Blue Air - Rész 4. OVA

Annak idején, minden állt. Bár az élet folytatódott, úgy tűnt köztünk minden megállt. Az idő lefagyot, s bár minden nappal egyre öregebbek lettünk ,ezt mi észre sem vettük. Csak ment tovább ,míg mi egymagunk álltunk egy középpontban amit nem is találtunk. A napok teltek múltak s lassan ezekből hónapok ,majd évek lettek. Akkor aztán végre egy nap úgy tűnt egy fény sétál az életünkbe. Egy új esély. Egy terv.

[  Csendesen kezdődőtt ugyan úgy a nap. Bár a Paradise Kiss elköltözött abból a kis helyiségből a csapat nagy része még mindig itt gyűlt össze. Legalábbis most igen, hiszen Taka össze hívta a társaságot. A helyiségben össze-vissza helyezkedtek el a nyuzott arcok. Még mindig csendben élték meg a napokat. Fogalmuk sem volt ,hogyan tovább. A barna hajú srác előre pillantott mialatt sört és energia italt dobott a srácoknak ,majd rálépett fél lábbal az egyik székre s komolyan pillantott rájuk.
- Ideje lépnünk!
- Szórakozol ? Komolyan ilyen hülyeség miatt gyűltünk itt össze ? - robbant ki Dei mialatt lecsapta az italos dobozt.
- Na nyugi. - tette vállára a kezét Kao s felpillantott. - Ezt ,hogy gondoltad ? Mint látod nincs énekesünk... egyik sincs itt.
Sosuke nem fűzött ehhez semmit csak bólintott ,majd ivott s elpillantott unottan oldalra. Minden elől a zenébe menekült ,de fejlődését így sem tudta megmutatni. Olyan volt ,mint egy pók hálója. Egy szörnyű csapda.
- Tudom. Sőt Blair senki sem pótolhatja. Nincs még egy olyan hang vagy ember ,mint ő.- szögezte le Taka.
- Akkor mit akarsz végülis ? - húzta el a száját Dei, s ekkor Kao nagy szemekkel pillantott előre félre nyelve az italt ,így köhögni kezdet párat.
- Úgye nem az?
- De..de- vigyorodott el Taka
- De azt csak hülyeségből mondtam!
- Én viszont átgondoltam...nem is hülyeség. - ekkor Sosuke is felpillantott.
- Valaki nekünk is elmagyarázná ?- sóhajtott a vöröske.
- Arról beszélgettünk a múltkor ,hogy csinálhatnánk egy új bandát melyben úgymond Blaire emlékezünk. Új számokkal és a régieket is erősítenénk, elő hoznánk ,hogy ne feledjék el.
- Igen Taka, - kezdte el Kao - de több okból sem jó. Az első ,hogy részeg voltam mikor mondtam.  A másik ,hogy sem név sem énekesünk nem lesz olyan ,mint amit Blair adott.
- Igazából itt csak az énekes része a gond. - gondolkodott el Dei - mivel a névre van ötletem.- elmosolyodott- valamit, amit Blair mondott még.
Taka féltékeny lehetett volna, de tudta mindenki gondolhatott a kedvesére aki már elment, hiszen sokan szerették. Ha mindenkire féltékeny lenne akkor már nem lenne barátja.
- Na... mi volt? - tette fel a kérdést.
- Blue Air.
- Dei ez szép...tényleg, de még mindig úgy gondolom..- kezdte Kao ,de Taka elvigyorodott a néven.
- Ez nagyon szép.
- Héh! Figyel rám valaki? - pillantott fel sóhajtva a lila hajú srác azonban a másik kettő már bsózott gatyában ülve gondoltak előre. Nem lehetett letagadni ,hogy zenészek voltak. - Hé!
- Mi lenne ha... - kezdte halkan végre a beszélgetésbe belelépve Sosuke .
- Ha ? - pillantottak mind hárman rá.
- Ha Taka énekelne. Más énekesnőt úgysem fogadnánk el. És Taka azért jobban énekel ,mint mi.
- Ezt vehetném sértésnek. -pillantott rá Dei egy vigyorral.
- Annak is szántam .- nevetett halkan Sosuke.
Valahogyan ez a dolog mindenkiből kihozta azt amit elfelejtettek ennyi ideje. Kao elgondolkodott a dolgon ,mikor látta mennyire másak így a többiek. A barátai mintha új életre keltek volna. És természetesen megint Blair-nek köszönhetően. Végül halványan elmosolyodott lehajtott fejjel.
- Legyen.
- Komolyan ? - döbbent meg Taka majd mindegyik kezébe egy sört adott s végül koccintottak.
- BLUE AIR jön, KÉSZÜLJ VILÁG!!

- Blue Air ? - pillantott fel az újságból Noriaki aki a reggeli kávéját itta már bent a próba teremben.
- Aham . -ült le vele szembe Asazuki nagy vigyorral. - Én ennek örülök. Végre felálltak és megint méltó riválisunk lesz.
- Blair nélkül nem lesz úgyan olyan. - állapitotta meg a férfi - bár tény, bátor döntés volt ez.
- Bátor és tiszteletre méltó. Noriii - mosolyodott el Smile mire a férfi kiköpte a kávét.
- Mit keressel itt ?
- Hát vissza jöttem. - tette csipőre kérdőre vonva a kezeit a lány - Miért ? Én is kellek a bandába.
- De...
- Ugyan már...nem szabadulsz meg tőlem Norii - mosolyodott el a lány mire a férfit kiverte a víz. Ahogyan mindig ha így becézgette.
Asazuki csak jó nagyot nevetett, majd az órájára pillantott hátra dölve a széken. A mutató lassan haladt.
- Azon tanakodtam....
- Hogy ?
- Hogy azért is jó volt ez a döntés ,mivel a hírek szerint Dana gyermeket vár.
- Nekem mondod ? - döntötte félre a fejét a férfi a szemeit forgatva - mióta Will megszületett és most Dana is terhes Rika-n már látom ,hogy mennyire szeretne. Még nem nyagatt ,de hamarosan átesünk arra a pontra.
- Miért nem mész bele ?
- Mi ? Most ? Felejtsd el...te sem szeretnél még Ruki-tól.
- Hoho... azért ez más. Mi nem vagyunk házasok...és Ruki még fiatal nagyon. - jelentette ki Asazuki.
- Igen..ezért vagy te pedofil. - vigyorodott el Noriaki.
- Hehe...mi?? Nem! - pillantott fel a zöldes hajú srác s ekkor hirtelen elesett a székkel mire a másik nevetni kezdet. A szőkeség miután levette a kabátját bátyja mögé helyezedett s átölelte.
- Én szeretnék egy kis uncsiiit...
- Felejtsd el Destiny!
- Smile!
Noriaki köhintett mire a lány elengedte elhúzva a száját.
- Undok pacák.. - majd előre pillantott mosollyal - Képzeld...valaki jön ma hozzánk...
- Hozzánk ?
- Igen...Ma ő és én veled és Rikával vacsizunk.
- Ki ? - pillantott fel Asazuki is kiváncsian.
- Noriaki anyukája. - vigyorodott el Smile mire a férfi felpillantott feszülten. Nem akart találkozni a nővel ,mégha az anyja is volt.
- Neked van anyád?  - döbbent meg Asazuki.

- Aoi... elmegyek bevásárolni. jó?
- Persze Brian..menj csak. - mosolyodott el a lány ,majd a kicsire nézet aki más féléves is volt. Lassan sétált hozzá ,majd megcsikizte.
- Na William... hogy vagy?
- Mama ?
- Igen... - mosolygot a vörös hajú nő - nézd a mesét. Jó? Addig csinálok enni. - azzal ott hagyta a kicsit.
Ahogyan átment a pultokhoz még mindig a gyermekre pillantott majd csak aztán nyúlt a telefon kagyló után. Egy cetlit tartott a kezében, egy szám volt rajta amit csak ő ismert. Lassan remegő kézzel emelte a kagylót ,majd tárcsázot. Mikor a másik oldalon felvették és beleszólak a lány elmosolyodott boldogan.
- Szia Nami....]

- Megjöttem!  - tért haza Kao s lepakolta a cuccait ,majd épphogy meg tudott állni ,mert fia a nyakába vetette magát.
- Szia!
- Szia kisöreg. Hogy vagy ?
- Jól..képzeld. Tegnap levertük Sosuke bácsit.
- Igen ? Azt hogy ?
- SImán Willel. - kacsintott ,mire a férfi elnevette magát s ekkor megjelent Dana oldalt.
- Menj csak be Ren... majd megyek és megmutatod ,hogyan. Jó?
- Éljen! - futott be a kisfiú.
- Dana...
- Hol voltál ? Nagyon aggodtam. - nézett a nő rá szomorúan ,de semmi harag nem volt a tekintetében. Csupán parányi félelem.
- Elrendeztem valamit. - mosolyodott el a férfi ,majd elővett nagy mosollyal egy CD-t. - Nézd csak mit szereztem neked!
- Áááh..- döbbent meg a nő ,boldogan - Úristen....dedikált CD....de hogyan ?
- Találkoztam a bandával véletlenül....- zavartan mosolygott a férfi.

A tenger partján csendesen fujdogált a szél. A kék hajú férfi nyugodtan emelte a fejét fel ,hogy érezze ezt a természeti kényeztetést. Csukott szemekkel csak erre öszpontosított.
- ~ Amikor ide jövök... valahogyan még mindig érzem ,hogy velünk vagy Blair. Nagyon hiányzol mindenkinek...és olyan titkokat vittél magadal...amit még ma sem tudunk.~
- Blair! - hallot ,hirtelen egy kiáltást Sosuke amire felkapta a fejét de csak egy kislányt látott maga előtt. Nagyon szép barna haja két oldalt gombocba volt fogva, színes anyaggal s mosollyal , hatalmas szemekkel nézte őt.
- A bácsi szomorú ? - kérdezte édesen ,gyermeki ártatlansággal amitől Sosuke zavartan tekintett rá. Honnan jöhetett egyáltalán ? És ki ez ?
- Nem. Csak emlékezem egy jó barátomra. - mosolyodott el végül s ekkor a kislány egy kagylót tett a kezébe.
- Akkor jó. Biztos ő is sokat gondol magára. - mosolygott a lány. - Őn Nagase Okazaki Sosuke ?
- Igen..d.e te... honnan ? - értetlenkedett a férfi.
- Blair! - jött hangosan a kiáltás mire a lány hátra pillantott.
- Anya! Itt van! Itt van ő is! - lódult meg a gyermek mire Sosuke csak utána lépett hatalmasakat dobbanó szívvel.
- ~ Blair...vissza tértél ??~
Majd lassan megtorpant mikor egy ismerős arcot láttott ,majd az is elmosolyosott s intett neki. A kislány ott állt meg, ugrált kicsit, aztán a nő lehajolt súgott neki valamit s erre a kislány előre futott mosollyal. Sosuke egy ideig csak állt, nem tudta oda menjen e ,majd végül mégis elindult s zsebre tett kezekkel állt meg volt szerelme előtt.
- Szia... Namida.
- Szia Sosuke. - mosolyodott el boldogan a lány.
- Szóval ő ... Blair ? a... lányod ?
- Igen...
- Hát igen látszik ,hogy eltelt egy kis idő....- zavartan vakarta meg a fejét a srác.
- És a tied is . - fejezte be a mondatott Nami mire Sosuke döbbenten meredt rá.