|
18 - Összekuszálódva
Rukia & Hana 2010.12.12. 14:18
Azonban a fiú csak várt és reménykedett benne, hogy ő nem jön el. Hiányzott neki a lány tekintete, de nem akarta, hogy most itt legyen.
Ayumi felpillantott az égre, kezével picit takarta a napfényt mely át áramlott rajta.
- Itt vannak... - húzta össze a szemeit és mindenki ugrott ekkor hátra messzebbre.
Ahol eddig Ayumi állt most egy nagy lyuk tátongott, melyet Rewrite okozott Aton-nal.
A fiú idegesen pillantott fel majd meglepődött, ahogyan azok is, akik a háta mögé kerültek éppen.
- Ti meg... kik vagytok ? -kérdezte a fiú.
Ayumi ledöbbent Rewrite láttán ahogyan az is ,de inkább csak elvigyorodott ezután mindkettő.
- Rewrite...nagy része az isnkolánkba jár... - szólt fel Yukari váratlanul.
Pinky eközben csak egy tekintetett keresett s mikor megtalálta szomorúan néztek egymásra, Orime ezt észrevette.
~ Pinky....hát ezért...
- Rewrite milyen kellemes viszontlátás... - lóbálta meg nagy mosollyal Maat-ot Misa előrelépve.
- A kosaras lány... - lepődött meg Nuru.
- Akkor ti... - kezdte el Rewrite mikor leesett neki, s Arashi erre bólintott.
- Igen...úgy tűnik ők a sötétben járók.
- Pompás megállapítás... mi lenne ha kezdenénk ...picit bemelegítenék.. - sóhajtott Ayumi.
- Rendben... ki a főnök? - vonta fel a fejét Rewrite. - Nekem csak ő kell.
- Itt áll előtted... - biccentett Ayumi -a másiknak még dolga van....
Rewrite egy ideig bambán bámult.
- Heee?
- Mi van? Nem tetszik? –nézte furcsán a lány.
- Mennyél már Heaven! –szólt rá Arashi.
- De…ez egy lány!
- ÉS?! –csattant fel az összes női tag mindkét csapatból, ezen is meglepődtek.
- Nem ütök meg lányt! –fordult a csapatához.
- De lovagias. –esett neki Ayumi
- Franc... - sziszegte egy vigyorral a fiú aztán egy pillanat alatt egymásnak estek, és valahogyan ez történt mindenkivel...majdnem.
Orime elugrott, majd elhúzta Pinky-t aki csak lepetten nézett rá.
- Menjetek messzebb, feltartoztatom aki utánatok menne....
- Orime...
- Menj... - lökte el a lányt, mire az döbbenten bólintott, majd futni kezdet s ahogyan egyre távolodott Yoru utána iramlott.
Arisa csak vicsorral figyelte ezt.
- Mi folyik itt? - kiáltott fel.
- Ne aggódj, csak szoros itt a pálya...arrébb mennek.. - mondta Misa.
- Akkor én is megyek.... - jegyezte meg a fehér hajú lány mikor váratlanul egy halovány barnás hajú lány rátámadott és feltartoztatta.
- Sajnálom....de nem engedhetem...
- Hát akkor kösd fel a gatyád! - kiáltott Arisa - NUT!
A lila hajú lány csak körbe-körbe pillantott mikor váratlanul megjelent valaki mellette nyugodtan s a kardja épp a lány torkát érte.
- Sajnálom... - kezdte el Nuru s ekkor észrevette a lány mélyzöld, könnyes szemeit melyekben most a halálfélelem lett úrrá. A fiú ledermedt egy pillanatra, úgy néztek egymásra.
- Takarodj a húgomtól! - vágott felé hirtelen egy vörös hajú fiú, de Arashi épphogy kivédte Seth-el.
- Kezdj inkább velem. - tolta el egy lökéssel, majd vele kezdett harcolni. - Nuru figyelj jobban.
Azonban azok ketten csak néztek egymásra ahogyan a kard pengéje még mindig a lány torkánál volt.
- Hol van az a lány...mintha kevesebben lennének... - motyogta halkan a vörös hajú lány s ekkor észrevett egy még nem harcoló egyént.- ~ Tökéletes...~
Messzebb Pinky és Yoru néztek farkasszemet, majd a fiú letette a fegyvert.
- Nem fogok harcolni...
- Yoru... - nézett rá Pinky és most az egyszer engedett azoknak a gyötrő érzéseknek melyek napok óta kínozták. Egy pillanat alatt berohant a fiú karjába s átölelte.
- Maat!
- Hathor!
És a két kard kivédte egymás támadását. Orime védekezett, nem akarta bántani az idegent, de ez egyre nehezebben ment, mert az igen erőszakosan támadta .
~ Fenébe...ez így nem jó...
Gondolta a lány s már az újabb csapás védésére készült mikor váratlanul Hathor nem fogadott szót. A lány szemei beszűkültek ijedtében.
ˇ~ Ne...ne most Hathor..
~ Mi a frászt csinál?
- Megvagy! - kiáltotta Misa hangos örömmel, mire Rewrite is odakapta a fejét aztán váratlanul csak port lehetett látni.
- Orime... - kiáltott felé, mire Ayumi elvigyorodott.
- Ne rá...rám figyelj! - támadott ismételten
Misa a földön terült el értetlenül, beverte a hátát. Lassan dőlt fel mikor a por kezdet eltűnni és értetlenül nézet előre.
Orime félve nyitotta ki a szemeit, majd arra pillantott aki megmentette, ám csak ekkor vette észre ,hogy a torkának van szegve egy kard ,míg Hathor a földön hevert.
- Touya.... - döbbent le a lány apró sokkal miközben remegő kézzel próbált rájönni mi is folyik itt.
- Csss... ne mozogj mert Khnum elvágja a nyakad és ezt nem szeretném. Hathor semmit nem tehet...mint látod nem engedett neked most, kellemes ilyenkor megkapni ezt tőlük nemde, Ori ?
- Touya... - kezdet elcsukló hangon sírni a lány mire az csak megsimogatta halvány mosollyal a fejét.
Ekkor valaki erősen hátba rúgta a fiút, aki nagyot esett.
- Ne érj hozzá! –szólt mérgesen.
- Pinky! –derült fel a lány arca. Rewrite is oda akart menni, de Yoru elé állt, felugrottak a levegőbe és egymásnak estek, de Pinky hírtelen ugrott utánuk.
- Az enyém Rewrite! –szólt rá.
- Mi van? –nézett rá.
- Menj, segíts Orime-nek. –szólt, mire a fiú bólintott.
Ahogy közelítettek a föld felé Pinky erősen Yoru-nak ment. Úgy érkeztek meg, hogy Yoru háttal volt, Pinky felette térdelt.
- Nocsak, ennyire jó voltam, hogy letepersz? –mosolygott pimaszul.
- Csak szeretnéd! –mosolygott ő is úgy mint a fiú.
- Megmondtam hogy legközelebb ruha nélkül akarlak látni.
- Odébb van a gyereknap. –vágta pofon, felugrott és ismét neki esett.
~ Mit csinálsz Yoru? Minek játszol? Öld már meg! –nézett rájuk Touya gyanakodva.
Ahogy a kardjaik egymásnak csapódtak váltottak egy csókot.
- TUDTAM! –kiáltott Rewrite hangosan, erre mindenki megmerevedett.
- Mit? Mit tudtál? –kérdezte Arashi.
- Mi van, nappal húzom este dugom? –nézett kegyetlenül Yoru-ra. Yoru nagyot nyelt.
- Miről beszélsz? –sikkantott Misa. Észre sem vette, hogy barátságosan lépett a fiú mellé.
- A tietek együtt van a mienkkel! –mutatott Yoru-ra.
- Mi? Mi az hogy mienkkel? –lépett mellé Orime is.
- Egész végig együtt voltak. Így igaz Pinky?! –kiáltott rá. Pinky összehúzta magát.
- Nem…nem, hazudsz! Csak hazudik…csak hazudik, igaz Yoru? –remegett meg Arisa. Yoru szomorúan nézett rá.
- Ne haragudj. –mondta halkan. Arisa összerogyott.
Rewrite odament, karon ragadta a lányt és elindult vele.
- Állj! –lépett elé Touya.
- Mi a fasz van? –nézett rá unottan. A sötétben járók kissé megijedtek, nem tudták hogy fog erre reagálni Touya.
- Azt hiszed ezzel itt hagyhatsz mindent?
- Hmm…nem –hírtelen gyomorszájon rúgta- na most már hagyhatok így itt mindent. –ment el, rángatva magával a megszeppent lányt. Touya a földön összerogyva a kezeiit a hasára szorította, vért köhögött.
Arashi biccentett a többieknek, hogy kövessék Rewrite-ot.
A sötétben járók megszeppenve maradtak ott.
~ Mit gondol ez magáról, hogy egyszerűen itt hagy csapot-papot? –nézett utána sokáig Ayumi.
- Touya…Touya-Touya-Touya NE! –sikította és rá vetette magát, mikor meglátta hogy Rewrite után akar menni.
- Eressz el! Szétverem a rohadékot!
Mindenki megdöbbenten bámulta. Hiszen a fiú soha nem viselkedik így.
~ Ki a fene ez a srác, hogy így ki tudja akasztani Touyat? –futott le a Nishige testvérekben.
- Megörültél ? Te nekimenni annak? - zsörtölődött Ayumi.
- Szerintem nem velem kellene foglalkoznunk.
- De szerinte igen! Yoru már megkapta a magáét...és most amúgy is Arisa-val foglalkozik.
- Hát nem érted...egyre rosszabb lesz ez... - nézett rá, majd felállt és elindult ki.
- Touya... - fogta meg az oldalát a fiúnak Ayumi egy vigyorral. - Vigyázz mit csinálsz...egyszer úgyis kiherélek.,.csak téged.
- Jaj Ayumi.. - vigyorodott el felé a fiú, majd megsimította a lány haját - én is szeretlek. - azzal ott hagyta szobában.
A zöld hajú lány elgondolkodva nézett oldalra. Pinky túlélte és boldog...ennek örült, azonban hogy Rewrite a vezető...annak már inkább nem. ó
- Miért.... - kérdezte a falat nézve Arisa.
Hófehér haja kellemesen omlott le az ágyra mely szélén a fiú ült s bár hiába tett bármit is a lány csak háttal feküdt neki.
- Nem hagyom el…
- YORU! - sikított fel a lány a füleire emelve a kezét miközben sírt. Bátyja megsimította a lány vállát de az elhúzta.
- Arisa...
- Menj...menj el kérlek...most
A fiú nem válaszolt és nem kérette magát, lassan felállt, majd elhagyta a szobát egy halk zárással. A lány csak sírt tovább.
A folyosón Misa állt a falnak dőlve és nézte ahogyan Yoru elmegy.
- Sok galiba...sok galiba...- rázta a fejét ,majd észrevett egy ismerős alakot s felé kezdet futni.
Hirtelen elkapta annak a karját, de nem nézett rá. Szomorú és értetlen volt
- Ohh... Misa.. - lepődött meg Touya a lányra pillantva. - Jobban van a hátad?
- Persze... - bólintott a lány. - Mond Touya...ki az a lány neked?
- Senki..csak harcoltam... - vigyorodott ez zavartan a kérdezett.
Erre Misa felpillantott rá fájdalmakkal a szemében és ezt a fiú is látta.
- NEM IGAZ! Láttam ,hogyan nézel rá, hallottam mit mondasz, láttam hogy viselkedsz vele...
- Ugyan Misa...nekem a csapat a legfontosabb..
- Tudom....
- Akkor meg ?
- Mond Touya...ki az a lány neked ?
- Misa..
- MOND MEG!
- Misa. –hallotta Ayumi hangját. Misa, mint ilyenkor mindig csak sértődötten elvonult.
Touya nagyot sóhajtott.
- Mond Ayumi…miért hozza ezt a sors? Te szenvedsz amiatt a rózsaszín kislány miatt…Yoru ugyanúgy szenved. Yoru-t meg is tudom érteni.
- Te…szerelmes vagy belé?
A fiú zavartan elmosolyodott: - Voltam. Vagy vagyok. De igazából kishúgomként kezelem. Nem lesz ez így jó.
- Sétáljunk? –kérdezte halkan, a fiú bólintott.
- Mi az anyámat képzelsz magadról?! –üvöltött Rewrite magából kikelve. A kis csapat nála ült, pontosabban mind az ágyon, kivéve Pinky-t, aki egy széken, és Rewrite-ot, aki idegesen járkált Pinky előtt.
- Nem akartam belé szeretni…nem tudtam befolyásolni.
- Meg is kúrattad magad vele legalább?!
Pinky lehajtotta a fejét, próbálta nem elsírni magát.
~ Hogy beszélhet így? Tényleg ennyire durva igazából?
Rewrite hírtelen karjait a szék két végének támasztotta, így nagyon közel került az arca a lányéhoz, aki teljesen a szék hátához húzódott.
- Megbaszott?
Pinky egy ideig csak megszeppenve nézett a szemébe, majd lehajtotta ismét a fejét, elsírta magát. Rewrite erre azonnal kiegyenesedett, mindkét kezével beletúrt a hajába, majd a falba csapta az ökleit és a fejét is megtámasztotta.
Arashi felállt és lassan a fiú vállára tette az egyik kezét.
- Ne akadj ki ennyire. –szólt megnyugtatóan.
Rewrite felkacagott: - De hiszen megdugta egy sötétben járó! –fordult felé.
Arashi nyelt egyet. Szóval ezért nem válaszolt a kérdésre Pinky, mert igaz lett volna. Persze ők ezt nem nézték volna ki belőle, de Arashi tudta, hogy Rewrite mindig másképp gondolkodik mint ők.
- Úgy teszünk mint ha meg sem történt volna és elfelejtjük. Igaz Pinky? –nézett rá, mire a lány lassan megrázta a fejét.
- És élvezted te kurva? –nézett rá Rewrite is, Pinky a halántékára szorította a kezeit.
- Rewrite-kun! –szólt Orime.
- Faszom ebbe az egész rohadék bandába. –suttogta Rewrite.
- Hogy? –kérdezte Arashi, nem értette.
- FASZOM EBBE AZ EGÉSZ ROHADÉK BANDÁBA! Az egyik megállás nélkül papol és nyavalyog és levakarhatatlan, egy hisztis picsa! –nyújtotta ki a kezét Orime-re mutatva. – A másik azt hiszi hogy hú-de-jól-harcol mikor a kardját alig tudja megemelni és csak a kibaszottul nagy arcát jártatja közbe sehol semmi, egy kis seggdugasz! –most Nuru-ra mutatott. – És a másik aki mindig a legvégén lépne hogy még véletlenül se kelljen harcolnia, inkább nézi hogy szétveretjük magunkat, az is csak egy rinyálós csicska! –Yukari-n volt a sor. – Nálad meg nem láttam még ordenárébb köcsögöt, visszatolod a pofád azért mert kell, de amúgy pont le van szarva minden! –nézett rá kegyetlenül, majd Pinky-re mutatott – Arról meg kiderül hogy csak egy rohadt lotyó, egy kis kurva! Egyetlen talán annyira nem hülye valaki van ebben a szakadt bagázsban, az pedig éppen úgy döntött hogy hagyja az egészet és már mióta nem is láttuk! –utalt Blair-re, majd kiment és erősen becsapta az ajtót.
- A ROHADT ÉLETBE! –kiáltotta el magát. A bentiek is hallották. Arashi idegesen meredt az ajtóra.
- Ő nála voltál az elmúlt hónapban...igaz? –kérdezte hírtelen Orime Pinky-től.
Pinky az ajkaiba harapott majd lassan átölelte a lányt mikor az mellé lépett.
- Yoru nem olyan ahogyan Rewrite állítja...tényleg nem olyan...szeret engem!
- Csss... - simogatta nyugtatóan a lány fejét Orime de közben szomorúan nézett. - Rewrite csak félt...ahogyan a többiek is. Ez érthető.
Pinky csak még jobban sírt a lány karjaiban míg annak eszébe jutottak régi emlékképek. Lassan ő is rádöntötte Pinky fejére a fejét.
- Elmegyek a szobámba... - kezdte el Orime mire Yukari felpattant.
- Várj...megyek én is...
- Nem...most inkább egyedül lennék...- biccentett és eltűnt az ajtóban.
- Furcsa... - kezdte el Nuru.
- Engem inkább a sötétben járók aggasztanak. Erősek...és nagyon közel állnak hozzánk. - jegyezte meg Yukari.
- Igen ezen én is meglepődtem. - gondolkodott el Nuru.
Míg ők társalogtak Arashi csak Pinky-t nézte aki még mindig a gondolataiba volt merülve. Orime segített neki, de zavarta ez a dolog.
És Yoru... vajon ő vele is ilyenek most?
- Pinky.... - mondta halkan Arashi.
- Hm? - pillantott fel lepetten a lány.
- Beszélhetünk ?
- Ühm. –törölte meg a szemeit.
Lassan sétáltak az estében. Nem volt hideg, de meleg sem, pont jó volt az idő.
Az autók sem jártak így most minden nyugodt volt...csak az ő lelkük nem.
Arashi zsebre dugott kézzel ment a lány mellett aki meg csak a földet nézte. A csendet végül megtörte mégis.
- Tudod ,hogy Heaven-nek igaza van...nagy az esélye ,hogy csa...
- Nem! - szólalt be a lány - Teljesen máshogy ismertük meg egymást...ha megakart volna ölni...már megtehette volna.
- Pinky....
- Am úgyis..amíg végzem a dolgom ebbe ne szóljatok bele! Miért engem kell piszkálni? Keres valaki mást.
- De nincs... kezdte Arashi majd váratanul mintha leesett neki volna valami a lányra nézett gyanakvóan. - Ayumi? Ő nem… a te és Blair barátja volt? Blair nem…?
- Nem., Blair nem tud róla és csak táborba ment...
- Akkor nem értem... - kezdte el Arashi, de a lány csak ment előre majd terelte a témát.
- Menjünk inkább vissza...jó?
Az éjszakában azonban más sem tudott pihenni. Hiába vágyott rá, még ha kellemetlen álmok is gyötörték.
Féltette Pinky-t még ha bevallani sem merte, és nem érezte ,hogy túlölt a célon ,mégis...olyan feszület uralkodott ma mindenkin ,mintha minden bomlana.
Az amit eddig újra építettek köré egy reményt...mintha újra romba dőlne...és ez volt az amitől mindig is tartott. Újra és újra.
- Szia Halál. –köszöntötte valaki.
- Na most csak te hiányoztál. –sóhajtott.
- Mindent hallottam. Be akartam menni, de meghallottam a gyönyörű osztásod.
- Ne most Tei, fáradt vagyok.
- Hiányzik Blair?
- Mi van? –nézett rá furcsán.
- Neked hiányzik Blair.
- Mi? Utálom!
- Lehet. De ettől még hiányzik neked. Róla nem mondtál csúnyát.
- Ha itt lett volna mondtam volna.
- Nem, nem mondtál volna. Mert akárhogy is Rewrite, te a társaságban vele érted meg magad a legjobban, mert olyan mint te fiatalabb korodban. Csak te ezt nem tudod elismerni. És pont ezért nő napról napra a hiánya számodra. –fordított hátat és elindult másik irányba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
