I.rész – 1 nap

Úgy tíz perc elteltével még mindig csendesen ültek egymással szemben. A fiú komoran s elhúzott szájjal nézett türelmetlenül a lányra, aki viszont próbálta fegyelmezni magát s elhinni ezt az egészet. Végül sóhajtott ,s rápillantott komolyan.
- Te miért tudtál engem megérinteni, ha én téged nem ?
- Mostantól te is hozzám tudsz érni ,mivel életbe lépet a szövetségünk ahogyan megérintettelek. Ez amolyan formalitás...azt hiszem. Szóval, mostantól én vagyok a szeretőd, és igenis , rám kell figyelned, bár hidd el nekem sem éppen kellemes dolog ez ! –mondta kissé indulatosan felpattanva a srác, akit most Iki szépen megfigyelt. Idősebb volt nála, de nem sokkal, loboncos ,tépett vörös hajal és zöld szemekkel áldotta meg a sors, ami alapjáraton ritka volt erre felé. Magas volt, és szikár, a ruhái meg inkább lazábbak, mint a jelleme. Aztán nézett még egy kicsit, most azt próbálta felfogni amit mondott, de jelenleg egy szó maradt meg a fejében, amire elvörösödött. : SZERETŐ
Hirtelen hátrahökölt s maga elé kapta a kezét, nem tudta eldönteni ,hogy most zavarában és hitetlenkedésében vigyorgott ,vagy vicsorgott. A srác csak értetlenül s makacsul nézett rá, mint valami bolondra.
- Most meg mi bajod van ???
- Hizelgő, hogy azt mondod szerető...de ,én mást kedvelek.
- Mi van ?? – nézte aztán leesett neki s most ő rivalt a lányra.- figylelsz te rám ? Ez csak egy szó, itt olyan jelentése van ,mint egy gazda. De nem szeretem használni ,mert nem vagyok kutya ! Vágod ? Amúgyis...- emelte meg fejét a magasba, picit fenkölten s úgy tekintett le a lányra – ha lehetne se kellenél nekem szeretőnek.
A szellem csak vigyorgott egyet magában ,mint aki megmondta a magáét ,de hirtelen zuhant egyet előre s eltűnt a fal után. Átrepült azon, s Iki dühösen tekintett rá.
- Tudod mit ? Old meg magad, nem érdekel ez az egész !  - mondta a lány s azzal a fordulattal kiment a konyhába s készített magának valami ennivalót. Nem foglalkoztatta a szomszédos idegen, sokkal inkább gondolkodott azon ,vajon barátnője hol lehet. Már éppen leült az asztalhoz ,mikor a fürdőből jött ki a vöröske, az arcát fogva s fájlalva.

- Elfelejtettem, ,hogy már meg tudsz ütni. – pillantott a lányra ,aki szótlanul ,lehunyott szemekkel evett s úgy tett ,mintha nem látná. – Csakhogy tud, nem tudod ezt csak úgy abba hagyni, ha elfogadtad a szerződést akkor végig kell vinned.
- Nem fogadtam el semmit.
- De...az emailt tegnap. – ugrott az asztalra a srác ,mire a lány hirtelen megtorpant az evésben s kinyitotta a szemeit. Tényleg, azt elfogadta, de azt hitte csak valami baromság. Most gyanakvóan mérte fel társát.
- S minek küldted nekem azt ?
- Nem én küldtem...hanem odaátról. Tudod, ha meghal egy lélek, akkor 49 napig itt marad az élök között, hogy bevégezze a dolgát és elköszönjön szeretteitől. Azután léphet át a fénybe. Amikor egy lélek úgy hal meg, hogy elveszíti önmagát, akkor odafent kiválasztanak egy arra képes embert, hogy ő vezesse tovább a fényig a lelket, különben azt elnyeli 49 nap után a sötétség.- magyarázta a fiú hosszan előre bámulva ,mintha betanult szövegett mondott volna el, Iki igyekezett nem ránézni.- Ha nem sikerül, akkor a lelket elnyeli a sötétség, s így a szövetség értelmében, a szerető lelke tér át a fényre. Szóval, én nem ellenkeznék a helyedben.
Vigyorodott el, mire a lány felkapta a tekintetétt idegesen.
- De ez nem igazságos !
Hirtelen a másik közel hajolt a lányhoz zaklatottan s hosszan nézte a szemeit.
- Az mennyire igazságos, hogy meghalsz hirtelen s mivel nem jött el az időd még, elfelejtesz mindent, s csak 49 napod van, egy tök idegennel ,hogy rájöjjetek a múltadra ,hogy békét lelhes. Ez mennyire igazságos , ripacs ?
A lány elökte a közeléből a fiú fejét ,majd oldalra pillantott.
- A nevem Niji Ikimono, nem pedig ripacs. Téged hogy hívnak ?
- Soul...csak enyire emlékszem.
- Próbáljunk akkor együtt müködni..jó Soul ?
- Jó.
- Mire emlékszel még..családod ? Merre laktál ? Hasonlók ?
Soul csak úgy nézett a lányra ,mint egy hülyére aki eddig nem fogta fel a dolgokat ,végül Iki kedves s zavart mosolyal emelte a tányérját meg ,hogy terelje a témát.
- Éhes vagy ?
- Mi nem eszünk....hülye.

- Jó reggelt, felkelni ! – szólt egy eréjesebb férfi hang a teremben ,ahol rajta kivül csak a lány feküdt elnyújtózva. Az lassan feltekintett ,majd ásitott egy kecseset s felült a kanapén amin elaludt az este. A férfi már rég elfordította a fejét s éppen egy asztalnál ült s írt valamit. Flo végig nézett a szobán, tudta ,hogy ez a közös kutatói terem, ahol általában a fejesek írták össze a dolgokat. Hirtelen meg kellet magát erőltetnie ahhoz ,hogy emlékezzen bármire is. Végül elmosolyodott s az egyetlen bentlévőre emelte a tekintetétt. A férfi magas volt, hosszú halvány szürke kabátban ,alatta sötétebb szürke mellényben , az alatt egy tört sárgás ingben amin egy vörös kereszt húzódott végig, a Kronos Q jele. A férfinek sötét barna, kissé lenyalt haja volt, de igen elegánsnak hatott. A szemeit most Flo nem látta, bár igenis tudta ,hogy milyen, hiszen a főnők, mert ő volt az osztály vezető, igenis jó rég óta a lány figyelmében részesült.
- Bonjour, patron! (Jó reggelt, fönők !)
A férfi most a lány mosolygós arcára emelte sötét kék, kissé húzott szemeit, majd megengedett magának egy bájos mosolyt de nem állt fel a helyéről.
- Jól aludtál Flo ?
- Nagyon is....bár nem emlékszem mindenre.
- Elájultál tegnap. – emlékeztette  a férfi a dolgokra s erre a lány lepetten nézet. Tekintetében ott volt a ,Tényleg ? Így a férfi folytatta. – Éppen a tanácsban voltunk ahol figyelmeztettek minket egy újabb paranormális aktivitásra, amikor éppen puff.
Mutatta a végét a kezével egyszerűen egy vigyorral közben vissza fordult ahhoz amit éppen írt. Egy jelentés lehetett, sok mindent kellet átnéznie s ezt Flo jól tudta, mint az alatta lévő egyik dolgozó. Igazából a lány sokat tudott a férfiról. Tudta, hogy beszédes, nagyszájú, vicces, karizmatikus, erős de ha kell hidegvérű és komoly. Ezeket mind tudta, de sajnos ezeket mindenki tudta róla, aki körülötte dolgozott. Flo többet szeretett volna tudni.
- Shii-so-sama.- állt fel a lány, majd mellé lépdelt. Tudta ma szombat van így valószínűleg barátnője, nem rohan ismételten az egyetemre, bár már megtörtént egyszer, hanem pihen. Remélte nem aggódik miatta. Most megnézte a jelentést a férfi mellett.
- Nem kell segítség Shii-so-sama ?
- Nem köszönöm, megoldom.
- És végül mit is mondtak tegnap..- kezdte a lány, de ekkor a férfi telefonja csörgött s ő gyorsan kapta elő, hátat fordítva a lánynak.
- Igen uram. Azonnal felmegyek önhöz… igen. – aztán lerakta s visszafordult. – Sajnálom. Flo, menj haza, ma nem vagy munkaidőben. Nekem most mennem kell.
Azzal kiment s a szőke lány csak szomorúan tekintett utána, végül parányit sóhajtott.
- Ne pas aller...( Nem megy)
Azzal fogta, a cuccait s kilépet a teremből, majd az épületből s hazafelé vette az irányt.
Fent az irodában ,most a férfi belépet egy kopogás után s meghajolt fönöke előtt.
- Itoshii Sono... lépj beljebb.
- Úram. – ment be a férfi ,majd leült az idősebbel szembe. Az is jól tartotta ,magát, csak ezüstös szakálából és hajából tűnt ki ,hogy idősebb személy már. – Mit szeretne.
-  Egy fontos munkát bíznék őnre. A kutatói részlegben, őn az egyik legjobb.
- Úram.
- Az apja büszke lenne őnre, ezért kérem ,hogy végezzen el nekem egy új munkát.
- Mit kellene tennem úrnam ?
- Helyes...- dölt hátra a székben a férfi ,majd elmosolyodott, mialatt egy szivart vett elő s rágyújtott. Közben kinyitott egy aktát amiből egy kép esett ki. Sono hosszan megnézte a fiatal lányról készült képet ,majd a másik képre pillantott amin szintén úgyan az a személy állt, de mellette volt még valaki. Rápillantott fönőkére a magyarázat miatt.
- Az első képet egy normál fényképezzővel csináltuk, a másodikat ,bár halovány lett, egy paranormálissal. Fura dolgok kezdödtek el történi Sono, és azt akarom,hogy derítse ki, ennek a lánynak mi kőze ehhez...ki ez a másik, és ha vannak többen kik ezek s mit akarnak ? Megértette ?
- Igen úram. Egyetlen egy kérdésem lenne.
- Mi az ?
- Mennyi beavatkozást igényel ?
- Először próbálja feltünés mentesen ha lehet, de később ha muszály, mindent engedek.
- Igenis. Uram !

Iki morogva ment át a nappaliba, hogy dolgozzon kicsit a házi feladatain. Éppen nem rég öltözött fel, de igencsak megszenvedett a dologgal tudván, hogy nem csak ő van a lakásban és a másik ,igencsak átjárható helyeket ismer. Soul sértödötten ült  a levegőben a lánytól messzebb hátul.
- Hányszor mondjam ,hogy nem leskelődtem ?
- Nem érdekel....- puffogta Iki s bekapcsolta a rádiót ,majd egy kedvesebb s nyugodtabb mosoly szökött az arcára mialatt hallgatta s erre Soul is felpillantott. Látta, hogy mennyire más hogy viselkedik most, mint reggel óta ,de nem is szólt inkább semmit. Ő is felfigyelt a hangra.

« A szerelem pedig a legintimebb, leginkább bizalmon alapuló kapcsolat, amit, ha nem ápolgatnak nap, mint nap, bizony úgy eltűnik, mintha sosem lett volna. Ne feledd: ez egy olyan társasjáték, ahol nem egymás ellen játszotok, hanem együtt, egy csapatban. Gondolkozz az ő fejével. Ha néha beleképzeled magad a helyébe, és onnan próbálod nézni a dolgokat, gyakrabban tudsz igent mondani. Jó lesz az a meccs most esti programnak, tényleg szexi vagy abban a trikóban, és igen, érdekel annak a rock együttesnek a koncertje.”

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és valaki belépet rajta, szőke haja utána omlott s mikor meghallotta a rádiót zavartan mosolyodott el.
- Oh encore une fois (Oh, már megint), megint őt hallgatod ?
- Miért ? Szerintem okosakat mond, ha kérik a tanácsát. – pillantott fel a lány kedves mosollyal barátnőjére ,majd felpattant s annak nyakába ugrott. Végül számonkérően tekintett rá. – Hol voltál ? Aggodtam miattad !
- Nyugi Iki. Elhúzódott a munka, így ott aludtam. Amúgy is... ilyenkor még aludni szoktál.
- Flo... délután 2 óra van.
- Mi ?- kapta elő a lány a telefonját amin még csak 1 1 :00 volt. Megrázta a kis készüléket.- Miért állítódott el már megint !!! T_T
Iki csak elnevette magát, majd észbekapva hirtelen tekintett fel a fiú felé. De az nem volt ott.
Flo is arra pillantott .
- Mit nézzel ? Nincs ott semmi...
- Jah persze...-nevetett zavartan a lány- csak elbambultam. Eszembe jutott valami.
- Áhh értem... szóval..akkor..kérsz ebédet ?
- Nem..nem... most el kell mennem valahova !
Flo csak lepetten tekintett barátnője után ,majd sóhajtott egyet s elindult a zuhany alá, hogy végre frissen legyen a mai nap is.
Kint a lány futott egy sort, majd mikor kiért a házból a térdeire támaszkodott picit s kifújta magát. Ekkor megjelent mellette Soul.
- Látom beijedtél.
- Csak féltem ,hogy a barátnőm meglát téged.
- Emiatt nem kell aggódnod, csak az lát engem, aki szintén olyan helyzetben van ,mint én, vagy te, illetve ,persze engem látnak a lelkek..de én is őket.
- Aham...úgy érted többen vannak ,mint mi ?
- Persze... jó, nem sokan, de vannak páran még.
- Ohh...értem. – sétált Iki ,majd hosszan nézett szét mialat mentek az utcán.- Nem ismerős neked semmi ?
- Nem...sajnálom.
 

- Ahh...elfáradtam.- dölt le a lány egy padra az utcán s sóhajtva döntötte hátra a fejét lehunyott szemekkel. Soul mellette ült, de ő a pad támláján s gondolkodott. Egész délután kutattak, kerestek, bejárták a város nagy részét, de semmi ismerőst nem találtak. A lány végül feladta mára, hiszen már későre járt.
- Nem értem... miért nem emlékszem ?
Iki lassan pillantott rá, egy pillanatra szomorúan ,majd kedvesen elmosolyodott.
- Kiderítjük..jó Soul ?
A fiú csak előre pillantott, de nem válaszolt, erre a lány sóhajtott egyet.
- Kár...hogy ezekre a csodákra csak akkor leszünk figyelmesek, mikor már nem élünk. Pedig végig velünk voltak. – biccentett előre a vörös mire a másik is oda pillantott .Épp naplemente volt s így innen, még a város kialakító felhőkarcolók között is gyönyörű volt az egész. Iki is elmosolyodott.
- Igen....nagyon szép. Na gyere Soul...- veregette meg a srác vállát- menjünk haza.
A lány elindult de Soul még ült egy kicsit, végül felállt s lebegve szeretője mögött indult el.
A házban, ami előtt voltak az ablaknál az egyik emeleten egy két copfos lány nézte hosszan az elhaladókat, keze megérintette az üveget s átment rajta. Sóhajtott. Úgy tűnik, nem csak ő volt hasonló helyzetben. Ekkor felpillantott durcásan hátra a másik alakra. Az éppen írt valamit sóhajtva a kései órákban. A lány kidülesztette arcát ,de az nem pillantott rá. Folytatta az írást s csak úgy szólalt meg.
- Mirai, fejezd már be ! Ezzel nem érsz el semmit.
- Miért nem figyelsz rám is egy kicsit ?!
A fiú végül rá emelte szürkés szemeit, mire a lány szomorúan nézett rá.
- Nem akarsz emlékezni a múltadra, nem igaz ? Ha nem egyezel bele, nem tudok segíteni. – fordult vissza, mire a lány sóhajtva ült le. Így telt el az éjszaka.