Egy lepke kószál..
A metró egy kész labirintus,
ezért még ha megpróbál elrepülni, elrepülni,
akkor sem találja a kijáratot.

Ha egyszer nálad is
beköszöntenek ezek a napok,
ne felejtsd el, ne felejtsd el,
hogy én itt vagyok.

A boldogságnak akkor van értelme,
ha nem csak egy szív részesül benne.
De túl sok szív van ezen a világon,
és emiatt szem elől tévesztjük.

A mindennapok pedig, amik úgy tűnik
újra meg újra ismétlődnek,　
lassanként megváltoztatják a jövőt.
Minél jobban vágyunk rá,
annál inkább körénk csavarodnak..　
a felhők fonalai, amit álmoknak hívnak.

Ha még a megégett szárnyaiddal is
képes vagy repülni, akár a Napot is elérheted.
Hát nem lenne jó gyönyörűen elolvadni benne,
egy mosollyal az arcodon?

Az emberek úgyis elválnak egy nap..
de ez nem baj, nem baj,
mert találkoztam veled.

Még ha messzire kerülünk is egymástól,
imádkozni fogok a boldogságodért.
Még ha nem is ér el, nem is ér el,
akkor is énekelni fogok neked.

Az okra, miért születtünk, csak akkor
jövünk rá, mikor meghalni készülünk..
De akkor már túl késő..
nekünk, akik mindig csak vándorlunk.

A valóság, ami maga alá gyűr minket,
biztosan megváltoztat majd téged.
És te, aki képes vagy a változásra,
folytatod tovább az életed.

Ha rekedtre kiabálod magad,　
talán a hold is leesik az égről.
Jó lenne, ha tétovázás nélkül továbbmennél,
még akkor is, ha halvány a fény.

A mindennapok pedig, amik úgy tűnik
újra meg újra ismétlődnek,　
lassanként megváltoztatják a jövőt.
Minél jobban vágyunk rá,
annál inkább körénk csavarodnak..　
a felhők fonalai, amit álmoknak hívnak.

Ha még a megégett szárnyaiddal is
képes vagy repülni, akár a Napot is elérheted.
Hát nem lenne jó gyönyörűen elolvadni benne,
egy mosollyal az arcodon?