47.rész - Gond

A nap a felhök közé bújt ,mintha csak ott talált volna valami menedéket a világ elől. Nem zavarta semmi ,mégis ,olyan ártatlannak tűnt. Nem látszódott milyen nagy tétje van annak ,hogy létezik. Ez pedig az élet. A srác kimerülten feküdt a fűben az eget nézve, s a napot amely még mindig bújkált. Kezével mégis eltakarta szemétől a fényt, túlságosan zavarta volna. Ismételten vissza tért arra az életre ,hogy nem aludt túl sokat, inkább edzet és gyakorolt. Úgymond karban tartotta magát, mert egyre nehezebben érezte magát mostanság. Lassan lehunyta a szemeit s elgondolkodott. Mennyi idő is telt el ? Már 3 hónap....azóta nem látta őt. Valahogyan nem értette ezt az egészet ,sem ennek a kiindulását. Mégis ,valahogyan nem tudott és nem s akart őszintén mondván, szabadulni tőle. Ismételten élvezte ahogyan a szél megcirógatta ,majd mikor a nap melege eltűnt orcájáról ,feltekintett s egy árnyékot látott meg,s lassan annak gazdáját is.
- Eltakarod a napot...
- Minek neked..nem barnulsz le úgysem. - vigyorgott a másik ,majd hosszan nézte. Lassan elfordította a fejét és hanyagul nyúlt a zsebébe amiből kivett egy kis fehér borítékot. - Jut eszembe....ezt neked küldték. Matsumoto-san kérte hogy adjam át neked.
- Rangiku ? - lepödött meg a srác és végre felült ,majd kikapta a fehéres levelet a kézből. Ahogyan meglátta a nevet amely elfedte halvány mosoly huzódott az arcán, olyan mimikával amit Hyouri csak nemrég vélt felfedezni és megszokni. Sóhajtott és leült mellé.
- Ő írt ?
- Jah...- nézte még egy ideig Kain a levelet ,majd felbontotta s mosollyal olvasta végig, aztán össze hajtotta és vissza rakta a védelmező tartójába.
- Nehéz megszokni ,hogy így vigorogsz... - gúnyolódott Hyouri.
- Nem is változtam meg! - csattant kia lila hajú srác.
- Ezt kimondta ? - vigyorodott el barátja.
- Á...- kezdte a másik ,majd elvigyorodott - Az anyám...
- Ha már ő mondja...- emelte a kezeit maga elé védekezően a barnás hajú srác ,majd előre pillantott komolyan s összekulcsolta a kezeit.- És te mit gondolsz?
Kain zavartan pillantott előre ,majd félre, aztán megint előre. Látszott minden mozdulatán és mimikáján ,hogy nehezére esik erre a kérdésre válaszolni.
- Nehéz bevallani...de úgy érzem elcsavarta a fejem....- jelentette ki halkan mire barátja elvigyorodott .
- Nem hallotam! - szórakozott vele Hyouri.
- Na tudod kivel szórakozz... - szisszegte vigyorogva Kain.
- Kérek valamit tőled....- kezdte hirtelen el a másik,mire a lilás hajú feszülten pillantott rá.
- Mit ?
- Kerüld el Himitsu-t....és minden érintkezést vele. - Hyouri hangja kimért és figyelmeztető volt. Kain ,meg csak hosszan nézte a barátját, mialatt a levelet megszóritotta.

- Mi történt ?- futott végig pár ember az utcán s hitetlenkedve nézték ahogyan a biciklis holtan fekszik ,az autós pedig ,aki elütötte próbálta leküzdeni minden szerencsétlenségét és segíteni ,de már hiába. A mentők úton voltak már , a szirénázást is hallani lehetett ,mégis az a látvány ijedten hatott a közönségére akik csak gyűltek. Fent a levegőben páran ültek s nézték az esetett ,volt aki karba tett kézzel s csak sóhajtott. Fekete ruhájuk ígyis elárulta micsodák, bár az emberek szerencsére nem látták őket.
- Még egy halott...- motyogta Yokiro Asako csendesen aztán átpillantott a másik lányra aki vétkezett vele. - Okashii azt mondta ne jöjjünk ki.
- Okashii sok mindent mond. - vigyorodott el Blair hosszan aztán aggodalmasan merült alá s a lélekhez lépett ami sírva nézte önmagát.- Eljött az idő...
- Mire ? Én nekem még élnem kell!!
- Sajnálom, de ennyi jutott.. - Blair szemei nem árultak el semmit, de abban biztos volt ,hogy nem ez a kedvence. Már készítette a kardját ,mikor az újdonsült szellem hátrébb ugrott és idegesen kiabálni kezdet vele. - De nekem nem ezt mondták! És...ha nem veletek tartok még élni fogok.. - vigyorodott el ,mintha becsavarodott volna attól a tudattol ,hogy már nem él. A két lány egy pillanatra megszeppent s Asako értetlenül meredt a másikra.
- Kik mondtak mást? - kérdezte végül a lélekre szegezve a tekintetétt.
- Azok akik fehér ruhában segítik a világot. De nem gond...hamarosan amúgyis minden megváltozik. - vigyorgott s hirtelen csak eltűnt Blair hiába kapott utána.
- Francba... - rúgott egyet előre - ismét egy lélek. Ez már a 15. ezen a héten aki elmenekül....- sziszegte a fogai közül ki.
- Igen...de ő volt aki a legtöbbet mondott. - döbbent meg Asako aztán rápillantott társára.- Gondolod...a fehér ruhások akikre gondolt....
Blair zaklatottan pillantott rá ,aztán eltette fegyverét s feszülten ment tovább kikerülve a választ.
- Gyere...menjünk vissza a lakásba.

A város másik szegletében éppen egy lányt nyúzott Okashi, történetesen egy barna hajú szépséget.
- Na vedd már fel. - jelentette ki sóhajtva s lehuppant a kanapéra kitámasztva fejét ,mintha csak divat bemutatón lenne.
- De nem hiszem ,hogy - kezdte Yokiro.
- Muszály valami normális ruhát is felvenned....három hónapja vagyunk itt, miért csak most van bajod ezzel?
- Mert most adsz rám olyan ruhát ami nem ér még a térdemig sem....- zaklatottan pillantott a lány a srácra aki elnevette magát.
- Vagy inkább mert tudod ,hogy Shinsou és Fujimoto is jön Haruval...- vigyorgott szemtelenül, mire a kisebb lány felemelte az öklét és fenyegetően meredt rá.
- Akarod ,hogy véged legyen ?? - kérdezte erőszakosan de a barna hajú srác csak nevetett ismételten.
- Úgyan már Yokiro....még Karai is észre vette ,hogy mióta találkoztál a Quincy-vel azóta többet merengsz....csak nem feltámadtak az elhalt agysejteid ?
- Tényleg véged van Okashii.. - sziszegte a lány s már nekilódult a srácnak ,mikor az felugrott hirtelen a kanapéról a levegőbe egy könnyed mozdulattal
s úgyan ezzel a reakcióval esett át a lány a fekvőhelyen a másik oldalra , a földre. A srác könnyedén ,mint egy pihe ért földet mosollyl s félvállról tekintett vissza a lányra.
- Össze tudod szedni magad ? - végül elvigyorodott - mondom ,hgy jól áll neked ez a szoknya. - guggolt le a lány mellé a feját támasztva - látom a bugyid.
- Okashii! - kiáltott Yokiro vörösen és még dühösebben ,de látszólag ezt ellenfele nagyon is élvezte. Ez a macska egér fogócska eltartott még egy ideig ,aztán már csak arra lettek figyelmesek ,hogy kopognak.
- Szabad! - szólalt fel a srác a lány karjai közül.
- Bocsi a késésért. - lépett be nagy mosollyal Shinsou s mögötte a másik kettő is.
- Hoztunk reggelit. - kacsintott Haru megemelve az ételes dobozokat.
- Kaja! - eresztette el Yokiro a srácot nagy mosollyal ,kicsit éhező fejet vágva. A fiatalabb Abarai a földre zuttyant s a nyakát simogatta amely vörösben izzadt.
- Hé...ne mutass be olyannak aki éheztett !
Shinsou elnevette magát ,míg beljebb léptek. Haru lepakolt és a konyhába vette az irányt ,hogy hozzon pár eszközt a reggelihez. A vörös srác végig csendben lépdelt be, nem nagyon szólalt meg, még szokásához híven is kevesebbet beszélt s látszólag eleinte zavartan nézett szét. Okashii elvigyorodott a barna hajú lány felé aztán rögtön átkarolta a hallgatag Fujimoto-t.
- Szóval te nálam még csak most vagy először...igaz?
- Igaz.
- És mit gondolsz? - tárta szét karjait a srác.
- Messziről kitűnik ,hogy két gimnazista lakhelye, amolyan agglegény lakás.
- Hé nincs olyan rendetlenség!
- Csak mert a lányok takarítanak.. - közölte semlegesen a vörös ,mire Okashii sóhajtva vette el a kezét.
- Istenem...veled még viccelni sem lehet.
- De igaza van . -szólalt meg hirtelen Yokiro halvány mosollyal közelebb lépve.
Okashii elmosolyodott halványan aztán zsebre dugta a kezét s kiindult.
- Megnézem mit csinálnak a lányok...- azzal kiment magukra hagyva őket. Fujimoto zavartan tekintett a lányra ,de még mindig rezzenéstelen arccal.
- Szóval..hogy vagy ?
- Jól..érdekes a világotok...vannak dolgok amiket nem értek ,de Haru már sok mindent elmagyarázott. - kezdte a lány.
- Igen..hallotam ,hogy majdnem megetted a papir pénzt..
- Hééé... - zavartan elnevette magát Yokiro s erre a vörös hajú srác is halványan elmosolyodott. Aztán a lány megigazgatta a haját. Miútán a srác eljött a lelkek világából ,sokat gondolt rá. Nem tudta miért, és nem is mert szólni még Karai-nak és Blair-nek sem erről. Még Idane-nak sem, akivel aztán annyira össze szoktak és barátkoztak. Mialatt a könyvtárban dolgozott sok mindent talált és bemutatott a kapitányának, de volt egy könvy amit csak úgy, saját akaratából olvasott. Úgy érezte ,hogy amikor bele olvass Fujimoto őseinek az életébe ,nem csak tanul, de közelebb is érzi magához a fiút és talán meg is érti őt. Most azonban ,hogy itt állt vele szemben, tudta nem azért kellet átjönnie ,hogy ezt a piti érzéseket előtérbe helyezze...most mégis, olyan fontosnak tűnt neki.
- Köszönöm az ajándékodat.
- Mi..é...hát, nincs mit....- vigyorodott el zavartan a srác mire Yokiro elnevette halkan magát.
- Na szerelmes pár...hagyjátok abba ..itt a reggeli! - lépett be hangosan iabálva Okashii letéve a reggelis tányérokat az asztalra. Fuji és a lány egyszerre kiáltott fel.
- Nem vagyunk szerelmes pár!
- Még lehettek. - nevetett belépve Shinsou aztán leültette a két vörös ifjut az asztalhoz. - Együnk végre!
- Együnk! - folytotta zavarát evésbe Yokiro.
Okashii nevetett ,majd felpillantott. Egy valaki még hiányzott.
- Bocs...kint hagytam valamit..egyetek csak. - mondta s felállva kiment.
Shinsou a tekintetével végig követte a srácot ,majd sóhajtva folytatta az evést, és a szekállást is.
Az ifjú Abarai a kilincsre tette a kezét s neki támaszkodott az ajtónak ,miután belépet a konyhába. Vele szemben a pulton ült a szilva lilás hajú lány aki hosszan tekintett előre. A srác tudta mire gondol a másik, hiszen nap nem telt el, vagy még perc sem ,hogy ő neki nem jutott volna eszébe. Vett egy mély levegőt és leült mellé ,próbált laza lenni.Fejét a másik irányba emelte s úgy nézte a plafont.
- El kell engedned...nem lenne boldog ha így látna.
- Pont te mondod?
- Pont én. - pillantott rá halvány mosollyal. - Haru...nem szabad megváltoznod. Koncentrálj az életre és a feladatodra. - karolta át - mellesleg csiripeltek valamit nekem a madarak.
- Madarak ? Mit ? - lepödött meg a lány.
- Hogy leveleket küldözgetsz egy bzonyos Matsumoto-nak...és nem hiszem ,hogy az idősebbnek..bár be kell vallani csodálatos egy teremtés.
- Hagyj már Okashii - pillantott el zavartan és félig sértve - most Sakura-ról volt szó...
- De van aki úgyan úgy fontos neki, ne enged el ezt magad mellett...a húgod sem szeretné.
- Akkor...te miért engeded el.. - pillantott a földre a lány a kezeit tördelve s ekkor Okashii is a földre pillantott ,feltört benne a szomorúság ismételten. A következő pillanatban Haru feje már a vállán landolt s úgy nézték a semmit mondó müanyag padlót.
- Milyen szánalmasak vagyunk. - nevetett zaklatottan a srác mire a lány is elmosolyodott. - Pedig jobb lenne ,ha figyelnénk...valószínűleg nem véletlenül küldtek minket veled. - pillantott rá.
- Igen...erre én is gondoltam. - bólintott Haru ,majd mindketten felkapták a fejüket ,mikor becsapódott az ajtó.
- Mi történhetett ? - ugrott le a srác s befutottak.

 Ezalatt a lelkek világában egy srác hosszú távát futotta ma már le. Egész nap intézkedett és minden után kutatott. Egy két osztagnál már nem volt olyan kellemes a hangulat ,mint pár napja. Túl nagy volt a csend, semmi hollow egy ideje, ez hosszú távon rosszat jelent. S miútán kikereste ezeket az adatokat az elmúlt 2 hétről és a jelentéseket ,sietős léptekkel kőzelitett Taichou-ja fészkéhez.
- Taichou!! - rontott be hirtelen a rózsaszín hajú srác ,pedig nem volt szokása. A szőke hajú férfi felpillantott a papirhalmaz mögül a fuku-taichou-jára aki éppen a szivét készült kikőpni ,annyira hosszan és habzsólva vette a levegőt.
- Mi történt Idane?
- Megnéztem az elmúlt két hét jelentését..- lihegett s hirtelen az asztalra tette a papirokat- Nem volt semmilyen támadás vagy Hollow érzékelés. Ez messze túlmutatt mindenen. Ilyen nem volt ,hogy egy húzamban egy sem jelent meg. Sok osztagnál már aggodalmaskodnak.
- Érdekes - nézte meg hosszan áttanulmányozva a papírokat a férfi ,majd a fiatalra pillantott. - Hívd ide azonnal Abarai-taichou-t.
- Igenis.. - bólintott meghajolva Idane s már ment volna ,mikor egy erőteljesebb férfi hang szólalt meg hátulról. Épp belépet a szobába, fehér köpenyét megfújta a szél. Hosszú vörös haját össze kötötte ahogyan általában. Vele még megjelent egy másik férfi, aki elég fiatal volt, viszont értelme mindenért kárpótolta, és egy másik kapitány aki csendesen állt meg.
- Ez nem szükséges.
- Abarai-taichou, Hitsugaya-taichou, Hinamori-taichou.. - döbbent meg Idane de Renji leintette, míg apja nem tekintett rá addig Hinamori mosollyal intett neki.
- Idane....hé kérhetlek. - pillantott rá Izuru de ekkor Renji ismételten megemelte a kezét.
- Maradjon csak. Az ő barátairól is szó van.
A rózsaszín hajú srác szemei megszükültek s döbbenten nézte a társaságot. Érezte ,hogy nagy baj lehet ,ha már három kapitány is ide jön ülésezni.
- Azért jöttünk ,mert mi is észrevettük a csendet.
- Előfordult már ilyen. -tekintett rájuk hosszan Kira.
- Igen de nem ilyen hosszú ideig. - mondta Momo.
- És a többi kapitány ?
- Madarame és Kusajishi küldetésen vannak. - közölte Hitsugaya s ekkor eszébe jutott Idane-nak ,hogy már napok óta nem látta az anyját. - Soi kivételen dolgon van, a többi kapitány meg más elfoglaltságban.. Nemu az egyetlen aki jelenleg lépni nem tud.
- Hallotam, hogy Kuro már ébredezik...vagyis van remény.
- Igen ,így van. - válaszolta bólintva Hinamori s ekkor Renji ismét szót emelt.
- Térjünk a tárgyra Izuru.
- Mondjad Renji. - Idane csak nézett. Ha már keresztnevén szólitják egymást belsőséges a dolog. Ez egyre rosszabb.
- A hollowok eltűntek ,viszont az emberek egyre többen hallnak meg és lélek nem szabadul fel.
- Ez ,hogy lehet ? Hiszen még többen vannak most ott a shinigamik. - értetlenkedett Kira.
- A beszámólások most jöttek Abarai Okashii-tól.- nézett rá előre lépve Hitsugaya komolyan - a leírások szerint Arrancarok lepték el a városokat, és a lelkek hozzájuk csatlakoztak.
A teremben hirtelen megfagyott a hangulat, Idane döbbenten és ijedten nézett apjára majd kapitányára aki hasonlóképpen reagált.
- Azt hittem az elmúlt nagy csatában elzártuk őket...ahogyan Aizen-nek is vége lett.
- Úgy tűnik, ez nem volt olyan tartós....- lépett be hirtelen Ichigo ,mire Idane hirtelen meghajolt s a többiek is parányit a formaság kedvéért. - Má kijelöltem egy csoportott..akik azonnal az emberek világába mennek.

- Ilyen nincs! - akadt ki a fiatal srác és bevert egyet a falba. - Ha ilyen nagy gond van ,miért nem mehetek ? - nézett az anyjára.
- Ezt már eldöntötték...sajnálom. - Rangiku szomorúan pillantott a fiára.
- Te mész...igaz ? - Kain idegessen nézett a nőre ,bár nem őt hibáztatta ,tudta nem volt beleszólása.
- Igen. De Kain, te nagyon erős shinigami vagy, nem véletlenül kell itt maradnod. Idane és Hyouri is itt marad.
- Persze...a sereg egy része.
- Sajnálom...de mennem kell. - igazította meg a kimonóját a nő ,majd még egyszer a fiára tekintett. - Üzensz valamit Harunak ?
- Azt...hogy megtalálom majd. Megigérem.
A nő mosollyal bólintot aztán az ajtót nyitótta ,mikot még mehallota a fia hangját ,bár nem nézett már hátra.
- Vigyázz magadra...anya.
- Igérem. - mosolygott Rangiku aztán becsukódott az ajtó.

- Az emberek védelmére kérem, huzzanak fel egy védőfalat. - jelentkezett be Okashii a lelkek világához majd a többiekre pillantott.- remélem felkészültetek...mert úgy érzem jönnek.
Yokiro és Asako bólintottak s a fegyverükhöz értek. Ekkor Okashii ismételten a füleshez ért.
- Ti is hallotatok ?
- Igen... már  a helyünkön vagyunk Haru-val. Rúgjuk szét a seggüket hamar. - vigyorodott el Blair.
- Ebben egyet értek. - bólintott a másik helyről Fujimoto ám mögötte Shinsou elszomorodott.
- Akkor kezdjük el. - vigyorodott el komolyan Okashii és felkészült arra ,hogy mindjárt megjelennek. - Jegyezzétek meg, fel kell tartanunk őket ,míg az erősítés ide nem ér.
- Akkor ne patkolj el, mert nincs kedvem magyarázkodni miért nem mentettem meg a segged. - állt fel a tetőn Blair.
- Jönnek... - húzta össze a szemeit Asako s a következő pillanatban nagy fény támadt s a kapu kínyilt.
- Ez az...amit sosem szerettem volna meglátni.. - morogta Yokiro mialatt Abarai is várt feszülten.
- A kérés helyben hagyva. - szólaltak vissza s Abarai elvigyorodott.
- Bukj le Haru. - közölte gyorsan Blair s a kezével hirtelen húzta le a lányt.
- Blair...
- Igen ? - kérdezte halkan hátra sem fordulva.
- Reita is Arrancar...igaz?
- Igaz.
- Miért harcolnak egymással a Shinigamik és az Arrancarok ha megtudnának élni ?
Blair hosszan elgondolkodott ,majd morogva tekintett előre.
- Ne értsd meg...csak ted.
Haru elpillantott s ekkor észrevett döbbenten valamit. Közelebb kuszot a korlát szélének ,hátha jobban hihet a szemének. Abban a pillanatban az az alak megtorpant és vörös szemeivel felpillantott. Olyan üresek és ridegek voltak, hófehér bőre után fénylet minden. Haru-t hirtelen égtelen félelem fogta el. És észrevette őt.
- Blair.. - dadogta.
- Mi van már ? - fordult meg a lány mérgesen s a következő pillanatban már a kardjával védte ki a támadást. Erősen védte magát, de nehezére esett már minden. A keze is megremegett míg ellenfele arcán semmi nem látszódott meg. Blair hirtelen rúgta arrébb Haru-t.- Tünj már el!
A lány még mindig csak döbbenten nézett s ezt észrevette az ellenfele is. Hirtelen rárontott a védelmet kivédve Blaire de a következő pillanatban még egy kard álitotta meg mielőtt elérhette volna a színes hajú shinigami lány nyakát. Az csak döbbenten nézett ,hiszen csak egy pillanaton múlt minden. Sokkal erősebb ez a valami ,mint gondolta volna. Haru erejét beleadta abba ,hogy fenttartsa a kardokat.
- Shinigamik...- suttogta  az arrancar mire a két lány rápillantott. A hangja, mint egész lénye ,ugyan olyan elhaló volt.- ...csak nem elvesztetettek valakit nemrég ?
A két lány idegessen húzta el a száját s a következő pillanatban már mindkettő rátámadt az ellenfélre aki könnyedén kivédte a csapásokat.
- Ilyen nincs...olyan ,mintha repülne...mindent kielőz. - húzta el a száját Blair - de akkor is kifogom nyírni. Te szólj addig Abarai-nak.
Haru bólintott s a következő pillanatban a füléhez lévő adóhoz nyúlt.
- Okashii...Okashii... - nézett feszülten előre a lány ,majd megfordult - Blair..nem válaszolnak!
- Nem véletlenül - sebezte meg a férfi a shinigamit ,majd megfogta a nyakánál és ledobta a mélybe. Végül a másikra pillantott - Na most mi lesz? Én megértem az érzéseid....Haru.
A lány döbbenten állt ,majd határozottan nézett rá.
- A francokat! - kiabálta s a következő pillanatba leugrott a mélybe. Ahogy zuhantak érezte az erős ellenállást a széltől. Nézte Blairt aggodalmasan ,majd kinyújtotta a kezét. - Blair...- nyüszörögte ,mialatt próbálkozott s ahogyan egyre közelebb értek elkiáltotta magát ijedten, épp időben. - KUROHANA!!
- Okashii! - kiáltott neki ijedten Yokiro aki már fogta a bal kezét ami erősen vérzet.
- Látom...becsapódott ott valami....- nézett fel a srác a kardját fogva.
- Nem válaszolnak...a 2. csoport nem válaszol. - nézett fel Asako.
- Rendben...megnézem őket. Asako tartsd a frontott. Yokiro fuss a 3. csoporhoz...ide kell jönniük.
- Értettük . -mondták egyszerre.
Shinsou éppen megsebezte az arrancart ,mikor az elvigyorodott.
- Ez még semmi. - nevetett - milyen gyengék lehettek ha engem nem tudtok leverni? - nevetett tovább s ekkor Fujimoto felhúzta az iját s a nyílat kilőtte rá. Azt kivédte nevetve s ezalatt mögülle Shinsou a testébe csapott ,majd elugrott vissza, de még épp elérte az Arrancar s könnyedén elrúgta messzire. Shinsou nekicsapódott erősen a ház oldalának s felszisszent. A fejét verte be. Fujimoto ijedten nézett oda, majd aggodalmasan vissza.
- Egyáltalán mi a neved ?
- Gamesu vagyok a játékos. - nevetett az arrancar.
- Mit akartok ?
- Az már nem publikus. - nevetett tovább - de harcoljunk. - s rátámadt a Quincyre.
- Fujimoto! - kiáltotta Yokiro mire az a pillantását oda kapta ,erre Gamesu elnevette magát s jobb kezével a lánynak támadt aki előkapta a fegyverét.
- Yokiro!
Haru lassan nyitotta ki a szemeit melyek most fátyolosak voltak. Alig látott valamit, de a tudatáig már elért az ,hogy élt. Hirelen tápászkodott fel s a másik lányra nézett aki úgyan úgy a földön feküdt de eszméletlenül.
- Blair! - kiáltott ijedten a lány s ekkor valaki megszólalt mellette.
- Nincs baja...de elég hülyeséget csináltál. - mondta mire a lány ránézett döbbenten.
- Reita...re..- dadogta - de ..hova tűntél ? és..? - kérdezett volna de ekkor A srác feszülten nyomta a lány arcát a földre.
- Ne kérdezősködj már! Örülj ,hogy megmentettem a kis szaros életeteket.. - nézett el ,majd felállt - amúgyis... mennem kell. Az Arrancarok meg mutatkoztak, de nekem még nem kell itt lennem.
- Miért csinálja ezt Aizen?!
- Nem Aizen a főmozgató most.. - ment tovább előre.
- Reita! Ne..ne menj! - nézett a lány utána - Nem teheted! Hiszen Sakura..Ukitake...- keze de ekkor a srác megfordult szúrós szemekkel mire a lány elhallgatott s a következő pillanatban a srác már eltűnt.
- Blair! Haru!  - ért oda pont Okashii s lepetten nézett rájuk. - Mi történt ?
- Segíts Blairt biztonságba vinni...nagyon vérzik.. - állt fel Haru.
- Rendben...de ki támadott meg titeket?
- Nem tudom...Okashii.

A lelkek világában is fokozott hangulat volt. Mindenkit rendeltek ki külön ,s ha nem figyeltek kavarodások is voltak. Kain hosszan futott mikor hirtelen ismerős hangott hallott meg és megtorpant.
- Matsumoto-fuku taichou!
- Mi van? - nézett a nőre aki ijedten nézett rá.
- Az erdőhöz rendeltek..a 2. kapu felé.
- Miért higyjek neked Himitsu ?- húzta fel a szemöldökét a srác.
- Mert támadtak ?- akadt ki a nő - menj már! - lökte meg aztán elővette a kardj s a másik irányba kezdett futni.
Kainak bár nem tetszett ez, de elindult arra amerre a nő mondta. Himitsu a következő sarkon megtorpant s könnyedén elrakta a fegyverét egy vigyorral.
- Túl könnyű volt... - motyogta sóhajtva.
- Hol van ? - rakta hirtelen a vörös szépség nyakához a zankapatout Hyouri.
- Kicsoda?
- Ne játszd a hülyét! Nem találom sehol.
- Ebben a keveredésben nem is csoda. Hagyj békén Ichimaru.- ment tovább előre.
- Csak nem félsz...Aizen ? - vigyorodott el Hyouri mialatt a lány elment mellette. Hirtelen az megtorpant és ingerülten tekintett rá. - Ugye nem hitted ,hogy sokáig titkolhatod előlem?
- Ahhoz képest késön jöttél rá.
- Hogy érted ?
- A barátod már elment a második kapuhoz.
Hyouri idegessen nézett a nőre ,majd elkezdet futni arra amerre Kain mehetett de ekkor az útját álta Himitsu úgy ,hogy kivonta  a kardját.
- Előbb...harcoljunk...

Kain már az erdőben volt ,mikor megint furán érezte magát. NApokig nem aludt rendesen ,de nem nagyon érdekelte, hiszen ezt más megszokhatta ,most mégis fura nyomást érzett a szíve körül ,s hirtelen a földre rogyott. Ez a nyomás kezdte mindenét ellepni. Már tudta mi ez...
- Ne...csak most ne... - suttogta s ekkor felkiáltott. A lány megrezzent aki a közelben volt és ijedten futott oda. Félt,bár még kevés emléke élt. Azért jött ide ,hátha megtud valamit még. Mikor észrevette a srácot megijedt.
- Egy belső hollow ? - kapta elő a fegyverét félve - nem akarok harcolni....- jutott eszébe pár dolog - veled nem!
- Pedig muszály lesz! - vigyorodott el a hollow ,majd hirtelen támadt nagy vigyorral és hatalmas sebességel a lányra aki a kardjára támaszkodva védhette magát.
A fejével kerülte a támadásokat ,majd megpróbálta ellökni magától a támadóját és elfutott valamennyit.Aztán ugrott egyet s hirtelen egy ág csapta agyon, így leesett erősen megütve magát.
- Ahhoz képest...elég gyenge vagy. - vigyorgott a hollow s hirtelen mozdulattal támadt a lányra aki ijedtében sikitott és maga elé emelte az Asauchiját.