35.rész - MOST!

- Gyorsan ! Gyorsan! GYORSAN! - kiáltott Abel, mialatt ugrott egy nagyot s éppen egy tűz gömböt alakított ki a kezével, s előre dobta. Ezalatt Rose a karjaiba ugrott előkapta a fehér pengéjű kardját és azzal a lendülettel a fiú tovább lendítette annyira, hogy a fekete hajú lányka a Mucha nyakához ért, majd ott erősen s hirtelen szúrta bele a kardját. Idegesen forgott egyet a kard körül, végül kihúzta s tovább ugrott ,mivel a Mucha éppen oda ütött. Rose még futva ért földet, végül lelassított Naito mellett.
- Ez nem sok sikerrel ment. Mennyi van még ?
- 2, ezzel együtt. Már hármat sikerült elintézni .- emelte össze kezeit a lány s a következő pillanatban ő rontott neki a Mecha szörnynek, majd lépésenként felugrált a tetejéhez s átok köveket dobállt rájuk. Végül végig futott a nyaka körül és a bal oldalán ugrott le. Abel egy könnyed mozdulattal kapta el a barna hajú boszorka lányt, majd lerakta a földre.
- és most ?
- Figyelj.- vigyorodott el a szikla harcosa, majd lehunyta szemeit s mormolni kezdett mialatt vörös fény vette körül. Abel hosszan elvigyorodott ,majd miután intett Rose-nak össze találkoztak kicsit arrébb s újra a kezei közé vette a lányt.
- Csináljuk újra. - mondta a fehér hajú srác.
- De az előbb nem működött.
- Most menni fog.- jelent meg mellettük hirtelen Shin és Nin. A másik kettő értetlenül tekintettek rájuk ,majd a fehér hajú vámpír srác elővett egy pisztolyt, s biccentett Abel-nek aki nagyobb vigyorral szintén megtette ezt, a hátsó övéről kihalászva.
- Kezd tetszeni a dolog. - állapította meg, majd előre rohantak ,mikor Naito felkiáltott ,hogy most menjenek ,mivel le bénította egy időre a Mechát. De nem tudta meddig fog ez így maradni, mivel erős koncentrációra volt szüksége. A szikla erejét nem akarta a végig használni, mert ezután mindig legyengült és a másik ,hogy még nem is volt olyan erős az előző sérülések után, most is szenvedett már, de kitartott.
Abel és Shin egymást kerülgetve ,majd tökéletes összhangban lőtték és támadták a szörnyet, akiről potyogtak le a fém vázak.
Rose értetlenül pillantott a másik vámpírra, míg az a lány hosszan nézte őt.
- Mit akarsz ? Van ötleted ,hogy így nézel ?
- Rose.. Mutasd a kezed.
A lány értetlenül pillantott rá ,majd a következő pillanatban döbbenten. Hirtelen mindent megértett. A másik lány kezén is egy ugyan olyan fél macskafej alak volt. Ekkor összerakták, s egy fegyver jelent meg a kezükbe. Rose kedves mosollyal pillantott a másik személyre, mire az halványan bólintott.
- Visszatértem hozzád.

Ezalatt a másik oldalon Kyoto ugrott egyet ,majd kihúzta magát s érzéketlenül tekintett vissza a Muchára mialatt kezét felemelte s a két forgó penge éppen ekkor érkezett oda. Nyugodtan fogta s nézett áldozatára . Ekkor Reijoh ugrott mellé idegesen.
- Még most is van időd pózolni?
- Inkább figyelj előre… ez nem normális .- felelte erre a fehér hajú srác . A szörny hirtelen felállt ,majd rájuk kiáltott, s csapott, de ők még időben el tudtak ugrani. Kyoto ismételten rá dobta a forgó pengéket. A szél ereje nélkül kellet ezt megtennie, mivel ahhoz még gyenge volt. Hirtelen megcsuklott a térde s az oldalához kapott felszisszenve. Átvérzett a kötése. A Mecha újra támadott s mire felpillantott már nagy por kavarodott fel. Reijoh idegesen kapta oda a tekintettét, s remélte ,hogy annak az érzéketlen taplónak most nem esett baja. Ígyis túl nagy volt a pofája, hiszen jelenleg nem kellet volna harcolnia. Meglepetésére a levegőben két alak jelent meg. Végül felsóhajtott s parányit elmosolyodott. Kyoto felkapta a tekintettét köhögve egyet.
- Épp időben. - mosolyodott el felé Melody s erre Kyoto elvigyorodott egy pillanatra.
- Csak nem sikerült azt az elemet uralnod amit szerettél volna ?
- Ne szemétkedj Kyoto…még mindig ledobhatlak!  - mondta zavartan ,majd elmosolyodott kedvesen .- de…sikerült.
- Gratulálok!
Majd felkapták a fejüket, miután Melodynak sikerült a földre tennie a sérült fiút és önmagát. Hosszan nézett előre. Félt, nagyon félt, de megtette amit tudott. Szükség volt rá is. Hirtelen kikapta a shurikeneket s ott hagyva a fehér hajú srácot megtámadta a Mechát. Eközben Reijoh a fejére ugrott a szörnynek, a katanaját annak nyakába szúrta ,majd ráugrott a kard nyelére ,hogy mélyebbre ásson és utána a magasba ugorva szaltózott egyet. Míg ezt megtette a Mucha elpusztulva omlott a földre kisebb földrengést idézve. A következő pillanatban azonban az ég még sötétebb lett és Hina rúgta gyomorszájon a jég harcost aki belecsapódott a földbe. A sötét angyal lány hosszan nézett rájuk ,csípőre tett kézzel, szinte örült tekintettel. Melody gyorsan szedve lábait ért a szürke hajú lányhoz aki felszisszent fájdalmában s fél szemmel tekintett Hina felé. Vérzett a homloka.
- Kinyírom ezt a libát.- próbált feltápászkodni.
- ne… inkább maradj nyugton Reijoh….meg sem tudsz mozdulni! - kiáltott Melody, majd ahogyan Hina egyre jobban közeledett a szíve felgyorsult s már kapta oldaláról elő a shurikeneket, hogy majd azzal megvédi mindkettejüket, de ekkor a forgó pengék megjelentek és Hinának hátrébb kellet ugrania, majd kerülgetni a támadásokat melyeket a pengék okoztak. Kyoto lassan ,de megjelent a két lány előtt.
- Majd én elintézem!
- Ez baromság! Kyoto, súlyosan megsérültél!
- Melody… pofa be! - pillantott fél szemmel hátra a srác, mire az megdöbbent ,majd Reijohra pillantott. - Inkább vidd innen.
- De…
- MOST!!
Azzal az ész harcosa használva levegő erejét ,könnyebbé tette számára a szürke hajú lányt és elrohant vele, vagyis futott egy biztonságosabb hely felé.
Kyoto előre állt ,hogy védje magát s egy ideig feltartsa a fekete hajú angyalt akinek szíve inkább egy démonéhoz volt hasonló. Hina elrúgta az egyik pengét ,majd a másikra ráállt és lerúgta ,hogy a földbe csapódjon. Végül hosszú, gonosz vigyorral mérte fel a srácot.
- Ez túl könnyű lesz….
Kyoto idegesen húzta meg szemeit figyelve a lány minden mozdulatát.

[- Hogy haladsz ?- nézte a férfi hosszan a képernyőt ,majd lerúgta a kövér zakós férfi fej nélküli testét a székről s leült oda. Minden csupa vér volt az irodában de a vörös hajú férfi teljes nyugalommal intézte a dolgait. Hina ,mint leghűségesebb csatlósa komolyan tekintett rá ,majd elvigyorodott s ekkor szemeiben egy örült fény csillant meg. Hirtelen emelte meg annak idején a vállalat főnökének zsírós fejét amiből lógtak az erek és egyéb biológiai tényezők ,majd ugyan olyan kegyetlen vigyorral dobta félre.
- Hamarosan készen vagyunk mindennel. A kis Yuu Yake-t most vizsgáljuk. - azzal hirtelen letérdelt a férfi előtt s megcsókolta annak nyújtott kezét. - Uram… Adam, én istenem. Tényleg úgy gondolja ,hogy most kell harcba lépnünk? A két csatlósát elvitték s valami hipnózis alá tették őket. Hiszen nem harcolnak velünk….
- Kicsi Hina.- simogatta meg a fekete buksit Kuro. Kékes szemeivel hosszan mérte fel a lányt.- tényleg úgy gondolod ,hogy erre nem számítottam ? Eva nagyon elszánt. De ettől függetlenül mi sem dolgoztunk hiába. Hamarosan az újabb Mucháink készen lesznek, és emellett nem egy harcosukat tettük harctalanná. Még mindig félsz Hina, kis angyalom?
Csókolta meg a lány homlokát aki erre elérzékenyülve mosolyodott el ,majd a fejét rázta.
- Nem uram. Én istenem, készen vagyok mindenre.
Végül a képernyőre pillantott ahol a kis Yuu alakja jelent meg. Yake fel volt kötve a fehér szobában egy falra s le volt kötve a szeme. Nem sírt, komolyan tűrt mindent s elméjével próbált mindennek ellenállni. Mindent tudott, az elejétől kezdve,végig tudta mi fog történni. Ám nem szólt bele a jövő menetébe. Néha hallgatta Lillith hangját, ahogyan hozzá beszél, utasítja, vagy csak csendesen mondogatja a dolgokat. Most jelen pillanatban ismét képeket látott. A jövőből egy parányi jelenetet amiben a végső harc bontakozik ki. S a pillanat mely már nincs olyan messze sem. A végén látott valamit s kitárta szemeit, majd felsikított.
- NÖVÉRKÉÉÉM!]

- Yuu ?- döbbent meg Hina mialatt vért köpött ki s a hasához emelte kezeit. Yake hosszan s kegyetlenül nézte az éppen össze omló fekete hajú lányt ,majd lerázta véres kezét s így tekintett rá a fiúra.
- Yake ?! - döbbent meg Kyoto ,mire a kislány a kegyetlen arcból aranyossá váltott. A fehér hajú srác még mindig nem hitt a szemeinek.
- Nem lesz gond most már Kyoto. De jobb lesz ha gyorsan elmegyünk innen. - adta kis kezét a férfinak, mire az megfogta a törékeny gyermekezett s ballagtak tovább.

Pater noster, qui es in coelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in coelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Csendült fel Kieru hangja s türtőztette magát. Adam az ablaknál állt s hosszan tekintett ki, hallgatta a pap szavait, de nem állította meg. Hime Kieru mellett állt s csak figyelt hosszan előre. Kibo közben a gyomrát fogta fájdalmasan, s vissza omlott a földre. Adam már elintézte. A következő pillanatban Kieru lehunyta szemeit, s mikor kinyitotta ,már más színekben pompázott, s hosszan, ridegen pillantott Eva-ra majd Adamre.
Ekkor a vörös hajú férfi hátra pillantott ,majd széles vigyorral megfordult feléjük.
- Lám… mindannyian újra itt vagyunk. Hát nem nosztalgikus ?
- Adam állj le! Ez már nem gyerekjáték! - kiáltott fel Eva.
- Így van. Ez már nem csak rólunk szól. - lépett egyet előre Lillith.
- Mégis ki hallgatna rád azok után ,amit tettél Lillith ?! - kiáltott hirtelen idegesen fel a férfi ,mire az üveget széttörtek s a két nő idegesen kapott az arcuk elé. Végül hosszan meredtek rá. Eva szomorúan ,míg Lillith érzéketlenül. Adam körül hirtelen felerősödött a spirituális energia s minden elektromos dolog vibrálni kezdett, majd csapkodni minden fele. Eva maguk elé emelt egy energia védő pajzsot míg Lillith elővarázsolta fegyverét.
- Fogd le.. én végzek vele.
Eva szomorúan tette össze kezeit hosszan nézve kedvesét akit már elnyelt az őrület ,majd lehunyta szemeit zaklatottan s koncentrálva mormolni kezdett.

GLORIA in excelsis Deo!
Et in terra pax hominibus bonae voluntatis.
Laudamus Te, benedicimus Te
adoramus Te, glorificamus Te.
Gratrias agimus Tibi propter magnam gloriam tuam.
Domine Deus, Rex caelestis, Deus Pater omnipotens.
Domine Fili unigenite, Jesu Christe
Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris.
Qui tollis peccata mundi, miserere nobis.
Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram.
Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis.
Quoniam tu solus Sanctus, tu solus Dominus,
tu solus Altissimus, Jesu Christe,
Cum Sancto Spiritu in gloria Dei Patris. Amen.

Ekkor Adamet lezárta egy pajzs és Lillith a kardjával amibe egy kereszt volt vésve fejjel lefelé, hirtelen szúrta le a férfit. Minden erő megtört hirtelen, Adam legyengülten csuklott össze, s mellkasához kapta kezeit. Lillith hátrébb lépett komolyan. Eva ekkor zaklatottan futott a férfihoz és lerogyva ölelte magához a férfit sírva.
- Adam…kedvesem….Adam….
Lillith lassan lépett Kibo felé ,majd kezét annak sebére helyezte.
- Éljél… mert élned kell.- azzal fény vette körül a kezét, majdan kihúzta magát s komolyan tekintett Eva felé. Kinyújtotta kezét.
- Eva… gyere, pontot kell tennünk ennek a végére. Nem akarok több vért ontani.
- Én sem….- nézett rá a sírástól vöröslő szemekkel a nő, majd felállt, letette kedvese fejét a földre, s miután oda lépett a másik nőhöz kezét adta neki.
- Sötétség és fény…adj mindent vissza az égnek. Adj mindent oda ahová kell. Ad vissza a békét s nekünk a sorsot melyben születtünk. Legyen végre vége .
Együtt mormolták a szavakat a végén egy latin szöveget tűzdeltek mellé, s ezután egy fény vette őket körül, majd mindent.
Pár pillanattal később az ég teljesen kitisztult. A roncsok, amíg eddig a háborúból létrejöttek, eltűntek, minden normálisabb lett. A harcosok hirtelen pillantottak fel, majd mind elvesztették emlékezetüket s eltűntek a fényben. A vállalatnál Kuro sebe begyógyult, s az ő teste is a helyére került, míg Yuu hirtelen tért magához. Észrevette ,hogy Kieru szintén ájultan hevert tőle nem messze s a teste kezdett halványodni. A lány hirtelen ugrott oda s könnyesen ragadta magához a fiú törzsét fogva.
- Nem! Ne menj el! Maradj velem, kérlek! - sipítozta, s ezzel együtt mindketten eltűntek.

Egy lila hajú lány futott végig a macskaköves utcán boldog mosollyal az arcán. Rettenetesen boldog volt a hír hallatán. Egyre jobban szedegette lábait, át a nagy téren, elfutva a játszadozó gyerekek körül. A galambok hirtelen szálltak fel ,de Subete most nem állt meg. Mikor végre a régi úthoz ért, az ajtóhoz ahol annak idején elkezdődött minden. Nevetve kapta kezét a szájához ,majd kedves mosollyal nézte az alakokat akik ott aludtak előtte. Mindenki. Rose ölelte Nint, Abel hosszan elnyújtózkodott ahogyan Shin is. Kibo, Reijoht ölelte, míg Kyoto Naitot.
Subete ismételten elnevette magát. Minden végre rendbe jött.

- Hé…hé… ezek a virágok pont jók! - nevetett Melody hosszan nézve a lányt ,majd megigazgatta a ruháját. - Végre látok rajtad valami szép ruhát is.
- Ne tedd ezt. Ne hozz zavarba.
- Ugyan már Hime…ez a te nagy napod.
A rózsaszín hajú lány halványan elmosolyodott, mialatt a tükörbe nézett. Egy fehér ruha, pont olyan amilyennek mindig képzelte. Szorongatta a kezében az ezüst keresztet végül, a nyakába tette, a láncra ,s levonta arcára a fátylat.
Ekkor kopogtak s a két lány oda pillantott. Melody nagy mosollyal nyitotta ki ,majd leszólta az ott lévőt ,mire az elmosolyodott.
A vörös hajú férfi hosszan nézte Melody-t majd a másikra pillantott.
- Rád vár mindenki.
- Egy pillanat és megyek. -szólt vissza Hime s erre Kuro, karját adta Melody-nak, majd együtt mentek ki. Hime még egy ideig csak nézte a tükröt. Sosem gondolt erre, még a legvadabb álmaiban sem. De…úgy tűnik ezután a hosszú kaland után, ez a legjobb ami történhet. Vett egy mély lélegzetett, s azzal megfogta a csokrot s kilépett az ajtón. Ahogyan végig ment a templomban a padok között most nem tekintett senki másra. Csak arra a szempárra amely most az egyszer kedvesen és szenvedélyes várták. Nem ridegen….
Kieru kezet nyújtott neki, Hime meg kezét adta őneki.