II.rész – 2. nap

A következő nap ,Vasárnap volt. A legtöbb diák kiélvezte azt ,hogy ma még pihenhetnek és nem kell iskolába járniuk, de voltak akik már ilyenkor tették a dolguket, sürögtek forogtak akörül ami éppen a szívük vagy kötelességük volt. Flo is aludt még, most mélyen s álmaiban csupa olyan dolog vette körül ,amit szeretett volna a valóságban is, és egy személy ,mely egy ideje beférközött már a szívébe is. Közben Iki halkan sétált ki a nappaliba ,majd leült s bekapcsolta a laptopot, ami közösen állt rendelkezésükre, külön fiókkal. Vagyis..igazából Flo apja vette, de mivel más gép nem volt a lakásban ,közösen használták, s Iki nagyon örült ,mikor annak idején ,barátnője felajánlot neki egy saját kis fiókot. Most is ,mikor beadta a kék háttaret a lány gyorsan ráment a saját kis képére, majd beírta a jelszót, s lassan kezdet felállni a rendszer. Jelszó mindkét fiókon volt, pedig semmit nem titkoltak a lányok egymás elől, egyszerűen, Flo mondta régebben, hogy így mindenki elől biztonságosabb. Iki sosem kéredzett rá ezekre, sosem gondolt bele. Már éppen belelépett a netbe ,mikor érezte ,hogy megjelenik mellette valaki. Az fáradtan, de kíváncsian nézte lebegve ,.hogy éppen mit ügyködik a lány.
- Mit csinálsz ?
- E-mailokat nézek.- sóhajtott fel- de nem jött semmi.
- Mit vársz ?
- Talán választ....magam sem tudom.- tolta arrébb a gépet, majd magához vonta lábbait, fel a kanapéra s hosszan átölelve gondolkodott el. Csak meredt előre, elbambulva. Soul egy iedig csendben és türelmesen nézte ,majd hirtelen pillantott rá idegessen, s hosszan elvigyorodott.
- Csak nem szerelmes vagy ?
- Most viccelsz ?- pillantott rá a lány tagadva, bár hangjából és tekintetéből ki lehet venni, hogy meglepödött, mintha lebuktaták volna. És Soul így is tett.
- Ohh.... milyen édes, a szeretőm szerelmes.- kurjantotta cinikusan ,majd meghúzta a lány haját s hosszan nézett rá.- Nem érdekel ki a hőn szeretett Rómeod ! De ,hogy dolgoznod kell rajtam az biztos ! Szóval emeld fel a kis segged és járj utána ,mi történhetett velem, mielőtt lejár a 47 nap !
Iki sértödötten pillantott rá ,majd felpattan.
- Fogalmam sincs, hogy érezzhettem veled együtt ! Aljas vagy és bunkó ! Menj Soul és nézz körül most egyedül ! Nem tudok neked segíteni ha semmi nyom nincs ! ÉS, nem akarok szerető lenni ! Nem akarok semmi lenni ! Őt meg ne bántsd ,hiszen nem is ismered !
Mérgesen néztek egymásra, hacoltak a szemeik azért, kinek van vagy legyen igaza. Pedig ,a valóság az volt, hogy mindkét felállásban volt igazság. Pár perc után a vörös hajú srác elvonta szemeit s megfordult zsebre csapva kezeit, majd átment a falon. Iki még nézett utána sértödötten s lelkiismeretétt próbálta saját igazságával palástolni.
- Nincs is nagy fenekem.- nézett hátra a lány, majd hirtelen egy hangra felkapta a tekintetétt ijedten.
- Iki... kivel kiabáltál ? – kérdezte Flo hirtelen, úgy tűnik egy ideje ott állt az ajtóban. Barátnője erre zavartan elmosolyodott, mialatt a tarkóját vakarta meg.
- Jelentkeztem a suli dráma körébe....éppen gyakoroltam. Bocsánat ha hangosra sikeredett.
Nevette el magát zavartan ,mire Flo sóhajtott egyet.
- De pont most ? Annyira jól aludtam.
- Csinálok reggelit..jó ?- azzal elrohant  a konyhába.
- Jó.
Flo lassan sétált utána, még kicsit bágyadtan ,majd leült az asztalhoz s előre meredt hosszan. A már előtte kikészített kávéját vette kézbe s kevergetni kezdte a kanálal, mialatt csendesen beszélt.
-  Ne pas aller...( Nem megy)....
- Mi ? – kérdezett vissza Iki mialatt már a szendvicseket vajazta s lassan mindent beletett.
- Nem tudom, hogy mehetnék a közelébe...úgy, hogy mindig ott vagyok, és beszélgetünk, de mégis úgy érzem egy hatalmas fal áll köztünk. Anniyra nehéz.
- Az egyik kollegád ?- engedett meg magának egy parányi pillantást barátnője felé a lány, megértette az érzéseit, vissza fordulva elgondolkodott ami vele folyik. Ha mondhatjuk ,ő is így szeret valakit. A távlatból. És bármennyire is vágyik rá, úgy tűnik csak távlat marad az egész. Mégsem tudta elfelejteni, kiverni a fejéből, bármikor látott bármi romantikusat, ő ugrott a fejébe. Mint egy csodálatos lidércnyomás...olyan volt ez az egész. Halványan elmosolyodott, úgy érezte, megint butaságokra gondol.
- Tudtad Iki, ha meghalsz s dolgod van a földön ,nem kelhetsz át ? S hogy a dolgodra rá gyere...találkoznod kell azokkal akik ezt okozták, vagy akik maguk a dolgok Okai.- nevette hirtelen el magát Flo. –Bocsi...félre beszélek, munkai ártalom..
- Tessék ? – pillantott hirtelen oda a lány ,mikor le is esett neki az egész szöveg. Flo csak zavartan hüppögött egy sort s végül nagy vigyorral emelte védekezően maga elé a kezeit.
- Úgy értem....a munkában van valaki aki sokat mesél ilyenekről nekem.
- Értem....
Flo sóhajtott előre borulva az asztalra, Átkozta magát azért, hogy majdnem lebuktatta magát s a Kronos Q-t. De azért is haragudott ,hogy nem mondhatott el semmi baránőjének, aki most egy hatalmas mosollyal tolta elé a reggelit. Ebbe, bele fájdult a szíve is. De nem tehette.
- Flo...
- Igen ? –kapta fel a fejét, s most barátnője elgondolkodó arca tárult elé. Nem értette őt.
- Azt mondtad, hogy az Okokat kell keresni.
- Igen, ezek legtöbbször emberek. – mosolyodott el a szőke, mire kicsit a narancsos is.
- Te hogy keresnél rá egy ilyen Okra ?
- Hogy elkezdet érdekelni ez a téma.- nevetett Flo egy jóizűt ,majd elgondolkodott egy pillanatra. Úgy hitte, semmi gondja nem származhat abból, ha egy kicsit beszél ilyenekről is Ikivel. – Elmennék a városi könyvtárba. Ott vannak régi újság cikkek, és keresgetnék kicsit a személyemről...illetve az anyakönyvi hivatalba. A neveknél. – vonta vállát.
- Te sok mindent tudsz erről. – mosolyodott el a lány mire Flo bólintott.
- Inkább a kollegám. Sok mindent mesél.-nevetett ismételten, majd a reggeli végéig ,már csendben voltak.
- Ma nincs az egyetemen órád ?
Kérdezte a szőkeség mialatt öltözött. Iki most áldotta ,hogy nincs itt Soul, bár barátnője amúgy sem volt e téren szívbajos. Iki halvány mosollyal rázta a fejét. Nem,...ma nem láthatta őt.
- Nincs... csak holnap, de akkor nagyon sok.- sóhajtott- estig bent leszek.
- Értem...hát..ezt is csinálnia kell valakinek.-nevetett Flo.
- És neked munka ?
- Nincs...-kezdte de ekkor megcsörrent a mobilja. Megnézte a számot ,majd lepetten vette fel s még lepetten pillantott barátnőjére ezután, bár arcán egy kellemes mosoly született meg. – Bocsi Iki, de magadra hagylak. Mégis be kell mennem.
- Semmi baj.
Aztán csak nézte ,hogy egymaga marad csak abban a laksában. Maga elé meredt, s lassan vissza ült a gép elé. Még megnézte a dolgait, írt másoknak s lassan vette észre milyen gyorsan is telt az idő. Kezdet aggódni.
- Hova tűntél Soul....

- Florence ! Végre megjöttél ! – szólalt fel egy barna ,rövid hajú, ám sokkal magasabb srác aki eközben futott a lány felé. A szőke hajú lány meglepödött.
- Matt... történt valami ?
- Igen.. Sono-san.
- Mi történt So-shii-samaval ? – ijedt meg a lány, mire Matt értetlenül tekitett rá.
- Semmi... tudod, munkánk van.
- Oh...-nevetett zavartan magán a lány- bocsi...igen..persze..menjünk
Azzal tovább mentek ,be a nagy fehér aulán keresztül át a másik folyosóra, majd egy nagyobb terembe léptek be, ahol rajtuk kivül vagy 10-en várták az eligazítást. Flo gyorsan kémlelte át a termett ,de sehol sem találta az ő hön szeretett fönökét. Végül suttogva emelte fejét vissza  a másik alakhoz.
- Matt..mondcsak, milyen küldtesé lesz most ez , hogy enyien vagyunk ?
- Azt pletykálják, hogy végre nem csak szellemüzésekkel vagy vizsgálatokkal kell foglalkoznunk, hanem, akik itt vannak egy csoportott kell felderítenie, akik mostanság közvetlenül kapcsolodtak a lelkekhez.
- Élő emberek , szertartás vagy idézés nélkül ?

- Pontosan.
- Hihetetlen....
- Css..nézd csak !
Szólt hirtelen Matt, s ekkor belépet a részleg vezető, Itoshii Sono. A férfi járása most szigorú volt, kiemelkedett a többiek közül s szúrósan nézett szét a tagok között. Flo szíve megcsendült, s erősebben dobbant meg, de most csak lélegzet visszafolytva várta a folytatást. Vajon ,mi lesz most ? A férfi a tábla elé állt ,majd az asztalra támaszkodott ami ott előtte helyezkedett el.
- Nagyon figyeljen most mindenki ,mert töbször nem mondok el semmit ! Sőt, akit vétken találok ,azonnal mehet vissza a könyebb feladatokhoz. Ez szigorúan titkos és bizalmas. Komoly feladatt amellyel minket a fővezető bízott meg.
Ekkor páran össze súgtak. Mindenki hallot már a fővezetőről ,de szinte senki nem láthatta azt a férfit. Mert csak ennyit tudtak róla. Sono az egyik ilyen kivételezett volt, aki személyesen is ismerte, de ebben neki is története volt, melyről viszont, már annál kevésbé tudtak az alkalmazotak. A férfi megköszörülte a torkát.
- A kutatásaink szerint, feltüntek olyan lelkek, melyek szertartás és idézés nélkül csapódnak emberekhez. Nem tudjuk mennyi időre, nem tudjuk mi az ok ,hogy kit választanak ki, de ezeket meg kell tudnunk. És ezen kivül MINDENT ! Amig parancsot nem adok másra, csak figyelünk és beszivárgunk oda, ahol lehetőleg tudjuk ,hogy elhelyezkednek.
-Úram...- jött egy gyors kérdés – Nem lehet ,hogy ezek egyszerű kopogó szellemek ?
- Nem..biztosan vagyunk benne,hogy nem Potengers megjelenés, főleg ,mivel azok nem így csapódnak emberekhez.
- Akkor miért kutatunk ennyire úram ? Lehet ,hogy egyszerű szellemek..semmi érdemlegesek.
- De azok... mivel pár hónapra rá, az emberek akikhez csapódnak, meghalnak. Legalábbis erre következtettünk, abból ,hogy az elmúlt évben mennyi durcsa halál eset volt.
Összesúgtak sokan, Flo meg döbbenten tekintett fel.
- Persze... átlaghoz mérten nem sok....ebből is látszik, hogy az ember életében sokkal kegyetlenebb saját fajtársához, mint holtan.
- Úram ! – jelentkezett valaki s hirtelen minden szempár rá terelődőtt.- De honnan tudjuk hova kell befurakodnunk ?
Erre Sono körbe adott egy képet ,amin egy több színben lévő, fiatal tinédzser lány képe jelent ,meg mellette meg egy lebegő , hasonló stilúsú, kék hajú srácé.
- Ők rájuk kell figyelnünk...feltünés mentesen ! Ismétlen önmagam ! Megérteték ?
- Igenis úram ! – jött az egybe hangzó válasz.
- A Kyokai egyetem és gimnázium-ba kell beépülniük. Mindenki megkapja a maga részét ne aggódjatok. Majd kiosztom. A képen látható személyekről annyit kell tudni ,hogy a lányt Osaku Rukia-nak hívják. A szellemről fogalmunk sincs, s a gimnáizum részen vannak még csak.
Nagy csend lett hírtelen, ahogan körbementek a képek. Mikor Flo kezében került ,az megremegett mialatt nézte. Ismerte ezt a helyet, nagyon is. Végül tovább adta s lassan az eligazitás a végéhez ért. Sono kiosztotta mindenkinek a lapját, és új személyazonoságának adatait. Az utolsó, okkal Flo volt, előbb nem ment a férfihez.
- Flo..megvárjalak ?
- Kint Matt...jó ?
- Persze.- azzal az utolsó ember is kiment a teremből s már csak a fönök és a lány maradt bent. A szőkeség lassan lépet oda a férfihez ,aki végül felemelte tekintetétt rá.
- Történt valami ?
- Úram...én nem vehetek fől új személyazonosságot. Sajnálattal kell közölnöm ,hogy ....- kezdte de ahogyan nézte a férfi komoly tekintetétt megtorpant s végül nem mondta ki barátnőjét. Nem tidta miért, de valahogyan, úgy érezte nem keverheti bele ilyenbe. – engem ismernek ott.
- Értem.... akkor te majd velem leszel.- állt fel a férfi ,mire Flo döbbenten tekintett rá.
- Önnel Sono-shii-sama ?
A férfi megtorpant s most egy kedves mosollyal nézett a lányra akinek a földbe gyökereztek a lábbai. A szíve most vadul vert.
- Igen, velem Florence.
Azzal a férfi viccesen elmosolyodott ,majd a másik ajtón kiment a szobából. A szőkeség még pár percig csak állt ,majd magához térve gyorsan kirohant a fő ajtón, s ott Matt várta értetlenül , az csak nevetett a lány szeleburdiságán.
- Mi történt ?
- Vele leszek egy csoportban !
Matt erre kedvesen elmosolyodott.
- Na..menjünk, ma még csináljuk meg a dolgunkat !

Miútán besötétedett Iki feszülten s aggodalmasan járta az utcákat a környéken. Maga sem tudta miért, de lelkiismeretfurdalása volt, hogy csak úgy elküldte a vörös hajú srácot. Meggondolatlan volt, és most ez nagyon bántotta. Egy rövidnadrágban s egy zöld pulóverben róta fel a köröket, hátha megtalálja valahol, de fél óra múltán sem jutott semmire.
- Soul ! –kiáltott de válasz nem jött így szomorúan nézet szét. Lassan leült egy kis padra s maga elé meredt szomorúan. Nagyon bántotta a dolog, aztán fázni is kezdet. Őnzőnek érezte magát, bár tény, hogy ő nem kérte ezt a nyakára. A szél hirtelen erősebben fújt a lány arcánál mire felkapta a fejét s döbbenten nézett oldalra, ahol egy árnyas alakot vett ki. Felpattant s tett felé pár lépést, bár az az utca végén volt.
- Soul...- kezdte s ekkor a háta mögül oldalról hallot egy döbbent kérdést.
- Iki ?
A lány ijedten fordult felé, s ekkor észrevette ,hogy Flo jön haza fele.
- Iki..mit keresel te ilyenkor itt ? Oh mon dieu. (Te jó ég.) Megfogsz fázni ! Azonnal gyere, és menjünk haza !
Ragadta meg a karját s elkezdte húzni. Iki még szívszagattva nézett hátra az utca végébe ahol azt a furcsa árnyat látta, de most már nem volt ott. Miútán hazaértek Flo lepakolt s főzőtt egy forró teát a lánynak majd elé tolta ,de az csak szomorúan tekintett előre. Flo a derekára tette kezeit.
- Furcsa vagy Iki....- mondta- csak nem megakarsz fázni ? normal ou ? (Normális vagy ?)
- Sajnálom...csak..-kezdte a lány, nem tudta mit mondhatna – szerettem volna egyet sétálni.
- Ahhhh...- fogta a fejét feszülten a szőkeség, s ekkor észrevette a másik valós érzéseit, melyeket eddig elrejtett előtte.- Mi miatt aggódsz ?
- Flo.. mondcsak én önző vagyo k ?
- Égoïstes ? (önző ?) – gondolkodott el ,majd halvány mosollal barátnője mellé ült a kanapéra s hirtelen ölelte magához a fejét, amit aztán megpuszilt. - Vous petit sot. (Te kis bolond vagy), de nem önző. Néha meggondolatlan...de neked van az egyik legnagyobb szíved azok közül akiket ismerek. Szóval fel a fejjel jó ? Minden megoldódik.
- Jó..- bólintott hálásan a narancsos hajú, majd felállt s lassan sétált vissza a szobájába. Flo még nézte egy darabig ,majd sóhajtott. Hosszan elgondolkodott vajon mi történhetett.
Iki miútán megfürdött a forró vízben és átöltözött végleg elfoglalta a szobáját, majdaz ágyát is ,de nem tudott aludni. Még mindig lelkiismeret furdalása volt s nem jött szemére így az álom. Végül zenét hallgatva aludt el.