Egy vörös hajú férfi ült a tűznél, a bokros felé kapta a fejét a zajra real azon ment át, karjaiban az ájult lánnyal.
- Kérem, segítsen! Ez a kislány súlyosan megsérült! Kérem, mentse meg! Kérem, segítsen!

Arashi hatalmas dörömbölésre ugrott ki az ágyból, kalapáló szívét majdhogynem túlharsogták a dobok.
- MI A FASZT AKARSZ?! -kiáltott a dobok mögött lévőre.
- Amiről tegnap beszéltünk. Kölcsönadod? -vigyorgott, mire a magasabb felállt, könnyedén kikapta a hangszre mögül, és szó szerint kirugdalta az előtérbe.
- TAKARODJ INNEN!
- Arashi drágám, te meg kivel kiabálsz? -lépett be a fiú kedvese.
- Szia Orime! -kiabált neki Arashi alól, aki a srácra vetette magát, a derekán ült, a sác kezeit hátra hajtva.
- Rewrite, te jó ég, Arashi engedd már el! -sikított a lány és kedvesét bármiféle érzelem nélkül lökte le a fiúról, akinek ez szemmel láthatóan nem tetszett.
A kisebbik felállt, leporolta magát, majd ráugrott a nagyobbra.
- LÉGYSZIII!
- Heaven menj már a francba! -próbálta leszedni magáról.
- De Kiwadoi kérlek, ne légy már ilyen kőszívű, kérlek, megszerelem a kocsid esküszöm!
- HEAVEN HA NEM UGRASZ LE MOST RÖGTÖN....MEGÖLLEK!

A tűz melege megnyugtatta a lányt. Kezeit közelebb rakta, és élvezte, hogy végre tényleg melegben ücsöröghet. Körülnézett az aprócska, de otthonos házban.
- Tessék. –szólt a fiú, és meleg kakaót nyomott a kezébe.
- Köszönöm. –és ezzel a lány beleszürcsölt.
- Egy japán, aki nem szereti a teát. –mosolyogta meg.
- Nem vagyok japán, vagyis, nem teljesen.
- Félvér vagy? –ült le mellé a kandallóhoz.
- Igen.
- Én angol származású vagyok.
- Szóval ezért vagy olyan magas.
- Igen. –nevette el magát. – És te?
- Én magyar vagyok. Félig japán, félig magyar.
- Szóval ezért nem vagy magas. –nevetett ismét, mire a lány csak forgatta a szemét. Ránézett a hátuk mögött lévő díványra, ahol kis barátnője aludt.
- Nem tudom hogyan hálálhatnám meg a segítséged... de, honnan volt nállad ellenméreg?
- A fiú aki velem lakik, akit mondtam, hogy nemsokára jön. Na, neki az apja orvos. És ő is eltanult ezt-azt. Mivel itt sok a kígyó, így muszály volt ellenmérget szereznie, és megtanította hogy használjam.
- Köszönjük a segítséget. Holnap továbbállunk. Nem akarunk zavarni.
- De... egy kislánynak nem az erdőben a helye.
- Ó, ő nem kislány, tizenhat éves.
- Tizenhat? O.o
- Igen, csak nagyon kisnövésű.
- Hogy hívják?
- Kokoa a neve.
- Tényleg, még mi sem mutatkoztunk be. A nevem Tsukino Haji. Hogy hívnak?
- Hercegnő? –nyílt az ajtó és lépett be rajta egy barna hajú fiú, elképedve.
- Raven! –pattant fel a lány, és odafutva hozzá a nyakába vetette magát.
- Mit keresel itt? Mi... hogy nézel ki?! Ez... te nem kerestél fel mikor visszajöttél?!
- Sok volt a dolgom, és...
- Nincs kifogás! –tolta el magától, de a kezeit a vállán hagyta. – Most nagyon haragszom rád! Megmondtam, megmondtam, hogy ez lesz! De csak nem hittél nekem!
- Raven én nem... –folytatta volna, de a másik fiú megköszörülte a torkát.
- Szóval ti... ismeritek egymást?
- Fogjuk rá. –válaszolt keményen Raven.
- Raven én... én... –kezdett bele a lány, de hírtelen elsírta magát, a fiú azonnal visszahúzta.
- Rohadt életbe. –sóhajtotta.
- Zavarok? –szólt közbe a másik.
- Bemegyünk a szobába Haji. Beszélnem kell ezzel a lánnyal. –és ezzel egy mozdulattal felkapta, és be is ment vele, Haji becsukta mögöttük az ajtót. A fiú letette a lányt az ágyra.
- Basszus hercegnő, mi történt?
- Szörnyű volt... visszatértem, de nem emlékeztem semmire. Szőke hajam volt, meg kék szemem, meg igazi macskafüleim voltak, és az egyik Reila vett magához, és velük éltem, és feltűntek a Fény és Sötét járók, és Arashi rám rakott egy vörös szalagot, amit még Rewrite-tól kaptam és... miért voltam én szőke? –hadarta.
- Mert eredeti hajszínnel tértél vissza.
- És a szemem?
- Mert a vörös a vért jelenti, a kék pedig az esőt.
- Haru és Ame?
- Úgy van.
- De akkor miért volt régen barna?
- Az volt az első életed, gondolom azért. Az volt az a szín, amivel születtél. Hiszen honnan tudhattál volna bármit is, azelőtt nem volt ennyire furcsa életed, akkor meg minek jönne elő a piros és kék szín. De folytasd.
- És Levo visszatért és... Rewrite haldoklott... én pedig... –sírta el magát ismét, lehajtott fejjel.
- Sajnálom. De meg kellett volna keresned! Mondtam, hogy keress meg!

[ Az idő hideg volt, kicsit csöpögött is az eső. Egy lány, alapból fekete hajú, hátul hosszú, az elől lévő rövid tincsek végei rózsaszínek, és a szemébe hullott egy vastag szőke tincs, lépett be egy kávézóba, és leült.
- Reggelt, Hercegnő. –ült le vele szemben egy fiú.
- Szia. –köszönt vissza.
- Hozzak valamit?
- Szüneted van?
- Igen, de ettől még hozhatok valamit.
- Maradj csak, megvárom.
- Szóval, láttad?
- Nuru szemét?
- Mi másról kérdeznék?
- Ne parázz, azóta már velünk is van. Egyébként meg, te miért nekem segítesz? Azt mondtad az unokatestvéreid is Kiválasztottak, miért nem őket keresed?
- Tudod, nem vagyunk jóba. Megaztán, szerintem Light egy Fényben járó.
- Ezt már ezerszer elmondtam. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk Light-ot, nem az, hogy valakiből Light-ot csináljunk.
- Ez nem úgy megy, Light egy leszármazott, nem lehet valakiből egyszercsak azt csinálni. És én kétlem, hogy Arisa vagy Yoru lenne az. Tudod, én megérzem az ilyesmit.
- Ja igen, mert Secuutus vagy, vagy mi a fene. –legyintett unottan.
- Ez komoly dolog!
- Tudom-tudom. De nekem egyre megy, vörös a szemed akkor gyere velünk.
- Ezt így nem lehet!
- Na már miért nem?
- Mert nem vagyok sem Fényben járó sem Sötétben járó! A saját csapatomat kell megtalálnom, a Secuutus-okat!
- És honnan tudod ki tartozik közétek és ki nem?
- Had magyarázzam színekkel.
- Jaj ne már, Arashi is ezzel jött!
- Miért, nem vetted még észre, hogy a kis hieroglif színes?
- De, kék. Mint egy tetkó. És mielőtt megkérdeznéd, az új srácé is kék.
- Na, ezek a kis hieroglifek majd el fognak tűnni rólatok, ha feltűnt végre Light.
- És akkor mi lesz?
A fiú szeme vörösre váltott, széthúzta az ingét: - Egy ilyen kis csillag fog megjelenni a mellkasotokon.
- De ez is kék.
- Igen. És? –gombolta vissza.
- Ha a mi jelünk a kék, a másik csoporté a piros, akkor a te csoportodnak nem kellene más szín?
- Na látod, ezen még nem gondolkodtam.
- Szóval onnan tudod, hogy te nem közénk tartozol, mert neked eleve csillagod van?
- Úgy van.
- Ez akkor sem értelmes, nincs meg az egyensúly. Két kék csoport van, piros meg csak egy.
- Nem tudom ez miért van. De mindegy is, mert... –de a lány félbe szakította.
- Egyáltalán nem mindegy.
- Mindent én sem tudhatok!
- Egyáltalán honnan tudod te ezeket, mi?
- Papok kutatásait olvasom. Mi... most meg mért nevetsz?!
- Bocsánat-bocsánat! –egyintgetett.
- Rohadtul nem vicces!
- És, mi lesz, ha megkerül a Light?
- Keressen meg engem. Szólj neki, hogy keressen meg! ]

- Nem értem, ha mondtam, hogy keressen meg, miért nem jöttél?
- De hát nem tudtam, hogy én vagyok az!
- Mikor jöttél rá?
- Amikor másodjára haltam meg Én és a Reila-k... –itt Raven félbeszakította.
- Reila-k?
- Igen! –derült fel végre az arca- Két kék csoport van és két piros! Ők a Reila-k! Különlegesek, de nem úgy mint ti vagy a többiek! Az egyik vezető boszorkány, a másik alkímista! És van aki tudja irányítani a vizet, a másikuk meg a tüzet! És van köztük egy elf és egy vámpír is!
- Mi... na ne etess már!
- Nem viccelek, nézd! –mondta boldogan, összzpontosított, és a bőre besötétedett, valamint macskafülek jöttek elő, a fiú ezt látván megijedve arrébb ugrott.
- Úgy ébredtem, hogy ezek rajtam voltak, közéjük tartoztam!
- De már nem! Akkor miért vannak rajtad, ha átváltozol?
- Nem tudom, gondolom megmaradtak. –alakult vissza.
- A szárnyaid még nem jöttek elő?
- Mi? Szárnyaim is lesznek? –esett kétségbe.
- Hát, a legenda szerint Light-nak van. –vont vállat.
Kopogtattak az ajtón, Haji benyitott: - Elnézést a zavarásért. Csak valaki... –de mielőtt még befejezhette volna, a tűzvörös hajú kislány berohant, Real nevét kiáltva.
- Kokoa! –szorította magáház boldogan.
- Real? –vonta fel a szemöldökét Raven.
- Így nevezett el. –mosolygott rá.
- Még lenne kérdésem!
- Mondhatod előtte is akár. Ő is valami olyasmit mondott, hogy keresi Light-ot.
Erre a kislány felkapta a fejét. A két fiú egymásra nézett, bólintottak, és szétgombolva az ingüket megmutatták a kék csillagot.
- Ti is? –húzódott Real-hoz Kokoa.
- Semmi baj. Ők rendesek, veled vannak.
~ Mi a... Blair, te most anyáskodsz? –nézte a két lányt Raven.
- Szóval, mi a kérdésed?
- Reila?
- Ó, igen. Szóval... mégis kimmennétek kicsit, Haji-san, Kokoa?

[ - Ishiko, beszélhetnénk? –nyitott be Dereck a lányhoz félmeztelenül, a kezével takart valamit a mellkasán.
- Persze, mond csak. –ült le az ágyra, a fiú is.
- Nézd csak... –vette el a kezét. Egy piros kis csillag volt a bőrén.
- Ez biztos az, amiről Raven beszélt.
- Hogy?
- Ja, igen, semmi... ne izgulj, nekem is van, csak nem ilyen. –húzta le a pólóját a nyakánál, megmutatva a kis, immáron piros hieroglifot.
- Miért jött ez ki? Azóta van rajtam, hogy találkoztam Rewrite-ékkal.
- Hogy is mondjam... nekik is van ilyen. Biztos már nekik is csillag alakú.
- Ezt hogy érted?
- Olyan volt nekik is mint nekem.
- Ezt honnan tudod?
- Hááát... izééé... A-Arashi-tól. –dadogta. ]

- Miért mondtad ezt? –vonta kérdőre.
- Nem mondhatom azt az öcsémnek, hogy, „Hé, Arashi a bátyám és a második életemet élem, mert ezelőtt közéjük tartoztam, és egy srác, valami Secuutus mesélt erről!” Még jó, hogy nem kérdezte meg a színeket. Kezdhettem volna magyarázi, hogy kék volt régebben.
- Most is rajtad van?
- Nem, nincs már jelem.
- Egy könyvet sem olvastam Reila-król!
- Igazából én neveztem el őket. Ők csak most jelentek meg, ezért nincs róluk semmi. Gondolom azért is ütnek el a többiektől. Az energia amit mi kibocsájtunk magunkból... biztos ők veszik fel.
- Logikus lenne. Így lesz meg az egyensúly. De szólnunk kell erről Haji-nak és Kokoa-nak.
- Ne! Nem akarom, hogy tudják, ogy én vagyok Light!
- De hát téged keresünk!
- Nem hárman vagytok.
- Mi?
- Nem lenne logikus. Mindig hét van. Jó, két csoportból is kiváltam, de akkor is. Mindig hét volt, biztos most is.
- Szóval ha te vagy a negyedik egyenlőre, és ez meg is magyarázná miért nincs jeled, akkor még három Secuutus is van?
- Így hiszem.
- Ez... ez túl bonyolult. Amikor csak olvastam könnyebb volt, belekerülni már... borzalmas. –ült mellé vissza fáradtan.
- Majd belejösz. –borzolta össze a haját mosolyogva.