30.rész - Ilyen nincs!

A következő reggelen a lány magát átölelve sündörgött a folyosón. Hosszan gondolkodott, mimikáira kivetült az aggodalom és még valami. Nem értette meg, vagy talán csak elhinni nem karta azt ami vele történt a minap. A cég eme helye, teljesen ápolt, tiszta fehér csempékkel borított falakkal volt körbevéve, külön kórtermekkel ha bármikor is szükség lenne rá. Hirtelen a világos köveken , pár alig hallható kopogást lehetett felfedezni s ekkor egy kis szőke hajú kislány rontott neki a lánynak, majd mögötte egy úgyan olyan ,szőke nő sétált kedves mosollyal. Hime rájuk pillantott, s a nő máris kivette az érzéseit. Nyugodtan nyújtotta a kezét ,amelyet Yuu némi zavar után fogadott csak el.
- Na Hime, nem lesz gond, A 100-as csapat erős! - ugrott meg egy kicsit a fiatal lány, akit amikor Hime megismert még csak olyan 5éves volt...most meg már 10 lassan. Hogy telik az idő. Persze külsöleg nem sokat változott.
- Tudom Luna....és köszönöm Runa. - pillantott az idősebb szőkére aki ismét csak elmosolyodott.
- Hirtelen tüntek fel a támadók...új szörnyek voltak és ez nehezítette a dolgot- kezdte el Runa- de öülök ,hogy oda értetek.
- Igen...igen...
Ekkor egy nővér lépett ki a szobákból. Halvány mosollyal közölte velük, hogy rendbe jönnek majd ,de nagyon kimerültek és kell egy kis idő mig újra ugyan olyan erősek lesznek.- bólintott hozzá, aztán meghajolva elköszönt s tovább ment a többi kórterembe. A lányok elmosolyodtak.
- Luna.. fuss be, mindjárt megyek én is.- errea kislány rápillantott gyanakvóan ,majd bólintott s mosollyal rontott be a terembe. fél szemmel az üvegen át lehetett látni ,hogy rögtön Goku ágyához futott s szinte rárontott ,mire a férfi felkiáltott. Hime halkan elnevette kint magát. Kezét ajkaihoz emelte.
- Történt valami Hime ?- pillantott rá áthatóan Runa. a lány hirtelen megdermedt s döbbenten meredt a nőre.
- Mire gondolsz ?
- Valami, ami nyomja a lelked. Érzem és műás az aurád is.
- El is felejtettem ,hogy neked ez a képességed...- motyogta zavart mosollyal a rózsaszín hajú lány mialatt elpillantott, nem nézett a nő szemeibe. Hogyan is mondhatná neki meg azt, amit még maga sem tud megmagyarázni.Csendesen nézte a padlót ,s csak a nő hangja ébresztette fel a valóságra.
- Ne hagyj elintézetlen szálakat a múltból. Ha valami gyötör old meg.- mondt a nő nyugodtan s komolyan.
- Runa....- suttogta Hime ,de ekkor a nő intett s bement Luna mellé. Elmosolyodott. Aztán előkapta a telefonját és kifele tartott a kórházi részlegből, át a vezetői részbe. Mialatt haladt a folyosón, többen össze beszéltek, s a lány csak hallgatott. tlépett a mozgó lépcsőre.
- Hallotátok mi történt  különlegs osztálynál? - ütötte meg a lány fülét egy beszélgetés témája.
- Nem, mi?
- Azt mondják a 100-as csapat miatt épp most vonják felelősségre a kapitányt.
- Úgy érted Kuro Rossot? De hát nem ő mentette meg őket ?
- De..és épp ezért furcsa ez.
- Az öregnek már semmi nem jó.
- Igen... most egyre furcsább dolgai vannak.
A következő pillanatban ,már Hime nem volt ot. Sietősen szedte a lábbait s rohant a vezetői irodába, s amikor odaért lihegve borult ,támaszkodva a lábbaira egy pillanatra . Épp be akart menni ,mikor kilépett Rosso s egy pillanatra lepetten tekintett rá, végül az is eltünt az arcáról s lassan, szinte ridegen indult el a másik irányba. A lány egy pillanatig a szemeit nézte, majd utána futott, s elkapta a vállát.
- Mi a franc volt bent ?
- Nem tartozik rád.- indult tovább a férfi.
- De igenis rám tartozik,mert társak vagyunk!
- Nem, nem vagyunk!- rázta le magáról a lány kezét s tova ment. Hime döbbenten nézett utána ,majd ismételten utána futot .
- magyarázatott követelek!
- Én is.- torpant mega férfi ,majd a lányra nézett hosszan és komolyan. Yuu kivette a szemeiből a parányi gyülőletett amit hirtelen ébresztett benne. ez meglepte...sőt ,bántotta.
A lány arcára is kiült a komolyság s úgy válaszolt neki.
- Mit akarsz tudni?
- M a fenét csináltál tegnap !? Ott kellet volna lenned.
- Tovább kellett mennem...láttam valamit. - vallotta be őszintén.
- Mégis mi lehetett két társadnál fontosabb ? És azok a lények....
- Milyen lények ?- lepödött emg a lány s erre Kuro csak szemrehányóan tekintett rá.
- Két férfi...az egyikne jeges ereje volt... kék haja...
A lány ara megrezdült. Felismerrte a leírást, s ekkor tudatósult benne igazán ,hogy tényleg vissza jöttek. Nem tudja hogy, vagy miért, de vissza jöttek. Ez valahogyan hirtelen aggasztotta és boldogította is.
- Kierut láttad, igaz ?- kérdezte hirtelen Rosso ingerülten ,mire a lány felkapta a fejét lepetten, de nem válaszolt. S ez a hallgatás ,beleegyezést jelentett amit a vörös tudott jól. Váratlanul idegessen kapta el két kezével a lány nyakát s felvonta neki löke a falnak. Ott tartotta, s Hime kiolvasta a szemeiből a felgyülemlett gyülöletett, s eközben ő döbbenten ,majd szomorúan tekintett rá. Közben lassan próbálkozott a levegővételel és megfeszült a teste is, még a lába se ért le a földre.
- ku...ku..ro..- motyogta megtörve, halkan, alig volt már levegője.  A férfi szóritott egyet a lány nyakán ,mire az felnyögött s azután elengedte s Hime a földre esett rogyva. A nyakához kapta két kezét s szaporán vette  a levegőt. Kérdően tekintett fel társára ,bár választ nem kapott. Az úgy tűnt egy pillanatra ,megnyugodott s úgyan olyan ridegen elfordult ,majd  elment. Hime nem firtatta a dolgot, nem akart elllene harcolni, s jelenleg, ha kiváncsiskodott volna, lehet nem éli túl.

- Kieru ,nincs több időnk! - kiáltott Naito ki a szobából. A fekete hajú srác rögtön oda ment s ekkor látta ,hogy Kyo sápadt lett, veri a víz s csak fekszik az ágyban, remegve, gyengén. a lány sietve rohant mellé ,vizes borogatást tett a homlokára, bár nem sokat segített. A pap elfordította a tekintetétt ,majd kiment a szobából s ekkor Reijoht látta meg, aki szintén a kedveséhez futott. Pár nap alatt ,máris két, igen erős társát vonták ki a harcokból. Kibo olyan súlyosan megsérült a tegnapi dolgokban ,hogy már annak örültek ,hogy a vérzést sikerült elállitani és aztán nem esett kómába. Melody fáradtan sétált a vezető elé, akin szintén látszódott ,hogy nem aludt.
- Mi fogunk tenni ?
- Még nem tudom...
- Kieru-sama... kérem aludjon őn is.- mondta a lány s erre a fiú rápillantott. Ezt most elképzelhetetlennek tartotta. Megemelte a kezét ,hogy hagyyják a témát.
- Nem láttad Rose-t és Abel-t ?
- Nem... még mindig nem tértek vissza. Miattuk is aggódom.
- Bemegyek a szobámba... szólj ha van változás...
Melody csak csendese tekinettt utána ,majd ment segíteni a többieknek. ezalatt a fiú a szobában a fejéhez emelte a kezét. Lesütötte a szemeit, ő is szenvedett és gyötrődött. nem tudta mit tehetne, hiszen két csapattársa is bajban van és Hime meglátta őt... de túl korán. Túl korán , még nincsenek kész....mégis...látta a lányt. Változott, bár az arca még mindig úgyan olyan, de nyugotabbnak, erősebbnek tűnt és mégis törékenynek, aminek még az utolsó pillanatban sem látta. Talán van mellette valaki. Az asztalra könyökölt s ekkor észrevett ott egy könyvet. Egy segítség...a régi könyv, ami akkor is segített nekik. Éppen halványan elmosolyodott egy nosztalgikus képen, mikor Melody riadtan rohant be.
- Kieru-sama! Kyo rosszabbul lett.
- Megyek...- pattant fel a fiú, vagyis már férfi s a lány után ment. Hosszan nézte ,majd Naitora pillantott aki csak most tört meg. Hirtelen megfordult és a kabátját felvéve elment.

- Hina-chan megint alkotott. - nézte a férfi a lányt ,mialatt ráncai megjelentek a halovány fényben. Ismételten szivar lógott ki a szájából s abból a füst szépen a plafon felé emelkedett. A fekete hajú lány csak bólintott ,majd a könyvet kezdte diskurálni amit a férfi adott neki. Hosszan nézegette ,majd lapozgatta a lapokat. Egyre több minden volt benne ami kellet neki.
- Csak megmondtam mire figyeljenek és hol lesznek. Egyre jobban kiismerhetőbbek...az egyik nagyon gyenge...ezért azt hiszem tudom mi a következő lépésük. - s ekkor felpilalntott a férfira- azt mondta nekem ,hogy van egy embere aki 5 éve furcsa körülmények között találtak meg.
- Így igaz. Ez a nő Yuu Hime a 103-mas csapat hadnagya.
- Értem...ő kell nekik s ezt nem szabad megengednünk. Nem találkozhat velük.
- Szóval akkor mégis benne van a keze.
- akaratlanul is-csapta össze  könyvet a lány egy széles, sunyi vigyorral ,majd az ajtóra sanditott aztán vissza. Érezte a dolgot ,de még nem szólt.
- Sikerült nyomokat találni arról amit mondtam ?
- Igen, a jelentések szerint, Hina-chan, tényleg van két alak ,akiket keresünk. Legfőképp este.
- Biztos csak arra járkálhatnak.- gondolkodott el ,majd gonosz fény csillant a szemeiben- azt ajánlom úram. Hogy amint ma beesteledik, kapja el őket. Én utána majd gondoskodom az út mutatásáról nekik. de nem szabad ,hogy előbbi befolyást kapjanak.
- És így is lesz.
- Úram..- dölt előre az öreg felé a lány ,aki ekkor eloltottaa szivart. A fekete hajú érdeklődve mégis gúnyosan tekintett az idős felé ,akit nem érintett rosszul ez a tett sem. - ... miért érdekli őnt ez a legenda ennyire ?
- Haldoklom.- mondta teljes nyugalommal ,majd öszekulcsolta a kezeit s a lányra pillantott- s meg kell mihamarabb szereznem Éva gyógyitó erejét.
Rosso aki eddig kint hallgatózott ,most elvont a fülét döbbenten. Ekkor elrugaszkodott az ajtótol ,majd nyugodtan ment a dolgára, kicsit sietetve a lépteit. mikor a vezetői részleget elhagyta tárcsázni kezdet egy számot. Hina az ajtóra emelte a tekintetétt ,majd vissza a férfira.
- Kérem... tegyen megmost nekem valamit.
- Yuu... ved fel...- morogta Rosso a telefonba. Megbánta amit ma tett a lánnyal, s bele remegett folyton a keze ,mikor arra gondolt. Hirtelen hallotta ahogyan kicsengett a másik oldalon ,majd felvették.
- Yuu... figyelj, nem szabad érintkezned velük?! Világos, itt a cégnél tudnak erről meg valami legendáról. A lényeg ,hogy tartsd magad tőlük távol... Yuu rendben ?- mondta komolyan, aggodalmas csengéssel. Ekkor a telefonba egy nyugodt hang szólalt meg, de az nem a lányé volt.
Rosso hirtelen megtorpant, a szemei kidüledtek s idegesen remegett bele a keze, a másikat ökölbe szóritotta.
- Yuu nem ér rá.
- Te vagy , Kieru...igaz ?- morgott a telefonba a férfi, a másik meg sem lepödött.- add azonnal Himet.
- Lehetetlen. - azzal lenyomta.
Rosso már idegesen indult meg ismét ,hogy oda menjen a lány házához ,mikor hirtelen bekeritették az örök.
- engedjenek már!
- Sajnáljuk Kuro kapitány ,de egy felső parancs miatt velünk kell jönnie. Nem engedhetjük el.
Kuro elhúzta a száját ,majd körbepillantott, sokan voltak. Hirtelen mégis beütött az előtte lévőnek s nekilódult ,mikor páran elkapták aztán egy áramos fegyverrel a hátába löttek s a vörös hajú katona elterült felszisszenve a földön.
- Vigyék a cellába.- adta ki a parancsot az egyik.

Ezalatt a két ember egymással szemben álltak. Mikor a férfi lenyomta a telefont eldobta s a lányra tekintett,a ki még mindig nem hitt a szemének ,majd idegesen rivalt rá.
- Ezt nem teheted, engem hívtak! Most megjelensz 5 év után és megint csak bekeversz nekem!
Kieru ridegen viszonozta a köszöntését a lánynak ,majd lehunyta egy pillanatra a szemeit. Úgy tűnik kicsit mégis idegesítette a dolog. Végül rá pillantott hosszan a lányra a kék szemeivel.
- Velem kell jönnöd. és mielőtt megint valami baromságot mondanál...- szölt közbe ,hogy a lány ne tudjon beszélni- Kyo haldoklik... segítened kell neki.
Hime irtelen ledöbbent ,majd nyugodtabban pillatott rá ,aggodalommal telve.
- Itt vannak... ők is ?
- Mindenki...gyere...- nyújtotta a kezét a lány felé.
Az habozott egy ideig ,majd éppen megérintette volna a kezét a srácnak ,mikor az hirtelen vissza húzta s elindult előre. Yuu megtorpant értetlenül.
- Hülye... azt hitted segítek ?- morgott Kieru ,majd tovább ment- Még mindig idegesítően naiv vagy.
Azzal kiment s a lány idegessen tekintett utána. Ökölbe sóritotta a kezét, majd gúnyos vigyorral ment utána.
- megöllek....-morogta felé ,mialatt felültek a motorra. Kieru felvette a bukósisakot, majd a lányra tekintett, ridegen.
- Én már megtettem... nem emlékszel ?- azzal levonta az előlapot és máris inditótta a járműt s elindult. A lány egy pillanatra döbbenten meredt le ,majd ő is követte a dolgait és máris utána ment. Nem emlékszik e ? Dehogynem... hiszen azon a napon halt meg... akkor azt hitte minden elveszik... akkor mondta el, hogy mennyire szereti... s itt ezen a ponton a lány kiakadt.
Meg a fészkes fene! Megsem érdemli....végülis tök mindegy... ő, már nem így gondol rám.
Kieru közben hosszan elgondolkodott, most jobban aggódott a társaik miatt. Mikor odaértek, senki nem volt kint a szobákból és késő is volt már. A lány lepetten nézett körbe de csendben volt, amire a pap figyelmeztette.
- És láthatom őket ?
- még nem- jelentette ki ,majd levéve a köpenyét ,a lányt egy ajtóhoz vezette s azt kinyitotta.- tessék.
- és Naito ?- pillantott csendesen rá Hime.
- Ma Melodyval alszik.- jelentette ki Kieru ,majd a lányra pillantott végre. Még mindig ott volt az a keménység s bár annyira közel érezte magához,...mégis úgy tűnt jelenleg nagyon távol van. - Reggelig nem találkozhatsz senki mással. - Azzal belökte a lányt s rájuk zárta az ajtót. Az lepetten és idegessen nézett vissza. El is felejtette, mennyire felhúzta mindig a srác. Aztán előre pillantott,levette a pulóverét ,majd leült az ágy szélére. Megsimogatta régi barátja kezét s halványan elmosolyodott aggódalmasan.
- Kyo... ébredj...- suttogta ,mire a srác gyengén kinyitotta a szemeit, s ekkor látta ,meg ahogy a lány megsimitja a homlokát.
- Hime....- suttogta s ekkor a lány lebontotta a felsőjét a nyaka felől, a fehéres bör kikandikált s puhaságát érezte a fiú ,mikor az ujjaival megérintette. Semmit nem változott. Pinky fére pillantott zavartan, mégiscsak eltelt 5 év. Aztán a következő pillannatban felsegitette ülni a fehér hajú srácot s közel hajolt hozzá ,hogy az meg tudja harapni. A férfi szorosan az ölelésébe fogta a meglepett lányt ,majd a magába szivta az illatátt s csak aztán harapott bele a nyakába. Mialatt itta a vérét, a lány felszisszent a fájdalmában. Összevonta a szemölodökét s az egész teste remegett a fájdalom alatt, Hime teste megfeszült, annyi vért vesztett ,majd gyengén pillantott előre, mintha csak megbabonázták volna, s lassan lehunyta a szemeit. Már észre sem vette, mikor Kyo befejezte s aztán megnyalta a lány nyakát..ettől elállt a vérzés.