- Hova, hova ? - kérdezte a férfi mosollyal mialatt a szürke hajú lányra pillantott akinek az oldalán pár csomag volt.
- Most hívtak egy sürgös fotózásra. Még épp időben. - sóhajtott a nő akinek szépsége nem csillapodott egy  csepnyit sem az elmúlt idő alatt.
- És mi lesz a hétvégi party-val ? - kérdezte ismételten a vörös lerakva a fényképező gépet s közelebb lépve a lányhoz. Az csak legyintett mosollyal.
- Vissza érek, nem lesz gond. - kezdte de Dei összehúzta a tekintetétt mire Reijoh elnevette magát. - Igérem.
- Ha nem akkor baj lesz.
- Mi ? - bújt a nő a férfihoz aki szorosan átölelte. Reijoh úgy gondolta annak idején jó döntést hozott, és ezt még most sem vonta vissza. Így volt a legjobb, mert a sok fájdalom ami érte ,egyszer csak boldogságá alakult emelett a bolond pasi melett. Persze néha adótak gondok, de megoldották. Hirtelen Reijoh pöckölt egyet a vöröske orrára ,majd felvette a csomagjait.
- Vigyázz a lakásra, és ha kérhetem ,maradjon minden meg. - kacsintott rá s erre Dei elvigyorodott. Épp köszönt volna el kedveshez híven ,mikor az előszoba ajtaja kínyilt és egy barna buksi kukkantott ki rajta megköszörülve a torkát.
- Sajnálom, hogy el kell szakítanom a szerelmes párt ,de gyakorolnunk kellene.
- Persze, máris megyek Taka. - intett Dei mire Reijoh is mosollyal aztán vissza pillantott kedvesére. - Hívtál taxit?
- Már lent vár...sietek igérem.
- Vacsorával várlak majd. - vigyorodott el a férfi mire a kedvese megborzongott.
- Úgye nem te csinálod.
- Nem ,rendelem ahogyan a reggelit is az ágyadba..jó? - igérte mentegetőzve.
- Jó. - s azzal kilépet a nő.
Dei még nézte egy kis ideig ,majd bement a nappaliba Taka után s onnan a próba szóbába amit direkt a banda miatt alakítottak ki.
Hangszígetelt volt a szoba a szomszédok miatt ,így bármennyire zuzhatták ha akarták. AMikor belépet lepetten vette észre ,hogy Taka épp ébresztgeti Sosuke-t.
- No...csak nem tivornyázott valaki az éjszaka ? - vigyorodott el ,mire a kékes hajú férfi rápillantott. - Jó..jó vissza vonom.
- Gyakoroltam - nyújtozkodott Sosuke, ekkor Taka a gitárját emelte magához s mialatt hangolta, konentrált rá, ezalatt néhány kérdést tett csak fel.
- Mentek Aoi és Brian buljára ?
- Mindig voltunk. Persze ,hogy megyünk. - pillantott Dei Taka-ra. - Te ? Egy kicsit újra összegyűl a banda...sörözünk...nosztalgiázunk...
Taka bólintott halvány mosollyal. Már elfogadta jópár éve azt ami történt, a szivében mégis csak űr tátongott. Volt kedvese már, pár hónapja voltak csak együtt szóval nem erről volt szó, mégis senki nem tölthette be azt a szerepet amit Blair. Mikor befejezte a hangolást rápillantott.
- Természetesen megyek. Sosem hagyom ki ,hogy láthassam a többieket és a kis unokahúgomat Hachit. - vigyorgott nagy mosollyal.
- Őt bármikor láthatod. - sóhajtott Sosuke belefolyva a témába s ekkor rápillantottak - nosztalgiázni meg nem éri elmenni...
- Dehogynem...te is jösz. - mondta Dei. - Muszály jönnöd, eddig egyszer sem jöttél. Felejtsd el Namida-t , annyi nő van még.
- Tudom.
- Persze ,hogy tudja. Azért ilyen nyúzott ,mert tegnap is egy kalandja volt..
- Kaland ? - pillantott rá Dei mire Sosuke vigyorogva kihúzta magát.
- Szép kaland. Csak erre vagyok képes...- dölt hátra a plafont nézve - más nőt valahogyan nem tudok eltűrni. Legalábbis míg ne tudom miért hagyott el addig tuti nem.
- Hát ezen nem lehet segíteni.  - sóhajtott Dei.
- Nem. - röhögte el magát Taka és megsimogatta Sosuke fejét. - De nem is baj. Viszont ,tényleg el kell jönnie.
- Nem igazán akarok akkor sem menni. - ropogtatta meg a kezeit a fiú ,majd felvette az ütőket. - inkább kezdjük.
- Jó. - mondták egyszerre és elkezdtek gyakorolni.
Mióta az volt, 6 éve megalapították ezt a bandát, de nőt mint énekest nem türtek el. Senki nem pótolhatta Blair helyét, így Taka állt a gitár melett a mikrofon elé is.
Kao-val és még egy taggal kiegészülve elég híres zenekaruk volt már, sok lemezzel, albummal, koncertel. Mégis ezeket nem lehetett össze hasonlítani azzal amikor a Back Rose voltak. Sosuke bár koncentrált a zenére , az ütemekre, a felhozott témától valahogyan mégis elkalandozott néha, vissza a múltba.

[Sütött a nap. Újév első napja volt s az emberek zenélve és mulatozva mászkáltak az utcákon. Sosuke lassan ébredt fel a reggeli fényre, szitkozodott is egyet ,hogy miért nem húzta be éjszaka a függönyt, akkor aludhatott volna tovább. Az órára pillantott kómásan s ahogyan kivette a piros digitális számokat fáradtan dölt vissza a párnája közepébe. Alig aludt csak 4 órát ,és nem szokott ehhez most hozzá. Régebben ment ,neki de most a kihagyás után halál fáradt volt. Mivel tegnap Nami felnyitotta  a szemét arra ,hogy a zenével boldogulhat, és gyógyulást találhat, felkapta az ütőket és a szomszédokat észre sem véve egész éjszaka gyakorolt. Jó volt kiadnia  dühét, az érzéseit,a fájdalmát. Úgy érezte ez hiányzott neki, és tényleg igaza volt. Blair ezt követelné meg tőle, sosem adhatja fel. Bár nincsenek csodák, ez a érzés mélyről nem múlt el egy nap alatt igy igen nehezére esett kiesni szó szerint az ágyból. Csapodott a földre ,majd felpattant s felkapva a farmerját előhalászott egy polót és kiment. Ahogyan a kijáratott becsukta a napfény szélsebesen vette célba az arcát, de ő eltekintett oldalra ,hogy ezt kikerülje. Elindult a közeli házhoz ahol kedvese lakott. Bocsánatott akart tőle kérni, bár büszke volt. Mégis ha másért nem, a lökésért mindenképp.
- Jó reggelt! - intett Yukarinak akinek szemei ki voltak sírva. - Történt valami? Zavarok ?
- Nincs nálad Nami ? - kérdezte mire Sosuke megdöbbent ijedten.
- Nem. Hazajött tegnap Azt mondta.
- Haza is jött...de ma már nem találtam reggel itthon. Az apja már elment a rendörségre, de mivel elmúlt 20 ezért nem fogják vissza hozni erőszakkal ha meg is találják.
- De ezt nem értem ... hova ment volna ?- akadt ki Sosuke s ekkor eszébe jutott ahogyan a lány elköszönt tőle, bár akkor fel sem fogta. Az arca, a szavak amiket használt. Mintha többé nem látnák egymást.
~ "legyél jól. Pihend ki magad és aludj nagyot. "~
Sosuke mintha csak az egész vicc lenne berontott a lakásba és Yukari melett futva átnézte az egészet. Tényleg nem volt ott a lány. A nő megvárta mig a fiú mellé áll ismételten.
- Elvitte a cuccait....legalábbis egy böröndnyit biztosan.
- Vagyis....nem jön vissza... igaz? - motyogta hitetlenül a srác ,majd leguggolt és a fejét fogta feszülten. Ideges volt és épp hogy tartotta magát. Úgy érezte ez több volt a kelleténél amit el tudna viselni. Elveszíteni azt a két embert, akik hihetetlenül fontosak voltak neki.]
A szám végén Sosuke erősebben ütötte meg a tányért s idegesen tekintett előre, szinte már remegett a dühtől. A másik két fiú eltekintett róla. Tudták, miről van szó.

- Köszönöm ,hogy hívtatok minket is. - hallatszódott a telefon túlvégéről Dana selymes hangja melyre Aoi elmosolyodott.
- Ugyan semmi. Will és Hina amúgyis mindig örülnek ha Renji-vel játszhatnak. És mi is szivesen látnánk végre titeket. Már régen találkoztunk.
- Igen, Renjivel vagyok a legtöbbet, főleg mióta Kao-ék karrierje ennyire beindult.
- Megértelek, Brian és van ,hogy mennie kell. De mi már ezt megszoktuk . És gond nincs, hiszen eddig mnfig haza jött.- nevette el magát Aoi majd arra lett figyelmes, hogy zavart csend támadt a telefonban, végül késlekedve s bátortalanul de Dana megkérdezte amit akart.
- Hallotál azóta róla?
- Nem. Még 7 éve....egyszer találkoztam vele ,mikor feljött pár dolgáért. Csak én láttam és Rika, senki mással nem találkozott vagy beszélt mert ment is el. Kérte ,hogy ne keressük de jól van. Tudod....nem véletlenül ment el...s erre csak akkor jöttem rá.
- Sosuke-val volt gond ? - ült le otthon Dana feltekerve a kagyló mazdagját az ujjaira.
- Nem, nem vele. Nami tényleg szerette őt.
- Sosem gondoltad, hogy itt az ideje ,hogy megkeresd ?
- De..elég sokat, de fogalmam sincs merre induljak. És most itt van a Party és Will szülinapja is...talán utána átgondolom a dolgokat.
- Rendben. Még egyszer köszönöm, vigyázzatok addig is magatokra.
- persze, meglesz. - tette le a kagylót elszomorodva Aoi s ekkor Brian hátulról szorosan ölelte meg.
- Will és Hina is elaludt. - mondta mosollyal  - mi a bajod ?
- Csak szóba jött a húgom.
- Nyugodj meg. Jól van. - csókolta meg a kedvese nyakát a férfi.
- Tudom. - mosolygott Aoi aztán megfordult és átadta magát az érzéseknek. Szorosan ölelve a férjét.

- Renji elaludt. - lépett be a szobába Kao s nézte feleségét, majd leguggolt mellé és a szőke ,göndör fürtökkel játszadozott.- Miben merültél el Dana?
- Csak beszélgettem Aoi-val.
- Megint szóba hoztad ?- puszilta meg a nő kezét mire az elmosolyodott de gondolatai messze jártak.
- Igen..tudod ,szeretném elő keriteni. Ő is a csapatunk tagja.
- De elment...
- Biztos volt oka...ezt mondta Aoi is. De nem Sosuke..
- Persze ,hogy nem. Szerették egymást. - sóhajtott Kao feladva és leült a lánnyal szembe.- És szerintem még egyikük sem lépett tovább.
- Igen. Sosuke próbálkozik ,de nem megy neki. - nevetett Dana aztán sóhajtott. - Milyen nehéz velük.
Kao egy ideig nézte a lányt.
- Azon gondolkozol ,hogy miért nem ment utána ? Vagy csak megkeresni?
- Te megtetted volna ? - pillantott fel az újságból a nő. A férfi elgondolkodott majd elmosolyodott.
- Én felkutattalak volna bárhol is vagy...de ,minden ember más. Te is tudod Dana.  Sosuke akkoriban Blair miatt gyenge volt, Namida ezt használta ki.
- Igen...de lehet nyomos okkal. - fejezte be a nő mire Kao elpillantott. Ő nem biztos ,hogy ebben egyetértett.
Dana az újságot olvasta ,egy magazint s mosollyal mutatta a férfinak azt az oldalt ahol ők voltak.
- Megint írtak rólatok.
- Mit ? - nevetett Kao.
- Például ,hogy kedvenced az arab étel.
- Hát nem. - vigyorgott zavartan Kao - néha írnak olyat ami hülyeség. De úgy látom nem csak miattunk vetted meg a magazint.
- Hát nem . -mosolyodott el a nő. - Tudod ,hogy nagyon szeretem a Win[er]-szt, róluk is van cikk.
- Jah igen. - pillantott fel a férfi - ők nem punk sem rock....
- Pop/Rock...- nézett a nő rá - és inkább Oshare kei irányzatban vannak.
- Ohh...nem is tudtam ,hogy szereted.
- Hát...nem tudom. Őket valahogyan megszerettem...3 éve vannak slágerben csak így..nézd őket. - mutatott egy képet Dana nagy mosollyal mialatt magyarázott.
- Ők lennének ? Végre nem csak névről ismerem őket. - nézte ,majd vizslatta a tagokat.
- Ők. Balról jobbra  haladva......Chara dobos, Dou a gitáros, Rui az énekes és Wataru a basszer.
- ááhh....Jah.. - vonta vállát Kao. Nem nagyon érdekelte a dolog ,majd hirtelen megakadt a szeme Dou-n a gitároson, de megrázta a fejét ,hogy ilyesmi előfordul. Ahogyan haladt tovább ismételten megakadt a szeme ,de most az énekesen. Összevonta a szemöldökét ,túl ismerős volt neki ez a mimika....a mosoly.
Hirtelen felállt és elment a számitógéphez. Bekapcsolta és elinditotta a netett ,majd kedvesére pillantott.
- Ismersz jó kommentet tölük ? Ahol jobban látni őket ?
- Persze.- mosolygot örömmel Dana - csak nem érdekelnek ?
- Meglehet. - vigyorodott el Kao zavartan.
Aztán csak várt ,amig Dana kikeresi a neten a videót és elinditja. A nő mosollyal nézte, és nevetett a néha viccesnek ható mozdulatokon vagy válaszokon ,míg Kao komolyan vizslatta minden mozdulatátt az énekesnek aki szerepelt a bandában. Aztán hirtelen leálltitott a videót és rájött ,honnan volt neki olyan ismerős. Hirteen felállt és felkapta a kabátját amire Dana utána rohant aggodalmasan.
- Mi történt ?
- El kell utaznom.
- De Kao...késő van..és é Aoi és Brian bulija ?
- Vissza érek  - csókolta meg a nőt - bizz bennem. - kacsintott ,majd elment a bezárta az ajtót.
Dana vissza ment a géphez és nézte a képernyőn a bandát. De nem értett semmit.
A képen Rui volt ahogyan nonverbálisan mozgatta kezeit mialatt beszélt. Ezt minden rajongó tudta ,hogy Rui-nak vannak ilyen dolgai ezért érdekesnek hatott.Lassan leült és elinditotta, tovább nézve.
 

A nap már felsütött mikor a hosszú mályvás, fehéres hajú nő lépdelt az utcán s ásitott egyet. Fáradt volt ,mert hosszú koncerteken voltak túl. Csak arra vágyot ,hogy most az ágyba vethesse magát, aztán késöbb elintézi a dolgait és végre otthon lehet azokkal akiket annyira szeretett. Imádott a bandával ,a rajongókkal ,értük lenni, de kellett egy kis pihenő. Mosollyal beszélt a telefonba.
- Igen, nagyon jó volt Rimudo.
- Ha akarod elmegyek ma én érte.
- Nem..nem . Szeretném én elhozni és látni. Eddig mindig aludt amikor haza értem, csak a hétvégéken lehetett velem. Hiányzik a közelsége.
- És a macskád is ?
- Persze. - nevetett a nő  - szerintem most alszom egy jó nagyot, aztán főzők...takaritok..
- Mint egy gondos háziasszony.
- Az.. - nevetett ismételten Namida ,majd hirtelen megtorpant ahogyan észrevett messziről egy ismerős alakot.
- Nami...valami baj van? Hirtelen elhallgattál..
- Majd vissza hívlak Rimudo... - motyogta halkan és lerakta elrakva a telefont. Döbbenten nézte az alakot.
Olyan régóta vágyott már erre, de sosem tehette meg, nem lehetett önző. De..hogyan került a háza elé?
Talán felismerte ...és és? Ekkor észrevette ,hogy a férfi int felé. Cigi lógott a szájából, bőr kabátjában állt és a szél néha meglengette lila fürtjeit.
Ahogyan meglátta a parányi mosolyt ,Namida hirtelen rohanni kezdet örömkönnyekkel és hirtelen ölelte át a férfit.
- Kao!! Megtaláltál!
- Meg...megvagy végre Nami....- simitotta meg mosollyal a fejét a férfi.