32.rész  - Veszélyesebb mint gondolnád

- Nagyon merész vagy ,hogy fényes nappal sétálsz az utcákon.- szólitotta meg a fiút valaki ,mire az csak ridegen rá pillantott ,majd végül vissza. nem véletlenül kapta régen azt a becenevet. Úgy tűnik ez 5 év után sem változott. Kibo fesztelenül leült a másik mellé a padra, barna haját ,most össze kötötte. A papnő gyógyításának köszönhetően , szinte feléppült, bár még lassan közlekedett a seb miatt, azonban a fájdalom teljesen elmúlt.  Egy parkban ültek s néztek át a másik oldalra ahol házak helyezkedtek el. A bokrok, a virágo körbeölelték a házakat, kellemes családi otthont adva ezzel. A fekete hajú fiú, egy kapucnival rejtette el az arcát, ami épen jól is jött ,mert hüvös idő igérkezett. A fél démon nyugodtan nézte az előtte elterülő helyet ,majd hosszan elmosolyodott, mialatt elnyújtozkodott a padon, amikor egy fekete hajú nő lépett ki a házból, köszöntve a férjét. Kibo is felismerte őket, pont úgy ahogyan Kieru is. A fiú nem vonta el a tekintétt, csak hosszan engedte rájuk, majd mikor bementek, akkor pillantott Kibora komolyan.
- Megtudtál valamit?
- Emlékszel amikor 5 éve templomokat jártunk?
- Persze, ezért mentünk akkor abba a hideg városba is.
- Pontosan. Kieru-sama. Jelenleg a városban 4 templomot kell bejárnunk, lehetőleg még az elkövetkező napokban. Át kell néznünk a kódexeket, mert hiszem abban a teljes magyarázatott megkapjuk.
- Ebben a világban nem létezik Lillith bálványozása.- jelentette ki ,mire Kibo megrezzent.- Nem hiszem ,hogy erre érdemeset találhatnál itt.
- Igaz, viszont tudom, hogy van valami ami kelhet. Kelhet ahhoz, hogy újra a családoddal legyél... mint rég. - bökött előre a barna hajú férfi. Kieru erre csak elvigyorodott sejtelmesen, ámbár most parányi fájdalom is megbújt mögötte. Így ért a szeme alatti kék csikhoz.
- Már semmi nem lesz olyan... mint rég.
Kibo el hallgatott. tudta ,hogy az úra ezt mire mondhatja. Mikor a papnő meghalt, Kieru velük maradt abban a világban, azzal a tudattal ,hogy ide soha többé nem térhet vissza, s hogy megölte a számára becses egyént. Sóhajtott.

[- Nem értem, ez mire jó ? Az átkaink megszüntek.
- Igen. de a veszélyek még fen állhatnak úram.- tekintett rá Kibo a fiúra. Úgy 2 év telt el azóat az eset óta, s bár ténylegesen eltüntek a képességeik, s ezzel ,minden gond is,néha még eretnek gyilkosok keresték őket, és veszélyeztették az életüket. Kibo persze fél démon volt, Lillith átka nélkül is, s ezért nagyrészt ő segített, mégis szerette volna ha Kieru is többet tud.
- Nem vagy rossz.- vigyorodott el a férfi ,majd meglökte a srácot ,aki elesett.- de szeretném ha jobb lennél.
- Leszek is. Annak idején is tudtam harcolni, most is mindent megteszek .- állt fel Kieru s elszántan tekinetett előre. A fél démon elmosolyodott majd ismételten kitette a kezét, amiben megjelent egy hosszú kard. Az élén megcsillant a fény.
- akkor kezdjük el...ismételten.

- Futás! - kiáltott Kieru, mikor a fesztivál idején az eretnek üldőző katonák jelentek meg és rátámadtak az egyszerű civilekre is. A srác össze vont a szemét idegesen, majd az oldalán lévő kardhoz kapott és után elrohant az ódon épület oldalának. Ott nekidölt s óvatosan mérte fel a terepet ,míg az emberrek menekültek. Nem tudta, miért védte meg őket. Talán csak rossz érzése támadt. Ismét. Amikor felmérte, hogy 3 ember állt, fegyveresen a közeli 100 méteren belüli körben, hirtelen kirántotta  a kardját és neki lódult ,hogy lefegyverezze őket. Nem akart rögtön ölni, Az elsőt sikerült  is, ahogyan az kirántotta a fegyverét, Kieru már mögötte termett és tarkón vágta, de úgy ,hogy az rögtön össze esett. Tovább ment de a következő már számított rá. Ugrott egyet, átugrotta az alakot ,amig az elkapta a tekintetétt. Kieru egy forgással megsebesítette a férfit ,mire az össze esett. A következő pillanatban a tekintetétt már emelte a következő felé, mikor a szemei kitágultak. A fényben, egy alak jelent meg mosollyal felé. Hosszú, rózsaszín haja  csak úgy omlottak a vállaira, a fehér ruhának a szélét pedig a szél fújta. Kedvesen tekintett rá, mennyei nyugalommal s a kezét nyújtotta felé. Kieru most úgy érezte egy pillanatra ,hogy boldogság öntötte el a szivét s még el sem hitte a dolgokat. Ekkor azonban vért köpött fel, s a melkasához emelte a kezét ahonnan vért folyt le. Összeszóritotta a fogait, figyelmetlen volt s emiatt haragudott magára. Már elkapta a kezét s ugrott volna hátra ,hogy felkészüljön a következő támadásra, mikor az alak pengéje megsértette a fiú szeme alatt a bört. Felkiáltott fájdalmában s megrogyott, de még vérezve is nézte, kitartó volt. Ekkor a férfi melkasából egy kéz kandikált ki. Mind a katona ,mind Kieru döbbenten nézett, majd ahogyan a vér felcsapott a katona össze esett és véres kézzel lépett elő komoran Kibo. Kieru elvonta a tekintetétt ,mire a fél démon egy sóhajjal felsegitette s elmentek.
- Megsérült úram....
- Figyelmetlen voltam. - szisszent fel a srác ,majd előre tekintett, aztán még vissza sanditott hátra , oda ahol előbb azt a viziót látta. Végül rezzenéstelenül tekinett vissza.- De megmarad emiatt...ez.- ért a szeme alatti kék sávos hegre.]

- Úram... talán beszélned kellene a papnővel.- tekintett rá Kibo komolyan, majd elmosolyodott.- kétféleképpen is.
Kieru lehunyta a szemeit, majd felvonta de nem szólt most semmit sem.
- Vagy, megváltoztak az érzéseid az elmúlt 5 év alatt ?
- Milyen érzések ?- vigyorodott el a srác, de ez most nem sikerült annyira jól.
Kibo nevetve vágta hátba a másikat ,majd komolyan tekintett rá, de em szigorúan.
- Ebben nekem nem tudsz hazudni.
- Tudod mit Kibo ? Én megyek és össze szedem Yuut. Elviszem ebbe a templomba.- mutatott a térképre amit azóta elő vett. - Te szedd össze a többieket, osszátok el magatokat, aztán találkozunk este a menedéken és majd meg tárgyaljuk ,hogy találtunk e valamit.- állt fel a srác.
- Örülök ,hogy végül vele mész.
- Csak azért.- pillantott rá a srác ismét elővett ridegségével és fapofával.- mert ő a papnő.
Azzal elindult, és zsebre tett kezekel elment a motorjáig. Ott megigazgatta fekete ,hosszabb kabátját ,majd felvette a sisakot és elinditotta  a motort mialatt ráült.
Kibo még nézte egy ideig, majd sóhajtott s egy pillanatt alatt eltünt a helyszínről.

- Végre.- sóhajtott a lány elégedetten ,de fáradtan ,amikor a msotani déli órákban végre leszállhatott a motorrol . Nem messze mellette a másik motor is megállt ,majd leszállt róla a férfi s a lányra pillantott.
- Gondoltad ,volna ,hogy ennyi emberen tudunk ma segíteni ?- nevette el magát a lány halkan- annyira örülök. Már aggódtam. Mit gondolsz Rosso ?
Tekintett fel Yuu ,de ekkor lepetten nézett maga elé, ahol a fiú állt már. Vörös haját megfújta a szellő s ,barnásabb kezeivel a lány világos tincsét vette kézbe. Megsimogatta az arcát ,majd hajolt volna felé, míg a papnő csak dermedten és döbbenten állt. Ekkor azonban lefékezett egy másik motor ,mire Hime felkapta a tekintetétt s így akaratlanul Rosso is.
A másik alak felvonta a sisak fedelétt, bár azt nem vette le s egy ideig nézte kék szemeivel őket, majd amikor az egyik kezdett vöröslenni a lány hirtelen hangja téritette magához.
- Mit keresel itt ?
- Velem kell jönnöd.- magyarázta egyszerűen.
- Ki ez Hime ?- pillantott Rosso a lányra, aki közben pár lépésre elment mellőle.
- Egy régi barátom.- mondta  a lány gyorsan majd vissza tekintett- Miről van szó ? Most végeztem... tényleg fáradt vagyok.. egész este..
- nem érdekel.
- Kie...- kezdte de el is hallgatott a lány társa miatt.- szóval... hova.
- Velem.- vonta le a sisak fedelét ,majd elinditotta a motort. Yuu gyorsan megtette úgyan ezeket, majd ahogyan a srác ,úgy ő is elindult utána, gyorsan. Rosso sokáig nézett utánuk ,majd feszülten tekintett el. Ekkor egy fekete hajú lány lépdelt mellé, kezeit a hátánál fogta össze.
- Nem sikerült ..... még mindig ?
- Nem olyan könnyű ,mint hiszed.- vigyorodott el zavartan a srác ,mire Hina megrázta a fejét.
- Gyere velem kérlek.- intett ,mire Rosso utána kezdett menni.

Vagy fél óra telt el ,mire a kijelölt helyen voltak. Yuu és Kieru egyszerre állitották le a motort s egyszerre szálltak is le. A lány sóhajtva nézett előre, fáradt volt már, aztán mikor meglátta a templomott elvigyorodott s megpöckölte  a srác vállát.
- Ohh...csak nem hívő lettél ? Vagy végre döntöttél a szándékaid felől?
A fiú csak nyugodtan és ridegen tekintett rá.
- Te még mindig úgyan olyan hülye vagy.- engedett meg a végén egy parányi vigyort ,mire a lány zaklatottan és idegessen rohant utána.
- Mi vaaan ? Kieru!- kapta el a karját ,mire az rátekintett. Most egy jó ideig néztek farkasszemet, végül a fiú tekintett el.
- Kódexeket kell keresnünk.- mondta azzal elvonta  a kezét s tovább ment. A lány csendesen ment utána. Ilyenkor senki nem volt bent, a főpap kedvesen bevezette őket, mondta ,hogy nézzenek csak körül nyugodtan. Ismételten eltelt csendben vagy pár óra, de nem találtak semmit. vagy 300 kódex között kutakodtak ,de semmi. Végül Hime sóhajtott s lecsapta az egyiket.
- Nincs semmi.
- Ne csapkodj....
- Ne szólj bele...- suttogta a lány eltekintve, már tényleg fáradt volt, és semmit nem tudott. Azt sem pontosan mit miért keresnek. Végül a fiú hangja ébresztette fel.
- Szóval...mit csináltál az elmúlt 5 évben ?
A lány megdöbbent ,majd elmosolyodott halványan rátekintve ,majd arrébb. Tudott volna most cukkolni, de inkább nem tette. Ismételten nézegette a könyvetek.
- Elkezdtem annál a cégnél dolgozni, mint rendfentartó , igazából....nem sok minden. És veled?
- Gyakorolgattam....- vont vállat a srác. Aztán ismételten zavaró feszült csend támadt köztük.
- Oh....
- És.... mióta vagy vele együtt ?
- Kivel ?- tekintett rá döbbenten a lány.
- Azzal a fickóval.- tekintett most komolyan a lányra Kieru.
- Úgy érted Rosso ?- kérdezett vissza a lány ,majd zavartan elmosolyodott felé ,végül elvonta a tekintetétt zavartan.- Nem vagyunk együtt.
- Láttam ,hogy majdnem megcsókolt.
- Ne máár! - pillantott rá a lány- Csak társak vagyunk. Nem tudom mi ütött bele ,de maximum elnézted az egészet.- mormogta maga elé Hime mialatt lapozott.- Amúgyis ? Miért zavar ?
- Nem zavar....
- Akkor meg nem értem, de nem is érdekel. Ha akar valamit úgyis szól, Rosso nem rossz ember.- jelentette ki a lány csak hirtelen, magán kivül ,mire Kieru idegessen csapta be a kódexet ami a kezében volt s a lányra pillantott.
- Ezt gondolod ?- kérdezte dühösen, mire a lány értetlenül ,majd feszülten tekintett rá. Szemeiben makacs fény csillant.
- Ezt!
Idegesen néztek egymásra ,végül a lány megrezzent s megcsapta Kieru melkasát.
- Utállak! Érted ? Utállak! -lökte el ,de ekkor a fiú megragadta a lány kezét s magához vonva hosszan megcsókolta. Yuu ezt visszonozta ,majd lassan lehunyta a szemeit. Az egész ,furán kialakult helyzetnek Kieru telefonja vetett véget ami megszólalt. Ahogyan elvált a lánytól morogva kapta fel, mire a másik oldalon egy jókedélyű hang szólalt meg.
- Megtaláltuk.
- Mit Kibo ?- masszirozta meg zavartan a homlokát a pap.
- Hát a kódexet úram.
- Ohh.. igen..igen. Az jó. Akkor találkozunk a menedéken.
- Úram, történt valami? Zaklatottnak tűnik..- a telefonon keresztül is lehetett érezni ,hogy a beszélő vigyorog hosszan. Ekkor a fekete hajú srác csak lenyomta ,majd eltette. A lányra pillantott vissza aki zavartan tekintett rá.
- Menjünk Yuu.- indult meg. A lány ,most nem sértödött meg, halványan elmosolyodott ,mialatt az ajkához ért az ujjával s a fiú hátátt nézte egy ideig.
- Rendben.. Jaiba.
 
[- Remek ,megint bent punyadhatok.. - sóhajtott Kieru. -  Veled...
- Pedig azt hittem szereted a lányok társaságát.
- Miért ,látsz itt lányt ?- pillantott semmit tevően a srác ,majd halálos nyugalommal befelé indult.
- Jaiba Kieru... - morgot a lány
- Mivan. Nem jösz ? - szólt hátra félválról ,mire Yuu is elindult végre, majd a két alak lassan eltünt az ajtóban..]

Kibo elégedett mosollyal rakta el a telefonját.
- Megkérdezhetem mi ez a mosoly ?- lépett mellé Reijoh mialatt a nagy ,vastag könyvet tartotta a kezeiben.
- Jó hírekre számitok.- pillantott a fél démon kedvesére - hívtad a többieket ?
- Igen, mindenki elindult vissza a menedékre. Kyo és Naito, Rose és Yuuyake, Melody és Abel.
- Az jó.
- Szerinted milyen lesz újra látniuk egymást a két testvérnek ?
- Yuura és Yuuyake-ra gondolsz ?
- Ki másra?
- Nem tudom.- nevette el magát a fél démon- de úgy tűnik a papunk végre lépet. Ilyen zavartnak rég hallottam már.- nevetett ,mire Reijoh csak hosszan elvigyorodott.
- Végre.- sóhajtott.
- Hé... ki volt még nehéz esett ?- pillantott rá Kibo ,mire a lány elhúzta ,vicsorítva a száját,
- Miről beszélsz...Kibo ?- morgott.
- Hát figyelj... egy pasi nővel együtt élni..- kezdte mire a lány idegessen rontott utána.