31.rész - Van remény!

A következő reggel, naito már zaklatta egy ideje Kieru-t ,mire az ,szétgombolt ingeben és nadrágban somfordált ki a szobájából álmosan ,hogy kinyissa az ajtót a lánynak. Mégsem akarta ,hogy betörje. Ahogyan a zárban a kulcs megcsörrent s kitárta magát az ajtó a barna hajú lány rohanva lépett be ,majd megtorpant. Mögötte lassú léptekkel jött be a pap is ,bár őt senki nem hívta. Ő döbbenten nézett az ágy felé ,míg Naito nem. Az ágyon, Hime kiengedett haja szanaszét hullot, gyengén, mégis nyugodtan feküdt az ágyon s aludt. Melette a fehér hajú srác, mostmár szokásos, élettel teli bőrszínével pihent, míg egyik keze a párna alatt, s a másik gyengéden karolta át a lányt a hasánál. Ha Naito nem ismerte volna úgy a barátnőjét, akinek láttán hosszan elmosolyodott boldogan, akkor haragos és féltékeny lett volna. De tudta ,nem kell ilyennek lennie, hisz ők is csak barátnők, s Pinky a papnő. Ő a papnő ,akinek a vérére szüksége van a kedvesének. A lány hátra pillantott Kierura, amolyan "megmondtam" pillantással s ekkor vette észre,hogy a srácot jobban zavarja ez az egész. Lepetten nézett rá, majd elvonta a tekintetétt s végül kilökdöste ,majd ő is kiment. Kint a konyhában a srác a lányra pillantott.
- Miért vag ennyire nyugodt ?
Naito jól szórakozott a látványon és gúnyosan elmosolyodott. Úgy érezte, bár még mindig szörnyen haragudott erre a papra,s ki is élvezte a cukkolását, de az ,hogy a papnő él és visszatért ,hogy Kyo meggyógyult... úgy érezte egy most boldogá teszi.
- Te miért vagy ennyire feszült ?
Ekkor Kieru észrevette s kihúzta magát ,mintha mi se lenne, de még eltekintett félre. A lány látta ,rajta a dolgokat. Sóhajtott , bár ez hidegen hagyta.
- Miért nem beszélsz vele ?
- Miről ?- vett elő tányérokat rideg hanglejtéssel a srác. A lány csak megforgatta a szemeit.Végül csak intett s kiment a konyhából ,bár még hozzá füzött a fiúnak egy mondatott.
- Akkor hagyd csak ,hogy megint elmenjen!
Kieru maga elé meredt, végül csak magába morogva kezdte el csinálni a reggelit. Nem sokkal késöbb Melody lépett be értetlenül.
- Valami történt ? TE itt ügyködsz, Naitonak fülig ér a szája....
- Hime itt van.- jelentette ki a srác ,mire Melody is hosszan elmosolyodott ,mialatt ajkai elé kapta a kezét.
- él ? Hát tényleg él? -s azzal  következő pillanatban már futott befele. Kieru szándékosan nem ment ki, de ígyis hallotta azt ahogyan Naito és Melody vitatkoznak arról ,hogy had menjen  be a szobába. Reijoh kiáltott ki a következő pillanatban ,hogy nem tudnak pihenni és persze ebből megint elkezdődőtt a vita. Már igen nagy és hangos ordibáások és káromkodások hallatszódtak, amikre persze Kieru mit sem figyelt, bár zavartan morgott az orra alatt, míg egyszer csak minden elhallgatott.
- Hime! - jöttek a döbbent szavak ,mialatt a lány álmosan a szemeit törölgetve léplkedett ki mezitláb, az előszobába.
- Mi ez a hangzavar ?- kérdezte s aztán eszébe jutott minden s kipattanva a szemei döbbenten nézte a többieket. Melody és még Naito is rögtön a nyakába borult. Megnézték tényleg él e mire az zavartan ellenkezett. Reijoh csak bambult ,aztán a konyha felé sandított. kezdte érteni az egészet. Végül előre lépett, ellökte a két lányt és megragadta Hime kezét ,majd bevonszolta a saját szobájába. sosem vallotta volna be neki ,hogy örül ,hogy mégsem hallt meg,s ezért elvonta a tekinttétt.
- Te tudsz gyógyitani..igaz? Kérlek, nézd meg Kibot.
A lány meglepödött ,majd bólintott s kezét a fiú teste fölé emelte. Régen csinálta már ezt, sőt egy jó ideig nem is tudta, s most... mégis müködött. Vagy 10 percig tartott ,mire a lányy el tudta tüntetni a fél démon testéről a súlyos sérülést s aztán fáradtan sóhajtott fel. Halványan elmosolyodott ,majd felállt s Reijoh felé pillantott.
- Kész van.
- Köszönöm,- mondta a nő ,majd ismételten leült a fél démon ágya mellé. Hime inkább magára hagyta őket ,majd kiment, a többiek már reggeliztek s Kyo is fent volt.
- Gyere reggelizz velünk!- mutatott egy székre Melody, Yuu leült oda ,mire Kieru elvonta a tekintetétt. A lány értetlenül nézett felé ,majd idegessen s makacsan ő is a másik irányba tekintett.
- Ti sosem változtok.- nevette el magát Melody ,mire a két említett lepetten nézett rá.- régen, a suliban  is úgyan ezt csináltátok. Állandóan szivtátok egymás vérét, bár inkább Hime volt az aki felkapta a vizet.
Naito csak elmosolyodott halványan mialatt evett ,majda fejét rázta s Kierura emelte a kanalát.
- Én még mindig nem bocsátottam meg, hogy megölted!
- naito...- csitittotta le Hime ,majd elpillantott- itt vagyok...nem ? Na és..- nézett fel nagy mosollyal- hol van Butterfly ? Hol van Rose ?
Hirtelen nagy csend állt be a társaságban s mindenki eltekintett. A lányok fájdalmasan ,mig a két srác csak nyugodtan.
- na srácok... mi történt velük?
- Pinky...- pillantott rá Reijoh aki ekkor sétált ki komolyan és nyersen- Dante és Butterfly meghaltak 5 éve.
A rózsaszín hajú lány kezéből kiesett a kanál ,majd a többeikre pillantott, hogy ez vicc e ,de senki nem tiltakozott ez ellen. Hime hirtelen idegesen pattant fel az asztaltól, kikelve kiáltott, csapott az asztalra ,majd megragadta Kieru-t az ingjének a nyakánál fogva.
- Hogy haltak meg ???
- Amikor mi is küzdöttünk....-mondta nyugodtan és ridegen- megölte őket Sanctus.
A lány kezei megremegtek ,elengedte a srácot ,majd leült maga elé meredve.
- A többiek jól vannak.- nyugtatta Melody- de azért is jötütnk ide...mert ha te élsz..talán ők is.
- Ne szórakozz Melody.- csattant fel most Reijoh - Őket Sanctus, a szent harcos ölte meg, nem a pap ,mint a papnőt. Sanctusnak nincs köze Évahoz vagy Lillithez.
- Ezért jöttetek ide ?- pillantott most komolyan Hime a papra ,aki nyugodtan pillantott rá.
- azért, mert vissza kaptuk az átkainkat...és ezután akarunk járni. Valószinüleg ,megint gond van és harcolni kell...
- Ezért vannak itt azok a nagy szörnyek is...mostanság..- döbbent meg Hime s ekkor eszébe jutott minden. Hirtelen felpattant, nem nosztalgiázhatott itt tovább.- Mennem kell. Munkám van, és el kell végeznem ,vagy a szörnyek sokasodnak...
- de neked velünk kell lenned !- állt fel lepetten Melody ,mire a papnő vissza fordult.
- Igen... én többé nem fogom elfogadni így Lillith papjának az utasításait.- csattant fel Naito- hiszen élsz. Nem hagyhatsz itt minket !
Hime Kyora pillantott ,aki elvonta a tekintetétt, majd végignézett mindenkin s megengedett egy mosolyt.
- Ha eddig hallgatattok Kierura ,akkor most is tegyétek igy Naito. Nem tünök el...eljövök még ígérem. de nekem is van munkám ez mellett...embereket kell megvédenem.- indult el, de még vissza fordult az ajtóban -  Ja igen... üdvözlöm Rose-t és Abel-t.
Azzal kiment s csak tekintettek utána. Aztán hirtelen Naito felpattant és kirohant utána. A többiek csak néztek ,majd végül Kyo felállt s megkérte kierut ,hogy menjen vele a szobába. melody csak a fejét csóválta ,majd mialatt össze szedte az üres tányérokat Reijohra pillantott komolyan. A két lány elvicsoritott egymásra.
-Én hiszek benne.- jelentette ki a sötét rózsaszínes-lilás hajú majd elment. A szürke hajú csak nézett utána ,majd felkapta a fejét ,mikor átölelték hátulról.
- Kibo...
- Még nem mondtad el nekik...igaz?
- Csak Kieru tudja....
- Nincs sok időnk.
- Tudom ,de igy nagyon nehéz lesz. Pinky nem akarja elfoglalni a helyét, és még semmit nem tudunk az ellenségeinkről, azon kivül ,hogy valószinűleg úgyan úgy különlegesek ,mint mi és ezek a szörnyek csak csalik.
- ez is sok minden.- tette a férfi a fejét a lány vállának, ekkor a lány beletúrt a hajába.
- Örülök ,hogy jobban vagy....de úgy tűnik, a pap nem úgy viseli a helyzetett ahogy akarjuk....

- Fáradt vagyok Rose.- ásitott Abel nyújtozkodva hosszan, mire a lány elhúzta a száját.
- Miattad is volt ,hogy elment, szóval ne hisztizz nekem! A nyomokat idáig követtük, mindjárt ott vagyunk.
- Láttad ,hogy Kieru is elengedte a lányt, nem értem ,mi miért nem hagyjuk. Már jól volt.
- Mióta foglalkoztatt téged ,hogy Kieru mit mond ?- nézett rá lepetten Rose, erre a srác csak a vállát vonta.
- Azt azért nem mondtam.
- Akkor hallgass...
Abel csak a szemeit forgatta ,majd hirtelen zajra lett figyelmes és nekiugrott Rose-nak. Elkapta a karjaiba vette ,majd ugrott még egyet. Ekkor az előzőhelyükön egy fehérres hajú srác jelent meg vörös tekintettel. Vicsoritott rájuk. Rose döbbenten nézett.
- Azt hiszem éhes.- állapitotta meg ridegen Abel ,mire Rose rákiáltott.
- IGEN ? NEM MONDOD ?!
- Nah nyugi...- dobta fel a lányt a srác a magasba s az hosszan kiáltott ,mialatt a szoknyáját igazgatta el. Közben Abel rátámadott a másikra, aki szintén harcolt vele. Már vagy 10-20 csapást mértek egymásra ,mikor hirtelen Abel hátrébb ugrott s a vissza fele eső és kiáltozó lányt elkapta.
- Na milyen volt az utazás ?
- MEGÖLLEK!- morogta a kis fekete hajú lány.
- SHIN! - kiáltott valaki s erre leálltak. A másik fehér hajú srác is megtorpant s a következő pillanatban már azt lehetett látni, hogy az újonnan jövő, hosszú, rózsaszínes-ezüstös hajú lány fejbe vágja a srácot és kiabál vele. Rose, de még Abel is megdöbbenve nézték őket.
- Fejezd már be Nin!- kiáltott rá a srác akinek normalizálodtak a szemei s eltünt az a fura aurája is amit előbb Abel érzékelt. Úgy veszekedtek ,ahogyan Rose és Abel szokott, így ők hangtalanul figyeltek ,lepetten. Aztán mikor Nin rájuk pillantott ,döbbenet ült ki az arcára sőt a másiknak is, úgy tűnik előbb nem volt magánál. csak álltak egy ideig négyen, egymással szemben ,s ezt a csöndet csak a kis Yuuyake törte meg ,mialatt befutott az idegeneket üdvözölni. Odafutott Abelhez és átölelte a lábát, annak csak elkékült a feje. így lerakta Rose-t.
- Szabaits meg tőle....
- Abel! Rose! Hogy-hogy itt vagytok ?
- Téged kerestünk kicsi Yuu.- mosolyodott el Rose megsimogatva a lányka fejét ,aki msot felállt s hátra mutatott a lepetten álló, két alakra.
- Ők Nin és Shin. Egy család, ők vigyáznak most rám. Tudod, én közéjük tartozom.
Rose lepetten pillantott oda ,majd a kislányra.
- Vissza kellene velünk jönnöd. A többiek is aggódtak.
- A többiek ? - szólalt meg hirtelen Nin ,mire Shin rá pillantott gyanakvóan.
- Igen.- állta a tekintetett nyugodtan Abel- mi sokan élünk, nem úgy ,mint ti.
- Még nem láttalak itt titeket..mit kerestek itt ?- állt fel Shin harciasan s Nin elé állt.
- Csak dolgunk van...- ált Abel úgyan így Rose elé akit azóta letett a földre.- de ha jól látom ,ti sem átlagos emberek vagytok.
- nem, ők vámpírok! - kiáltott fel aranyosan Yuuyake.
- Yuu...- lepödött meg Rose s gyorsan lehajolt amikor látta a harapás nyomott a lány nyakán. Majd idegessen nézett a másik kettőre s rohanni kezdet.
- Rose!- kapott Abel a lány után ,de ekkor már az épp Shin nyakánál fogta a ruhát.
- Te voltál az ? Hogy merted ?
Nin csak nézett, nem szólt bele. ebben egyezett a véleménye a lányéval. Majd végül rápillantott Abelre.
- Menyien vagytok ?
- 8-an.
A lány bólintott, majd csak arra fordult lepetten ,ahogyan Abel is, Rose-k felé ,mikor a fekete hajú lány felkiáltott.
- Abel! Ez a srác az ikred lehetne!
Erre mind Shin ,mint Abel elhúzta a száját egyszere, még ebben is hasonlítottak.
- Mindegy. elvisszük Yuu-t.- azzal Abel mefogta a kislány kezét aki megdöbbent. pillanatban már Nin állt a srác előtt s éppen tökön rúgta azt ,majd elvette Yuu kezét s magához ölelte.
- Bocs...de ő velünk jön.- azzal magához ölelte majd elugrott onnan.
- Picsa...- rogyott meg egy pillanatra Abel ,majd a következő pillanatban erőt vett magán s erőteljesen feltápászkodva lódult a lány után.- elkaplak!- kiáltott s kinyújtotta a kezét. Ekkor Nin megtopant mert minden kigyulladt körülötte. Döbbenten nézet szét. A lány lerakta a kislányt ,majd elkezdett harcolni a sráccal. Egyszer csak arra kapták fel a fejüket, hogy Rose felsikoltott. Erre mindetten kiugrottak, a lány a kis yuuval s oda rohantak. Shin a lány előtt állt, a szájából folyt a vér s a hátából kiállt valami. A többiek döbbenten néztek ,majd hirtelen Nin elkapta a srácot és elvitte. hamar eltüntek. Abel csak nézett utána ,aztán a kis Yuuyake-ra aki szomorúan nézte az üres helyett.
- Jól vagy Rose ?- segitette fel a fehér hajú a fekete hajú lányt.
- Igen- bólintott lepetten s ijedten.- Abel... az a srác..megmentette az életemet.

Jópár utcára arréb ,mikor már a lány úgy gondolta ,hogy lerázták üldözőiket a fiúra pillantott aki sérülten volt a karjaiban. Rá rivalt aggodalmasan.
- Hülye vagy ? Mégis miért ?
Azonban Shin csak nevetett, jóizűen nevetett. Boldog volt ,ilyen nagy sebbel a hátán.
- Láttad ,Nin ? Láttad őt ? - nevetett s erre lassan a lány is elmosolyodott ,majd átölelte  a fiú fejét.
- Igen Shin... láttam.
Hosszan elgondolkodott s ebből csak az szökkentette ki ,mikor fegyveres ,katonák kerítették be őket. A lány elhúzta  a száját vicsorogva, s úgy tekintett fegyegetve őket, rájuk.
Azonban a katonák nem ijedtek meg, sőt ,furcsa futurisztikus ruhájukban csak közeledtek. Aztán a sor szétnyilt és egy fekete ruhás lány lépkedett oda hozzájuk ,majd kinyújtotta a kezét feléjük. Hosszan tekintett rájuk, mire Nin szemei üresek lettek.
- Gyertek.... már várnak ránk.

Mikor Hime hazaért épp csak átöltözni volt ideje. Felkapta a telefonját a földről ahová még előző éjszaka Kieru dobta ,majd belenézett. Utoljára Rosso hívta. Komolyan kiment a lakásából s elkezdte hívni a számot. Mialatt kicsengett megtartotta  akis kütyüt a vállával s ezalatt elő hozta a motorát s felült rá. Kinyomta a telefont ,mivel nem vette fel a fiú ,majd elrakta s felvette a bukósisakot. Ideje volt ,hogy elinduljon. Mikor beért nagyobb tömeg volt ,mint lenni szokott s lepetten vette észre ,hogy egy bejelentés sem érkezett. Körbe sétált, de mindenhol azt mondták ,hogy minden nyugodt. A lánynak rossz érzése támadt ,majd hirtelen vette a kórházi részlegre az irányt. Mikor odaért azt mondták neki ,hogy minden rendben van itt is. Goku és Crystal napról napra jobban vannak. Erre elmosolyodott a lány. Már vissza fele tartott a részlegére ,mikor megpillantotta Runa-t.
- Runa nem láttad Rosso-t ?
- Nem... veled kellene lennie, nem?
- De tegnap óta nem találkoztunk.
- Ma még nem jött be.- mondta a szőke nő ,majd elmosolyodott s tovább ment.- bocsi, de meg kell keresnem Luna-t.
- Persze... persze...
Nézte egy ideig a lányt aztán bement az irdájukba s ott várt a fiúra. Mivel egész délután nem jött semi küldetés, és Rosso sem ért be, aggódni kezdet. Épp kiment a folyosóra mikor észrevette Erika-t.
- Erika! - kiáltott- nem látta Kuro Kapitányt ?
A nő csak megtántorodott ,majd zavartan elmosolyodott.
- nem...- motyogta s már slisszolt is volna tovább ,de Hime elkapta a karját.
- Hé... valami baj van ?- kérdezte.
- Yuu.. eresszd el.- szólalt meg valaki mire a lány elengedte s hára pillantott.
- Rosso...- motyogta s amikor a fiú odaért hozzá ,hirtelen elkapta a lány karját ,majd magához ölelte szorosan ,mire az csak döbbenten nézett s megpróbálta megcsókolni. De nem sikerült neki ,mert akkor szólalt meg a riasztás  s erre mindketten felkapták a tekintetüket. A lány gyorsan kiszabadult, most örült ennek az egésznek.
- Munka van!- vigyorodott el vörösen s már rohant is a motprja felé.
Rosso csak utána tekintett, ekkor a szemei megvillantak.

- ne bántsák öket...- intett a fekete hajú lány ,mikor kintről nézte egy ablakon át ,ahogyan a fehér teremben ott vannak a vámpírok. - ők a társaim.
A srác gyengén feküdt ,míg a lány csak maga elé bambult, egy szövegett hallgatott amit direkt játszottak nekik le ennyiszer. A kezei hirtelen megremegtek ahogyan a fiú felszisszent, vér kellet neki. A lány lassan pillantott rá, majd vissza az üvegre. Hina ezt nézte ,majd mosollyal nyugtázta a dolgokat.
- A másik hogy halad ?
- mindent megtettünk amit kért asszonyom.- bólintott valaki s ekkor a fekete hajú lány hosszan elmosolyodott.
- Már nem sok idő...és visszatérsz... úram.- azzal még az ablakra pillantott- Shin, Nin...engedjetek az sorsotoknak. S ekkor hirtelen egy fény jelent meg a teremben.

- Neee...- riadt fel Rose ,majd a fejét fogta zavartan. Mellette aludt Abel, biztos kifáradt ,a lány felpillantott ,majd kikászlódott és kisétált. Ekkor látta meg az ablaknál a kis Yuu-t. Odasétált hozzá s leguggolt mellé.
- Nem tudsz aludni ?
- Rosszat álmmodtál..igaz?
- Igen...
- Az nem álom Rose...- suttogta a kislány- az erők gyülekeznek..baj van. Ott kellene lennem.
- Na de Yuuyake...- hitetlenkedett a lány - a nővérem..bajban van.- azzal kitekintett az éjszakába.
Rose csak értetlenül ,majd aggodalmasan tekintett a kislányra, aztán az éjszakába. Aztán felemelte a kislányt ,végül és befektette az ágyba, majd vissza dölt mellé.*
- Aludjunk Yuu... holnap utána nézünk. Jó?
- Csak késő ne legyen.
- Nyugodj meg...- azzal halkan dudolni kezdett neki, s lassan a kicsi lány elaludt. De Rose már nem tudott...túlságosan járt a feje azon, amiről szó voltl.