31.rész - Ha nem törödsz velem

Hogy mit is mondhatnék magamról? Hogyan kerültem egyáltalán ebbe az egészbe ?
Igazán vicces, mert sosem vártam erre , nem kértem és talán nem tettem érte.
Mégis megkaptam...aztán őt is, és a te barátságodat, bár tudtam így a szived már rég másé.
Mégis reménykedtem...hogy egy kicsit kaphatok belőle....és...talán kaptam is.

A szüleimet nem ismertem, s egyetlen rokonom sem élt aki mesélhetett volna róluk. 2 évesen egy balesetben vesztettem el őket, bár akkor még nem fogtam fel ,és nem is értettem.Hamarosan sok gyermek mellett találtam magam , akik olyanok voltak ,mint én. Még akkor sem fogtam fel a dolgokat. Velük nöttem fel, szerettem őket. Megbecsültem azt kevés ételt amit kaptunk és tudtam tenni kell azért ha valamit el akarok érni. Mindig mondták nekem ,hogy olyan arcom van ami ritka és mehetnék modellkedni. Sosem árultam el senkinek az árvaházban ,hogy minden szívem vágya ez volt s sokat kutakodtam utána. Minden nagyobb model nevét tudtam s a történelmét is ennek a nem túl régi "művészeti ágnak". Aztán 12 évesen kikerültem az árvaházból és az egyik nevelőmhöz költöztem aki mindig is támogatott és úgy szeretett mintha a saját gyermeke lennék. Mindig elvoltunk,segitett a házi feladatban s ő akarta hogy a Yazawa Art School-ba menjek tovább. Így hát az utam oda vezetett. Egy nap nagyon esett az eső és késésbe voltam reggel. Aznap nem tudott "anyám" elvinni a suliba így futottam az utolsó utcákat. Elhaldtam egy középiskola előtt s mikor végre ott meglátam döbbenten azt a képet a földbe gyökerezett a lábam.Nem tudtam ki volt az...nem tudtam mért csinálja. Mégsem voltam képes tovább haladni az utamon. Sak őt néztem, ahogyan esett az eső. Lilás haja lelapult, iskolai ruhája már teljesen átázott ,ő mégis szomorúan állt az esőben s nézte az eget. Majd felé emelte a kezét, mintha csak fel akarna szállni. Abban a pillanatban valami furcsa érzés vett hatalmába. Úgy éreztem ő egy angyal aki haza térne...de nem teheti. S erről az angyalról minnél többet akartam tudni. Ekkor csengettek ,s feszülten futottam tovább az iskolám felé.
Onnantól kezdve mindennap reggel elhaladtam ott, de nem láttam többet az angyalomat, azt hittem elvesztettem. 14 éves voltam mikor elvesztettem egy betegségben a nevelőmet, de az ő végakaratából hála égnek ,nem kellett vissza mennem az árvaházba. Segitettek ,a szomszédok etettek és mindig tanultam. Igen, hiszen úgy gondoltam, csak így tudok megállni a lábamon s késöbb a vágyálmomat teljesíteni. 15 éves voltam mikor megismertelek és megváltozott minden amit addig tapasztaltam.
Éppen a szokásos iskolai napjaimat jártam mikor a egyik nap megáltottál az uton.
- Várj...szeretnék neked ajánlani valamit...
- Nem bukom a gigolokra.. - jelentettem ki és eindultam tovább ,de te nem engedtél. Emlékszem ekkor összenéztünk szorosan s engem akkor abban a pillanatban rabul ejtettek zöld szemeid és sármos viselkedésed.
Végül elfogattam az ajánlatodat s elmentem hozzátok meghallgatásra, ahol úgy tűnt sikert arattam, hogy 2. énekesként helyt álljak a True-P-Nest-ben. Nagyon megszerettem a bandát, de közben féltem is és visszkoztam eleinte. Mi lesz ha nem sikerül ? Mi lesz ha nem tudok emiatt tanulni és azután model sem lehetek.
Nem értettem...de aztán találkoztam ismét az angyalommal....mégpedig, most ő jött el hozzám. Egész nap beszélgettünka gondomról, s bár nem hozám jöttél eredetileg ,meghallgattál és segítettél. Te nem ismertél engem, én viszont rögtön felismertelek s csak ittam szavaid. Úgy éreztem ez egy égi jel lesz. Így elfogadtam az állást.

"- Francba, el fogok késni! - futott az iskola felé a lány s közben azon gondolkodott ,hogy miért is ment el arra a válógatásra. Akkor úgy tünt nagyon jól teljesített, és vissza várták. Levelett is kapott már, és volt egy kisebb próbája is már. Azonban a legutobb megijedt és elfutott. Szóval most nem tudta ,vajon egyáltalán vissza mehet e még oda. Ahogyan ezt gondolta az iskola fele menve váratlanul nekiment valakinek. Az döbbenten tekintett rá majd elmosolyodott.
- Bocsáss meg. - mondta, mialatt Ruki is ezt tette s elmosolyodott. - Csak nem a Yazawa Art-ba jársz ? - kérdezte nagy mosolyal a lány mire Ruki döbbenten s zavartan mosolyogva bólintott.
- Igen, de még csak elsős.
- Én majd most végzek. persze nem ebben az iskolában.De vannak barátaim ,vagy voltak akik oda jártak, járnak.
- Igen .? Ki? - mosolyodott el nagy mosolyal Ruki mialatt az iskola felé mentek.
- Nagase Rika.
- óó igen. - csapta össze a kezeit Ruki - Nagyon tehetséges lány. - erre Nami bólintott. - Tényleg ismered ?
- Igen. - mosolyodott el .
- És..téged ,hogy hívnak?
- Tokumori Namida.
- Yourumichi Ruki.- fogott vele kezet nagy mosolyal a barna hajú lány. - Örülök ,hogy találkoztunk. - intett neki mialatt elindult a suliba. Namida már épp fordult volna meg ,mikor meghallotta maga mögül a lány érdekes hangját.
- Találkozhatnánk délután ? - kérdezte mire Nami lepetten tekintett rá majd elmosolyodott.
- Itt leszek. - bólintott.
Már délután volt mikor a barna hajú rószaszín tincses hajú lány kifutott az iskolából és találkozott valakivel. Az idegen ott várta ahogyan megigérte s lassan sétáltak tovább. Bár Ruki nem szokott idegenekkel szoba állni ,mégis úgy érezte ,hogy most ő benne megbizhat és valahogyan valakivel kellett beszélnie. Mikor a parkhoz értek leült fáradtan s sóhajtott egyet az eget kémlelve. A lilás hajú lány követte őt. Szemeiben szomorú fény csillant az elmúlt hetek miatt. Egyre jobban agódott ,de most máshogyan kellet segitenie. Lassan pillantott a barna hajúra s várt rá. Nagyon fiatal volt még, ezt Nami is látta, éppen ezért nem akart neki rosszat. Ruki lassan kezdet beszélni. A fák meg elhalkultak ,hogy csak ő rájuk figyelhessenek.
-  Tudod, a szüleim amikor kicsit voltam meghaltak s bár egy ideig neveltek ,már egy jó ideje egyedül élek és rendezgettem az életem. Megigértem ,hogy tanulok ,hogy jobb életem lehessen és ezt is teszem.
- Mi a célod ?
- Modelkedni szeretnék...persze a suli után. - Nami erre bólintott - de...egy két hete kaptam egy ajánlatott ami nagyon kecsegtető. Ugyan akkor félek ,elveszi az iskolától az időmet.
- Mi az?
- Felkértek egy bandába háttér vokálosnak.
Nami halkan nevetett s mosolyal pillantott rá.
- Min nevetsz ? - zsörtölödött Ruki.
- Én is az vagyok.- mondta mire a másik meglepödött s halkan nevetni kezdet.
- Szerintem. Ha szereted fogad el. Ha nagyon akarsz tanulni ,ez melett is tudsz rá figyelni. És legaláb nem lennél egyedül. - pillantott rá mire Ruki kedves mosolyal bólintott.
- Ha meg nem jön össze ,legalább kipróbáltad. - bólintott Nami. - És majd ha kijárod a sulit beajánlak Rika-nak modelnek. Na ? - kacsintott ,mire a másik  lány hálásan és döbbenten nézte.
- Komolyan?
- Komolyan.
- Jaj nagyon köszönöm ,Namida! - ölelte át ,mire a másik elmosolyodott. Egy ilyen fiatal lánynak örömet okozni jó dolog. Ha mást már nem is tehet.
"

 Ahogyan telt az idő téged is egyre jobban megismertelek és Asazuki-t is, sőt bele szerettem. Tudtam ,hogy idősebb nálam és nem kellene, de mikor észre vettem, már nem tehettem ellene. Vagyis eleinte próbáltam...egészen addig, míg kórházba nem került.

"- Igen Kikio tudom. - mosolygot Asazuki mialatt a boltból lépett ki.
- Igen... vettem ebédet itt van a zacskóban ,máris viszem haza. Héé... azt nem mondtad ,hogy nem vehetek dobverőket. - nevetett a fiú ,majd lassan letette a telefont s sétált tovább. Elgondolkodott az egész napban, abban ahogyan Ruki viselkedett vele s mosolyal pásztázta a tudatott ,hogy talán ő sem közömbös számára. Mikor erre gondolt váratlanul felszólalt a telefonja ezért megállt. Felnyitotta s nevetve nézett az üzenetre.
- " Nem tudom mit mondtál Ruki-nak de tombol. Na mindegy. Megyek haza, szerintem ő is rendben lesz. Jó éjt. Reijoh"
Ekkor váratlanul feltekintett ,mert nag fényt látott csak. Az autó rohamosan közeledett felé. Gyorsan amig tudott felment a járdára ,de az követte. És a következő pillanatban már nem vett észre semmit. A telefon eltünt a földön valahol.

A fehér kórterem. Szinte mindennapos az ,hogy ide járnak és most mégis még rosszab mint eddig volt. Legalábbis ezt érezték a tagok. Már 3 napja járnak be felvátlva és ma is ez történt. Reijoh zaklatottan fogta a dobos kezeit mialatt szomorúan tekintett rá. Túl sok volt ez mostanság. Hála égnek már kibékült Brian-el s megtutta ,az most együtt van Aoi-val. Sőt, sokkal több dolgot tudott meg ,mint várta. Mivel a Black Rose egy jó ideje szünetelt ,úgy gondolták ,most ők is tartanak egy rövidet. Legalábbis mig Kohaku fel nem éppül. Még mindig haragudott Blaire és már azt is tudta mit fog tenni. Ebben a pillanatban mosolyal pillantott fel, mivel a zöld hajú srác a kötések alatt elmosolyodott és megsmogatta a fejét.
- Hogy tudsz ilyenkor is mosolyogni?
- Mit kellene tennem ? - nevetett Kohaku halkan mialatt köhögött egyet.
- Ne beszélj. Örülök ,hogy magadhoz tértél...
- Sajnálom ,hogy miattam pihen a banda.
- Ugyan... még jó is. -nevetett zaklatottan Reijoh.
- Ruki.. be fog jönni ?
Reijoh meglepödöt majd elmosolyodott és bólintott. Megszóritotta Kohaku kezét.
- Utánam. Kérlek...most inkább aludj.
- Jó. - mosolyodott el s lehunyta a szemeit.
A szürkés hajú lány még várt 10 percet ,majd felállt s elegánsan kiment a kórteremből. Kint már várta a barna hajú lányka aggodalmasan.
- Kómában van. - sóhajtott fájdalmasan Reijoh ,mire Ruki ijedten nézett. - Menj be hozzá.
- jó.. - jött a csendes válasz. Azonban mikor bezárodott az ajtó az énekes arcán egy kellemes mosoly jelent meg ahogyan tovább ment.
- Tartozol nekem Asazuki. - nevetett kint halkan ,majd lent fogott egy Taxi-t és beszállt. - Erre a cimre kérem.
Bent a barna hajú vokálos halkan ült le mellé s a könnyeit tartogatta vissza. Törölgette a szemeit, s maga sem tudta miért fájt neki ez ennyire. Gyötrelmesen, nagyon fájt. S ez meg is látszodott rajta. Napok óta nem aludt, szépsége lassan párolgott igy el.
- Gyógyulj meg kérlek... - nézte sutttogva. - Igaz , hogy egy hülye pedofil vagy... de kérlek gyógyulj meg. Kérlek..mert nagyon szeretlek.. - suttogta s ekkor mosolyal ölelte át a fejét Kohaku. A lány lepetten tekintett fel mire a srác elvigyorodott.
- TE HÜLYE!! - ütött reflexszerüen rá a lány ,mire a fiú felszisszent. - JAJJ... NAgyon sajnálom! - ijedt meg erre Kohaku elnevette magát.
"
Azóta együtt vagyunk s nem csak mi. Úgy tűnik a csapatból többen is megtalálták párjukat, mondjuk ők idősebbek, mint én szóval itt volt az ideje. Mellesleg épp most készülünk az egyik eddig legnagyobb koncertünkre. Mely, Reijoh szerint azért is lesz nagyon fontos, mert ezzel zárjuk le a telet és a Black Rose-ról sincs semmi hír. Én mellesleg szeretem a B.R-t...igy nem értem ezt,de végülis nem avatkozom ebbe bele. Viszont ,szeretném ha valaki ott lenne a koncerten. Ezért küldtem két jegyet Nami-nak. Az én...angyalomnak.
- Hé.. Ruki, ted le a tollat, ne írj.
- Rendben Smile! Megyek!! - emelte fel a fenekét a székről a barna hajú lány és becsukta a naplóját ,majd kifutott ,hogy gyakorolhassanak tovább.

- Mit olvassol olyan jó izűen ? - kérdezte a barna hajú srác mialatt átölelte a vékony derekat mely most az ölében pihent és ajkaiaval csókolgatni kezdte a lány nyakát.
- Kaptam két jegyet....azon gondolkodom elmenjek e...
- Milyen koncert ?
- True-P-Nest.
- Minek mennél ? - kérdezte váratlanul Taka összevont szemöldökkel ,mire Blair nevetve csókolta meg.
- Nem kell aggódnod. Csak megnézném őket.
- Még mindig haragszol Reijoh-ra ?
- Inkább csak csalódott vagyok már..
- És... - bújt hozzá ,majd szorosan ölelte s váratlnul Taka megmarkolta Blair melleit aki erre felszisszent ,mad elvigyorodott.- Kit viszel magaddal ?
Miallatt a srác játszadozni kezdet a lány melleivel ,és csókolgatni kezdte a nyakát ,a fekete hajú ,néha fel-fel nyögött ,majd ,szerelmévelszembe fordult és szorosan ölelte át lábbaival a srác derekát.
- Bocsáss meg....de most nem téged viszlek.
- No...akkor meg kit ?
- Namida-t szeretném...mégiscsak töle kaptam a jegyeket...és múltkor gonoszan bántam vele.
- Rendben...deazért megbüntetlek. - vigyorodott el ,mire a lány elfogadta a kihívást.
- Tedd meg!
- Ohó...ezembe jutott...hallotál a hírekről ?
- Miféle hírek ?
- Több minden is.
- Például ?
- Noriaki megkérte a húgom kezét.
- MICSODA ? - döbbent meg Blair - Rika megházasodik ? Úristen....várj....MICSODA ?! Noriaki-val... figyelmeztetnem kell. - kapott a telefon után de ekkor elkapt viszahúzva őt nevetve Taka.
- Hagyd....tényleg szereti őt.
- Na ja... mint Nami-t...igaz ?
- Őt már más szereti...
- Ki ? - döbbent meg rá pillantva Blair. Megjedt egyszerre és izgatott is volt. Taka nagy mosollyal pillantott rá majd mikor elmondta neki a lány a nyakba borult boldogan.

 Már éjszaka volt Tokyo-ban. A bárok ilyenkor tele voltak ,különbőző szórakozó helyeken, pedig csak hemzsegtek a fiatalok és a szerelmes párok. A kocsmákban meg a rézegek és alkoholisták...nagy részt. Ezt a csillogást is csak a pia vehette el, amihez a menekülők családi gondjaik mitt folyamodtak. Pont így volt akkor is ,mikor egy kisebb kietlen kocsmába betévedt a lány és valami nagyobat rendelt. Nem érdekelte semmi, bár ez nem családi gond volt. Hanem a hírek és az ,hogy a szive fokozatosan tőrt szét és meg. Ismételten rendelt és rögtön be is itta, fokozatosan ahogyan kacsa a nokedlit ette ,nála úgy csúszott az alkohol édes mámora.
Szürke haja most fel volt csattolva és a fejét támasztva ivott. Zöld szemei a pohár tartalmát pásztázták, feszülten.
- Igen...ez az én formám... a szerelmem kibékül a nőjével...akit kedvelek meg elvesz egy csajt.. - sóhajtott. A következő pillanatban egy vörös fej üllt le mellé és ő is inni kezdet, bár már látszódott ,hogy nem állt a dolgok magaslatán. Felismerték egymást rögtön .
- Reijoh..
- Dei.. - kezdte a lány ,majd elmosolyodott mialatt ellökte a pohár tartalmát ami széttörve a földön hevert. S abban a pillanatban hosszan csókolta meg a srácot.
Szorosan kapaszodott a fehér nyakba, lógott róla mint valami pióca és  édes csókjával áldotta meg. Azán mint két kiéhezett vadállat játszadoztak egmás szájában. Kezeik a másik testétt minden fele érintette, a pincérnek már ki kellet őket küldenie. Reijoh elnevette magát részegen mikor kint voltak a szabad ég alatt, aztán bele csimpaszkodott Dei karjába.
- Folytassuk....

A házban a villany már nem kapcsolódott fel, semmi szükség nem volt rá. Ahogyan szinte betörték az ajtót ,testük rohamosan ment mindennek , s mint egy elefánt a porcelán boltban ,mindent le is vertek. Reijoh megvált ruháitól és segitette ebben Dei-t is. A vörös hajú srác a lány testét kezdte csókolgatni aki felszisszent a forró érintésekre. Aztán felugrott a fiú karjaiba és összekulcsolta lábbait annak a derekán. Dei végig simitotta a puha testett és az éjszaka allatt már csak övéké volt minden.