Hideg volt az éjjel. Haji már órák óta sétált, véletlenül beleütötte a lábát egy kőbe, tőle nem megszokottan káromkodott egy sort, majd hálát adott az égnek a felé közelítő kamion miatt.

A srác a mellette álló kisebbik kezébe nyomott egy sört.
- Pedig máshol kiadják neked is. –nézett rá egyszerűen.
- Kösz. –mondta unottan, egyből felnyitotta és beleivott.
- Rossz kedved van?
- Rewrite újoncnak nevezett.
- Ja aaaz! Ugyan, ne stresszelj. Nem rosszból mondta. Tudjuk, hogy nektek sem volt könnyű.
- Más sem érez meg vajon semmit... vagy csak én vagyok ilyen béna?
Arashi nagyot sóhajtott: - Szóval erről van szó.
- Én csak... nem akarok szerencsétlenség lenni.
- Hjaj Dereck... most mit kezdjek veled. Múltkor te is megérezted. Amikor ott álltál velem és Blair-Ishiko-val. Volt elég erőd kiállni a barátaid ellen. Ez nem vall szerencsétlenségre.
- Talán csak hiányzik a nővérem. És talán minden nap reménykedem abban, hogy a következő nap más lesz... megváltoztat... mindent. –húzta meg jól a sörét, végre Arashi is felnyitotta az övét, nem néztek egymásra.
- Dereck-san? –hallották a hátuk mögött, egyszerre fordultak meg, Arashi kiköpte a sörét. Egy formás, babaarcú, vállig érő sötét lilás-kékes hajú, kökényszemű lány állt előttük, meghajolt.
- Ah, Cheza-chan. –mosolygott rá, és közelebb lépett egyel – Hát te?
- Néhány barátnőmmel voltam.
- Hazakísérjelek?
- Nem kell, köszönöm. Ő a bátyád, igaz?
Ő pont beleivott ismét az üvegébe, és ezt hallva ismét a száján kívül ért le szeszesitala.
- Arashi! –szólt rá dacosan, az nem válaszolt, mert erősen köhögött. Dereck csípőre vágta a kezét, lebiggyesztett szájjal folytatta- Az. Ahogy látod, nem hasonlítunk. Én jólnevelt vagyok, ő meg gusztustalan.
- Miii??? A múltkor te játszottál böfögőversenyt, ráadásul a csajoddal!!!
- És le is győzött... szuper a csaj! –sóhajtott, lehunyt szemekkel ábrándozva.
A leányzó nevetni kezdett, mire ők egymásra mosolyogtak.
- Szóval, ő itt Arashi, a fiútestvérem.
- Igazán örülök. –hajolt meg ismét.
- Honnan ismered az öcsém?
- Egy könyvtárban ismerkedtünk meg.
- Te könyvtárba jársz? –nézett gúnyos mosollyal, kis kacajjal az öccsére.
- Képzeld, amióta lazsálsz a melóban, én dolgozom helyetted. –szűrte dühösen a fogai között.
- És mégsem érzed a változás szelét?? –karolta át hírtelen valaki a nyakát, átvéve a kezéből a sört, majd elengedve Arashi mellé lépett, lehajtott fejjel röhögtek.
- Mióta vagy itt?
- Pont azt a szöveget hallottam meg Dereck-től, a változósat. De aztán úgy elkezdtem röhögni rajtatok, inkább lecsillapodom, gondoltam, de egy ilyet nem hagyhattam ki! –és ezzel ismét nevetésbe törtek ki, ők ketten.
- Másképp kérdezem... hazakísérhetnélek egy darabig? Kérlek! –nézett a lányra a legkissebb megsemmisülten.
- Pe-persze. ^^”
- Kicsi Dereck-nek barátnője van? Sierpe mérges lesz. –szólt feléjük Rewrite.
- Nem a barátnőm! IDIÓTA! Csak azóta is találkozom vele néha a könyvtárban!
- Oh, a könyvtárról jut eszembe... –szólalt meg a lány hírtelen, belenyúlt a táskájába, majd kivett egy nagyobbacska borítékot, amit Dereck-nek adott. Ő egyből felnyitotta, majd olvasni kezdte a benne levő nyomtatott papírt.
- ...Na? –szólalt meg izgatottan kis idő múlva a lány.
- A szokásos. –vont vállat, majd testvéréhez fordult és hozzácsapta – Ezt vidd haza. Én elkísérem Cheza-t. –és ezzel karon ragadta a lányt, aki hírtelenjében csak integetni tudott.
- Az miaz? –nézett Rewrite a borítékra.
- Mindjárt megtudjuk. –adta a srác kezébe a saját üvegét, hogy ki tudja nyitni öccse levelét. Kikerekedett szemekkel nézett egy-két sor után Rewrite felé- Dereck felvételizni akar a Sacred Heart-ba. Előkészítőkre jár. Írniuk kellett az... –pillantott bele ismét - ...írásról, és itt a komment, meg maga a dolgozat is.
- A komment nem érdekel, had nézzem a dolgozatot. –ültek le egy padra.
/Gondolkodtál már azon, hogy ha le akarnál írni mindent, ami az eszedbe jut, hány könyvet tudnál teleírni? Ha papírra akarnál vetni mindent, ami a fejeden keresztül megy, akár egyetlen perc alatt, lenne-e elég papír a világon, hogy leírd azokat? Ha ránézel a rádiódra, eszedbe jut, mikor hallgattál zenét utoljára, mit hallgattál utoljára, mit szeretnél hallgatni, milyen színű a rádió, mikor, kivel, hol vetted, és még lehetne folytatni. Minden, amit a rádióról tudsz, egyetlen szempillantásnyi idő alatt. Majd később a tudatoddal korrigálod a további gondolatmenet útját, módját. Közelebb lépsz, megérinted a bekapcsoló gombot, érzed, hogy érdes, műanyag felület, vagy fényes, krómozott fém. Lassan leküzdöd a gomb alatt elhelyezett rugó erejét, mely az ellenállást képzi. Egy kattanás, és megnyílik a világ. Megszólal egy szám. Biztos vagy benne, hogy hallottad már valahol. Kocsiban? Egy film végén? Valami szórakozóhelyen? Beugranak képek, illatok, minden, ami akkor történt, mikor ezt a számot utoljára hallottad. Másra is gondolhattál volna... Akár arra, hogy melyik zenekar játssza azt, mi a dal címe, vagy hogy milyen hangolásban vannak a hangszerek, amik megszólalnak benne… akár tizenöt másodpercet is gondolkodhatsz rajta. Tizenöt értékes másodpercet cseszel el az életedből. Netán egy egész órát. Ez esetben hülye vagy. Lehet, hogy végül eszedbe jut, igen, ezt múltkor veled hallgattuk a kocsiban, amikor a piros előtt álltunk. Semmivel nem lettél több, vagy kevesebb mint ez előtt tizenöt másodperccel. Én is írhatnék valami egészen másról./
- Elég kedvtelen mostanság az öcséd.
- Csak szokatlan neki.
- Mi?
- Hát... nem volt neki családja, csak a Reila-k, köztük egy nővér, és egy lány, akit szeret. Most meg már egész nagy családja van, kapott egy idősebb fiútestvért, a lány meg azóta a barátnője. És az egyetlen, akiben eddig maximálisan bízhatott, a nővére volt, és ő most nincs itt.
- Kiről szól?
- Hm?
- „...ezt múltkor veled hallgattuk a kocsiban...” Blair-Ishiko nem tud vezetni, Sierpe-nek pedig még nincs jogsija.
- Fogalmam sincs, Rewrite.

- Igazán viccesek a bátyáid.
- Ja, a másik nem a bátyám.
- Nem azt mondtad, hogy két idősebb testvéred van?
- Egy bátyám, és egy nővérem.
- Oh, értem. Bocsi.
- Ugyan.
- De úgy láttam nagyon jóba vagytok, ti hárman.
- Hát... Rewrite igazából sógorjelölt. A nővérem barátja. Most kicsit nyugtalan, a nővérem elutazott már egy ideje, és nagyon hiányzik neki.
- Értem.
- És, Cheza-chan, találtál mostanság valami információt Light-ról?
- Annyira rendes vagy, hogy elhiszed ezt az egész butaságot nekem. –nevette el magát hírtelen.
- Mindenkinek kell valami hobbi.
- Néhány feljegyzés van csak. Ha szeretnéd lefénymásolom, és odaadom.
- Megköszönném.
Cheza kiértek egy nyugodtabb környékre, a lány megállt egy fekete autó előtt.
- Tényleg rendes dolog tőled, hogy érdeklődsz, és nem nevetsz ki.
- Hát... mindenkinek kell valami hobbi. Jut eszembe, köszönöm, hogy a múltkor hazahoztál! Mi is volt az a szám, ami akkor ment, amikor kikaptuk az egyetlen pirosat?
- Tamura Yukari, és az első száma. Majd átküldöm neked, ha gondolod. –szállt be az autójába, Dereck csak bólintott. A lány elhajtott, és a fiú hosszasan nézett utána.
~ Amikor találkoztunk mindketten a bibliát olvastuk. Aztán egyre többet meséltünk egymásnak. Bíztattál az iskolára, én pedig bíztattalak Light-al kapcsolatban. Azt mondtad köt valakihez ez a legenda, azért foglalkozol vele. Talán kicsit kihasznállak, hisz a kutatásaid nekem is jól jönnek, de... kívánom, hogy erős legyen ez a kötelék... és mint kiválasztott, tenni is fogok érte!

- Real!
- Tessék Kokoa ..- pillantott álmosan a fehér hajú lány, a kisebbre ,aki éppen most futott be a szobába. Mikor meglátta vörös hajú társnője arcát parányi aggodalom kuszot világos orcájába. - Mi a gond ?
- Te láttad utoljára Haji-t ?
- Haji-t? - kérdezett vissza Real ,majd elmosolyodott megnyugodva és átfordult a másik oldalára mialatt magára húzta a takarót. - Nincs baja, ne aggódj.
- De mindig itt van, itt lakik, nem ? Most nincs itt....
- Kikérője van....
- Micsodája ? -lepödött meg Kokoa leülve az ágy szélére.
Real sóhajtott s rápillantott.
- Azt mondta külön vál pár napra. - vigyorodott el- azt mondta valami kapcsolat lehet... én nem tudom.
- De dolgunk van... nem? A secuutosok....- folytatta Kokoa érvényesítve a hangját ,mire
Real szorosan ölelte át és az ágyba húzta.
- Aludj... ideje pihenni. - mondta ,majd dalolni kezdet valamit. Kokoa szinte elkábítva hallgatta a lány hangját, s lassan azt sem vette észre ,hogy az álom sebesebben jött ,mint gondolta volna.
Real pedig eldöntötte, hogy nem fog hazudni nekik... el fogja mesélni a többieknek Haji és Cheza találkozását.

A város másik szegletében ,egy lakásban épp most oltották fel a villanyt, hogy a sötétett elijessze az otthon tulajdonosa. A lány belépet ,a kulcsomó megcsörrent , majd kattant a
zár s ismételten biztonságban érezte magát. Nagyot sóhajtott ,majd előre pillantott. Levette a kabátját, ledobta magáról a cipőjét végül kényelmesen ballagot a nappali felé. Amikor belépet oda is, hirtelen felsikoltott ,mikor megmozdult a fotel. A kezét a szivéhez emelte.
- Jó estét. - köszönt illedelmes intéssel a vörös hajú férfi ,majd kisebb ám széles mosollyal
pillantott a lányra aki alig hitt a szemének. Jól megnézte, bár ismerte már ezt az alakot. A hosszukás alkatátt, az érdekes haját, fehéres bőrét, és amúgy is kirivó európai kínézetétt.
- Hajiiiii! - ugrott szinte a srác nyakába a lány ,majd szorosan ölelgette.  A srác beletúrt a lány rövid kék hajába, majd a hátátt kezdte simogatni. - Annyira örülök ,hogy látlak. - bújt hozzá
a fruska.
- Shhhh...- emelte ujját a lány ajkaira Haji, majd a karjaiba vette és bevitte a szobába.

- Így már jobb. –ült le elégedetten Raven az ágyra.
- Jó, hát, Minden-Lében-Kanál-Úrnak muszály a kielégítő magyarázat. –vágta csípőre a kezét az ezüsthajú lány.
- Te csak ne játsdz meg magad! Még mindig idegesít, hogy Aysiro-val nem adtok nekünk magyarázatot.
- Két kis lélek hozott minket össze. –lépett Aysiro Real mellé, átfogva a derekát. Ők nevettek, a többiek csak nézték őket.
- Na, Aysiro, akkor lépjünk. –szólt hírtelen az ezüstös, majd kifelé indult, keze a fiú kezében.
- Hova mentek? – pattant fel hírtelen Raven, maga is meglepődött emiatt.
- Megígérte, hogy elkísér tücsköt fogni.
- Tü-tücsköt... fogni? –ismételte.
- Jó játék, nem csináltad kiskorodban? –kérdezett most Aysiro, de nem várta meg a választ.
Raven visszahuppant. A lányok csak néztek rá hosszú ideig. Érezte a tekintetüket, ezért gyorsan szólalt meg: - Lefekszem. Ti is tegyétek ezt.

A két lány az ideiglenes szobájukban ücsörgött, nadrágjuktól megszabadulva, a takaró melege alatt.
- Vajon miért ilyen zaklatott, ha Real-ról van szó? –motyogta Chishi.
- Mert szerelmes belé. –dünnyögte Kokoa már félálomba, de Chishi sikítása miatt kipattant- Te jó ég, mi van?!
- Semmi-semmi. –nevetgélt elpirulva, felült.
- Tetszik neked Raven? –ült vissza.
- Jaj, ugyan, dehogy!
- Akkor meg?
- Semmi. –hajtotta le a fejét.
- Tudod mit csinálnék, ha Raven tetszene nekem? Egyszerűen bemásznék az ágyába. Haji úgy sincs itt. –bújt vissza a takaró alá. Chishi egy ideig csak nézte a lányt, majd kiment a szobából.
- Cseles. –szólalt meg Real és Aysiro az ablakra könyökölve kívülről. Kokoa széles mosolyt vett, és odafutott.
- Csak arra gondoltam, hármasban aludni megint... múltkor is lerúgtuk egymást. Így lesz nagy helyünk. Persze Aysiro... hát... talán még kissebb helyen fogunk, gondolom nem mész be Raven-hez.
- Nyugi, én majd a kinti fotelbe elszunyálok. –mutatott piece jelet.
Két perc néma csend után szólaltak fel mind a hárman egyszerre: - Ti sem akartok hallgatózni?

A szoba előtt álltak, Real suttogva szólt: - Franc, a jó részekről már lekéstünk.
- Alig hallok valamit is... ne már, hogy suttogjanak! –bólintott Kokoa.
A szobában Chishi éppen az ágyra mászott, pontosabban a fiú fölé.
- Nem kell letagadnod. –valóban suttogta, könnyes szemekkel.
- Nem, nekem ő... tényleg csak... barát. –elfordított tekintettel.
- Kellemetlenséget okozok?
- Nem, csak... őszintén szólva, én nem is gondoltam volna, hogy... te.
- Én csak... szeretném ha boldog lennél. –csókolta meg, szíve hevesen dobogott. Raven szomorúan vette észre, az övé nem. Neki csak szexuális vágya éledezett. De amit Chishi mondott, az igaz volt, akárhonnan nézte. Real csupán barátként tekint rá... ideje lenne ezt elfogadni. És ha lehet, tovább lépni. Azt mondják bánatfelejtőre a részegedés a legjobb, vagy a szerelem... az ő esetében egy másik szerelem, remélhetőleg.

Másnap reggel Cheza összekötötte kék haját s mosollyal ütyködött a konyhában. Mikor elkészítette a reggeli felpillantott s meglátta kedvese ,félszeg alakját az ajtóban.
- Jó reggelt. Csináltam reggelit. - mosolyodott el gyermeki kedvességel s lerakta az asztalra a kirakott ételt. Haji beljebb sétált ,majd megpuszilta kedvese homlokát. Ez a naiv lány annyira hitt benne már az első alkalom óta, hogy nem tudta elengedni. Eleinte csak érdekből, majd komoly szeretettből. Egy ideje féltette is ,mióta tudta ,hogy a lány tényleg olyan ,mint ő, mégis megvárta míg eljön az idő.
- Tudom ,hogy nem szereted a veszekedésseket...
- Haji....- pillantott rá motyogva.
- Nem is szeretnék veszekedni, mert tudom ,hogy elbújnál, vagy megadnád magad. Így inkább kérnék valamit.
- Mit ?
- Gyere ma velem. Emlékszel mit meséltem régebben Light-ról, és a csapatról, ahová mi is tartozunk ?
- Persze.
- Eljött az idő, hogy te is megismerkedj a többiekkel.
Lassan megfogta kedvese kezét.
- S mond... milyen a vezetőnk?
- Élénk és érdekes lány. Majd meglátod, megfogod szeretni. Néha tiszta bolond, de imádnivaló.
- Csak ne legyek féltékeny.
- Hát ne legyél... - bólintott rá Haji. - A neve Real.
Az utuk további részében nem beszéltek, vagyis Haji nem, de Cheza folyamatosan. A srác erre csak elmosolyodott vagy a fejével jelezte mit gondol a dologról.
~A neve Real... de én érzem... hogy ő Light.