48.r�sz - A s�t�t vil�g

-       „�llhatatosan pillantott az ember a mester�re ,majd s�lj�t hosszan fonta gyenge nyaka k�r� s �gy indult neki a hidegben a hossz� �tnak.”

-       El�g lesz…k�sz�n�m. – intett a f�rfi mialatt hosszan n�zte a k�pet melyet �pp kivet�tetek neki.

A feh�r falak nyirkosak voltak, szinte �rezni lehetett benn�k a r�giek erej�t �s veszt�t. Csat�it �s pr�b�lkoz�sait. Annyi hal�l ut�n, most ism�telten elfoglalt�k. Igen, mialatt a f�rfi elvonta szemeit a k�pr�l ezek a halov�ny gondolatok pedig tov�bb j�tszadoztak az elm�j�ben. Mint egy sakk mecset, � is mindent megtervezett �s minden l�p�st sz�mon vett. A mai ugyan ezt szolg�lta. Lassan  emelte egyik kez�t s intett annak az arrancarnak aki az el�bb felolvasott neki.

-       El�g lesz m�ra.

-       Igenis, uram.

Ahogyan a l�p�sek el�rt�k a csarnokot minden pillanatban, minden mozdulat feler�s�d�tt. A helys�get oszlopok vett�k k�t oldalt k�rbe, feh�r oszlopok melyek jobban hasonl�tottak az emberek vil�g�ban megtal�lhat� �-g�r�g r�gi kult�ra nagy kincseihez. Apr�l�kos kidolgoz�sa m�r szemet gy�ny�rk�dtet� volt, �mb�r kevesen n�zt�k ezt itt. N�h�nyon megl�tsz�dott a r�gm�lt harcai, voltak melyekben kisebb t�r�sek vagy lyukak helyezkedtek el ,s volt olyan is ,amely nagy r�sze m�r meg sem volt. M�gis, a csarnok �llt, m�gpedig el�g� stabilan. A f�rfi megtorpant s kipillantott azon a kis r�sen, melyet ablaknak lehetett nevezni ,b�r t�nyleges feladata igen kicsi volt a mostaniak�hoz k�pest. Az �jszaka s�t�t volt, mint ahogyan a nappal is itt. Mindig feket�re volt festve az �g, akik itt �ltek szinte sosem l�tt�k ezt m�sk�pp. Tal�n �gy is volt j�. Szem�ly szerint � sosem akarta ezt az eget m�snak l�tni, mi�ta megsz�letett csak egy dologra koncentr�lt �s egy dolog�rt k�zd�tt. M�r akkor mikor a harcok elkezd�dtek, majd akkor is mikor v�get �rtek. Ennyi ideig v�rt �s v�rt, m�gnem siker�lt kihaszn�lnia a leg�jabb alkalmat, ami igen kedvez� volt sz�m�ra. Ahogyan haladt tov�bb vele szemben felbukkant m�g egy alak a csarnokban. Feje feszengve figyelte a f�ldet idegesen, kezei feh�r hakama-j�ba volt rejtve, vil�gosk�kes haj�nak tincsei n�hol helyet v�ltoztattak. Mikor egym�snak t�l k�zel voltak mindketten megtorpantak �s az ifjabb meghajolt a m�sik el�tt.

-       �tment�l Reita.

-       Sajn�lom uram….csak azt hittem ott van….

-       Nem, �t nem oda k�ldtem. � egy adu�sz, akit k�s�bb szeretn�k megjelen�teni.

Reita nem sz�lt semmit, csak ism�telten megb�lintotta a fej�t ,azt�n lassan tov�bb ment. Agg�lyai nem m�ltak, sosem agg�dott annyit ,mint mostan�ban miatta.

-       �s m�g valami. – vigyorodott el a f�rfi m�r el�re elj�tszva mag�ban az eg�szet. – Nemsok�ra �j bar�totok t�r ide, vagy t�bb is. �gy hogy k�sz�lj fel.

-       Mi ? – fordult hirtelen meg a k�k haj� arrancar s �rtetlen�l meredt a f�rfira. Kezeit �k�lbe szor�totta szinte hallani lehetett ahogyan a csarnokban visszhangzik a fogcsikorgat�sa.

Amint az espada elhagyta a csarnokot �s �rezte a fiatal ,hogy minden ki�r�lt hirtelen v�gott az egyik hozz� k�zel �ll� oszlopba ,hogy enyh�tse d�h�t �s felesleges d�h�t. Mikor az ajt�ra kapta a tekintet�t egy halk kuncog�sra elh�zta gy�l�letesen az ajkait. Egyszer�en undorodott ett�l a n�mbert�l, s�t az eg�szt�l. De tartozott most az espada-nak, �s Aizenek is, akit m�g sosem l�ttak.

-       Megj�tt a h�r Grimmjow…. a kis sz�szke most jelent meg a f�kapu aljban, azt mondj�k nincs j� paszban.

-       Sakura… - motyogta az eml�tett �s m�r sarkon fordulva rohant arra a helyre ahol a sz�kes�g lehetett. Sok �ldozatott v�rt el, �nz� volt, �s ezt tudta, de nem is olyan r�g�ta, tiszta lett az elm�je, hogy nem vesz�theti m�g egyszer el.

-       K�sz�nj�k Urahara-san.- hajolt meg Shinsou ,mire a sz�ke f�rfi csak a legyez�je m�g�tti mosollyal legyintgetett.

-       �gyan semmis�g. Ki m�s seg�thetne Soul Society shinigaijain itt ha nem �n.

-       Ez meg ki a franc ?- suttogott �ssze Asako �s Yokiro mialatt a s�r�l�seiket f�rfias h�siess�ggel viselt�k.

-       Urahara-san r�gebben Soul Society egyik kapit�nya volt. Most amolyan… bar�ts�gos menek�lt…- jelentette ki Yokiro ahogyan tanulta.

-       Kik�rem magamnak. Nem vagyok menek�lt. Soul Society bar�tja vagyok. – mosolygot ism�telten a f�rfi.

-       Engem ez az eg�sz zavar. – h�zta el a sz�j�t Karai mialatt a bek�t�tt karj�t fogta s elmosolyodott Ururu-ra aki zavartan mosolyodott vissza r�.

-       Nem �gy volt ,hogy az Arrancarok el vannak z�rva �s Aizen is? – csattant fel Fujimoto ,mire Urahara arc�r�l lefagyott az a kedves �s bar�ts�gos mosoly. Kicsit feltolta a sapk�j�t s �gy tekintett a fiatalokra.

-       Ez egy nagyon hossz� �s zavaros t�rt�net.

-       Van id�nk. – jelentette ki Asako – Azt hittem nem maradtak sokan rajtam k�v�l, erre ma 3-4-el is tal�lkoztam.

-       Merre van Okashii ? – k�rdezte halkan Shinsou k�rbe tekintve melyre csak Yokiro biccentett h�tra.

-       A h�ts� szob�ban van Ifjabb Abarai-kun, �s Hisagi-chan is.- s ekkor a f�rfi szeme megakadt a csendben mag�ba z�rkoz� �s t�pel�d� Kurosaki l�nyon aki a fej�t a kez�be temette s idegesen szinte �rezni lehetett zavart gondolatait.- Kurosaki-chan… ne agg�djon, rendbe fognak j�nni. Ifjabb Abarai-kun j�l van el�g� ,hogy vissza sz�ljon, csak l�togatja Hisagi-chant…

-       Kik ezek Urahara..? – pillantott fel halkan a l�ny.- Tudt�k kik vagyunk…a nev�nket, a t�mad�sainkat, pedig m�g sosem l�ttak minket. Mi�rt ,j�ttek vissza, ennyi id� ut�n ?

T�bben �sszen�ztek ekkor. Ez igaz volt s el sem gondolkodtak ezen. A t�rsas�gra r�vet�lt a s�t�ts�g,a naplemente ,melynek par�nyi f�nye besz�r�d�tt az leh�zott ablak r�sein. A falak sem �rasztottak most olyan er�s biztons�got, mint eddig. A bolt tulajdonosa s�hajtott ,majd hosszan n�zett v�gig a fiatalokon. Mindegyik hasonl�tott a rokon�ra, �s mindegyiknek ugyan azt, vagy m�g er�sebb szenved�seket kell meg �lnie. H�t igen…ez a k�t nemzed�k…sajnos ki kapta ezt az id�szakot….pedig azok a b�k�s napok….

-       Sz�val ? – t�r�tette mag�hoz Asako undok hangja a f�rfit vissza a val�s�gba.

-       Sajnos…m�g mi sem tudjuk. Csak annyit ,hogy valahogyan az Arrancarok vissza t�rtek…pedig Aizen… - kezdte a f�rfi s ekkor hirtelen kicsap�dott az �zlet ajtaja �s a cseng� sz�lsebesen kezdet vis�tozni. Urahara lepedten n�zett az ajt�ra ,mialatt t�bbet arc�n is megjelent ugyan ez.

-       Istenem.. – emelte kezeit Yokiro a sz�ja el�. Fujimoto csak Shinsou-ra n�zett ,aki a fej�t r�zta hallgatagon.

-       Mi ez a zaj ? – nyitotta ki az ajt�t a h�ts� szob�b�l Okashii de ekkor csak azt vette �szre ,hogy az ajt� szinte vissza l�ki �t a szob�ba s mikor kinyitotta �jra a tekintet�ben megr�k�ny�d�s t�kr�z�d�tt. Haru a f�rfi nyak�n cs�ng�tt s szipogva �lelte �t hosszan. Pedig nem az apja volt.

-       Kuro-san.. – motyogta v�g�l Karai.

-       Hehe… - nevetett – nem gondoltam volna ,hogy ennyire �r�lt�k nekem. – pillantott le a l�nyra s megsimogatta a fej�t ,majd a t�bbiekre emelte s�t�t tekintet�t. Az egyik szem�t ami m�g megmaradt. – H�reim vannak fiatalok - majd elvigyorodott – l�tom j�l elalabugy�ltak titeket.

-       Ink�bb a h�r Kuro-san. – s�hajtott Okashii lassan becsukva az ajt�t maga ut�n.

-       Rendben…�ljetek le. Urahara. – biccentett mire a f�rfi a sapk�j�t emelte.

-       �r�l�k ,hogy fel�p�lt Hachi Kuro.

-       Akkor foglaljatok helyet s elmondom. – mondta a f�rfi az id�t h�zva ,b�r a fiatalok csak komor k�ppel v�laszoltak minden mondatra ,�gy �t egy nagyot s�hajtott. – Itt van a t�bbi kapit�ny is…vagyis el�g sok. Kint rakj�k rendbe ut�natok a dolgokat azt�n majd csatlakoznak. �rtekezn�nk kell ,hogy folytathatj�tok e a k�ldet�st.

-       Hogy ? – D�bbent meg Asako – Mi�rt ne folytatatn�nk?

-       Mert az ellens�g olyanokat is mag�hoz vett…akikre nem gondoltunk volna.

Haru szemei megrebbentek. �rtette a c�lz�st. Ez biztosan Reita volt. Igen…�s m�gsem. L�tta a l�ny a fi� tekintet�ben ,hogy nem akar �gy harcolni, �s ez�rt nem is �rtette a dolgokat. Csak nem tudj�k ezt a kapit�nyok is…�s tenn�nek valamit? Mi lesz ha….

-       �gy �rti el�rultak minket? – d�lt a falnak Karai.

-       �gy is mondhatjuk.

-       Kik ? – k�rdezett most Yokiro.

-       Jelenleg p�r emberr�l tudunk m�g csak. Sajnos nem tudhatjuk, h�nyan vannak m�g. Szigor�an tilos ut�nuk mennetek, csak a kapit�nyok k�ldet�sein mehettek b�rhova is.

-       Kuro ….- legyezett Urahara.- ne h�zd tov�bb �ket.

-       Sajn�lom ,hogy nekem kell ezt k�z�ln�m, de Soul Society �rul�inak n�vsora, akiket mostant�l feladat elkapni ,�s b�r�s�g el� vinni vagy kiv�gezni ezek a nevek.:   Grimmjow Reita

              Sousuke Himitsu, Ichimaru Hyouri �s Kurosaki Sakura.

Hirtelen nagy csend t�madt a szob�ban , s szinte mindenki alig b�rta feldolgozni a hallotakat. Shinsou �sszeg�rnyedt a sz�ja el� kapva a kez�t.

-       Hyouri….- motyogta halkan, majd hirtelen kirohant az �zletb�l s ekkor Fujimoto zaklatottan futott ut�na mialatt tekintette egy pillanatra tal�lkozott Kuro�val.

-       Ez lehetetlen… - dadogta Asako – Hiszen….p�ld�ul Sakura…meghalt…

-       Ez nem vicces – akadt ki Haru sokkolva .

-       Meghalt…de b�r m�g nem tudjuk hogy ,de vissza t�rt….mint Arrancar. Ez biztos .- n�zett szomor�an Kuro a l�nyra majd a t�bbiekre.

-       De mi�rt olyan biztos ? Ez �r�lts�g! – sz�lalt fel idegesen Yokiro akit Karai fogott le.

-       Bizony�t�kunk van r�…

-       Mi ? – sz�lalt fel Abarai.

-       Ugyan gyerekek…ez igaz�n felesleges. – l�pett el� hirtelen Urahara megszak�tva a faggat�z�st. – Ururu ,k�rlek hozz mindenkinek te�t. Az j� az idegekre…tudod a rakt�rban van..a jobb polcon.

-       Persze…m�ris hozok. – sz�molta �ssze a fiatal n� �ket ,majd mosollyal tov�bb ment ,hogy be is hozhassa majd.

-       Sz�val… itt kell megv�rnunk a kapit�nyainkat ? – pillantott fel halkan Yokiro.

-       Nem. M�g nem tudni mikorra �rn�nek �k is ide. El�g sok mindent kell ut�natok el takar�taniuk.

-       Ez nem csak a mi hib�nk Kuro. – v�dte meg t�rsait Okashii.

-       Tudom..tudom j�l.- legyintett a f�rfi. – Menjetek vissza a helyetekre. �s majd elmennek oda, de mindenk�ppen maradjatok ott. – mondta szigor�an – ez parancs.

A fiatalok �ssze n�ztek. M�g ha nem is akart�k volna ezt ,be kellett tartaniuk ,hiszen Kuro tiszteletteljesebb �s b�lcsebb volt.

-       J�l van. – ropogtatta ki mag�t Az ifjabb Abarai ,majd a t�rsaira tekintett. – �n itt maradok Blair mellett, nem teljesen b�zom meg ebben a kalapos �rg�ben.- pillantott Urahara-ra aki megemelte legyez�j�t.

-       Na de Abarai-kun.- m�g mindig nem lohadt le a sz�ke mosolya, b�r m�g�tt nagy dilemm�k �s lelki stressz is �llt, b�rhogyan is nem mutatta. Valaki vesz�lyben volt, valaki �t �lt egy m�sik oldalra, valaki olyan, aki neki hihetetlen�l fontos volt.

-       Sz�val – folytatta �szre sem v�ve az el�z�eket a barna haj� sr�c – Karai, r�d b�zom Asako-t �s Yokiro-t. K�rlek vidd �ket vissza a lak�somba. Ott v�rj�tok meg a kapit�nyokat. Majd mi is megy�nk. – Azt�n Harura pillantott aki a fej�t cs�v�lta .

-       Kurosaki-channel m�g besz�dem van . –jelentette ki a f�rfi mire a t�bbiek b�lintottak. Mindenki elindult a dolg�ra, b�r el�g� lassan. Szinte senki nem tudta ,hogyan tehetne b�rmit is ezek tudat�ban. Egyszerre �r�ltek, hiszen a szerelm�k, bar�tjuk vissza t�rt, �s szomor�ak voltak, s�rt a lelk�k ,hogy a bar�taikat ,kedves�ket el is vesztett�k. M�r a tudat ,hogy harcolniuk kellene vel�k, is igen gy�tr� volt.

-       Akkor…megn�zem ,hol k�slekedik a tea. –mondta mosollyal a f�rfi ,b�r r�pillantott Kuro-ra s szemeik furcsa k�zj�t�kot alkottak. Tudt�k mir�l lesz sz�, tudtak mindenr�l �s m�gis folytatt�k. Miut�n a terem �res lett s csak �k ketten voltak Kuro elmosolyodott 2. kedvenc shinigamij�ra.

-       �r�l�k ,hogy j�l vagy, de tudnod kell ,hogy ez nem a v�g.

-       Persze. – emelte meg a fej�t a l�ny s azon egy nagy mosoly volt, b�r szemei csillogtak. A f�rfi megd�bbent. – Hiszen Sakura �l! Lehet nem itt…de m�g �l. �s…�rzem, m�g � van ott. M�g nincs minden veszve.

-       Haru – komorodott el Kuro – ne kergess �lmokat. Ha �gy is van, vesz�lyes lenne neki ott b�rmit tennie, ha meg �k hozt�k vissza, lehet m�r eml�kei sincsenek…�s jelenleg erre gondolunk.

-       Mi�rt ? – ekkor Kuro szem�ben megjelent az a f�ny, ami m�g bevil�g�tott az ablak par�nyi r�s�n ,majd az ajt� fel� pillantott s a v�g�n a l�ny m�g� �llva meg fogta a v�llait.

-        Gyere ki velem..

-       De mi�rt…�n…- �rtetlenkedett a l�ny ,majd mikor kil�ptek a s�t�tbe a l�ny els� pillant�sa a csillagokra vet�lt amik mindig elvar�zsolt�k, majd fokozatosan lejjebb ereszkedett a l�tv�ny vil�ga ,m�gnem egy gy�ny�r� shinigami n� alakja nem t�nt fel el�tte.

-       Matsumoto-san! – jelent meg egy hatalmas mosoly a l�ny arc�n azt�n ahogyan a l�mpa f�ny�ben kezdte kivenni a n�nek a mimik�it, hirtelen ez a mosoly zavartt� �s f�lelemmel teliv� v�lt. A n� arc�ra kivet�lt a lelk�ben l�v� f�jdalom �s szenved�s. A l�ny ilyet csak akkor l�tott ,mikor Kuro-val t�rt�nt valami. Kezdett megijedni…ott m�lyen.

-       Sajn�lom… - remegett meg a n� hangja s ekkor a l�ny hirtelen csak a szoros �s a kedves, meleg

�lel�sre �szlelte a saj�t tudat�t. Matsumoto minden �rint�se f�jdalmas volt �s m�gis hihetetlen�l fontos.

-       Nem….nem….k�rlek…ne…- dadogta gy�tr�en a l�ny ,majd a v�g�n kiab�lt mialatt a n� szorosabban �lelte �t. � m�r kis�rta a szemeit s azokkal a sz�p ,�m de nagyra duzzadt v�r�s szemekkel pillantott kedves�re aki most csak �llt s n�zte �ket.

-       Nem �rtem…- morogta Asako m�g mindig hitetlenkedve mialatt m�r vissza �rtek a lak�sba �s ledobta mag�t az egyik fotelba.

-       �n sem…- motyogta Yokiro s ebben a pillanatban el is t�nt a konyh�ban. Karai hosszan n�zett a testv�re ut�n ,majd � is helyet foglalt ,s szok�s�t�l elt�r�en most igen stresszesen �s fesz�lten fogta a homlok�t.

-       Nem tudom mit tehetn�nk….nem tudom, hogyan harcolhatn�k ellen�k. M�g elhinni sem tudom ezt az eg�szet.

-       Vajon mi az a bizony�t�k…- gondolkodott el hosszan Asako majd a fi�ra pillantott – h�t nem tudom….- kezdte el de ekkor a f�l�hez kapott s csendre intette a m�sikat.

-       Mi az ? – n�zett arra a sr�c.

-       Cssss…

-       Asako…ti vagytok ?

-       Igen…Seabee ? – lep�d�tt meg a l�ny ,majd a sr�cra pillantott – Mi t�rt�nt ?

-       Hallottatok az esetr�l?

-       Igen…p�r �r�ja…

-       S azt is tudj�tok mi kelhet nekik?

-       Nem….ebben senki…

-       Akkor figyelj j�l r�m.- hallatsz�dott a nemesi l�ny hat�rozott hangja – ismered a l�lek tekercseket..ugye?

-       Igen…el�g sok van…

-       De van ami a legf�ltettebb. Abb�l csak kett� van.

-       Kett� ?

-       Igen….a Shihuin h�z tagjai mindig is f�lte �rizt�k ezeket a tekercseket. Mostan�ban h�rt kaptunk ,hogy m�g jobban figyelj�nk r�…de �n megtal�ltam az egyiket.