- A rókák királyának megtetszett Hime, és feleségül akarta kérni. De Hime elgyengült, és meghalt. A tigriscsíkos macska egymilliószór kiáltott, és ő is meghalt. Kivételesen, most nem tért vissza az életbe.
- És én melyik vagyok? A róka, vagy a tigriscsíkos macska?
- Azt nem tudom.

Rewrite az asztalnál ült, ráhajolva, kezében egy botot tartott, amire egy madzag volt kötve, annak végére pedig egy bojtos labda volt erősítve. Ezt rángatta unottan, az érte kapó Churc-nek. Bizony, nem kiscica volt már, sőt, egész méretes kis dög –gondolt rá félig szeretettel, félig nyögve-nyelve.
- Na, mit gondolsz?
Arashi vele szemben ült, előtte a füzettel. A laptopról a Fullmetal Alchemist anime néhány hozzátartozó száma szólt.
- Érdekes. Nem tudom, hogy segít-e, de érdekes. Mindegy is, a lényeg, hogy a kissrác jobban érzi magát.
Rewrite bólintott. Mivel mostanság nem nagyon tudnak időt szakítani egymásra, így megegyeztek, hogy Arashi ma átjön, hogy megvitassák az elmúlt napokat, bár ezen kívül nem igazán volt miről beszélniük.
- Elegem van. –szólalt meg hírtelen a kissebb.
- Miből? –nézett rá Arashi.
- Hiányzik a barátnőm. –engedte el a botot. Az leesett a földre, majdnem rá Churc-re. Szomorúan nézett otthona tulajdonosára, amiért vége szakadt a vele való foglalkozásnak. Rewrite soha nem ismerte volna el, hogy megsajnálta a tekintetét, azért vette fel az ölébe.
- De akkor ti most rendesen jártok, vagyis tényleg a barátnőd?
- Hát... szerintem igen.
Arashi idegesen vonta fel a szemöldökét.
- Ne bomolj már. –nevetett rá a fiú.
- Nekem ez paradox.
Rewrite-nak nem állt szándékában elmondani, hogy már jóformán megvolt a leánykérés. Azt majd rendesen, ha a lány is velük lesz. Akkor rendesen odaáll Arashi és Dereck elé, és elkéri tőlük őt.
Csöngettek. Arashi nagyot sóhajtott, és ment, hogy akkor majd ő, mivel Rewrite még csak az ajtó irányába se nézett.
- Jé, szia! –ölelte magához gyorsan az új vendéget.
- Szia-szia-szia! –sikított boldogan. Bizony, a banda nagyon szétesett mostanság. Nem mintha bajok lettek volna, csupán mindenki élte az életét. És sajnos kevés idő maradt egymásra. Jóformán csak alig-alig látják egymást a barátok.
- Rewrite?
- Bent van.
A leányka beszaladt, ahogy a fiú meglátta felugrott és ölbe kapta.
- Hogy vagy megmentőm? –villantott rá egy szexi mosolyt.
- Az a kérdés, te hogy vagy? Küldtem neked SMS-t, nem kaptam rá választ.
- Milyen SMS-t, Yukari? –jött vissza Arashi is.
- Hogy buli van! Kaito-ék hétvégi házuk üres, és házibuli van, mindenki ott van csak ti nem. Ezért eljöttem értetek. –magyarázta Arashi-nak.
- Házibuli? –kérdezett vissza Rewrite.
- Gyertek! Nagyon jó a hangulat!
- Nem is tudom...
- Jaj Heaven, ne hisztizz. –vette fel Arashi a pulóverét, jelezve, hogy indulásra kész.

- God, mi van itt? –vigyorgott Rewrite Arashi-ra, amikor benyitottak. Pont a Super Junior Bonamana-jára értek be.
- Nézd má’ ki van itt! –riszálta magát oda Ayumi a sráchoz.
- Látom már van benned pia. –mosolygott rá.
- De morcos vagy. –húzta el a száját, Yukari-t megpörgette és belökte a többiekhez, őmaga pedig, mivel Rewrite nem kapható most a hülyülésre láthatólag, Arashi elé símult háttal és riszálta magát tovább, a fiú a kezeit a derekára téve vele mozgott.
Na igen, ha valami, akkor az a Bonamana ment Ayumi-nak igazán, énekelte a szöveget, Arashi is. Orime feléjük tartott, mivel Yukari szólt, hogy barátja, és annak legjobb haverja sikeresen el lett hozva.
Integetett neki, mikor elég közel ért, nem akarta zavarni őket.
~ Milyen jó, hogy senki se féltékeny egymásra már. Annyira jó kis csapat vagyunk. –nézte őket Yukari egy darabig, de Naoyuki a derekánál fogva megragadta, és ő úgy döntött inkább vele táncol, minthogy más párokon gondolkozzon.
Ayumi kinyújtotta Orime felé a karjait, aki oda is ment, jól elpirult, amikor a zöldhajú megfordította és maga elé állítva, kezeit ugyancsak derékre rakva táncoltatta.
Rewrite szétnézett, ezért nem vette észre Sierpe-t aki hírtelen lépett elé, egyik kezét a fiú nyaka köré rakva, a másikat magasba emelve, táncolva.
- Jó látni! –köszöntötte vidáman.
- Téged is. –hajolt le, hogy tudjanak egymásnak köszönő-puszit adni. Rajta is érezhető volt az alkohol.
- Mindenki itt nyomul, eredj köszöngetni. Ne légy bunkó. –engedte el, mert Dereck ment mögé, karjaival átfogva a derekát, fejét a vállára hajtva, egyszerre mozogtak, barátnője a kezeivel az erős karokat fogta.
- Hogy vagy? –köszöntötte ő is
- Látod, ide jönnek maguktól is. –vont vállat Rewrite Sierpe felé.
Szétnézett ismét, tényleg mindenki itt volt. Mindenki, kivéve egyet. Szétnézett a hiányzó valakit kutatva, de csak annak barátját találta meg, az asztalnál, ahol még néhány fiúval sört ivott. Odament hozzá, aki meglepődve kezelt le vele, de jó kedvel, a többi fiú is odabiccentett neki, ő viszonozta.
- Pinky? –próbálta túlkiabálni a zenét, a fiú megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tudja hol van. Rewrite ezen nem lepődött meg, mint egy kívülálló tette volna. Hiszen ők egy összeszokott csapat, minek ilyesmi miatt mereszteni a szemeket. Inkább amiatt, hogy Pinky nem itt táncol velük. Felment az emeletre. Minden ajtó csukva volt, csak az egyik volt résnyire nyitva. Bement, az ablak, amin keresztül a tetőre lehet leülni tárva-nyitva állt.
Hallotta Ayumi hangját: - Na ezt mégegyszer! –és elindították ismét ugyanazt a számot.
Nem csukta be maga mögött az ajtót, csak annyira, mint ahogy előbb volt.
Pinky a csillagokat nézte. Rewrite odatette a kicsi létrát, hogy ki tudjon nézni hozzá.
- Szia. –köszönt neki.
- Jé, szia! –döbbent meg.
- Te hogy-hogy itt vagy? Másodjára indították el a Bonamana-t, azt hittem te is odavagy érte. –mondta, mivel a zene felhallatszott.
- Igen, tudom. –hajtotta le a fejét. Néhány csöndes másodperc után Rewrite kimászott, és mellé ült.
- Mi a baj?
- Csak... tudod... annyira jó, hogy most együtt vagyunk... de Blair-Ishiko akkor sincs itt... szóval nem is vagyunk igazán együtt.
- Igen, tudom. –sóhajtott, és átkarolta a vállát, Pinky-nek ez most nagyon jól esett.
- Csak... hiányzik. Biztos nagyon jót táncolna ő is.
- Nekem is. És a többieknek is. De nem ülhetünk a sarokba mindig. Bízhatunk abban, hogy vissza fog térni, még úgy is, hogy közben mást csinálunk. Mindegyikünkben ott van az, hogy nem sokat tudtunk együtt lenni az utóbbi időben, biztos ezért lett ez a buli is.
- Igen... igazad van. Menjünk le hozzájuk. –sóhajtott.
Ayumi mindkettejük kezébe sört nyomott. Ők egyből kiitták.
- Jaj, ne legyetek már ilyenek. –húzta a száját ismét, Pinky-t Yoru-hoz lökte, őmaga pedig, mint nemrég Arashi-hoz, úgy húzódott most Rewrite-hoz, aki rosszallóan rázta meg a fejét, de mosolyogva, és mozogni kezdett a lány ütemére.

Real hatalmasat ásított.
- Most ne álljunk meg. –tette a vállára a kezét Raven.
- Nem is akartam.
- Vigyelek? –kérdezte Haji.
- Jaj ne már, mát sem csináltál, csak Kokoa-t cipelted, most még engem is?
- Nem halok bele. –sétált elé. A lány ráugrott a hátára.
- Rosszul audtál? –kérdezte Kokoa.
- Nem. Csak álmos vagyok. –nézett fel a csillagos égre. Megint eltelt egy nap, és még mindig nincs semmi civilizáció. Őmaga úgy gondolta haladást ért el, Seimei személyében. És már nem lepődne meg, ha a kendő tényleg az a bizonyos kendő lenne.

Bo Peep Bo Peep Bo Peep Bo Peep
Bo Peep Bo Peep Bo Peep Ah!
Bo Peep Bo Peep Bo Peep Bo Peep
Bo Peep Bo Peep Ah, Ah!
Énekelte a két lány másnap, már nem tudták hanyatszorra. A két fiú mögöttük ment, leszegett fejjel. Már nagyon idegesítette őket, ez, és hiába könyörögtek, a két lány nem volt hajlandó abbahagyni.
- UTÁLOM EZT A SZÁMOT! –kiáltott fel Raven.
Follow me, Follow me, Nareul ttara, Follow me,
Garani garani gara neon neomu joheun geol
- Fel nem foghatom, hogy egy punk lány hogy riszálhatja magát ilyen zenére! Ez egy picsás szám! –de Real felé fordult gyilkos szemekkel, Kokoa is, mire nagyot nyelt, és újra lehajtotta a fejét.
- Tényleg, nem is táncoltál! –kapott észbe Haji.
- Tessék? –nézett rá érdeklődve.
- Hát... tudod... a fátyol... nem tánc van a mesében?
Real Kokoa kezébe adta a verebet, a nyakából pedig kiszedte a fátylat.
- Akkor próbáljuk ki.
- Semmi nem fog történni. –vont vállat Raven.
- Ünneprontó! –dugta ki a nyelvét a fiúra, majd egy dalt dúdolva kecsesen szökellt, lágyan ringatózott, akár egy nimfa, csak azért, hogy ne kelljen rá figyelnie.
Kokoa megbabonázva nézte, és Haji-nak is tetszett a lány mozgása, Raven pedig csak megrázta a fejét.
Hírtelen eredt el az eső, Kokoa-val nevetve futottak vissza az erdőbe, hogy fedelet keressenek. Sziklás mélyedésben találtak is, a fiúk követték őket.
- Nemhogy eltűnnél, még esőt is csinálsz! –gúnyolódott Raven, de a lány csak legyintett, átvette Kokoa-tóla verebet. Ahogy elállt az eső, és kisütött a nap, ő kiment.
A madárka lassan széttárta szárnyait a lány kezeiben, majd tovalibbent. Ő hosszasan, őszinte mosollyal nézett utána.