|
Movie SS2
2011.05.18. 09:37
Part 2.
Rewrite hírtelen megmerevedett, minden ízében remegni kezdett.
- Heaven. –suttogott felé Arashi, az nem nézett rá.
- Nem igazság. –suttogott ő is.
- Mi? Miről beszéltek?
- Ez nem igazság... nem állhatsz ki... nekem kell... nekem kellene! –nézett Tei-re.
- Rewrite... valaki... valamelyik testvér... –kapott észbe, mire a fiú sietősen kapta fel az asztalról Arashi telefonját, és tárcsázni kezdett.
- Megkérdezhetsz előtte nyugodtan. –dünnyögte sértődötten, de a fiú nem figyelt rá.
- Dereck, jól vagy? –szólt bele a telefonba. A többiek csak pár mondatot, vagy szót hallottak tőle: Tudod mennyi az idő?! Nincs jobb dolgod?! Tudod kivel szórakozzál!
Rewrite tette le. Nem volt kedve hallgatni a fiú pampogását, a lényeg, hogy azt tudja, hogy kiderült, jól van. Túl jól is. –gondolta gonoszan.
- Minek hívtad fel az öcsémet? –kérdezte Arashi, és ahogy ezt kimondta Tei és Rewrite ismét megmerevedett, aggódva néztek rá.
- Te jól vagy?
- Miért ne lennék?
Rewrite a szájába harapott. Várt pár percet, majd ismét telefonált.
- Ne haragudj, felébresztettelek, ugye?
- Fel. –nevetett a telefonba a lány Nishige- Miben segíthetek?
- Csak... meg akarom kérdezni, hogy jól vagy-e.
- Valami baj van?
- Jól vagy?
- Persze. –a hangja aggódó volt.
- Tégy meg nekem valamit. Hívd fel Ayumi-t, kérdezd meg, hogy jól van-e, és kérdezze meg az unokatestvéreit is, aztán hívj vissza. –ahogy letette új számot hívott- Bocs ha zavarlak.
- Hát... kicsit zavarsz. –szólt bele Yoru a telefonba.
- Remélem nem abban zavartalak meg, és tudsz rám figyelni... ^^”
- Nem, nem abban. Dől a vér az orromból, próbálom elállítani, de nem nagyon akar sikerülni. Te, Rose elsősegély-tanfolyamra jár, kérdezd már meg, hogy akkor kell-e mentőt hívni, ha fél óránál is tovább folyik.
- Ne hívj mentőt. Gyere ide.
- Most ne hülyéskedj, tényleg nagyon vérzik!
- Mondom gyere ide!–tette le a telefont. Hátra dőlt, látszott rajta, hogy ideges.
Arashi leült mellé, csak meredt maga elé. Nem tudta mit kérdezzen, egyáltalán kérdezzen-e, hiszen eddig sem kapott kielégítő választ. A másik két lány összekuporodott az egyik sarokban. Órák teltek el, egyetlen árva szó nélkül. Az ajtó kinyílt, és Dereck futott be rajta.
- NA JÓ, MI EZ AZ EGÉSZ? –kiáltott és lekapta a pulcsiját. Sötétkék pólóján hátul apró, vöröses foltok jelentek meg. Mind felugrottak, de Arashi ért oda hozzá leghamarabb, azonnal leültette, levetette vele a pólót, kiment a konyhába, sebbenzinnel és kötszerrel tért vissza. A fiú fel-felszisszent, miközben bátyja ellátta sebeit.
Amikor végzett felállt, kérdőn nézett Rewrite-ra, de az elfordította a tekintetét.
Aztán már csak arra lett figyelmes, hogy úgynevezett legjobb barátja arcon ütötte.
- BAROM! –állt fel, ugrásra készen.
- MOST MEG TUDSZ SZÓLALNI? MOST, HOGY MEGÜTÖTTELEK, MEG TUDSZ?! AZ, HOGY KIKÉSZÍT AZ IDEG, NEM SZÁMÍT, MI?! NEM CSAK A BARÁTAIMRÓL VAN SZÓ! AZ ÖCSÉMRŐL!
Rewrite ismét a szájába harapott. Igen, néha még elfelejtkezik arról, hogy Arashi, akinek eddig nem volt családja, most már idősebb testvér. Kétszeresen is.
De mielőtt megszólalhatott volna, valaki erősen rászorította a kezét Arashi-éra.
- Üsd meg még egyszer, és utána én ütlek meg téged! –sziszegte, tőle nem megszokottan. Mind döbbenten néztek a lányra. Nem is vették észre, mikor bejött. Rose egy macska ügyességével szökelt át a szobán, kissé erősebben csapta meg Orime kezét, hogy elengedje fogvatartottját. Maga mögé lökte a nála vagy két fejjel magasabb srácot, és gyilkos szemekkel nézett annak barátnőjére.
De nem csak Orime-t nem vették észre. Ennek hatására a kis rózsaszín ugrott Rewrite elé, ugyanúgy maga mögé lökve.
Most az ott levők mind erre a két lányra meresztette a szemét. Együtt jóban és rosszban, vált vetve. Most haragosan méregetik egymást.
- Naaa, elég lesz. –állt közéjük Yoru, aki nem is akart belegondolni a helyzet nehézségébe. Nem értette ő sem, mi ez. A két fiú nagyon megosztó személyiség, talán a csapatra is kihat.
- Te mit keresel itt? –nézett Arashi Orime-re.
- Legalább egy üzenetet hagyhattál volna, hogy elmész. –fordította el a tekintetét.
Yoru, ismét megunva mindent, Rose-ra nézett: - Tudnál segíteni? Még mindig vérzik.
Erre mind lenéztek a földre, Yoru előtt kis vércseppek éktelenkedtek. Rose kivezette őt a konyhába.
A csap alá tartott egy rongyot, leültette a fiút, és az orrára szorította.
- Fájdalmat érzel?
- Nem. Mi volt ez? Úgy néztetek egymásra Pinky-vel, mintha nem is lennétek még csak jóba se.
- Pinky Roy-t védi, én Arashi-t. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk egymást akármelyikkel... csak Pinky már eldöntötte magában, hogy védeni akarja őt. Én pedig tudod mennyire érzékeny vagyok a testvéreimre.
- Igen, tudom... Elállt! –szólt boldogan, már nagyon idegesítette.
Visszasétáltak a lenyugodott társasághoz, akik között már Ayumi és Ayko is ott ült.
- Szóval most tényleg arra várunk, hogy Ayko szája is vérezni kezdjen? –szólt döbbenten a zöldes hajú lány, Rewrite csak bólintott, és szólt Yoru-nak, hogy hívja fel a testvérét és az unokatestvérét is, amelyiknek vérzik az orra, az jöjjön át.
Egy óra is eltelt. Tei mellett Tay ült az asztalon, az egyik széken Rewrite, a másikon Seimei. Az ágyon Yoru feküdt, mellette húga ült immáron. Az ágy egyik szélét Ayko foglalta el, ölében unokanővére ücsörgött, a másik szélen Arashi ült, húga mögötte térdelt, karjait körbefonva a fiú mellkasán, mellettük Dereck. Orime-t és Pinky-t, mivel késő volt már, lefektették a másik szobában, Rewrite amúgy sem akarta, hogy nekik tudomásuk legyen bármiről. Persze a két lánynak ez nem volt ínnyére, de nem ellenkezhettek egy vezér parancsa ellen.
- Még mindig semmi? –ásított Rewrite Ayko felé.
- Nem. Nem jön. Ez nem fog vérezni. Nem magyaráznátok el, minek kell egyáltalán arra várnom, hogy vérezzek?
Rewrite szemei hírtelen elkerekedtek, felpattant.
- Kiwadoi, kérem a telefonod. –lépett elé, az szó nélkül adta át. A fiú kikereste a számot és a füléhez emelte a készüléket, kihangosította.
- Mondjad Arashi. –szólt bele.
- Nem, Rewrite vagyok. Figyelj csak Aysiro, lenne egy kérdésem... de lehet hülyének fogsz nézni.
- Had halljam.
- Nem... nem vérzik véletlenül a szád?
- Honnan tudod? –kérdezett vissza, Ayumi pedig megmerevedett.
- Jó, akkor... ide kellene jönnöd, mert... -ám mielőtt befejezhette volna, Ayumi kikapta a kezéből a készüléket, és kinyomta.
- NEM AZ VAN, HOGY AMELYIKHEZ KÖZELEBB ÁLLOK? Én hozzá állok közelebb! Neked kéne vérezned! –rivallt először Rewrite-ra, aztán Ayko-ra.
- Mit vársz tőlem?^^" -nézett Ayko vissza rá.
Mikor Aysiro befutott, Ayko-t is beküldték a lányokhoz. Rewrite Arashi elé lépett.
- Menj te is velük.
- Mi? Nem! A szeretteimről van szó, nem megyek!
- Arashi! –kiáltott rá – Nekik is a szeretteikről van szó! Mégis megértik, hogy most nincs rájuk szükség.
- De te se vérzel!
- Igen, mindjárt megyek utánatok! –szürte most már idegesen. Arashi lehámozta magáról lánytestvérét és megindult a szobába, mielőtt kinyitotta volna az ajtót még a fiúhoz fordult: - Ajánlom, hogy beszámolj majd nekünk is, Roy!
Rewrite nagy sóhajjal ült vissza a székre. Néhány perces csönd után Tei állt fel most.
- Nem is tudom hogy kezdjek bele... meglepődtem azon, hogy ennyien véreztek.
- Ez azért van, mert hiába eggyek, mégis mások. Rose a Light, ezért ez várható volt... egy Reila is kell a csapatba, ezért nem Arashi vérzik valószínűleg.
- Szóval mivel a Reila megvan, ezért Aysiro vérzik. Mert Secuutus-nak kell véreznie. –érzett rá Ayumi.
- Így van. Yoru-val és Arisa-val ki vagyunk egészítve. –fejezte be Seimei. Tei beleverte a kezét a falba. Rewrite mögé sétált, szorosan fogta át.
Seimei-en és Tay-on kívül mind kérdőn meredtek rá.
- Bár mi nem vagyunk közétek valók, a szellemek közül is kell valakiknek vérezniük. Nekem eddig... nem volt... okom rá, mert... nem volt testvérem... Rewrite-nak pedig... lett volna rá! –sírta el magát a lány.
Szóval ezért annyira fusztráló az ő helyzetük. Rewrite elvesztett egy testvért, Tei kapott egyet... ha ez pár évvel előbb történik, akkor most ők nem ebben a furcsa szituációban lennének, hanem a helyükön, ahogy lennie kellett volna. Tay, nem mondta ki, de nagyon rosszul érezte magát emiatt.
- Ez egy hatalmi játék. Régebben hallottam róla, és meséltem róla Rewrite-nak.
- Hatalmi játék? –ismételte Ayumi.
- Testvériség. –emelte fel Tei a tekintetét a plafonra- Ez jóformán egy Abel és Caine harc.
- Várj... ártanunk kell egymásnak? –remegett meg Arisa.
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Lehet. –hajtotta le ismét a tekintetét. Rewrite eltávolodott.
- Melyikőtök kezdett el előbb vérezni? –tette fel a kérdést. Tay, Rose, Ayumi, és Yoru felemelte a kezét.
- Ti vagytok azok, akik Abel-t képviselik. Mivel Abel volt az első.
- Miért van erre szükség? –állt fel Rose.
- Mert Abel sem volt tiszta! Nekünk kell... a testvérviszályt elrendeznünk. -suttogta Tei.
- Seimei első. Shukumei második. A „seimei” jelentése lehet „kitisztult” vagy „élet”. A „shukumei” jelentése „sors” vagy „predesztináció”. Én vagyok az egyik iker. –nézett szét az aggódó társaságon szomorúan Seimei.
- Tay. Gyere ide. –szólt Rewrite a fiúnak, az meghökkenve lépdesett oda hozzá. A srác letérdelt és magához szorította, a kisfiú úgy meglepődött hogy még pislogni is elfelejtett. De nem csak ő. Ez nem volt megszokott Rewrite-tól.
- Most el kell engednünk titeket. Ezt most csak ti oldhatjátok meg. Tudom, hogy megígértem, hogy mindig vigyázni fogok a nővéredre, és rád is, de... most nem mehetek veletek.
- Semmi baj, Rewrite, megértem. –ölelte vissza, még mindig csodálozva. Erre Rewrite még jobban magához szorította.
- Sok szerencsét. –jött ki az ölelésből, majd kegyetlenül nyitotta ki az ajtót, hogy távozzanak.
- Mi van, még az itt levőktől se köszönhetünk el? –rúgott belé erősen Ayumi, ahogy elsőként haladt el mellette. Rose a szeme elé helyezte egyik kezét, lehajtott fejjel ment el barátja előtt, aki félre nézett. Seimei és Tei szó nélkül, Arisa csöndesen mérgelődve, Aysiro és Dereck hangosan káromkodva mentek ki egymás után. Tay megköszörülte a torkát, Rewrite rá nézett. A fiú rámosolygott, így ment ki. Yoru nem nézett Rewrite-ra, de ő gyorsan visszahúzta a vállánál.
- Te vagy a legidősebb közülük, ezért jó lenne ha... –de félbe szakította.
- Tudom-tudom. Nem kell aggódnod, vigyázok rájuk.
- Kösz. –mosolyodott el végre.
- Most dühösek, és ha hibáztatnak valakit úgy könnyebb. De tudják, hogy nem te tehetsz róla. Csak hírtelen törént ez. Mondjuk már hozzá szokhattunk volna. –tartotta fel az öklét neki, a fiú is, összeérintették.
- Üzenjek Pinky-nek?
- Minek? Holnap vacsorára itthon vagyunk. –kacsintott rá, a srác felnevetett, ő pedig kiment a többiek után.
- Jó, és innen hova tovább? –vágta csípőre Ayumi a kezeit.
- Nagyon nincs ínyedre, hogy én vagyok veled, mi? –dünnyögte felé Aysiro, mire a lány kinyújtotta rá a nyelvét.
- A tisztásra. –vetett véget a vitának Seimei.
- Megint? Annak a tisztásnak biztos, hogy van valami jelentése. –tűnődött Arisa, Yoru mellé lépett és egyik kezével átfogta a lány vállát.
- Vagy csak egyszerűen vonza a bajt.
- Seimei, mesélj nekünk, mégis mire számíthatunk? –sétált mellé Rose.
- Carcase-k-ra, lelkekre akik már elvesztették a tudatukat, és... és sajnos biztos lesznek lelkek amik még tudatuknál vannak... rossz úton járnak. És az ikertestvérem.
- Mesélj róla.
A lány nagyot sóhajtott.
[ - Sei! Seiii! Várj már meg! –futott egy fehér hajú kislány egy másikhoz. Ilyesztően hasonlítottak egymásra, mintha csak az egyik tükörbe nézett volna.
- Gyerünk Shuku, már nem vagyunk meszze. –mosolygott rá.
- De hova megyünk?
- Oda, ahol Haru és Ame először találkoztak.
- Miért kell mindig oda menned? Az két külön világ. Lehet, hogy a másikban szép a tó, de itt csak vérvörös a színe. –duzzogott.
- Hallod a csecsemők síró hangját? –nézett testvérére.
- Igen, persze hogy hallom, sosem marad abba.
- Ők is, mielőtt ide kerültek volna, látták a víz kékjét, érezték az illatát... ahogy nekem is az emlékeimben van. Ha újra úgy látnák talán boldogabbak lehetnének.
- Ez nem igazság, én miért nem emlékszem rá? Én is akarom úgy látni!
- Talán... talán majd egyszer látni fogod. –emelte maga elé a kezeit. Igen, ő már tudta. Tudta, hogy valamelyiküknek nincs itt a helye... és távozni fog. Talán belül azt is tudta, hogy a másikuk szívében méreg, féltékenység gyullad, és bosszút esküszik. Ám azt nem hitte, hogy sereget is gyűjt, és el akarja majd pusztítani ezt a tavat. A tavat, mely egyfajta átjáró, és ha megszűnik létezni, akkor a földön ragadt szellemek, és azon emberek, akiknek gyenge a lelkük, valamit a Kiválasztottak, megszűnnek létezni... és ezzel együtt ez a hely is, ahol most van, és ki tudja milyen katasztrófákkal járna ez. ]
- Azt hinném, csak azoknak kellene menni, akik között vér szerinti kapcsolat is van. –nézett Rose Dereck-re, aki csak megázta a fejét, jelezve, hogy nem akar ilyesmiről beszélni.
[ - Mi van már veled? –sétált a vámpír mögött egy halványfeketés hajú srác.
- Mondtam már! Valami nagyon finomat érzek. –gyorsította fel ismét a lépteit.
- Nehogy találj egy hullát és előttem kezd el megkajálni! –rivalt rá.
- Jaj ne hülyéskedj már Naoyuki! –fordult felé.
- Jó, bocs. Tudom, hogy tűrtőzteted magad.
- Te miről beszélsz? Mert én arról hogy nem eszek hullából! Nincs vérkeringés, úgy már nem izlik.
- ...Undorító vagy néha! T_T”
- Gyere gyorsabban.
- Kösz! Bejönni a bokrosba, csak azért, mert te érzel valamit!
- Nézd! –állt meg hírtelen a fiú, mögötte döbbenten a másik. Előttük egy női sápadt meztelen test, és vérének élénk színe tűnt fel.
- NEHOGY MEGEGYÉL EGY FIATAL HALOTT LÁNYT!
- Még él! –nézett rá most aggódva- Siess, hozz vizet!
A fiú el is rohant, de előtte levette a pulóverét és az ő kezébe nyomta, ő pedig a lányhoz futott, aki köhögni próbált, és feltápászkodni.
A vámpír bármi kérdés nélkül rá terítette a pulóvert, ami leért a térdéig is, és segített neki a felülésben, de amikor meglátta a füleit megijedt és arrább ugrott, el is esett. A lány csak bambán pislogott rá. Csak nézték egymást döbbenten, amíg Naoyuki vissza nem ért. Lehajolt a lányhoz, de az megriadt és hátrálni kezdett rákjárásban. Dereck mögé sétált, a kezeit a puha, hideg, fehér vállakra tette.
- Semmi baj, kisasszony. Segítünk! –mondta neki, de a lány nem vette le gyanakvó, riadt tekintetét Naoyuki-ról, aki lassan, hogy meg ne rémítse, felé nyújtott egy kulacsot. A lány hírtelen kapta ki a kezéből és majdnem megitta egyszerre az összes vizet. A két fiú jól hallotta mennyire dobog a szíve. A teste csupa sár és vér. Dereck elővett a zsebéből egy zsebkendőt, rálocsolta a maradék vizet, és finoman letörölgette az arcát. ]
- Nagy ügy, láttál meztelenül. –csípte meg öccse arcát, és kidugta a nyelvét. Az öccs eltolta a puha kezet.
Megérkeztek, és csak nézték a tájat. Seimei megindult a tóhoz, Tay követte. A kisfiú belemerítette kezét, mire a víz vörös színűvé változott.
Ezután csak néztek egymásra. Carcase-okat vártak volna, vagy mást akivel küzdeni kellene, de nem jött senki és semmi. Csöndes percek teltek el, amikor Seimei megmerevedett és a távolba bámult.
Egy lány sziluettje tűnt fel. A kiválasztottak döbbenten meredtek rá.
- Telljesen olyan mint... –de mielőtt Ayumi kimondhatta volna ezt, Tei a vállára tette a kezét, jelezve, hogy ne mondja ki.
Tay megindult felé, mindenki döbbenetére. Nővére hiába kiabálta a nevét, a fiúcska nem fordult meg.
- Már vártalak. –hangzott tőle.
- Késtem, igaz? Sajnálom. –mosolyodott el.
Tay megindult felé, mindenki döbbenetére. Nővére hiába kiabálta a nevét, a fiúcska nem fordult meg.
- Már vártalak. –hangzott tőle.
- Késtem, igaz? Sajnálom. –mosolyodott el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
