Amikor m�r l�tt�k az aut�p�ly�t a k�t szelleml�nyk�t Tay visszah�zta a kez�kn�l, m�g a Secuutus-ok tov�bb haladtak.
- Most nem mehet�nk.
- Mi�rt? Az �n bar�taim is! –h�borodott fel Tei.
- Ez most nem ilyen egyszer�, Tei. Ez most egyed�l a kiv�lasztottakra tartozik. –n�zett fel az �gre.

Real megszak�totta a fut�st egyszer, nekit�maszkodott egy f�nak �s h�nyt. M�r r�g�ta �melygett, de nem hitte, hogy h�nyni is fog. Mikor jobban lett ism�t elindult. Kicsit k�s�bb er�s k�h�g�s j�tt r�, ism�t k�s�bb �rezte, hogy a l�bai zsibbadnak. Min�l jobban telt az id�, egyre rosszabbul volt. Er�sen f�zott m�r egy ideje, amikor ism�t meg�llt h�nyni, ez�ttal v�r is j�tt, kiss� megijedt. Megijedt, de nem �llt le, viszont lass�tania kellett, mert egyre jobban sz�d�lt.

Ahogy Aysiro-�k olyan helyre �rtek, ahol m�r t�bb civiliz�ci� volt, egyb�l elkezdett f�lk�t keresni. Nem sokkal k�s�bb tal�lt is.
- Kin�l van p�nz? –kapott �szbe h�rtelen. Igaz is... van valakin�l egy�ltal�n? Hiszen eddig nem kellett.
Megnyugv�s�ra Cheza ny�jtotta neki az apr�t.
- Ayko. –mondta a nev�t a fi�, amikor belesz�lt.
- Aysiro vagyok, fel kellene szedned!
- Mi? J�l vagy? Zaklatott a hangod!
- Tudod hol tett�l ki a m�ltkor?
- H�t, tal�n odatal�lok.
- Ott leszek, �s m�g n�h�nyan, majd mindent elmagyar�zok! Blair-Ishiko azt k�rte sz�ljak Ayumi-nak, hogy sz�ljon neki, hogy ott fogja v�rni.
- Mi? Ezt nem �rtem. Vagyis, csak a fel�t.
- Csak seg�ts! –�s ahogy ezt kimondta a vonal s�ket lett. Er�sen, indulatb�l r�v�gta a telefont a kagyl�ra, percek ut�n cs�ggedten j�tt ki a f�lk�b�l, a t�bbiek agg�dva, t�g szemekkel meredtek r�.
- �n megtettem mindent amit tudtam. –vont v�llat, �s megindult. A t�bbiek n�m�n k�vett�k. Nem tudt�k mennyit mehettek, amikor Aysiro egyszer csak le�lt. Igen, ha minden j�l alakul, Ayko ide fog j�nni �rt�k. Kokoa el� s�t�lt, t�rdre ereszkedett.
- �s most? –k�rdezte l�gyan, egyik kez�t a fi� l�b�ra t�ve.
- Most v�runk. Sajn�lom.
- Mit sajn�lsz?
- Hogy t�bbet nem tehetek �rtetek. –tette a kez�t a l�ny arc�ra. Kokoa elvette a kez�t a l�b�r�l, helyette a v�ll�ra helyezte, hogy k�zelebb h�zhassa mag�hoz, �s cs�kot adott neki. A fi� szemei el�sz�r kit�gultak ugyan, de Kokoa sok�ig tartotta ott sz�j�t, Aysiro is lassan lehunyta a szemeit, karjaival �tfogta a l�nyt.

Real f�t�l f�nak t�maszkodott. M�r nem volt k�pes futni. L�t�sa t�ls�gosan elhom�lyosult, l�bai t�ls�gosan zsibbadtak, �s er�sen sz�delgett, �gy �rezte mindent kih�nyt m�r mag�b�l amit csak lehetett, amiatt k�nnyezett a szeme, �s ez cs�pte is. Mindene f�jt, f�leg a h�ta �s a torka a k�h�g�st�l. A f�k egyre t�volodtak egym�st�l. Egy ideig bev�lt az a taktika, hogy megpihen kicsit, majd gyorsan odafut a m�sik f�hoz �s ott is, de v�g�l elesett. Pont ez�rt futott, mert tudta, egyszer essen el, �s t�bbet nem tud majd fel�llni. Egy ideig pr�b�lkozott vele ugyan, de bel�tta, igaza volt. N�gyk�zl�b haladt tov�bb, de nem zavarta t�ls�gosan, mert m�r egyre k�zelebb l�tta maga el�tt a tiszt�st. De meg�llt ism�t, hogy h�nnyon. V�z �s v�r j�tt m�r csak. Nem �rdekelte, azonnal haladt tov�bb.
Mire v�gre �gy �rezte j� helyen van, m�r csak a fels�test�vel tudott k�szni. Halkan s�rni kezdett �s nevetni.
- Levo... Levo, hallasz engem? Siker�lt. Aysiro most viszi el �ket a t�bbiekhez. Siker�lt. –lehunyta a szemeit.
~ Milyen t�r�keny is az emberi test val�j�ban... –gondolta.
�rezte, hogy a hideg enyh�l. Mikor ism�t kinyitotta a szem�t megint csak a feh�r kimono volt rajta, feh�rs�g vette k�r�l. El�tte a kicsi Levo �llt, az egyik szeme fekete volt.
- Siker�lt? –k�rdezte rem�nykedve.
- Igen! –mondta boldogan �s �t�lelte.
- Az er�d elhagyott, mint Secuutus.
- Ez annak a jele, hogy k�szen �llok, ugye? –mondta kicsit szomork�sabban.
- Igen. K�szen �llsz bet�lteni Haru �s Ame v�gzet�t. Ne legy�l szomor�. M�r mondtam, egyik�nk sem tehet arr�l, hogy �gy t�rt�nt. Ha �n megsz�letek, egy �jabb gener�ci�n kereszt�l nem j�tt volna el Light, �s ki tudja, elj�tt-e volna egy�ltal�n. Annyit tehetsz �rtem, hogy nem fogsz elfelejteni, �s akkor �gy veszem, hogy nem szegted meg az esk�det, amit egykoron tett�l.
- Nem felejtelek el. –�lelte �t.
Levo is, a m�sik szeme s�t�tedni kezdett, m�g Real szemei barnulni.
- �bredned kell. –j�tt ki az �lel�sb�l.
- Igen... igen, tudom, de... –�m v�g�l csak lehajtotta a fej�t.
- Vannak neh�z, �s k�nny� pillanatok. Ez most egy nehezebb. De ezut�n egy k�nnyebb j�n. –mondta neki, �s alakja egyre halv�nyodni kezdett.
- Te se felejts el engem! –kapta el a csukl�j�t h�rtelen, t�rdre rogyott.
- Nem foglak. –puszilta meg a homlok�t, Real lehunyta a szemeit. De m�g miel�tt telljesen lecsuk�dott volna, egy ismer�s hang sik�tott. Mikor kinyitotta egycsap�sra sz�nt meg minden, az es� pedig eleredt. Maga el� emelte kezeit, m�g most is a feh�r kimono volt rajta. Az �g fel� emelte arc�t, �lvezte, hogy el�raszt�k az es�cseppek.

Aysiro szorosan �lelte mag�hoz Kokoa-t, aki most az �l�ben �lt, az � pulcsija volt rajta.
Cheza-n �s Chishi-n a m�sik kett�, Haji-n �s Raven-en is az a pulcsi, amit Ayko k�ld�tt. F�nyek t�rtek fel, �k pedig fel�lltak.
Ayumi sz�llt ki egy el�gg� nagy aut�b�l, odarohant unokatestv�r�hez, mire Kokoa arr�bb l�pett. Ayumi maga sem tudta mi�rt rohant. Egyszer�en annyira sz�nni val�nak l�tta most, csurom vizesen, megt�rten, f�radtan, agg�dva, hogy nem tehetett m�st.
Ayko is kisz�llt, � �tfogta a fi�t, �s Ayumi-t is hozz� h�zta.
- J�l vagy? –t�volodott el a legalacsonyabb Hamano, majd Ayko.
- J�l. �tadtad az �zenetet?
- �t. Ayko mindent elmondott nekem idefel�.
Aysiro Kokoa fel� biccentett, hogy j�jj�n k�zelebb, amikor az telljes�tette egyb�l �tfogta a derek�t.
- Sz�val �k a Secuutus-ok. –n�zett v�gig a csurom vizes, szomor� tekintet� t�rsas�gon.
- Igen.
- Ki a vezet�?
Raven el�re l�pett, Ayumi cs�p�re v�gta a kez�t: - J� vezet� csakis n� lehet!
A l�nyok kuncogni kezdtek, a fi�k pedig csak meredtek erre a z�ld sz�ps�gre, aki �gy l�tszik nagysz�j� is. �m a l�nyoknak ez az el�bbi lesz�l�s nagyon impon�lt, �gy Kokoa b�trabban emelte fel a kez�t.
- Nah�t, de aranyos vagy! –sik�tott fel, mire Kokoa elmosolyodott. J� volt ezt l�tni Ayumi-nak, hogy egy megt�rt fiatal arcot mosolyra csalt.
- Sz�lljatok be, �gy is nagyon vizesek vagytok. – vonta �t mag�hoz Kokoa-t Aysiro-t�l.
- A l�nyok az �l�sekre, a fi�k a f�ldre a h�ts� �s az els� �l�sek k�z�, van hely el�g. –vez�nyelt Ayko.
- Azt l�tom. J� nagy a j�rg�ny. –sz�llt be Aysiro.
- Igen, szerencs�tek volt, m�r egy ideje a h�zunk el�tt parkolt.
- M�g j�, hogy Nuru nem vitte el. –b�lintott Ayumi a fi�nak.
Sz� n�lk�l haladtak m�r egy ideje, amikor Ayumi megt�rte a csendet: - Ha senki nem besz�l, akkor teszek be zen�t. –forgatta unottan a szem�t, �s a lej�tsz�hoz ny�k�lt. Amikor felhangzott a Bonamana a fi�k egyszerre adtak ki egy „hjaj” hangot, a l�nyok meg halkan de vid�man sikkantottak.
- Mi az? –fordult fel�j�k Ayumi.
- Egyfolyt�ba ezt hallgattuk, mert a l�nyok meg�ll�s n�lk�l �nekelt�k �s t�ncolt�k. –vil�gos�totta fel Aysiro, mire Ayumi h�rtelen h�tulra kezdett m�szni.
- Te meg...? –pirult el Aysiro, amikor a l�ny a combj�n t�maszkodva m�szott a t�bbi l�nyhoz.
- �lj el�re. –mondta neki, mikor a l�nyok helyet szor�tottak neki.
Aysiro meg is tette: - �s most?
- Cs�ndet, had �nekelj�nk. –kacsintott sz�t a l�nyokra, akik kuncogni kezdtek ism�t, �s vid�man belefogtak.

Real reszketve tette egyik l�b�t a m�sik ut�n, n�ha meg�llt, belekapaszkodva valamibe, de azt�n egyb�l ment tov�bb. Nem volt rosszul, csak nagyon kimer�lt, �s f�zott. Meg�llt egy �p�let el�tt, elmosolyodott. Benyitott. Igaz ugyan, hogy minden csupa piszok, �s �porodott a leveg�, de fel vezet egy l�pcs�, �s ott m�r nincs ilyen mocsok, csak amennyire egy elhagyatott h�zban. De a legfels� emelet utols� lak�sa tiszta volt, amikor utolj�ra l�tta. Amikor kicsi volt, �s �lmodozott arr�l, hogy ki fog t�rni ebb�l az �llapotb�l mindig ide j�tt f�l, mert ez annyira nem illett ebbe a romos �p�letbe, annyira... m�s volt. Szebb, �s ez rem�nyt adott neki, mindig innen figyelve a kil�t�st, rem�lve, hogy egy nap � is ki fog emelkedni, mint ez a szoba ebb�l a h�zb�l.
- Sokat akar a szarka, de nem b�rja a farka. –mondta mag�nak magyarul, azt�n nevetett. Ahogy elengedte a kilincset l�tta, hogy v�rben hagyta ott keze nyom�t. Megn�zte kezeit, t�nyleg csordog�lt bel�l�k.
Nem lep�d�tt meg, hiszen annyi mindenhez csapta oda, amikor t�maszkodott, r�ad�sul nagyon hideg volt, �s ezt a b�re nem b�rja. Nem t�r�d�tt vele, a l�pcs�h�z s�t�lt, �s felfel� indult. Az utols� lak�sba indult. Mind�ssze csak egy szoba, hatalmas ablakokkal, melyek bevil�g�tott�k a felkel� nap f�ny�t. Egy asztalon egy oll� volt. R�n�zett. Odas�t�lt, v�rz� kezeibe fogta a hideg f�met. Sz�tnyitotta, majd a nyak�hoz tartotta. Valamit... valamit m�g meg kell tennie ahhoz, hogy �jra kezdhesse.

Az aut�ban m�r a Shinee Ring Ding Dong-ja sz�lt, a l�nyok ezt is �nekelt�k.
- Ayumi, felh�vtam a sr�cokat, Nuru lak�s�n v�rj�k a band�t, a fi�k szereztek matracokat, a l�nyok meg vacsor�t csin�lnak. –sz�lt Ayko, ahogy odaadta Aysiro-nak a telefont, hogy ny�jtsa vissza a l�nynak, hiszen � vezet. A Secuutus-ok �sszen�ztek.
- J�, mert �hes vagyok. –b�lintott, azt�n �szrevette a zavart tekinteteket. – Baj van?
- Nem... csak... nem is ismertek minket. –v�gott egyb�l bele Raven.
- Azt m�r Ayko sz�tk�rt�lte, hogy val�sz�n�leg t�rsakat kapunk. Persze ett�l m�g v�rjuk a besz�mol�tokat! De egyenl�re �rj�nk haza.
- Nem... nem zavarunk? –k�rdezett most Kokoa.
- Majd megoldjuk. –pillantott egy m�sodpercre Ayko Ayumi-ra.
- Nem ti lesztek az esl�k, akiknek nincs hova mennie. Mi m�r veter�nok vagyunk. – vonogatta a v�ll�t Ayumi, a t�bbiek le sem tagadhatt�k, mennyire meglep�dtek azon, mennyire laz�n veszi.
- �gyeletes fel�gyel�k lesz�nk. –nevetett fel Ayko.
- Ne besz�lj kicsik�m, nemr�g m�g te is ilyen helyzetbe volt�l.
- De az �n aranyos kis unokan�v�rk�m kih�zott a szarb�l. –b�lintott. Aysiro kiss� irigykedve halgatta �ket, szeretett volna � is �gymond k�z�j�k tartozni. De tal�n most es�lyt kap r�.
- �s mond csak Kokoa, milyen �rz�s, hogy h�rtelen vezet� lett�l? Rem�lem lesz valaki, aki melletted �ll, ha ki akarod engedni a g�zt, mint nekem a bar�tom, p�ld�ul.
- �n vagyok a bar�tja. –sz�lalt meg Aysiro. Kokoa elpirult, hiszen ez m�g nem ker�lt megbesz�l�sre k�zt�k, �s tal�n el�bb illene... Ayumi pedig mikor becsukta elt�tott sz�j�t nagy szemekkel fordult vissza a l�nyhoz: - Most komolyan Kokoa... jobbat nem tal�lt�l?

Rewrite a piroson is �thajtott, egy�bk�nt se nagyon �rdekelte a kressz szab�lyainak betart�sa, most m�g ink�bb nem figyelt. Ami�ta Ayumi �tadta az �zenetet csak az lebegett el�tte, hogy min�l hamarabb oda�rjen, �s hogy egy�ltal�n j� helyre menjen, �s ha j� a hely, akkor oda is tal�ljon, hiszen csak egyszer voltak itt, Ayumi-val.

Ayko leparkolt, a banda kisz�llt az aut�b�l, Ayumi nyitott be.
- Hatan vannak. – szaladt be Ayumi.
- Hatan? –ism�telte Touya d�bbenten.
- Igen. De ezzel ennyi, nem lesz t�bb t�rsunk. –amikor a mondat v�g�re �rt, �s �k hatan bej�ttek.
- Kokoa. –ejtette halkan Orime, ahogy el�sz�r a kis v�r�s s�t�lt be, a neve hallat�n kih�zta mag�t, felismerte Orime-t, akibe m�g r�gebben, a p�lyaudvaron szaladt bele.
- Dereck-san?!! –Cheza szinte sik�tott, mikor megl�tta a sr�cot.
- N�’ m�’, a kis bar�tn�d! –t�totta el Arashi a sz�j�t.
- Aysiro...? –h�zta �ssze Pinky a szemeit a fi�ra, aki csak biccentett neki egyet. M�g nagyon r�gen tal�lkoztak, akkor is csak egyszer, akkor is csak hogy Pinky �tadjon egy levelet neki Ayumi-t�l. �m Pinky azonnal felugrott �s a fi� vezet� el� rohant, a nev�t ejtve �lelte mag�hoz.
- Raven-san? –�llt fel Orime, majd a t�bbi F�nyben j�r�, �s Misa, valamint a k�t Nagano testv�r.
- Ti ismeritek? –k�rdezett Touya ugyan�gy.
- � �llt be kosarazni a csapatba, h�rom �ve. –vil�gos�totta fel Orime – Pinky �s Blair-Ishiko gyakran abban a k�v�z�ban t�lt�tt�k az id�t, ahol � dolgozott.
- Blair-Ishiko? –ism�telte Kokoa.
- Real. –tette helyre Aysiro.
- � az... unokatestv�r�nk. –sz�lalt meg Yoru, Arisa szorosan hozz�b�jt.
- Meg kellett volna mondanom! Meg kellett volna mondanom! –szor�totta mag�hoz Raven m�g jobban a l�nyt, mert �rezte, mindj�rt els�rja mag�t.
- Nem lesz semmi baj! Semmi baj! –simogatta a h�t�t.

Rewrite kipattant az aut�b�l, odafutott az ajt�hoz. A friss v�rt l�tv�n megijedve nyitott be. Sz�tn�zett. �letnek ugyan semmi jele, de kis v�rcseppek jelzik az utat egy hossz� l�pcs�sorhoz. �gy �rezte soha nem futott m�g ilyen gyorsan, m�g soha nem dobogott ennyire a sz�ve. Rettegett att�l, mi�rt v�resebb egyre minden, �s mi�rt nincs m�g mindig �letnek nyoma sem. Fel�rt az utols� emeletre, a v�r a legt�volabbi ajt� el�tt t�nt el. Lassan, szapor�n l�legezve nyitott be, a f�ldet n�zte, sz�ve kihagyott egy dobban�st. De ahogy a nap egyre jobban j�tt fel, jobban megvil�g�tva a padl�t, m�r l�tta, nem az... csak az fogta be.
A l�ny a zajra fordult meg. Ahogy megl�tta a fi�t, el�sz�r kiejtette a kez�b�l az oll�t, de ut�na elmosolyodott. Haja eg�szen extr�mvolt, frufruja t�pettebb, egyik oldalt a szem�be l�gott, fent r�videbb hogy fel tudja borzolni, de h�tul a lapock�j�ig �rt, el�l pedig le�rt az �lla al�, de egyre jobban lett felv�gva, eg�szen a f�l�ig, �s al�ny �gy vette �szre eg�sz sok sz�nt nyert, egyre sz�k�sebbnek t�nt. Ez volt a l�ba k�r�l, mely besz�vta a cs�p�g� v�rt. A l�ny elnevette mag�t.
- �gy l�tszik Ayumi f�lre �rtette az �zenetemet.
- Nem �rtette f�lre. N�luk voltam, amikor h�vt�k. K�ny�r�gtem, hogy ne h�vja fel a b�ty�d. De nem akartam vele semmi rosszat... csak... �n m�r... – de nem fejezte be, csak zsebre dugta a kezeit, lehajtott fejjel vonogatta a v�l�t. A l�ny el� l�pkedett, a fi� lassan r� emelte a tekintet�t.
- Te m�r?
- �n m�r nagyon hi�nyoltalak. –s�hajtotta.
- Haza megy�nk?
- Igen. –tette finoman a kez�t a l�ny arc�ra – Az R. a nevedben, az igazi neved, ugye? Mi a neved?
- A nevem...

V�ge.