28.rész - Az új lények

Az idős férfi léptei sietősek voltak, hírt kapott és ez mindig felkeltette az érdeklőését ,főleg ha olyan hírt ami neki kedvezett. Igaz ,hogy az éjszaka már javában tartott, de egy vezetőnek az éjjel is olyan nap ,mintha a nap fent fénylene a helyén és minden a szokásos idejében zajlana.
Amikor végre leért az edigi életének művének az alagsorába ,pár fehér köpenyes alak hajolt meg előtte. Az egyik nő megigazgatta a szemüvegét ,majd a férfira pillantott, akinek ráncos ajkain hatalmas vigyor jelent meg. Bepillantott az üvegen ,és egy lány ült az üres szobában ,nem volt kikötözve, sokkal jobban tűnt úgy ,mintha érdeklődve pillantott volna szét. Saját akaratából volt ott és valamire várt. Nagyon.
- Úram.- szólalt meg a kutató nő.- Kérem, had vizsgáljuk előtte ki. Veszélyes lehet önre nézve.
- Nem lesz semmi gond.- legyintett a férfi és a következő pillanatban már be is lépet. Mögötte bezárták az ajtót ,és az örök már a fegyverüket készítették elő, hogyha kellene, hogy életük árán is megvédhessék a fönöküket. A férfi azonban teljesen nyugodtan sétált a halvány sárgára festett és kellemesen, hangulatosan berendezett szobában, egészen addig míg el nem ért a kanapéhoz ,melyre nagy fenekét le nem tette. Ezután karba fonta kezeit maga előtt és az érdeklődő, törékeny és fiatal ,fekete hajú lányra nézett.
- Úgy hallotam , hogy itt , az SST-ben , érdeklődnek a különleges emberek iránt.
- Igazán bensőséges pletyka ez. Honnan veszed ,hogy igaz is?
- Belső körök, mélységek....- pillantott a lány szét ,majd halvány mosollyal előre.
- Ezért jöttél ide ? Talán tudsz valakit mondani?
- Mit tennének az illetővel ?
- Biztosíthatlak ,hogy nem bántanánk. Nem az a célunk ,hogy bárkinek is  ártsunk ,sokkal inkább  ,hogy a szörnyetegek ellen rájöjjünk a különleges emberek okán ,mivel védhetnénk meg őket.
- Akkor szeretnék erre a projektre jelentkezni.
- Mit vagy kit tisztelhetek benned ?
- Kurokawa Hina vagyok, a sötét angyal aki nem tudja használni az erejét egy szörnyű átok miatt. De nem csak én vagyok az egyetlen, s ebben is segíthetek.
- Kezd érdekessé fordulni a beszélgetés. És miért köszönhetem ezt meg neked kedves Hina ?
A lány felpillantott a szemeivel ,melyek most nem árulkodtak a szégyenlőségről, sokkal inkább olyan tudásról adtak bizonyságot, amely sokaknál nem volt meg idősen sem, nemhogy ilyen fiatalon.
- A családom eldobott ,mikor gyermek voltam, egy babonás szöveg miatt amire születtem. Keresem a családomat, a helyemet. Sokkal inkább segítenék most az SST-nek ,hogy megtaláljunk mindenkit a szörnyek ellen, minthogy itt üljek egyedül.
- Hányan vagytok?
- Velem együtt négyen vagyunk a hódolók, és van egy vezetőnk, aki talán még maga sem tudja ,hogy kicsoda.
Az idős férfi felpillantott. Kiváncsiság hajtotta, és valami más is. Az ő tudás szomja sokkal örültebb volt, pénz hajhásza pedig sokkal betegebb ,mint elődeinél. A kettejük között elhelyezkedő asztalra letette a kezét.
- Milyen vezető ? Csak nem Ádámra gondolsz?
Ám Hina nem válaszolt csak kedvesen elkuncogta magát.

A sötét utcák között két árny bukkant fel , aztán az egyik hirtelen megállt és a másik fejére csapott idegesen. A hosszú hajú lány vörös szemei megfénylettek, mig a fehéres hajú srác rápillantott halvány mosollyal. Ismételten tovább jutottak de még nem tettek meg mindent.
- Megörültél?- kezdte a lány majd az egyik kis parki csaphoz ment ,hogy az abból jövő vízből lemossa véres kezét és megtisztitsa véres ruháit. De nem fojt belőle víz. A fiú megforgatta a szemeit .
- Nem bírtam tovább. Éhes voltam.
- Megbeszéltük ,hogy nem nagyon eszünk másokból Shin!
- Tudom Nin.- ölelte át a srác a lányt s a fejét annak a vállára hajtotta teljesen. Bár sokat veszekedtek a fruska nem tudott haragúdni rá. Megsimogatta a buksit.
- Hamarosan minden rendbe jön. Egyre jobban érzem. Minden rendbe jön Shin!
- Tudom, Nin... én is érzem. Napról napra, egyre erősebbek vagyunk.
- És egyre éhesebbek....- suttogta a végét a lány s erre hirtelen felkapta a fejét a fiú. Fülét hegyezte egy pillanatra ,majd karon ragadta Nin-t és rohanni kezdet.
- Hová megyünk ?
- Sietnünk kell! Nem hallod ? Hamarosan itt vannak a rendőrők.
- De mi nem tettünk semmit.
- Magyarázd meg a véres ruháinkat nekik.- árulta el logikusan a dolgokat a srác ,mire a lány bólintott. Hamarosan az alakjuk eltűnt az éjszakában. Nem messze, épphogy csak két utcára szintén futott két hasonló személy. A srác haja szintén fehéresen omlott a nyakának szélére ,mig a lány fekete haja a futástól bele-bele csapódott az arcába. Idegessen kiáltott oda a másiknak.
- Mi a francért törted be azt az üveget ?
- Éhes voltam... gondoltam viszünk kaját vissza a menedékre. Nem értem ,hogy Kieru miért ilyen fapofa. Nem jöhetünk ki, ez egy rossz vicc.
- De Abel, ez nem megoldás! Igaza van egyrészt Kieru-nak ,mert túl feltünőek lennénk, és ételt így nem szabad szereznünk.
- Mondja nekem az ex-tolvaj nő.
- Hé! Akkor megélhetésként kellet, de a menedéken van kaja.
- Figyelj Rose.- állt meg egy pillanatra Abel. - Elegem van. Szeretnék csinálni valamit. Nincs kedvem ebben részt venni, de te akarsz ezért itt vagyok. Megígértem ,hogy vigyázzok rád, fontos vagy nekem. Folytathatjuk a veszekedést- elvigyorodott hátra mutatva- de jobb lenne ha sietnénk ,mert egyre közelebb vannak a szirénák.
- Te idióta!- rohant előre Rose, mire Abel nevetve követte.  Mikor már végre erázták a rendöröket, Abel vigyorogva nyujtózkodott. Már hiányzott ez neki, míg Rose csak liheget.
A következő pillanatban egy gyenge kéz vett el Abel csomagjából egy szelet kenyeret és rohanni kezdet. Rose lepetten nézett fel, míg a srác idegessen.
- Meglopott a dög!- morogta s hirtelen viharzott utána.
- Abel!- kiáltott utána a fekete hajú lány, s ekkor a kislány elesett a kenyér meg kiesett a kezéből. Nagyon sovány volt ,tele sebekkel és vérző horzsolásokkal.
Abban a pillanatban mikor Abel végig mérte eltűnt a haragja és szánalmat érzet iránta. Megropogtatta a kezeit s már készült a fegyverével ,hogy lelőjje ,mikor Rose kirúgta a kezéből.
- A picsába! Ez a kedvencem, egy kincs, vigyázz már rá!- rivalt a lányra a fehér hajú srác.
- Normális vagy ? Megakarod ölni?- kiáltott a lányka.
- Nézz már rá! Haldoklik... csak megadom a tiszteletett, hogy ne szenvedjen.
Rose megnézte a srácot ,majd szomorúan pillantott a lányra. Elé guggolt, és a karjaiba vette a kis testet. Rettenetesen sovány volt, nem volt túl nehéz ezért.
- Nem kellene....- kezdte morogva Abel de ekkor Rose tovább indult.
- Hozd a kaját. Menjünk vissza a menedékre.

Kibo nevetve olvasta az újságot ,míg Reijoh idegesen kiabált melette. Naito feszülten fogta melette a fejét s közben a szembe lévő személyt fürkészte.
- Téged nem idegesítenek ?- kezdte halkabban.
- De..de nem igen foglalkozom velük. Ők így mutatják ki az érzelmeiket.- válaszolta Kyo.
- Ohh... nem tudom, ha először néznék rájuk én ezt nem mondanám.
- De nem először teszed ezt. Ők egy pár, ahogy mi is.
- Nanana...- emelte fel az ujját a lány- én ezt nem mondtam.- kezdte el zavartan.
- Nem ? Pedig teljesen úgy gondoltam...- hajolt a srác közel a barna hajú lányhoz s egyre köezelebb kerülve hozzá ,már éppen egy érdekes dologra készültek, mikor Kibo és Reijoh köhintettek egyet . Így a másik kettő rájuk pillantott. Naito felocsudva és zavartan ,míg Kyo hozta a szokásos, "miért zavartál meg?" arcot. Végül felállt vissza véve a fapofa arcot.
- Vissza megyek a szobámba.- ment el. Naito hosszan nézett utána. Tudta jól, hogy kedvese minden nappal egyre gyengébb és gyengébb ebben a világban mióta vissza tértek az átkok.
- Khm... alig vártam ,hogy lássak ebből a kapcsolatból valamit.- vigyorodott el Reijoh.
- Miért nem törödsz a sajátoddal ?- vigyorodott el felé Naito teljes hüvősséggel és nyugodtsággal ,mire Reijoh felkapta a vízet ,hogy nem nyert. Már csapott volna az asztalra ,mikor az ajton belépet Rose sietve karjaiban egy gyermekkel.
- Keltsétek fel Kieru-t!- szólalt meg, s Kibo felpattanva már rohant is a szobákhoz. Naito idegessen pattant fel és már Reijoh is melegített vízet egy tálba, míg Abel csak nyugodtan zárta be az ajtót.
- Hol találtad ?- kérdezte Naito.
- Mi történt vele ?- így Reijoh.
- Nem tudom...az utcán találtuk. - tette le az egyik szobába Rose a gyermeket, s elkezdték lemosdatni ,míg hamarosan végre betért a szobába kócosan és fáradtan egy köntösben Kieru.
- Mi történt ?- kérdezte az ajtófélfának dölve. Ezután lepetten nézett s előre tántorogva szinte kipatantak a szemei. Azok a hasonlatos vonások!
Rose amint leápolta a lányt, mindenkit kitessékelt. Abel eközben már eltünt, Reijoh fáradtan dölt Kibo-nak aki átkarolta a lány derekát s homlokon csókolta. Rose még vissza pillantott az ajtóra aztán Kieru-ra pillantott.
- Menj pihenni Rose, majd figyelek rá.- mondta s erre a lány bólintott.
Naito zaklatottan pillantott a fekete hajú srácra ,majd hirtelen neki nyomta a falnak ,mire Kibo és Reijoh lepetten nézett rá.
- Tudsz valamit amit mi nem ?- morogta a lány.
- Még nem... ha igen szólok.- fejtette le magáról a kezet Kieru.- Pihenj le te is Naito.
A barna hajú lány morogva lépett be a szobájába. Kibo urára pillantott.
- Jutottál a vizsgálódásban valami újra ?
- Még nem... hiába vagyok fent már hatodik napja...- zaklatottan simogatta meg a homlokát a srác.
Amikor végre Kieru egyedül maradt vissza ment a szobába és leült a kislány ágya mellé. Az kinyitotta a szemeit ,majd elmosolyodott. Megfogta a fekete hajú fiú kezét s aranyosan pillantott rá.
- Köszönöm.
- Mit ?
- Mindent. Keresel valakit...igaz?
- Mi a neved ?- mosolyodott el végre a fiú is. Fekete tincsei alól kikukantottak mos kék szemei.
- Yuu Yake.- mondta  mire a pap szemei megrebbentek s a kezei megremegtek. A kis rózsaszín hajú lány csak elnevette magát.
- Csak nem rájöttél ?
- Hime testvére vagy....? Él ? Hol van ?
Yake csak megrázta a fejét. S halkan sóhajtott, még fájt neki pár sebe.
- A testvére vagyok, de sosem éltem velük, magam sem tudom miért. Élni ? Él... érzem a szivemben...de te is, nem ? Hogy hol van... nem tudom.
Kieru zaklatottan pillantott rá ,majd mosolyt erőltetett az arcára.
- Pihengess kicsi Yuuyake...- erre a lány lehunyta a szemeit.
Mikor Kieru zaklatott szívvel és fájó fejjel kiment a szobából Naito-val találta szemben magát.
A lány dühösen pillantott rá, szinte felrobbant.
- Meg találom, engedj ki!
- Nyugodj meg... még nem lehet... várnunk kell kicsit.
A lány idegessen nézett rá ,majd hirtelen megvillantak a szemei.
- Látni akarom Hime-t ha él ,mert fontos nekem! És Kyo is egyre jobban szenved! Nem akarom ,hogy bele betegedjen vagy meghaljon!
Kieru most értette meg igazán, szomorúan, majd komolyan és ridegen tekintettt a lányra.
- Még kell egy kis idő Naito....még kell.