27.rész - Valami változik...és van ami nem

Már sötétedett mikor a nő sóhajtva lépett be a lakásába majd bezárta maga mögött. Átöltözött lassan és leült az asztalhoz teát kortyolgatva halál fáradtan.
Nézett előre mialatt megtámasztotta a fejét. Gondolatai teljesen elkalandoztak a múlton, a mai napon, a változásokon amiken átment.
Furcsa dolgok voltak mostanság a városban ,mégsem kötheti azokhoz. Felállt és hirtelen figyelmetlenségével felborította a csészét amely legurult az asztalról.
- Remek..még ez is. - hajolt le s elkezdte össze szedni a darabokat ,majd feltörölni a maradék lét. Aztán miútámn ezzel is végzet, csak egy kivánsága volt, ami teljesült is. Bedölt az ágyba és elaludt. Álmaiban ismét visszatértek a régi emlékek, mindig ezekről álmodott. Sosem múltak el ezek a fájdalmak....és öröm képek. Aztán mindig a végén azzal a fájdalmas érzéssel ért véget amibe bele is halt. Vagyis azt hitte. Reggel hirtelen kapott a szívéhez fájdalmasan, még mindig fájt neki.
Letörölte a homlokáról a gyöngyöző izzadtságot mialatt kiment a fürdőbe és levetközött. Mezitelen testén láthatóvá vált a sebhely mely megmaradt a harcból. Lassan húzta végig rajta az ujját, minthha újra érezte volna a fájdalmakat. Hirtelen megszólalt a telefon, ezért magára kapot valamit és kirohant. Épp csúszott volna el ,mikor megtorpant a kis asztal előtt és felkapta a mobilt.
- Reggelt!
- Yuu ?
- Áh.. Rosso. Hogy vagy?
- Jól.Csak gondoltam megkérdezem ,hogy vagy..jösz délután, úgye ?
- Persze, a tegnapi nem vitte el a kedvem. Már megszoktam ezeket. - gondolkodott el - de a kislányon segithettünk legalább. - mosoly.
- Az a lényeg. Akkor délután találkozunk és megyünk ma is terepre...igaz?
- Persze..este meg befejezem a jelentést is. -sóhajtott. .- Nem tudod, a többi csapat ma nem lesz ?
- De...de ők most délelőtt vannak. Miért ?
- Csak kérdeztem . -pillantott az órára Yuu - Megyek. Akkor délután Rosso. Szia. - köszönt el.
- Szia - majd lerakták.
Yuu még vissza ment rendesen felöltözni ,majd összepakolt s kilépet a lakása ajtaján. Köszönt mosollyal a postásnak, minden olyan nyugodt volt. Felvette a bukósisakot majd a szoknyáját megigazgatta és felült a motorra. A lábával beinditotta a motort aztán elindult egy ismerős helyre.
20-30 perc telt el ,ahogyan az autópályán végig száguldott és elért a kis kocsik között ahhoz az iskolához ahol egykor járt. Nem is olyan régen. Hétvége volt ,így szerencsére nem volt itt senki. Lassan leszállt a motoról és megvizsgálta a környéket.
- Na..akkor menjünk. - mondta és átmászott a kerítésen ,majd hátra ment ,ahol anno átkerültek a másik világba.
Minden romos volt, lassan érintette meg az ajtót amiből már több darab hiányzott ,épp ,hogy nem esett össze. Szomorúan nézett előre, majd az ajkaiba harapott s a fejét a föld felé fordította.
- Annyira hiányoztok...

[- Úram! Úram!
- Igen Erika ? - nézett a férfi a székéből a nőre aki idegesen futott be.
- A telepünk helyén találtunk egy lányt...sérült ,haldoklik.
- És ? - szivott bele a szívarába.
- Már stabilizálták az állapotátt, de az emberek nem érti ,hogy kerülhetett ide.
A férfi szemei felcsillantak és felállt. Kezeit a háta közepén összekulcsolta. Lassan ment, nyugodtan lépkedett.
- Mutassa kérem, merre van az a lány.
A lépéssei egyre gyorsabbak voltak a lépcsőházban amely miatt egyre jobban ment le az emeleteken. Mire odaértek a szivarja már leéget igy egy kecsesebb de komoly mozdulattal vágta ki a kukába. Felsóhajtott s magában morgott miért épitetettt ilyen nagy épületett.
Aztán mikor végre már az egyik kis kutatói szobához értek belépet. Az ajtó előtt figyelmeztették ,hogy vegye fel a fehér szkafanmdert mert kitudja milyen fertőzés van bent, a férfi hatalmasat sóhajtott ,de feszülten felvette ,majd végre belépet s ekkor a szeme elé tárulkozott a fehér falak, műszerek és még a paplan közelségéből kibúvó
világos rózsaszín hajkorona ,a fehéres arc mely most nyugton feküdt. Közelebb lépet az ágyhoz és hosszan nézte a lányt ,majd felvette a melette heverő akták és elkezdte tanulmányozni. A fejében csak úgy mentek a gondolatok. Talán végre...annyi év után, végre esélyt ,lehetőséget kapott arra ,hogy véghez vigye azt ,amire vágyot kiskora óta. És ehhez ez a lány a kulcs.
- Igen...talán még nem késő... - motyogta - súlyos szúrási sérülés....
- Igen, de elég régi ,viszont igen éles fegyvertől . -nézett fel a szintén fehér szkafanderben lévő szemüveges orvos mialatt okuláréját megigazgatta.
- De helyre jön, nem?
- Igen, nagyon valószínű. - pillantott rá a férfi ,majd tekintette gyanakodva méregette pénz adóját. - Miért kiváncsi erre ?
- Üdvözlégy a cégünknél. - mondta , mire az orvos döbbenten nézett rá.
- De úram..
- Van valami ellenvetése ?
- Nem nincs. - hajtotta le a fejét.]

- Kezdetben még járni sem bírtam...több hónapba telt míg rende hoztak és a különféle edzéseknek köszönhetően a javamat találták. - mosolyodott el halkan.
- Úristen..mennyi már az idő.. - állt fel a lány az órájára pillantva s még vissza pillantott a romokra szomorúan . Végül tovább ment és felvéve a bukósisakot ,elindult a motorjával a cég felé amely magához vette. Hálás volt nekik, ezért keményen dolgozott. Minden nekik köszönhetett és így megakarta hálálni ezt. Egy olyan különleges csoportal dolgozott együtt akik főképp a külső terepen dolgoznak s elháritják a veszélyesebb dolgokat. Fegyverekkel, mechákkal ez szabadon választható. Mégpedig
azért ,mert mostanában elzülöttek az emberek...bár a legnagyobb gondot nem ők jelentették a polgárokra. Hanem azok a lények amelyek felbukkantak a semmiből
és csak úgy támadtak rájuk. A tegnapi eset is ezt bizonyitotta ,de szerencsére ott nem követelt ember életet ez az egész. Yuu sosem beszélt a régi dolgairól, arról mit élt át és ki is volt ő régebben. Amikor néha a kezére pillantott már nem érezte ,csak nagyon gyengén ezt..szinte csak parányi bizsergés volt. Úgy tűnt minden ereje tova szállt akkor mikor kivánta ,hogy az átkok szűnjenek meg. Mialatt a motorral haladt az úton, kerülgetve a forgalmat elgondolkodott az első napjára.

[A nap fénye már déli órákat ütött mikor a hideg falaknál takarodzó emberek ,felöltözve egyenruhájukba várták ,hogy szólitsák őket. A terem előtt két férfi és 1 kislány és két nő állt. A gyermeket az egyik hosszú szőke hajú nő gondozta mire az felhorkantott ,hogy mit képzel ő már nem gyerek. A nő csak nevetett erre míg a másik kettő rápillantott. Csak a vörös hajú férfi dölt a falnak még mindig. Legszívesebben nem lett volna most ezen a helyen ,mégis ,a munka hívta. Szóval nem tehetett mást.
A barna hosszú hajú férfi rápillantott együttérzően.
- Nem biztos ,hogy olyan rossz lesz.
- Ne mondja ezt Goku! - szólalt fel a nő aki melette állt. Csapattársak voltak mégis mindig magázta a vele egykorú férfit. - Hiszen Bill csak most halt meg 1 hónapja és máris Rosso mellé raktak valakit.
- Crystal ez egy kicsit súlyos volt. - pillantott az említett nőre a férfi - persze ,hogy pótolták. Én is kedveltem Bill-t...de a munkába akkor is pótolniuk kell. Ez nem a mi dolgunk.
- Ez olyan szörnyű.. - pillantott el Crystal.
A szőke nő most felpillantott végre a gyermekről aki az ő társa volt és megszólalt a beszélgetésbe folyva.
- Igaza van Goku-nak Crystal...mellesleg ez Rosso dolga, hagyd rá.
- És megint milyen okos vagy Runa. - mosolygott a kislány akire vissza mosolygot a nő.
- Köszönöm ,hogy vigasztalni próbáltok de nem kell. - szólalt meg hirtelen Rosso.
- Ugyan Rosso.. - mosolyodott el Crystal mire Goku is bólintott majd hirtelen feleszmélve pillantot a csapattársára.
- Őt miért nem magázod!!??
- Mert ő Rosso...
- Én meg Goku vagyok mégis magázol!
- Hát ezért...
- MiÉRT ? - nézett rá ,de ekkor kinyilt az ajtó és mindanyian csendbe maradtak.
A fönökük lépett ki ,bőszen a háta mögé terelve kezeit és végig nézett a dolgozóin.
- Szóval...ellenvetés van ?
- Nincs. -szólaltak meg egyszerre csak Rosso maradt csendben.
- Én önnek ?
- Nem tehetek mást uram. - pillantott rá a vörös mire a férfi elvigyorodott de csak résnyire ,hogy a szivar ki ne essen a szájából. Viszont ígyis látni lehetett arcán az elégedetséget. Azon a rusnya arcon. A következő pillanatban a vörös hajú férfi arra lett figyelmes ,hogy Goku és Crystal is keresztbe tett ujakkal motyog. Ahogyan kivette miért áhitoznak elmosolyodott halványan. Bill halála fájdalmas volt és megmutatta ,hogy bármi megtörténhet. Ezért sem akart társat...
- Kérlek férfi jöjjön...könyörgöm...- motyogta Goku.
- Kérlek nő jöjjön...könyörgöm...- motyogta Crystal.
- Akkor bemutatom az új csapattársát 103-mas csapat. - pillantott Rosso-ra a fönöke aki ránézett ekkor. S az félre állva ,onnan ahol előzőleg ő állt egy ugyan olyan egyenruhába öltözött, hosszú rózsaszín hajú nő lépett ki, aki elégé fiatal volt, de körübelül az ő koruk beli. Zöldes szemeivel felpillantott s ekkor vették észre ,hogy az egyiknek kékesebb beütése van. A tagok döbbenten álltak, míg Rosso ,csak elfordította a fejét.
- Nyertem!! Nő jött! - ugrándozott Crystal s erre Goku is elmosolyodott.
- Igen..az.... -nézte végig Yuu-t ,majd bemutatkozott neki nyájasan mire a társa fejen vágta. A fönökük köhintett mire a 100-as csapat abba hagyta a dolgot s csak nyelt egyet. Ekkor a férfi Rosso felé mutatott a lánynak.
- Yuu Hime...ime a társad. Kuro Rosso.
A férfi nem nézett a lányra csak elforditotta a fejét ,majd eltolta magát a faltól.
- Gyere ,menjünk. - jelentette ki s elindult. Hime döbbenten nézett ,majd hirtelen bólintott s utána futott.
- Igenis!
A csapatok és a fönök utánuk néztek majd Runa sóhajtott egyet a kezeibe véve a kislányt.
- Remélem megszokja...]

- Yuu. - szólalt fel a férfi mialatt fentről intett a lánynak aki elmosolyodva vissza intett ,majd felfutott a lépcsőn. Rosso már egy pohát teával várta és valami ételt nyomot még a kezébe amit mindig is.
- Köszi - mosolyodott el a lány.
- Mióta vársz ?
- Ne aggódj nem rég óta. - mondta majd leültek az ebédlőbe.
- Papír a pohár....
- Nem mondod ? - döbbenetett szinlelt gúnyosan a férfi mire a lány meglökte.
- Jól van na! - mondta - csak tudod...félek elolvad ez a papir..
- Nem olyan forró a tea.
- Na látod ez már gond.
- Azt hiszem megbolondulok tőled előbb utóbb...
- Legyen előbb. - mosolyodott el aranyosan a lány mire Rosso elvigyorodott,
- Ez kedves...- kevert egy kis cukrot a kávéjába s azt kezdte figyelni - szóval min gondolkodtál el?
- Eszembe jutott az első napom itt....úgy néztél rám mint aki megakar ölni...betojtam tőled...
- Főleg mert munkatársak lettünk..mi? - vigyorgott Rosso ,kortyolt a kávéból majd a lányra emelte szemeit. - Csak tudtam mivel jár ez...és úgy gondoltam nem fog neked menni.
- Tévedtél mi ?
- Csalódtam. - mondta mire a lány is elvigyorodott - kellemesen csalódtam.
A lány is kortyolt az italából majd a fiúra emelte szemeit.
- A tegnapin gondolkodtam...ez másfajta dög volt...
- Nagyobb
- És erősebb.... Rosso.. mivan ha ezek fejlődnek egyre jobban ?
- Akkor nekünk is egyre jobbaknak kell lennünk. - mondta nyugodtan - ne aggódj. Megoldjuk.
- Jah.. - mosolyodott el Yuu ,de nem nyugodott meg.
Ekkor hirtelen mindenki felpillantott mert a hangosbemondó köhintett ,majd hangok szürödtek ki. Döbbenten néztek majd elvigyorodtak rajta.
- Szóval.. - hallatszódott Erika hangja - Végre jó.. - mosolyodott el.
- Nah..szegény nő. - pillantott fel Rosso mire Hime halkan nevetett.
- Yuu Hime-t várja az igazgató. - mondta többször is be. Sokan a lányra néztek aki csendben felállt, komoran társára pillantott és kifele vette az irányt.
Rosso még maga elé meredve szürcsölgette tovább a forró feketét mialatt lehunyta a szemeit és elvonta figyelmét a körülötte suttogó munkatársakról, akik szerették
kibeszélni az itteni dolgokat. Végül ár perc után lerakta a poharat s összekulcsolta a kezeit elmerengve.
Az a nyugodtság amit a társának mutatott most nem mutatkozott ki, bent ,mélyen gyötörték a kérdések. Tényleg fejlődnek ezek a dögök? És ha igen...akkor mitől?
Miután végzett elmosolyodva intett a pincérlánynak s felállva tovább ment.
- Roso!! - kiáltott valaki mire a vörös hajú férfi megtorpant s elmosolyodott.
- Crystal... Goku. - bólintott s ahogy azok odaértek szintén köszöntek. Most legalább nyugodtabb volt köztük az öszhang.
- Hallotad ?
- Mit ? - pillantott a férfi a nőre aki aztán rásandított társára.
- Szóval.. - kezdte Goku a tarkóját vakarva. Látszódott rajta ,hogy nem tudta ,hogyan kezdhetne ebbe a kényes témába. Majd végül mégis csak bele vágott. - az a pletyka járja...hogy valamivel gyanúsítják Yuu-t.
- Gyanúsítják ? - döbbent meg a másik alak,aztán halványan körbe pillantott a fehér falak között. Most senki nem volt itt, nem gond, úgyis körülményesnek vélte ezt a helyet. Még a falnak is füle volt. - Mivel?
- Elvileg őssze kőthetőek vele a szörnyek erősődései.
- Ez örültség... hiszen tegnap leölt egyet , mellesleg aggodalmaskodott.
- Én is ezt mondtam! Látja Goku! Yuu nem áruló! - horkant fel az új védelem hallatán Crystal.
- De sok minden szól ellene is. Vagy nagyon jó színész...vagy valaki igazán bele keveri.. - pillantott hosszan a vörös hajú férfira aki elhúztaa száját, de álta  a másik tekintetétt.
- Megkeresem . - indult tovább hirtelen melettük el Rosso, majd megtorpant mikor Goku szólt.
- Tudod ,hogy mit jelent ha áruló...igaz? Még tudod mi a dolgod...igaz?
- Természetesen. - jelentette ki a férfi mogorván aztán tovább ment.
Crystal csak döbbenten nézett egyikről a másikra ,majd gyomron vágta a társát és elment. Ő hitt a lányban. Nem hitte el ,hogy áruló lehetne.

A férfi az iródában épp eloltotta a szájából letornyosuló szivart s a lányra pillantott ,aki értetlenül nézett az előző kérdésre. Kezeit megremegtek a karfán ,majd lehunyta a szemeit egy pillanatra s elvigyorodott. Így leplezte átmeneti zavarát ,mad vissza pillantott a rongyos képű férfira. Elszállt főlőtte az idő. Ezt mindenki tudta.
- Nem tudok semmi a mostani furcsa jelenségekről. Ha tudnám ,elmondtam volna.
- Ez természetes Hime-chan . - állt fel az öltönyös és a lány körül kezdet fen hordott orral járni.- De ,tudod előzőleg akkor érzékeltünk ilyet hirtelen változást mikor hozánk került. És ez az új szervezet....hogy is mondjam. Igen különös. Akár csak az ön felbukanása.
- Akkor sem tudok semmit. Milyen új szervezet? - kapta fel a fejét feszülten a lány.
A pingvin fazon csak bólintott beleegyezően és megnyomva az asztalán egy kis piros gombot a képernyőn előkerültek a képek. A lány mindig elgondolkodott ezen ,hogyan csinálhatták ? Vagyis....előre betáplálták a cuccot belé, ezt tudta. Mégis.... néha különös volt ez. Gondolat menetéből a fönöke rángatta vissza, szánt szándékkal.
- Ez a két alak lenne... akik különböző helyeken bukkannak fel s késöbb egy szörny vagy egy hulla is utánuk tűnik fel.- mutatott a képre ahol a lény egy rövid ezüstös hajú srácot látott és egy hosszú rózsaszínes-ezüstös hajú lányt. A fiú láttán egy pillanatra felébredt belé remény, de ahogyan jobban megvizsgálta az arcvonásokat ,rájött ő nem az akinek gondolta. Bár valaki másra meg jobban hasonlított. Mosollyal sóhajtott keresztbe tett kezekkel nagyozva.
- Heh...Nem is láttam még őket soha....
- És őt ? - mutatott egy kicsit elmosodottabb kamera felvételt amire a lány megrezdült ahogyan rá pillantott. Az a fekete haj, arc forma....
- Lehetetlen.. - motyogta a lány s ekkor a férfi elmolyosodott.
- Szóval igen...- vett a kezeibe egy aktát s mikor kinyitotta vigyorova lapozta át majd felolvasta a számára szaftosabb részeket. - Jaiba Kieru. A Jaiba család egyetlen fiú gyermeke aki egy nap hirtelen eltűnt, pedig jó tanuló volt...csak antiszociális tipus.
- Nem volt az...csak megválogatta a barátait... - vigyorodott el a lány zaklatottan.
- Az eltűnése...már 5 éve volt...  mért pont most tűnt fel a srác ?
- Fogalmam sincs... bár nagyon elmosódott a kép...lehet ,hogy nem is Jaiba Kieru van rajta.
- Meglehet.. - csapta össze az akták a fönök elhúzva a száját a szemtelen lányon ,s ekkor kopogtak majd benyitottak.
-Rosso.. - állt fel Hime ,mire az csak a fönökére pillantott s kihúzta magát. - Engedélyével elvinném a társamat a bevetésre...
- Persze... menjenek csak. - ült le a helyére a pingvines fazon s mialatt ismételten egy szivar gyömszködött már szinte kormos ajkai közé , hosszan s gúnyosan vigyorodott el az orra alatt. - Aztán Jaiba Kieru-ról még beszélünk. - mutatott a képernyő felé ,majd a székében simán hátatt forditott a másik kettőnek akik kimentek.
Rosso azonban még hosszan megfigyelte  a képet s csak utána tolta ki a lányt. Ahogyan kiértek Hime felszusszant megkönnyebülve ,mintha 1000 köteg súly zuhant volna most le a vállairól. Azonban társa hangulata megváltozott az elmúlt 20 perc alatt. A lány csak értetlenül állt ehhez a hirtelen változáshoz.
- Mi a gond ?
- Semmi. - pillantott rá enyhe mosolyt csalva az arcára a férfi - induljunk.
- Jó.

- "Én csak egyszerűen Kieru vagyok...te meg csak Hime ,...én csak egy egyszerű férfi vagyok...míg te csak egy nő. Amint visszamész ,újra a papnő leszel ,én meg újra az aki. Felejtsd el amiket mondtam...mert azok, csak ma voltak..."
A lány az ajkaihoz ért ,ahogyan viszhangoztak a fejében ezek a szavak. Még Sapporoban voltak 5 éve...abban a másik dimenzióban ahol elviekben meghalt. Ez akkor volt, mikor Kieru megc megcsókolta....és ezt azóta sem tudta elfelejteni. Lassan sóhajtott fel s kinyújtozkódott. Ma 2 csapat volt egybe osztva a délutáni pályán, amikor kint a szörnyekre leselkedtek. Azonban ma minden csendes volt...túl csendes és ezt ő is érezte. Azóta ,hogy a vén pingvin mutatta neki a képeket ,nem tudta őket kiverni a fejéből. Igen, érezte ,hogy azok az emberek,bárkik is , de közük van hozzá...és közzük van az erő növeléshez. Azonben nem tudta mi a kapcsolat és ez aggasztotta hiszen így nem tudott ellene tenni. Lassan sétált a padlólapon ,majd felemelte az üveges kannát és bele rakta a teának való filtert hagy ázon. Tudta este nem kellene innia teát, de kellet neki most valami ami felejtetti vele a dolgokat és lenyugtatja az egyre feszültebb hangulatátt.
- Rosso is furcsán viselkedet ma délután... - motyogta halkan a pultnak dölve s sóhajtott. Fekete könnyed lenge polójában volt és rövid nadrágjában otthon ,haja kiengedve teljes nyugodtságban. Zöldes szemeit végig vontatta a padlón ,majd az ablakon ahol most látta a csillagtalan eget. Túl nagy volt a város fénye, itt nem volt olyan szép fent mindent mint annak idején Sapporoban. Azok az éjjelek, a havas tájak és a hold csillogása, mindennél szebb volt. Aztán elmúlt.
Váratlanul csengetni kezdet a vendég érkezésére kiálitott eszköz, régebbi és logikusan könnyebb nevén a csengő. A lány odalépet ,majd kinyitotta s lepetten tekintett késő éjszakai vendégére aki ,bár a lány nem invitálta be ,simán megengedte magának ezt a luxust és bement. Lehuzta a cipőjét mely jelezte ,hogy maradni kíván végül a konyhába ment ,csinált magának egy erős feketét ,mintha mindig is itt lakott volna és leült a rozoga székekre melyekre már töbször is megjegyzést tett ha idegesíteni akarta a lányt.  Hime becsukta az ajtót ,majd lepetten ment utána s nekidölt a pultnak kezeit karba fonva.
- Szolgáld csak ki magad. Mintha otthon lennél...megengedem. - mondta így utólag de mivel a másik nem válaszolt a lány leült vele szembe.
- Mi a baj Rosso ? Nem szoktál engem zaklatni éjszaka és kifosztani a lakásom maradékait.
- Lenne pár kérdésem.. - pillantott a lány szemeibe komolyan mire az döbbenten meredt rá ,majd bólintott enyhe mosollyal.
- Mond csak.
- Van közöd az új furcsa jelenségekhez ?
- Rosso.. - motyogta a lány majd zaklatottan igazitotta meg a haját - van...de fogalmam sincs mi. Nem tehetek róla...nem tudok semmit...de érzem részem van benne.
- Ennyi ?
- Mire godoltál ? Nem vagyok áruló! - jelentette ki majd csendbe maradt megvilágosodva.. - Ohh....értem.
- Hime...
- Hm ?
- Ki az a Jaiba Kieru ?
A lány meglepődőtt a kérdésen s ekkor nem is tudta a szavakat össze alkotni mellyel egy épp kép-láb mondatott kibökhetett volna. Végül felállt ahogyan jelzett a teás s kiöntött magának egy csészével. Már áldotta az ötletett ,hogy csináljon most magának. Kelleni is fog most erre a pár mondatra. Legalábbis így érezte mialatt vissza ült a helyére. Rosso láthatólag kiváncsian és zaklatottan figyelte Hime minden mozdulatátt. A lány nem is értett a hirtelen érdeklődést, de betudta annak ,hogy társak és a munka...az otthon is munka. Legalábbis ennél a pumuklinál igen.
- Jaiba Kieru...igazából ez nagyon hosszú - pillantott a tea aljára miközben csendben elkezdte.- Jaiba Kyoto viszonzatlan szerelme által anyám meghalt 6 éve...Jaiba Kyoto volt a tanárom a suliban és zaklatot mint egy apa...és Jaiba Kyoto fia volt Jaiba Kieru aki semminek vett . Az egyetlen volt akit magamhoz engedten annak idején. Egy suliba jártunk és sosem kedveztünk a másiknak..mégis kialakult egy száll kösztünk egy fontos baráti szál. És késöbb.... - itt felpillantott - ő lett az első szerelmem. Ő az a férfi akit szeretek....és nem tudtam elfelejteni....pedig már 5 éve eltűnt....csak úgy hirtelen.
Mondta csendben s Rosso elforditotta a tekintetétt. Talán többet tudott meg...mint akart.