OVA 1. Part 3. - Blue Air

- Régen történt máe mindez...túlságosan régen. Sosem mondtam senkinek erről semmit, és csak ott mélyen zavart űrt hagyva a szívemben és lüktetett minden fájdalmas mozdulatnál. Elmagyarázni nem tudtam volna, és nem is tehettem meg. Eleinte őnzően gondolkodtam..miért hagyott el ? Aztán...elfogadtam ezt a tényt, bár tudod...még most is érzem ,mintha élne. Bár..még mindig nem értettem meg..miért is tette. - kapot a szél hirtelen az üveges szélcsengőbe mely az ablakban lógva most gyönyörű dallamba kezdet. A konyhába bevilágított a fény, még reggel volt. Namida dudolt a csengő hangja alá mialatt készítette Kao-nak a kávéját. Tudta sok mindenre kell most választ adnia, de ahogyan újra belépet félig a régi életébe, eltűnt az előző fáradtság...és minden más is. Lassan fordult meg s rakta a csészét az újonnan érkező elé.
- Szóval Blair halála miatt jöttél el ? Nem gondolod ,hogy ez túlságosan buta dolog volt, őnző így ott hagyni mindenkit ? - kortyolt az italba Kao de szemeit végig a lányon hagyta. Annak idején Namida felpofozta mert úgy érezte Kao elvette tőle barátnőjét. Bár ő közte és Blair között szinte testvéri barátság volt....mégis olyan furcsa volt eleinte neki az a kapcsolat ami a két lány között volt. Hiszen, túlságosan mély volt és mégis határokon belűli.
Namida megrezzent rápillantva de nem válaszolt a kérdésre. Felpillantott a plafonra ahova most a növények árnyéka vetült. Lassan rázta meg a fejét ,jelezve mégis válaszát.
- Nem..nem egészen így volt a dolog. Sokkal nehezebb...mint gondolnád.- pillantott rá mosollyal ,mintha magyarázná a következő pillanatban ám ekkor csengettek. A lány értetlenül pillantott az ajtóra ahová Kao tekintette is rávetült. - Mindjárt jövök... - kezdte s az ajtóhoz vonulva ahogyan kinyitotta résnyire ,már szinte betörték s betolakodtak rajta az ismerősők aggodalmasan.
-Valami baj van ? - Kérdezte Wataru hősiesen míg Chara csak forgatta a szemeit.
- Max ,hogy te miattad lesz szegénynek baja.
- Chara - pillantott rá Wataru morogva, de a lány már nem őt figyelte. - Én ismerlek téged. Te vagy a Blue Air szintetizátorosa.
- Pontosan. - mosolyodott el Kao.
Nami lepetten nézett a férfira az ajtó mellől .
- "Blue Air" ?
- Azt hiszem sok megbeszélni valónk van most nekünk... - lépett be utolsónak RImudo s kivéve az ajtó kilincsét Nami kezéből lassan becsukta azt. Meglengette mosollyal a zacskót amit tartott. - Éppen ezért hoztam enni.
- De honnan ismeri a Blue Air egyik tagja a mi Ruisu-nkat? - kérdezte Wataru mialatt leült az asztalhoz s őt lassan követte mindenki más is. A kérdésre Nami nem válaszolt ,kávét készített a tagoknak.
- Ruisu ? - motyogta Kao ,majd elmosolyodott - nevet váltottál ? - pillantott a lányra mintha a többiek nem is lennének ott.
- Nem, ez a harmadik nevem. - Mosollyal osztotta ki a csészéket majd ő is csatlakozott s szépen lassan körbetekintett mindenkin. - Akkor elmondom ha tudni akarjátok.
- Szerintem megérdemlik- pillantott rá Rimudo.
- Szóval srácok...- pillantott Chara-ra és Wataru-ra. - Én régebben Tokyo-ban laktam ahol Rimudo is. És ott közeli barátságban éltem a Blue Air tagjaival ésmég sok emberrel....
- Aztán egy nap csak úgy eltünt... - tette hozzá Kao mire Wataru a lányra pillantott .
- Ezért nem hívhattalak nyilvánosan sosem Namida-nak?
- Igen...
- Miért jöttél el egy szó nélkül ? -pillantott most rá Chara.
- Na ez az...ami hosszabb . - nevetett zavartan a hajaába kapva Namida s látva ezt Rimudo ,kihúzta gyorsan a kutya szóritóból.
- Ezt inkább késöbb.- legyintett, bár Kao is erre volt kiváncsi.
- Mindegy. - sóhajtott fel - Azért jöttem érted ,mert végre megtaláltalak és szeretném ha vissza jönnél.
- Nem lehet...- suttogta a lány előre pillantva.
- A barátaid...a családod odaát van és aggodnak érted. Vagy nem vagy kíváncsi az unokahúgodra ?
- Unokahúgom ? - döbbent meg a lány felpillantva.
- Ja...és nem csak egy gyereke van Aoi-nak.
- Gyerekek....
- Mellesleg...a hétvégén bulit szerveznek ahol a régi baráti társaság minden évben össze gyűlik. Szeretném ha eljönnél.
- Ez...tényleg nem ilye egyszerű...- kezdte halkan a lány ,de érezte hogy barátai csak nézik értetlenül választ várva mindenre. Lassan félre pillantott ,majd mikor észrevette mennyi az idő ideges lett.
- Elmegyek oda.. - kezdte Rimudo rögtön fogva az adást , ám végül megálította Nami ahogy megfogta a vállát. -  Nami.
- Jobb ha én megyek.. - sugdolóztak.
- Akkor már nem tudsz vissza vonulni...
- Lehet nem is akarok...nem ezt mondtad mindig ?
- De...
- Akkor...addig meséld el Chara-nak és Wataru-nak a dolgot...jó?
- Meglesz. - mosolyodott el ,mire Nami bólintott s megfordulva szembe találta magát Kao értetlen és kíváncsi tekintetével.
- Úgye tudod ,hogy társaságban nem illik súgdolózni.
- Pontosan. - Wataru.
- Kao...sétálsz velem ? - mosolyodott el a lány ahogyan felkapta a táskáját. A férfi sóhajtott, nem értette az egészet de beadta a derekát. Lassan kimentek majd mikor becsukodótt az ajtó ismét zenélni kezdet a szélcsengő s ekkor Rimudo ült le a másik kettővel szembe.
- Akkor...én most elmondok nektek mindent...

Már egy ideje sétáltak, de nagy csend volt köztük. Egyikük sem tudta ,hogy kezdjen bele.
- Szóval ebben a bandában kezdtél új életett.
- Igen...
- Nagyon jól csináltad, észre sem vettünk. Komolyan ,ha Dana nem rajongana ennyire értetek, s nem látnék rólad pár képet...
- Dana szereti a bandánk ? - lepödött meg Namida mialatt rápillantott Kao-ra.
- Azért már nem vagytok csak a garázs szinten...
- Igen...volt időnk rá....7 év hosszú idő.
- És mondcsak...Blair miatt jöttél el ? Miatta kezdtél új életett....mintha ő akarta volna?- pillantott komolyan a lányra aki nézte egy ideig ,majd előre pillantott.
- Igen és nem. Tudod, Blair megszeretette ezt az életett velem, s szerettem volna úgy segíteni és élni, hogy büszke lehessen rám.
- De, ezt velünk is teheted volna...
- És itt jön létre a másik dolog. Így könnyebb volt Sosuke-nak felépülnie... - mosolyodott el ,mire Kao értetlenül pillantott rá.
- Ez hülyeség. Azóta is kerüli a társaságunkat, hogyha össze jönnénk...voltak barátnői, de egyik sem lett komoly...nem tudta...- kezdte Kao ,majd a végén elhalkult ahogyan látta a lány arcát s szemeit melyek úgyan azokról az érzésekről árulkodtak. - nem értelek Nami... - suttogta végül a férfi.
A lányka megállt hirtelen s belekapaszkodott a keritésbe mialatt a földet bámulta. Majd lassan felpillantott az épületre mialatt nem engedte el a csavaros fekete rácsot.
- Tudod.... választanom kellet...és én azt választottam, hogy könnyebb és boldog életet adok Sosuke-nak.
Ekkor hirtelen csengettek s Kao felpillantott. Az épület kapui hirtelen kinyiltak s gyermek sereg vonult ki rajta. Futottak a szüleikhez ,míg Namida csak halvány mosollyal ölelte át magát s pillantott előre. A férfi akivel volt rápillantott értetlenül ,majd a gyerekekre.
- Sokat szoktál itt lenni ? Sokat gondolsz ezekre ? - kérdezte halkan.
- Sokat....de más miatt ,mint ahogyan gondolod. - nevette el magát a lány s ekkor előre lépett pár lépést s a következő pillanatban egy kis barna hajú szépség ugrott a karjaiba.
- Anya! - nevetett a lány mosollyal. - Annyira jó ,hogy most te jöttél.
- Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam...- ölelte át ,majd felállt s Kao felé fordult.
- Ki ez a bácsi ? - pillantott rá lepetten ,majd elmosolyodott. A lila hajú srác értetlenül és döbbenten nézett ,majd mialatt elindultak és végre az állát is vissza tudta helyezni eredeti helyére hosszan pillantott előre elemezve a kislányt.
- Ő egy régi jó barátom.- válaszolta Namida mosollyal.
- Várjunk csak... szóval a te anyukád...vérszerinti anyukád Namida ?
- Igen  -lepödött meg a kérdésen a kislány.
- És az apukád ? Az apukád Rimudo ?
- Rimudo ? - nézett a lány majd elnevette magát anyjára nézve - anya...azt hiszi Riu nagybácsi az apukám.
- Aranyos. - mosolyodott el halkan a nő.
- Mi a te neved ? - nézett a lány rá halvány vigyorral. Ez olyan ismerős volt Kao-nak, mégsem tudta megmondani ki lehet az.
- Kao.
- Woa...csak nem te voltál a Black Rose szintise ? Eszméletlen jó zenétek volt. - nagy mosoly.
- Vagány egy kiscsaj vagy.. - nevette el magát a férfi a lány haját össze túrva aki elhúzta a fejét vigyorral. - Nekem is van egy fiam, képzeld.
- De jó . Mi a neve ?
- Renji...
- Hány éves ?
- 7 ....  Szóval.. te hány éves vagy?
- 7.
- Tényleg ? Melyik hónap ? - húzta össze szemöldökét Kao.
- 5.
- Mi is a neved ?
- Nagase Okazaki Blair. - nevetett a lány mire a férfi felpillantott az elől sétáló nőre. S ekkor, végre minden megvilágosodott az elméjében. Rájött mindenre ,mindenre ami 7 éve ette a társaságot. Lassan elmosolyodott s megsimogatta a lányka fejét.
- Szép neved van.
- Köszönöm. - nagy mosolyal pillantott fel Blair az égre mialatt fel mutatott. - Egy vagány angyaltól kaptam...aki már ott fent él.


Az éjszaka nagy része hamar elment. Aoi mosollyal lépett ki a tömegbe elmosolyodva férjére.
- Hina elaludt. - mosolygott ,majd vissza ült a kanapéra ahol a többiek is voltak. Végig tekintett mindenkin akikel már oly régóta barátok és tartották a kapcsolatott.
A buli, amit minden évben megtartottak ,most is nagyot szólt. Azonban az órák alatt a legtöbb dolgot kivesézték, s a gyerekek is el tudtak játszani. Mostmár nagy részük aludt a késői órában, csak Will és Renji játszottak a konzol előtt.
- Szóval, Taka most jól megvagytok Mira-val ? - kérdezte mosollyal a húga .
- Persze...lassan haladunk ,de jól vagyunk. - kortyolt a barna hajú férfi az italba ,majd távolra pillantott ahol az öcsét találta meg. - Örülök ,hogy ő is eljött.
A lányok nagy része oda pillantott a kimondott személyre aki egész éjszaka halgattagon ült ,majd most leült a két kisfiúhoz és mosollyal játszott velük. Végre láttak az arcán valamilyen mimikát ami kicsit is boldog lehetett.
- Megint szakított ? - kérdezte felpillantva Aoi ,mire Taka bólintott.
- Mi is volt a neve ? - fordult húga felé a barna hajú srác.
- Nem tudom...már nem tartom számon a neveket. Túl sok volt. - mosolyodott el a kék hajú nő mialatt megfogta férje kezét aki a plafont bámulta mialatt kortyolt a kávéjából.
-  A legutóbbi neve Meirin Chou volt.- mondta ,majd letette a csészét. A felnöttek egy pillanatra döbbenten pillantottak rá ,majd elvonták a tekintetüket.
- Vissza gondolva mindenre...nagyon sok minden történt velünk. - terelte a gondolatokat Aoi mosollyal. - Azt tesszük amit szeretnénk, vannak gyönyörű gyermekeink....
- Tisztelet a kivételeknek. - vigyorodott el Asazuki. - De jórészt örülhetünk ,hogy jól alakul az életünk.
- Nem minden tejfel, de ezek tényleg jó dolgok, és ezek tényleg benne vannak az életünkben. - mosolygott Reijoh.
- Tényleg Rei, hogy-hogy olyan korán elment Dei ?
- Tudod Noriaki, még munkája van holnapra. Valaki nem eresztette el. - pillantott szúrósan Biran-ra, aki zavartan elvigyorodott.
- Most ,hogy mondod... nekem is mennem kellene. - húzta ki kezeit felesége karja közül.
- Brian!
- Bocsáss meg Aoi. - mosolyodott el ,majd megpuszilta az arcát.- Fontos ügyfelünk van.
- De... pont ma ?
- Sajnálom. - mondta majd Taka-ra pillantott s a fejét vonta. - Gyere.
- Rendben. - állt fel ,majd elköszönt a többiektől. Megpuszilta a húgát ,majd beletúrt Sosuke hajába. - Légy tökös...nehogy leverjen két gyerek!
- Ne is mond...ezek nem is kölykök. - pillantott a srác bátyjára. - Valami gépek ,biztosan.
Taka elnevette magát ,aztán felvette a kabátját s elment Brian-el.
- Miért ilyenek a pasik. - sóhajtott Reijoh mire Noriaki és Asazuki rápillantott.
- Hé... mi még itt vagyunk. - közölte Asazuki.
Rika felkuncogott mialatt átölelte Noriaki-t.
- Ti is ilyenek vagytok ha a munkáról van szó. Kiváltkép szerencse ,hogy most este nincs fellépés vagy bármi egyébb.
- Meglehet.. - gondolkodott el Asazuki .
Ruki lassan pillantott a szőke hajú nőre aki most lépett be.
- Mit csináltál vagy egy órán át a konyhában Dana ?
- Nem érem el Kao-t... Pedig azt mondta haza ér mára.
- Biztos lekéste a vonatott.- pillantott fel mosollyal Rika - Ne aggódj. Nem eshetett baja.
- Tudom....- suttogta a nő ,majd elmosolyodott .- Láttad Renji-t Aoi ?
- Ott elől játszik. - biccentett a nő ,mire a szőkeség előre pillantott aztán elmosolyodott. -Úgy látom... jól szórakoznak.
- Ilyen nincs!!
- Hehe... pancser. - nevetett Renji ,majd elvigyorodott Will is a kékes hajú férfira s lehúzta a szemeit.
- Loser.
- Végetek van. - vigyorodott el vicsorogva Sosuke s a következő pillanatban elkezdett játszani a gyerekekkel.
- Jó szülő lenne.. - mosolyodott el Reijoh - kár ,hogy nem fér meg senki melett.
Aoi s Rika össze pillantottak lassan. Ők tudtak valamit ,amit a többiek nem. S ez mégjobban nyomta a szivűket.