlékszel ?
- De...amikor a srác mesélt..eszembe jutott a balesett...ahogyan a kisfiú elé ugrok..de több nem.
Iki felsóhajtott végül az égre emelte tekintetétt.
- Az is több ,mint a semmi.
A srác hosszan nézte a papirlapot, amin a lány száma és neve állt.Nem volt ismerős neki, így biztos nem ismerhette az exét sem, főleg ,mert egyetemista....Sóhajtott.
- Istenem...megint ezen gondolkodom.
- "Istenem...megint ezen gondolkodom." - parodizálta ki valaki aki ekkor jelent meg mellette. A nő a pulton ült, egyik lábbával keresztezte a másikat. A combja kint volt s még igyis kacéran pillantott rá, végül elhúzta gonoszan a vigyorát.
- Raven..ma mégegyszer be mersz zárni oda.....akkor olyat csinálok veled az éjszaka, amit nagyon fogsz élvezni...de bánni is!
A srác csak elkomorodott, erre a vörös hajú nő folytatta.
- Elfelejthetnéd már azt a kis picsát. Ő tette ki a szürödet, és meg ne haragudj...de kicsit értem is.- fújta le a körmeit- szóval ne rágodj már ezen! Nézd meg ezt a kis fruskát...máris megdta a számát ,te meg csak a kis mamlasz szövegedet nyomod. "Rendben ,úgy lesz."
Parodizálta ki cinikusan .
- Tch...fogadok ,hogy a pletykák fele sem igaz rólad, mekkora nagy nőcsábász voltál...
Nevetett fel, végül elégé pajzán mosollyal tekintett a fiúra.
- Gaazdám...
- Fejezd be Lily!
A nő csak elvonta a fejét s előre tekintett.
- Te is láttad azt amit én ?- vigyorodott ismételten el, erre Raven ráemelte a tekintetétt.
- Mit ? Nem láttam semit.
- Annak a lánynak is van lelke.....méghozzá milyen pasi...- vigyorodott el- Ahh... annyira játszanék vele egy sort.
Raven csak lepetten pillantott a nőre, aki közben ismételten elnevette magát ,majd leugrott a pultról s kihúzta magát. Kifele nézett. A fiú komolyan nézett rá.
- Azt mondod...ő is szerető ?
- Igen...de az ő lelke más ,mint én.- sóhajtott fel- sajnos. Milyen kár...ezért nem láthattad elsőre sem.- tekintett ki az ablakon- ahhoz legalább érintkeznetek kell, hogy meglássátok egymás lelkeit. Hmm...- gondolkodott el, majd felcsillantak a szemei.- Balhé van kint! Áhá..repülök!
Azzal átment az üvegen s már kint is volt. Raven sóhajtott ,végül ismételten a cetlire pillantott, de most teljesen más gondolatokkal és okkal.
- Szóval... Niji Ikimono....