- Mert akárhogy is Rewrite, te a társaságban vele érted meg magad a legjobban, mert olyan mint te fiatalabb korodban. Csak te ezt nem tudod elismerni. És pont ezért nő napról napra a hiánya számodra. –fordított hátat és elindult másik irányba.

- És ezen akadtál annyira fent?
- Csodálkozol, vagy mi?
Rewrite és Arashi a verandán ültek. Fényes délután volt, ők pedig hideg sört ittak. Furcsa belegondolni, hogy egy hónapja este még mennyire rossz volt itt a hangulat, ma meg már milyen nyugodt.
- Tény, hogy hasonlít rád.
- Ne kezd te is! Egyébként meg mindegy már.
- Akkor miért hoztad szóba?
- Csak. Egy ideig lehet még etetni a többieket az elutazott-dumával, de én nem veszem be.
- Hm?
- Lassan három hónapja hogy nyoma sincs.
- Te is eltűntél azóta az este óta. ~ Csak annak örülök, hogy velem tartod még a kapcsolatot.
- Megmondtam hogy kiszállok!
- A vezérük, a fiú akit hasba rúgtál azóta se küzd. Várja hogy felbukkanj.
- Várhatja. –kis csend állt be, majd kibökte ami annyira érdekelte – Pinky és a srác?

[ - Nem, ezt most verd ki a fejedből!
Pinky lassan rázta meg a fejét. Látta Yoru-n az idegesség, a csalódottság minden jegyét, de nem állíthatta meg…bárhogy is szerette volna.
- Sajnálom. –suttogta. A fiút elfogta a hányinger.
- De…és most akkor ennyi? Ennyi volt?
A lány bólintott, mire a fiú megemberelte magát, nagyot nyelt és megpróbált lehiggadni. Látta a lányon hogy mennyire fáj neki az egész…talán jobb is lesz így. Megindult felé. Mikor elhaladt mellette futólag megsimította a kezét, de nem nézett rá, ment tovább. ]

- Aha. És a vezér meg Orime?
- Már ők is rendezték.
- Na mondjad csak!

[ Orime felbátorodva Pinky esetéből úgy döntött elmondja a Touya-val való kapcsolatát, ezt pedig Touya is ugyanúgy megtette a saját csapatánál.
- Nem akarok neked ártani. Neked nem! –mondta Orime-nek.
- Innentől…nem kérek a segítségedből. Ellenségek leszünk! Addig küzdök, amíg levedlem magamról amiket megkaptam, addig küzdök amíg már nem leszek egy hisztis picsa. És ha ehhez az kell, hogy ellened is kardot rántsak, hát megteszem!
- Azt hittem a „bátyuskád” vagyok. –gúnyolódott.
Orime lehajtotta a fejét és megrázta: - Rewrite a bátyám. Még ha ő nem is tekint a húgának. ]

- Vannak dolgok, vannak dolgok. –kommentálta.
- Azóta volt néhány ütközetünk de semmi különös. Tudod először még nagyon le akartam gyűrni mindent. Mára már nem érdekel.
Rewrite félre nyelte a sörét: - Mi? Hogy-hogy?
- Elegem van.
- Na, mi ez a fenenagy változás?
- Úgyis megpusztulunk. –sóhajtott.
- Ho…hogy? –Rewrite hangja idegesebb lett.
- Heten vannak, mi meg öten. Persze hogy megdöglünk. –húzta jól meg a sört.
- Hát én nem. –nézett fel, Arashi kérdőn nézett rá, így folytatta –Nem áll szándékomban feldobni a talpam. Úgyhogy, mivel én kiszálltam így mentesnek érzem magam minden alól.
Arashi csak bólintott.

Orime rossz kedvel ment be az iskolába. Amióta a sötétben járók is ide járnak nem tudott magával mit kezdeni. Bement az osztálytermébe, fáradtan ült le.
Pinky és Yukari azonnal odament hozzá, Nuru követte őket. Már egy ideje mindkét lányt kíséri az iskolába, minden reggel találkoznak Pinky-nél. Bár a két lány nem akart erről beszélni, Nuru tudta miért kell ez a kísérgetés. Pinky és Yukari féltek a sötétben járókkal való találkozástól, így Nuru-t valamiféle testőrnek kérték.
Arisa és Mijuni egyszerre értek be. Pinky amikor meglátta a fehér hajú lányt lehajtotta a fejét. Nuru meglökte.
- Nem tartozol semmiféle bocsánattal. Nem tehetsz róla hogy szerelmes lettél a testvérébe.
- Mosolyogj csak tovább Pinky. –simogatta meg kedvesen Orime a vállát, mire a lány tényleg elmosolyodott. Nuru csak nézte Orime-t.
~ És te mikor fogsz végre mosolyogni Orime?

Eközben a két évvel feljebb járóknál Yoru, Misa, Touya, Ayumi és Kaito beszélgettek.
- De minek kellett egy osztály? Nem elég, hogy egy iskola? –hallatszott Kaito-tól.
- Én örülök ennek. –szúrta közbe Misa.
- Én is. –így Ayumi.
- Persze hogy örültök neki, hiszen így egy osztállyal kevesebbet kell majd elvégeznetek, mert egyel feljebb lettetek íratva. –látott rajtuk át Yoru.
- Nektek meg az a bajotok hogy a sötétben járó fiúk egy osztályba jártak és azt csináltak amit akartak, most viszont hogy itt vagyunk nem lesz minden így. –nevette ki Misa.
Hírtelen nagy energiakibocsájtásra lettek figyelmesek.
- Touya? –nézett rá Ayumi.
- Utánam! –szólt és felpattant. Arra lettek figyelmesek hogy a fényben járók is futnak, Nuru vezetésével.
A tető felé haladtak. Mikor kinyitották Rewrite-ot és Arashi-t látták meg. Ayumi Touya-ra nézett ismét, az elvicsorodott mikor meglátta a hosszú hajú srácot.
- Mi a franc bajod van neked?! –kiáltott Rewrite.
- A meggondolatlanságot!
- Meggondolatlan,én?!
- Te, ki más!
- És akkor neked hol volt ez a nagy előrelátó képességed, amikor fogtad magad és visszajöttél ide?!
- Pont azért jöttem vissza, hogy segítsek azon a hülye fejeden!
- Csak egyet felejtesz el, hogy nekem egyáltalán nem kell a segítséged!
- Fiúk! –kiáltott közbe Orime.
- Ó igen?! Ezt majd akkor mond, amikor egyedül hagylak egy Carcase-al! –kiáltott továbbra is Arashi.
- Na nem mintha annyira tudnál harcolni!
- Bocsánat,elfelejtettem,hogy te vagy köztünk a legnagyobb, hiszen amíg mi folyton gürizünk,hogy baj ne legyen te pont azt keresed és hozod egyenesen a nyakunkra!
- Arashi! –Orime ismét megpróbált közbeszólni.
- Azóta van neked bajod amióta Rose kórházi ágyában láttál, vagy csak nemrég lettél ekkora barom?!
- Hogy mondhatod ezt?! Pont te!
- Hát pont így!
- Rewrite,ne! –kiáltotta Nuru és Yukari.
- Kimegyünk! –mondta ellenvetést nem tűrően végül Rewrite, Arashi keményen bólintott és mindketten kiviharzottak az iskolából, jó távolra egy eldugott helyre mentek, a többiek persze követték őket.
- Mi van? –nézett Yoru Pinky-re.
- Mi is csak annyit tudunk amennyit ti.
Amint kiértek Rewrite behúzott egyet Arashi-nak,aki hátrahőkölt.
- Már mióta szerettem volna ezt megtenni!
- Igen? Hát még én ezt! –mondta Arashi és kirúgta Rewrite lábát,aki a földre esett,de gyorsan felállt.
- Szeretnéd, mi? –kiáltotta Rewrite miközben felállt és jó erősen gyomron vágta Arashi-t, aki vért köpött,de nem foglalkozott vele,nekirontott Rewrite-nak, aki először a kezével blokkolta az ütést,de nem figyelt a lábára,így Arashi arcon rúgta.
Ekkor Rewrite teljes erejéből ütötte meg Arashi-t. Arashi megszédült,ismét vért köpött
- Ezt Rose miatt kaptad Arashi! –mondta neki keményen,mire Arashi ijesztően elmosolyodott.
- Ha így állunk, Roy,akkor ezt azért kapod,mert nem tudsz tovább élni,pedig ő ezt szeretné! –mondta ugyanolyan hangszínen, mint Rewrite, megfogta a karját és a hátához csavarta, Rewrite feljajdult, erre Arashi hátba rúgta, Rewrite térdre esett, de felállt.
- Te? Te továbbléptél?! Ránéztél egyáltalán úgy nőre hogy nem megkefélni lenne jó, hanem mondjuk másra is?!
Arashi erre annyira gyomron rúgta, hogy Rewrite hányni kezdett.
- Szerettem a húgodat! –kiáltotta oda neki.
Orime nyelt egy nagyot, Pinky ránézett.
- Orime... - ejtette ki a lány nevét.
- Min lepődöm meg annyira? Hiszen Arashi jóképű srác,nem? Akkor miért rossz nekem ez? –motyogta, senki nem értett ebből semmit.
Pinky megfogta a kezét. Tudta, hogy Orime és Arashi nagyon jóba vannak, de azt nem gondolta, hogy egyiküknek talán tetszik is a másik.
- Honnan tudsz te arról mit akart?! –törölte meg Rewrite a száját, sikerült megfognia a nyakát és elkezdte fojtogatni.
- ELÉG! HAGYD ABBA REWRITE! AZT MONDTAM HAGY ABBA!!! –kiáltott teli torokból Orime, ám Rewrite figyelembe sem vette. Arashi a kezeit Rewrite-éra tette, de már nem nagyon kapott levegőt, ettől függetlenül volt benne annyi erő, hogy addig szorítsa a kezeit, amíg Rewrite el nem engedte a nyakát.
- Ő mit érezne,ha most látna téged?! Ugyanúgy szenvedne, ha látná,hogy amit te csinálsz, az nem nevezhető „életnek”! Ez neked nem elég?! – Arashi csak suttogni tudott.
- Pofa be! Ha szereted akkor mond meg,mégis hányszor jársz ki hozzá?!
 - MINDEN NAP! –Kiáltotta, de nagyon rekedt volt, Rewrite ledermedt.
- Minden…nap? –kérdezte halkan.
- Minden nap kimegyek,amióta megengedted! Minden egyes nap! És újból és újból bocsánatot kérek tőle!
Rewrite egy ideig tétovázott, majd egy egyszerű „Áh” –hanggal otthagyott mindenkit. Arashi csak nézett utána, végül Orime odafutott hozzá.
- Nagyon megsérültél?
- Én nem. –mondta, még mindig a fiú után nézett.
Touya-t elragadta valamiféle undor, ahogy rájuk nézte. Elkapta Yoru kegyetlen, elégedett vigyorát, érezte mire gondol. „Így kell neked. Ha már tönkre akartad vágni az én szerelmemet hát most szenvedj!”
- Mi volt ez? –kérdezte Pinky.
- Vitának indult és…ez lett belőle. –sóhajtott.
- És az amit mondott? Az a kórházas. -kérdezte Yukari.
- Semmi. –adta az egyszerű választ.
A sötétben járókban az zajlott le, hogy mennyire aggódnak egymással. Ők nem csak társak, de barátok is. Ayumi mélyen irigyelte őket. Neki, akinek nincs senkije egész életében csak irigykedve nézte őket, és soha nem mert lépni, egészen addig amíg…amíg meg nem ismerte…
- Pinky! –sikított fel. A lány remegve nézett rá.
- Te jó ég, ne ijesztgess már!
- Találkozni akarok Tats-channal, Miwa-channal és Blair-el! –még mindig sikított.
- Tényleg? –Pinky váratlanul mosolyodott el, mindenki furcsálkozva nézett rájuk.
- Igen! Randalírozzunk a városban, röhögjünk nagyokat, viselkedjünk úgy ahogy akarunk, lopjunk tortát, menjünk a romos házba és beszéljük át az estét! –kérte, szinte könyörgött, mire Pinky a nyakába ugrott, megpördültek.
~ Ne…ne, épphogy el tudtak szakadni egymástól. –Orime majdnem elsírta magát. Már meg akart szólalni, mikor hírtelen visítást hallttak meg.
- Carcase. –szólt halkan Yukari.
- Mi? –nézett rá Misa.
- Azok az…izék. Rewrite mindig „dög”-nek hívja őket, az pedig „carcase” angolul, ezért hívjuk őket így. –magyarázta és egész végig a hang irányába nézett.
- Angolul, mint Light-ot? –kérdezte Touya Arashi-tól, aki bólintott.
- Arashi. –nézett rá Yukari, a fiú bólintott és futni kezdett. Mindenki követte. Óriási mennyiségű Carcase-kra bukkantak, megdöbbenve nézték őket.
- Mindenki megpróbálkozik egyel, ha bármi baj van sikít! –adta ki a parancsot Arashi, a fényben járók bólintottak. A sötétben járók csak megindultak. „Ennyi. Indulunk és küzdünk. Nem érdekel ha valaki nehezen boldogul. Annyival jobban szeretnék most a másik csapathoz tartozni!” –Ayumi-t sírógörcs rázta meg.
Már nem tudták mióta küzdhetnek, a nap rég lement, már világosodott is. És mintha még sem fogytak volna a Carcase-k, pedig a kiválasztottak már nagyon fáradtak és gyengék voltak, sok helyen véreztek. Ekkor hírtelen fekete fény borított be mindent. Mikor Arashi felkelt eszméletlen állapotából felnézett, egy pillanatra azt hitte rosszul lát. Körülnézett, a többiek is éledeztek, ők is mind azt nézték amit az előbb ő. A Carcase-k megsemmisültek, már csak egy maradt.
A fiú felrikoltott izgatottan, belevágta a kardját Carcase az oldalába, az pedig megpróbálta a farkával lecsapni, de nem sikerült, csak a bal arcát sértette meg, azt viszont nagyon, patakokban csorgott róla a vér, Rewrite ezt azonban észre sem vette, felugrott a kardra, onnan a lény hátára és a fejéhez vetette magát. Elővette a zsebéből a bicskáját és azt kezdte a szörny nyakába vágni, ám nem sokra ment vele, végül megcsúszott és arccal előre leesett. Orime felkiáltott és mindenképp oda akart menni, de Pinky lefogta.
- Az-az izé téged is megölne!
Rewrite nehezen kelt fel, amikor a Carcase nekifutott elkapta a kardja élét és felugrott rá, nem törődött azzal mennyire megvágta a kezét. Hírtelen Arashi-nak dobta a gyújtóját.
- Gyújtsd fel! –kiáltott.
- És mégis hogyan, okoska? Benzinkút van minden zsebembe?
Erre a fiúk meglepetésére minden lány parfümöt húzott elő és úgy szaladgáltak a lény felé hogy nagyjából elég menjen rá, de sajnos a lábának a felét sem sikerült, hiszen hatalmas volt, ettől függetlenül Arashi begyújtotta, a Carcase süvöltött, Ayumi feldobta Rewrite-nak a parfümöt aki végigvezetett egy kis csíkot, így sajnos önmagát is megégette.
- Vigyétek innen a lányokat! Mindegyiket! –kiáltott nekik miközben próbálta szétfröcskölni a parfümöt, az hamar elfogyott.
Kaito Mijuni mellé rohant.
- Nem baj Touya? Szeretném biztonságba tudni.
- Hallottad a parancsot, minden lányt vigyünk el. –vonta meg a vállát.
Yoru azonnal Arisa-hoz futott, karon ragadta, de hírtelen megállt. Kis gondolkodás után elengedte a lányt de intett neki hogy várja meg, visszaszaladt, karon fogta a kis Pinky-t és ismét vissza Arisa-hoz, hogy elvigye a két embert akit a legjobban szeretett.
- Vigyél valakit! –szólt Arashi Nuru-ra.
- Én nem megyek innen! –válaszolt.
- Húzzatok már a francba mind! –kiáltott Rewrite és elvesztette az eszméletét, ismét leesett, most a hátra.
Misa hírtelen belekarolt Nuru-ba, Yukari-ba és futni kezdett velük, Arashi hálásan bólintott neki, a lány is bólintott.
~ Ezek után nem érdemli meg hogy bármelyikünk meghaljon! –játszódott le benne.
Orime remegve állt Arashi mellett, Touya odarohant hozzá, a lány rá szegezte a kardját.
- Ha el mersz vinni megöllek! Téged is! –fordult Arashi felé a második mondatnál. A fiú kis tétovázás után bólintott, Touya nem akarta ennyiben hagyni, de Arashi ellentmondást nem tűrően Ayumi-ra mutatott, így a fiú végül őt menekítette.
A Carcase a farkával ide-oda csapkodott és eltalálta Rewrite testét is, mire a fiú felkelt ájult állapotából. Bal arca, az egész jobb karja és mindkét lába erősen vérzett, egyre sápadtabb lett a vérveszteségtől. Még egyszer megpróbálkozott felugrani rá, a kardja továbbra is a szörnyben volt, így elkapta és felmászott, de az úgy ugrált, hogy Rewrite nem jutott el a nyakáig már elhányta magát.
Arashi aggódva vette észre, hogy vért is.
Végül Rewrite megtörölte a száját, ezzel szétkenve az arcán a vérét, majd a nyakhoz ért és erősen megkapaszkodott. Elege lett, erőteljesen belé vágta a kardját, mire az elesett, Rewrite vele együtt, ismét nem volt magánál.
- Csak ezt ne! Roy csak ezt ne! –futott oda Arashi és megfordította a fiú testét, a fejét tartotta.
- Rewrite-kun! Hallod,Rewrite-kun? –Orime rázni kezdte, de Rewrite nem csinált semmit. Orime szemeiből könnyek törtek fel. – Rewrite-kun! Ne! Kérlek ne! Ne haragudj! Bocsáss meg! Tudom, sokszor csak a gondot okoztam és kolonc voltam! Sajnálom, hallod? Csak kelj fel! –könyörgött nagyon sírva.
- Ne tedd ezt velem Roy! Nem halhatsz meg! Addig nem amíg nem mentünk ki együtt Rose-hoz! Hallod? Hallod?! –Arashi is nagyon ki volt készülve, rázni kezdte a ruhájánál fogva, ám Rewrite semmit nem csinált.
Hosszú percek teltek el így. Végül Orime lassan megfogta Rewrite kezét.
- Rew…Roy… kérlek ne halj meg. Én…nekem nem igazán voltak barátaim…lehet,hogy sok emberrel vagyok jóba. De azok még nem barátságok! De nekem te…te vagy az első igazi barátom! Nem tudom mihez kezdenék, ha te nem lennél. Hiszen emlékszel az első találkozásunkra, nem? Megmentettél a támadóktól. –itt elnevette magát. –Már akkor is vigyáztál rám. Felnézk rád és tisztellek…büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek! Mert nagyon szeretlek! Ezért… -a hangja most nagyon szomorú és őszinte volt – Ezért…kérlek…ne menj el. Jó? Vigyázz továbbra is rám, hülyéskedjünk ugyanúgy mint régebben, és legyünk boldogok és…és…ne menj el… Jó? Nem menj el. Jó? Mert én nagyon szeretlek téged! Szóval ne hagyj itt. Jó? –rádőlt a fiú testére.
Néhány másodperc múlva érezte, hogy játszanak a hajával. Lassan felemelte a fejét.
- Jó. –suttogta Rewrite. Szája sarkából szivárgott a vér, de mosolygott.
A lány úgy örült, hogy egyből átölelte.
- Na, finomabban! –szólt rá.
Arashi felsóhajtott: - Tudod, néha ritka hülye vagy. –mosolygott.
A fiú őt nézte, de továbbra is Orime hajával játszott, bólintott.
Lassan visszaölelte Orime-t.
- Azt hiszem jobb lenne,ha eltűnnénk innen. Rájöttem,hogy ezek a dögök a vérünk szagára jönnek.
Orime lassan elengedte Rewrite-ot. Arashi lassan felemelte, Orime pedig megfogta a kezét.
- Ha orvoshoz visztek többé nem állok egyikőtökkel se szóba!
- Biztos,hogy ne kórházba vigyünk, Rewrite? –kérdezte Orime.
- Igen, ez biztos! Nagyon sok vizsgálatot kellene csinálni, de én azokba most bele nem megyek! Tényleg úgy érzem, hogy ki vagyok merülve, és jobb lenne talán aludni előtte. És ti? –kérdezte hírtelen Rewrite.
- Hogy érted? –kérdezett vissza Orime.
- Veletek mi lesz? Biztos ti is fáradtak vagytok. Hallod Arashi, tegyél le. Megpróbálok járni.
Arashi bólintott,két oldalról fogták Rewrite-ot,de amint elengedték Rewrite összecsuklott, így Arashi inkább visszavette.
- Hát öregem,egy darabig most nem ugrálsz.
- Azt hiszem saját magam csesztem szét a csontokat a lábaimban.
- Hogyan? –kapta fel a fejét Orime, ahogy ott sétált mellettük.
- Amikor másodszorra ugrottam fel arra a dögre. A balt akkor, amikor feltettem a lábam a kardra. Azt hiszem hallottam is, hogy valami roppant. A jobbat pedig amikor felmásztam a nyakához. Beszorult a lábam a háton lévő tüskék közé, és minél gyorsabban akartam kihúzni, hát eltörtem. –mondta fáradtan.
- Csak ne lennél ennyire önfejű! –szidta Orime és ismét megfogta a kezét, mire Rewrite elmosolyodott.
Kis csönd állt be, majd Rewrite fáradtan megszólalt: - Arashi, a lakáskulcsom a bal nadrágzsebemben van. Nem hiszem, hogy még egy percig ébren tudnék maradni.
- Rendben. Aludj csak. –mondta Arashi, és Rewrite valamiért nyugtatónak találta a hangját.
- Elengedjem a kezed? –kérdezte Orime halkan.
- Ne! –mondta hírtelen a fiú, mire a lány lassan bólintott.
Rewrite lehunyta a szemeit és már aludt is.