~ Ők tényleg... fontosak nekem. A te feladatod, hogy vigyázz a gyermekekre, akik örökre alszanak, én pedig vigyázok a szeretteimre, akik tudnak aludni. Most, hogy végre rendeztük múltunkat, Levo, már csak annyit kell tennem, hogy a jövőben beteljesítem az álmot, amelyet ti örökre álmodtok!

Rewrite kiáltozva ébredt, majd kipattant az ágyból, és elkezdte feltúrni a szekrényét, közben hevesen káromkodott. Nyílt az ajtó, ő fel sem nézett.
- Szia! Mit csinálsz? –bökte meg Orime.
- Hol a füzet?
- Milyen füzet?
- A füzet! Amibe le szoktuk írni miket álmodunk!
- Szóval ezt keresed olyan nagyon. –húzta elő a táskájából, Rewrite kikapta a kezéből, a földről felvett egy tollat, és már csak a heves sercegés hangja lepte be a szobát. Orime mondhatni kissé megijedt a fiútól.
- Rewrite... –tette a kezét a vállára – Le vagy izzadva, de jéghideg a bőröd...
- Szokásos reakció egy leírandó álomnál. –vont vállat, de még csak a lányra sem nézett, aki ettől egy perc alatt mérges tudott lenni.
- Tudod, hogy nem szeretem, ha nem nézel rám, miközben beszélsz!
- Várjál már! –vetette oda undokan, mire a lány elhúzta a kezét.
A fiú kifújta magát, felállt, és a lányhoz vágta a füzetet. Az olvasni kezdte, megmerevedett.
- Ez most...
- Blair-Ishiko találkozott Levo-val az álmában. Én azt álmodtam, amit Blair-Ishiko.
- Arashi vajon mit fog mondani?
- Nekünk semmit, nem mondhatod el neki! Ez Blair-Ishiko dolga, csak azért írtam le gyorsan, hogy el ne felejtsek belőle semmit.
- Megviselt vagy. –tette le a füzetet, Rewrite nem válaszolt, csak bement a fürdőszobába.
Orime reggelit készített, a fiú egy farmerban és egy törülközővel a vállán jött ki a fürdőszobából.
- Tulajdonképpen mit is keresel te itt?
- Csak meglátogatlak... meg ha már itt vagyok, reggelit is kapsz.
- Aha. –ült le. A macska a lábához sétált, felvette.
- Látom megbarátkoztál már vele.
- Helyes kis dög, de nem az enyém. Ha rajtam függett volna, akkor a mai napig az utcán lenne. –dörzsölte meg a fülét. Orime félbehagyta a reggelit, odasétált hozzá, elhesegette a macskát, beült az ölébe, és szorosan átölelte. Rewrite kegyetlenül lökte le magáról, kiáltva a földre esett.
- Most nincs kedvem a szeretethez.
- Hogy lehetsz velem ilyen gonosz! –pattant fel és leült vele szemben.
- Ne nyaggas Baby, ne nyaggas... a Baby-ről jut eszembe... hol a tied?
- Nem tudom. –vont vállat.
- Nem tudod?
- Nem.
- Hmm... szóval nem.
- Nem, nem tudom! –mondta kicsit keményebben.
- Hogy-hogy nem?
- Nem vagyok a felesége, nem kell állandóan a nyomába lennem!
- Minek a nyomába? Találtatok valamit? –lépett be az említett, Orime már szóra nyitotta a száját, amikor Rewrite kissé erősebben belérúgott, felkapta a füzetet, majd folytatta a palacsintakészítést, a füzetet pedig feltette egy polcra. Orime gyorsan a szája elé kapta a kezét. Igaz is, nem beszélhetnek az álomról.
- Nem, hanem a te nyomodban. Megkérdeztem hol vagy, erre azt mondta nem tudja, megkérdeztem hogy-hogy, erre kijelentette, hogy nem kell állandóan a nyomodban lennie, mert nem a feleséged.
- Hát még nem is. –lépett a lány mögé vigyorogva, és nyakba csókolta.
- Nem érzékeled, hogy ez kapcsolatotok kezdeti válságának előjele volt?
Bambán összenéztek, majd vissza rá, aki folytatta: - Orime nem tette hozzá a még szócskát, vagyis nem jelezte, hogy ez a jövőben esetleg változhat. Talán mert tudat alatt te jeleket adsz arra, hogy túlságosan is független vagy egy elkomolyodó, házasságig menő kapcsolathoz. Ő pedig felveszi ezeket a jelzéseket és elgondolkodik, vajon biztos van így értelme? És ez még csak tudat alatt lappang, ám most egy minimális darab feltört, és innentől jönnek ezek az apró darabkák. És egyre több és több, és mire észbe kaptok már ki se látszódtok belőle, és a végén rengeteg vitatkozás, szúrkálódás, átkozódás után szakítotok, és már attól rosszul lesztek, hogy egy levegőt kell szívni. De az is lehet, hogy csak nyelvbotlás volt.
Arashi tátott szájjal bámulta továbbra is barátját, míg Orime szája egyre jobban sírásra görbült.
- Hülye fasz, már majdnem bevettem! –nevetett fel hírtelen Arashi, és egybecsapták az öklüket, Orime pedig sírásban tört ki.
- Nem akarok rosszul lenni attól, hogy egy levegőt kell szívnom veled! –nézett fel könnyes arcal barátjára, majd hol Rewrite-ra, hol rá.
- De aranyooos! –hangzott egyszerre a két fiútól.

Aysiro nem igazán elegyedett szóba a három másik taggal, Real-al viszont annál inkább, és ez őket nagyon is idegesítette.
Real jelenleg is a fiú hátán volt, hangosan énekelték az Alice Nine Rainbow-jának szövegét.
- És még miket csináltatok? –kérdezett a végén a fiú.
- Az unokanővéred nagyon jófej! Együtt szoktuk rázni a Bonamana-ra, én, ő, és Pinky.
- A rózsaszín sukeban, akiről Ayko mesélt?
- Igen! Úgy örülök annak, hogy Ayko és Tei ennyit mesélt rólunk!
- Hát, azt mindenképp, hogy megy nálatok a Bonamana.
- Bonamana? Az mi? –sétált melléjük Kokoa.
- Te nem ismered a Bonamana-t? –képedt el.
- Az mi? –fordult hátra Haji is, hátán a táskával, mire Real és Aysiro szájtátva néztek egymásra.
- Hol az mp3? –ugrott le a fiú hátáról. Haji megállt, leguggolt, hogy előkeresse, a hangfalakat is. Real elkezdett keresgélni a számok közül, és amikor felhangzott a szám automatikusan kezdte rázni a csípőjét.
- Ez a Bonamana! –sétált mögé, kezeit a lány csípőjére rakta és elkezdte mozgatni, Kokoa először elvörösödött, de amikor elkezdte érezni a zenét már ő is jókedvel mozgott.
Real elkezdte énekelni a szöveget, és Aysiro mellé állt.
- Tudod a táncot?
- Tudom hát! –derült fel az arca.
- Gyere Kokoa, megtanítunk.
Haji és Raven csak nézték egymást.
- Te hercegnőd, ne rám nézz. –legyintett végül Raven, és megindult az erdőbe, Haji követte.
- Hova megyünk?
- Bárhová, csak el innen!
- Mi bajod van?
- Neked miért nincs bajod?! Ki ez a srác, jó, Real ismerőse, és? Hogy kerül ide? Ilyenek téged nem foglalkoztatnak?
- Nem, nem igazán. Real dolga.
- A mi dolgunk is, mert... –de Haji hírtelen állt meg, megfogva a fiú vállát, előre tekintett.
- Ez meg... mi a fene?
- Nem tudom... OTT EGY LÁNY!
- Vissza kell mennünk Real-ékért! –indult meg vele futva, nem engedte el.
- God, mi van veletek? –álltak le a táncal, amikor meglátták őket, Real csípőre vágta a kezeit.
- Ott... távol... távolabb... –lihegte Raven.
- Lány bajban, siessetek! –hadarta Haji, és Raven-el ismét futásnak eredtek, Real-ék zavartan követték őket.
Az eléjük táruló látvány miatt megmerevedtek.
- Carcase... itt? –dadogta Real.
- Ez egy olyan? –nézett rá Aysiro.
- Igen. Ez egy olyan. – szája remegett, miközben hívta kardját. A nyaka köré tekerte a fátylat, ami eddig a derekán volt, bőre besötétedett, fülei előbukkantak. Raven és Haji nagy szemekkel meredt a lányra, új kinézete miatt.
~ Francba. Nem akartam, hogy így lássanak. –dünnyögte magában, majd nekiugrott a szörnyetegnek.
- Ők Carcase-nak hívják ezeket a lényeket. Azokból a szellemekből van, amiknek már befeketedett a szeme. –mondta Aysiro nekik.
- Real... –ejtette Kokoa halkan. Aysiro felkapta a lányt, Raven hátára rakta, és kiadta a parancsot, hogy fussanak. Raven egyből fenhangon tiltakozni kezdett, de Haji megragadta a kezét és megindult vele, Aysiro pedig Real után iramodott. Az idegen lány a Carcase farkába kapaszkodott, sírt, kiabált, és rettegett a haláltól. Real próbált a szörnyeteg farka felé közeledni, amikor elég közel volt Aysiro feldobta őt. A lány majdnem leesett, lábával a levegőben kalimpált. És még nagyobb félelmére Real a kezeire lépett erősen. A szorítás gyengült, végül a tartás megszűnt, és ő zuhanni kezdett.
Számára most minden lelassult, nézte az ezüstfehér hajú lányt a vérvörös szemekkel, és nem volt képes felfogni a történteket. Aztán egy pillanat alatt Aysiro karjaiba landolt, eszméletét vesztve.

Real csurom véresen, fáradtan, lihegve tért vissza, raven ahogy meglátta felugrott.
- Real... –suttogott Kokoa.
- Ne izgulj. Nem az én vérem.
Raven annyira megnyugodott, hogy átölelte a lányt.
- Jól vagy?
- Jól... csak... nem akarok róla beszélni.
Real már egészen elszokott eme szörnyek látványától,mégjobban a harctól. Kivett másik ruhát, a folyóhoz ment, megtisztálkodott és kimosta vértől vörös ruháit, majd visszasétált, erősen szipogva.
Mikor a lány kinyitotta a szemét Real arcát látta maga előtt, felsikított, felpattant, támadó állásba állt, és megrohamozta a lányt.
- Hé, ez a hála?! –próbált védekzni, de a lány orrba rúgta, eleredt a vére. A többiek próbáltak rámenni, hogy leállítsák. A kát lány egybecsapta lábát, ettől az ismeretlen felsikított.
Igen, fájt neki. Akkor sérült meg, amikor az a lény üldözőbe vette. Megcsapta a farkával.
- Most! –kiáltott Real, és egyszerre ugrottak rá, mire ő hevesen ficánkolni és sírni kezdett.
Real leguggolt hozzá.
- HEY! –kiáltott az arcába, mire belészorult az üvöltés.
- Elengedjük? –nézett Aysiro Real-ra.
- Még ne. Ültessétek fel. –vezényelt, ők megcsinálták, Aysiro és Haji szorosan fogták a kezét.
- Hogy hívnak?
- Chishi. –ejtette hosszú percek múlva.
- Chishi. Tudod miért van az a kis jel ott a mellkasodon?