~ Blair...még mindig nem értem, mit akartál ezzel mondani. De már azt hiszem közel járok ahhoz, hogy megértsem. Mosolyogni fogok mindkettőnkért! És mindörökké várni fogom, hogy ismét fogjuk egymás kezét.

Yoru finoman állította fel az öléből barátnőjét, mögé állt, végig a vállain tartotta a kezét.
- Khm…Arashi kérhetnék egy kis szívességet? –engedte el a lányt és indult meg a konyha felé, a srác követte.
- Miről lenne szó?
- Hát…szóval…amióta újra együtt vagyunk nem voltunk még úgy együtt és szeretném igénybe venni a fürdőszobát. Vele.
Arashi-n látszott, hogy néhány másodpercig értetlenkedik, de utána felszólt: - Ja értem! Jól van, nyugodtan.
- Kösz ember, lógok neked egyel.
Visszamentek, Yoru átkarolta hátulról barátnője vállait.
- Lefürdesz velem? –kérdezte halkan és az egyik vállára nyomott egy puszit, A lány bólintott, kézen fogta barátját és már mentek is be.
- Ez gyors volt. –nézett utánuk Arashi.
- Szóval most a fürdő nem elérhető egy darabig. –vigyorgott Nuru és a többi fiú is, utána a lányok kérdő tekintetén látván még jobban.
- Ó! –esett le nekik is egyszerre. Ayko tekintete Arisa-t fürkészte, aki szemmel láthatóan minta elszomorodott volna.
Bent a fürdőszobát meleg pára lepte be, teleengedték a kádat majdnem forró, habos vízzel. A lányka háttal ült a fiúnak, szorosan hozzábújva. Ő átfogta a derekát, csókolgatni kezdte a nyakát, az egyik kezét felcsúsztatta a melléhez, de még mielőtt bármi mást csinálhatott volna a lány eltolta a kezét.
- Most ne. –fűzte hozzá.
- Csak nyugi. –súgta és folytatni próbálta, de a lány elhúzódott a kád másik végébe és szembe fordult vele.
- Most meg mi gáz? –kérdezett a fiú enyhén ingerülten.
- Most nem akarom! –szólt ő is erélyesen.
- Mi bajod van?
- Most először érzek ilyen furcsán Rewrite-al kapcsolatban, csak most sikerült magasabb szinten elfogadnom Blair halálát, aggódom Orime miatt, te meg ahelyett hogy beszélgetnénk egyből csak erre gondolsz!
- Nem voltunk együtt azóta a bizonyos nap óta, csodálkozol hogy én meg akarom?
Pinky lassan lehajtotta a fejét. Kétsége sem volt afelől hogy barátja nem volt elválásuk óta senkivel, és azt is tudta, hogy vannak bizonyos szükségletei. De akkor sem érezte képesnek magát, fáradt volt, és bár nem értette miért, mégis iszonyatos erővel tört rá valamiféle hiányérzet. Egyszerűen közelebb csúszott Yoru-hoz, puszit adott az arcára, majd kimászott a kádból.

Egy óra múlva, mikor már az otthon ülők nosztalgiázva nevetgéltek nyílt az ajtó.
- Sziasztok! –köszönt be Ishiko telt mosollyal, Orime mögötte lépett be, ő is köszönt. Mindenki felpattant ahogy meglátta.
- Aszta! –kiáltott Arashi.
- Tetszik? –rázta meg a lány kissé váll alá érő haját. Elképedéssel bámulták, ő Ishiko-ra mosolygott.
- Mi történt veled? –hangzott Touya-tól.
Orime teljesen besétált és megpördült.
- Szerintem nagyon jól ál neki. –tette kezeit a lány vállára Ishiko.
- De hogy? Mikor? –ment hozzájuk közelebb Arashi.
- Most nemrég.
- Látnotok kellett volna! Egyszer csak elkérte a bicskámat, összefogta a haját és levágta! –szólt Ishiko, láthatóan még mindig nagyon jó kedvel.
- Sírtál? –ért a lány hajához Arashi.
- Egy kicsit. –vont vállat – Tudom, hogy nagyon szeretted hogy hosszú a hajam. De gyorsan nő, majd megint hosszú lesz később. –a végén Ishiko-ra nézett, aki bólintott. Arashi magához ölelte immáron rövid hajú barátnőjét.
Ismét egy óra telt el, és az utolsó csapattag is hazaérkezett.
- Kiwadoi holnap áthoznád a lángvágódat? –így lépett be, senkinek se köszönve, senkire se nézve, egyből a konyhába haladt, a bal kézfejét vakarta erősen.
- Jó persze, de minek? –kérdezett vissza.
- Megjavítanám a bringám. –válaszolt, kinyitotta a felső szekrény ajtaját és keresni kezdett valamit, kikiáltott – Hol a százas alkohol?
- Minek neked a 100%-os alkohol? –kérdezett Arashi ismét.
- Viszket a kezem, mintha megkarmolt volna egy macska, szerintem Ishiko volt amikor aludtunk.
- Ne haragudj, nem akartam! –kiáltott neki ki az említett.
- No para. –kiáltott vissza.
- A hűtőbe tettem. –adta a választ Orime, mire a fiú odament, kivette, miközben lecsavarta a kupakot véletlenül a sebre öntött.
- Baszki! –szólalt fel. Ishiko rosszallóan rázta meg a fejét.
- Gyere be, megcsinálom mielőtt még nagyobb kárt teszel magadban.
Ő nem válaszolt csak bement, magával hozva az alkoholt.
- Van valakinél zsebkendő? –kérdezett a lány miközben leült az ágyról a földre, a srác szembe ült vele. Yukari már nyújtotta is, Ishiko elvette, kicsit csöpögtetett az alkoholból és lassan törölgetni kezdte vele a fiú kezét.
- Fáj? –kérdezett.
- Nem, annyira nem. Tulajdonképpen egész jól esik. –csodálkozott el ő maga is, Ishiko kicsit nevetett.
Pinky az ágyon ült, mint a cövek. Yoru mögé ült és masszírozni kezdte a vállát, a lány halkan és hálásan nyögött föl.
- És mit szólsz Orime-hez? –kérdezett Ishiko.
- Mé’ mi van vele?
- Észre sem vetted még?
- Mit?
Ishiko magához hívta a lányt, aki leült mellé, feszülten várta Rewrite reakcióját. Az viszont nem csinált semmit. Ishiko a saját hajával kezdett játszani, hogy felhívja a fiú figyelmét, mert azt hitte, az még mindig nem vette észre.
- Szó-szóval…levágtam a hajam…szerinted milyen? –dadogott a lány.
- Hol nem szarom le mit csinálsz magaddal. –állt fel és ment be a szinte mindig csukva lévő szobába. Arashi barátnője mellé ült és átfogta a vállait.
- Ne törődj vele. Tudod milyen.
- Velem nem! Velem nem szokott ilyen lenni! –pattant fel, az ajtóhoz lépett és erőteljesen kopogott. Nem jött válasz.
- Orime kedvesem, kérlek ne izgasd fel magad. Majd megnyugszik. Viszont az, hogy bement a szobába azt jelenti itt aludhatunk. Ha úgy vesszük még nagylelkű is volt, kinek van kedve ilyen későn visszamenni a szállodába. –próbálta védeni a fiút Arashi.
- Te csak ne szólj semmit. Te mindig Rewrite mellé állsz, pedig Orime-nek igaza van. –szúrta közbe Touya.
- Nincs senkinek se igaza, a srác egyszerűen fáradt, holnap hagyjátok sokáig aludni és rendben lesz minden.
- De hát egész nap aludt! –állt fel ültéből.
- És holnap is sokáig fog, mert szarul van, vedd már észre! –kiáltotta el magát.
- Ugyan mi baja lehet?! Semmit nem csinál! Egész nap csak Ishiko-t hülyíti és bunkóskodik!
- Touya esküszöm ha nem fogod be a szádat én teszem meg helyetted! –a szeme vörösleni kezdett, hírtelen sok energiát bocsájtott ki magából akaratlanul. Nyílt az ajtó, hallotta Rewrite-tól a nevét, mire ez megszűnt.
- Hallod ember, nem tom’ mi van, de ilyet ne csinálj, szétmegy a fejem tőle.
- Milyet ne csináljak? –kérdezett vissza.
- Valami izét éreztem rajtad. Felidegesítettek vagy mi?
- Nem. –hazudta, legyintett.
- Maradjak? –látszott rajta, hogy aggódik barátja miatt.
- Nem, menj csak.
- És Ishiko? Neki mi baja? –bökött a fejével a lányra. Az még mindig a földön ült, átfogva saját vállait, fejét lehajtva.
- Semmi. –hazudta ő is.
- Nem veszem be. –jött ki.
- Semmi Rewrite. Menj vissza nyugodtan, ha fáradt vagy. –állt fel egy műmosollyal.
- Ishiko! –szólt rá testvére, mire az könyörgően nézett rá.
...
- Már megint csinálják. –sóhajtott Naoyuki.
- Mit? –kérdezett Yukari.
- Kommunikálnak. Dereck és Ishiko tudnak úgy kommunikálni hogy csak nézik egymást, mintha belelátnának egymás gondolataiba. Ennek nincs köze ahhoz, hogy kik vagyunk, egyszerűen csak testvérek. Persze nem minden szót értenek meg, de a lényeget igen.
= Deri ne, nem akarom traktálni a hülyeségeimmel. És ha Rash-nak igaza van és nincs jól?
= Úgy is tudja hogy bajod van. Mond inkább el.
= És mégis mit mondjak? Hogy, bocs, csak Touya azt mondta hülyítve vagyok? Mire fel mondhatnám ezt?
= Arra fel, hogy olyan, mintha együtt lennétek!
- De nem vagyunk, Dereck! –szólt hangosan, mindenki rá kapta a tekintetét. Szégyenlősen a szája elé kapta a kezét.
- Cica? –lépett elé Rewrite.
- Semmi baj. –ismételte. Rewrite szó nélkül visszament.
Orime kézen ragadta Touya-t és kivonszolta a konyhába. Misa váratlanul sírva fakadt, a bent lévők ijedten ránéztek, leszámítva Arashi-t, aki kézen ragadta és bevezette a fürdőszobába. Mivel Rewrite háza kicsi így csak ott tudtak magukban lenni. Arashi lassan húzta magához a síró lányt, az reszkető kezekkel ölelte át a nyakánál, a fiú a derekánál karolta át.
- Ez a te hibád! Miért nem tudod jobban befogni a csajod? –kiáltott rá.
- Az én hibám?! A te pasid van mindig rajta!
Misa jobban sírni kezdett, a srác szorosabban fogta.
- Elegem van! Nem jó ez így! Nem megy ez tovább! Rewrite kész, állandóan veszekedés van, féltékenykedések, semmi előrejutás! Lehet, hogy Orime úgy érzi előrébb jutottunk, de én nem! Megtaláltuk a Reila-kat, és?! A két élet-vezetőnk csak egymással van elfoglalva! Nem haladunk sehova, megint állóvízben vagyunk!
- Misa ez ilyen formában nem igaz. Tény, hogy sokat vannak együtt, és sok a vita, és hogy Rewrite-al valami nem stimmel, de megoldjuk, mindig megoldottuk, ezután is menni fog.
- Mindig megoldottuk?! Múltkor egyikünk meghalt! De szépen megoldottuk!
- Misa kérlek! –szólt kissé ingerültebben. A lány ismét sírásban tört ki.
Kint a konyhában Orime nem vette le szemeit társáról.
- Megölsz a nézéseddel. –kezdett piszkálódni.
- Touya! Mi a fenéért kellett Arashi-val vitatkozni?! Főleg Rewrite-ról!
- Már te is véded?!
- Nem védem! Szemmel láthatóan nincs jól, nem kell szemétkedni vele!
Touya úgy döntött nem hallgat tovább, visszament a többiekhez, a lány követte.
- Arashi? –szólt halkan Orime.
- Misa-val a fürdőbe. –válaszolt Nuru.
- Misa-val? –döbbentek le mindketten, ekkor nyílt a fürdő ajtaja. Arashi az ágyra ült, Misa az ölébe, szemei még vörösek voltak, ám a könnyektől.
- Jól vagy? –sietett hozzá barátja.
- Nem gondolod, hogy ideje lenne úgy alakítani a dolgaid, hogy a csajod ne más pasi ölébe üljön, hanem mondjuk a tiedbe? –szólalt meg Arashi, mire Touya beharapta a száját.
- De…Arashi ne légy hozzá ennyire kemény, ő csak… -kezdett bele Orime, de Misa félbeszakította.
- Ez rád is vonatkozik! –kiáltott. Orime hátra hőkölt.
Pinky felállt barátja öléből és a konyhába ment egy pohár vízért, Arisa követte halkan. Mikor Pinky megfordult és szembe találta magát vele kicsit felsikoltott.
- Ne haragudj, nem vettelek észre! –sóhajtott megkönnyebbülten.
- Élvezed? –szólt halkan.
- Tessék? –kérdezett vissza.
- Élvezed? Élvezed, hogy a bátyámmal lehetsz?
- Arisa te meg miről beszélsz?
A fehér hajú lány közelebb lépett a rózsaszínhez.
- Szereted őt?
- Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Akkor…akkor nagyon vigyázz rá! –a hangja elcsuklott, Pinky pedig egy pillanat alatt megértett mindent.
- Arisa…te is szerelmes vagy belé…
- Esküdj meg, hogy mindig vigyázni fogsz rá, testileg lelkileg! Hogy nem hagyod magára! Mert ő nagyon szeret téged! Soha nem mondana le rólad! –sírta el magát. Pinky közelebb ment hozzá.
- Arisa én…ha tudtam volna… -de félbeszakította.
- Ne! Ne mond ki, hogy akkor engedted volna nekem! Kérlek, ne mond ki. Hiszen pont arra kértelek, hogy ne hagyd magára. –nevette el hírtelen magát. Pinky érezte, hogy szemeiből könnyek törnek fel.
- Arisa én…annyira…
- Ne mondj semmit. Csak szeretném ha tudnád –annyira közel hajolt hozzá, hogy a szája majdnem érintette a lányét, a kezét az álla alá tette – Ha bármikor azt látom, hogy neki már nem jó ebben a kapcsolatban…elveszem. –ezzel eltávolodott, hátat fordított és visszament a többiekhez.
Pinky sokáig álldogált még kint, a lány hűlt helyét nézve. Annak bátyja sétált ki hozzá, már kezdett aggódni.
- Jól vagy?
- Jól…én csak…
- Igen?
- Yoru…te jól érzed magad velem?
- Mi? –kérdezett vissza.
- Te jól érzed magad velem? Úgy értem szeretsz velem lenni, van valami amin változtatnál, ki tudom elégíteni a vágyaidat, nem érzed úgy hogy keveset kapsz?
- Mi van? Te meg miről beszélsz? –húzta magához a derekánál fogva.
- Csak érdekel.
- Tökéletesen boldog vagyok veled és nem kell semmin se változtatni, nekem így több mint jó. Hogy jutott ez eszedbe? Az zavar ami a fürdőszobában volt?
- Nem, vagyis…téged nem zavar?
- Már miért zavarna?
- Hát merthogy pasi vagy, vannak bizonyos igényeid és… -kezdett bele, de a fiú felröhögött, erre a lány elhúzódott – Ne nevess!
- Kivel beszéltél ilyesmiről?
- Rewrite-al még régen. –vallotta be vörös arccal, mire a srác magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta, a lány arca még vörösebb lett.

Másnap kora reggel Rewrite arra kelt, hogy nyitódik az ajtó. Kiment hogy megnézze mi az.
- Orime? –szólította meg a lányt, az gyorsan hátra ugrott az ajtóból.
- Lemegyek a boltba, hozok reggelit. –mondta.
- Megvársz? Lemegyek veled, veszek cigit. –dörzsölte meg a szemét.
- Persze. –mosolyodott el, mire az idősebbik visszament. A tegnapi feszültségnek szokásosan már nyoma sem volt. Rewrite nehezen vallotta be magának, hogy ezt utálja. Inkább beszélnék meg, még úgy is hogy üvöltöznek egymással, de ne csináljanak úgy mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Hamar el is készült, a fejére húzta a kapucnit.
- Mostanság mindig így vagy.
- Hogy?
- Hát kapucnival és napszemüveggel. Mindig. Takarni szeretnéd az arcod?
- Mond csak Orime, ismered annak a lánynak a történetét aki sokat kérdezett?
- Nem. Elmondod?
- Ez történt vele! –rúgta nevetve fenékbe és futni kezdett ki a házból, a lány utána szaladt, hogy megpróbálja visszaadni.
Úgy jöttek fel, hogy Rewrite majdnem megfulladt nevetésében, Orime pedig nem volt hajlandó hozzá szólni.
- Mi az? –nézett rájuk Arashi, akkor kelt fel. Ahogy ezt kimondta Rewrite még jobban nevetni kezdett.
- Beszélgettünk és kinevetett azért mert azt mondtam rád, hogy perverz, amikor elfelejtettem hogy együtt vagyunk! És most ezen röhög! –ahogy a fiú ismét visszahallotta a történetet, bár nagyon rövid verzióját, mégis hangosabban nevetett, leült az asztalhoz, felkönyökölt és odahajtotta a fejét.
- Na Rewrite, ne már! –sikított a lány, a fiú felállt.
- De bakker! –szólt és mellé lépett.
- Jó de…nem tudtam!
- Kiwadoi nem perverz csak olyasmi, én perverz vagyok. –ment a konyhába, ahogy elhaladt a lány mellett megfogta a fenekét, aki hatalmasat ugrott, az arca még vörösebb lett.
- Rewrite! –sikította a fiú nevét.
Touya sétált ki hozzájuk, a levegő azonnal megfagyott. Arashi egyből látta régi barátja tekintetében, hogy tudja, tegnap részben miatta veszekedtek. Barátnőjéhez ment és átfogta a derekát, mintha védeni akarná. Vagy inkább lefogni. Rewrite felállt és Touya elé lépett.
- Mit akarsz? –szólt egyből a kékes hajú.
- Téged ne érdekeljen mikor mit és hogyan csinálok.
- Még neked ál följebb? Azok után, hogy semmit nem csinálsz?!
- Szeretnéd hogy csináljak valamit?
- Na mit csinálnál hírtelen amire ilyen büszke vagy?
A fiú nem válaszolt, csak felemelte a mutató és középső ujját és befogta a kettő közé Touya mutatóujját. Reccsenést hallottak. Touya fájdalmasan felkiáltott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.