30.rész - Riválisok riválisa


A reggel sötéten érkezett el ,nem úgy ,mint eddig. Hüvösebb idő járt , jelezte már ,hogy a tél hamarosan közeledik. A feketés hajú lány a zajra feltekintett s unottan állt fel.
Tudta ,hogy Yasu nem csengetne ,így arra számitott ,hogy valaki meglátogatta. Végre ? Vagy inkább ne....semmi kedve nem volt ,hogy talállkozzon vele, vagy bárkivel is.
Lassan kinyitotta a vasos ajtót és kitekintett. A szemei váratlanul megrebbentek ahogyan a lányra pillantott.
- Namida ? - lepödött meg ,majd váratlanul be akarta csukni az ajtót de a másik nem engedte.
- Várj ,Blair! Beszélnünk kell! - szólt közbe.
Pár hete találkozott egy lánnyal aki jó barátnője lett. Fiatal volt ,és olyan munkát kapot mint ő. Ahogyan látta rajta a gondolatokat és reményeket eszébe jutott ,hogy abban ,hogy most maga alatt volt ,egy valakiről elfeledkezett. Pedig hihetetlenül szereti. És most mindent be akart pótolni.
A fekete hajú lány lassan engedett a szóritásából s karba font kézzel engedte be a másikat ,de hátat fordított neki. Nem haragudott rá, nem is volt volna mire, mégis ahogyan másokkal ,vele sem akart beszélni. Nem azért mert nem szerette, sőt,... csupán mindentől elment Blair kedve. Olyan volt ,mint egy megtört rózsaszáll, egy pokrócot nyelt manó. Lassan masszirozni kezdte a homlokán a fehéres bőrt.
Namida belépet az ajtón és pár perc elteltével már a konyhában ültek egymással szemben ,szemtől szemben. Blair nem tekintett a lányra ,s ezt látta Nami, mármint azt ,hogy maga alatt volt. Lassan rápillantott s halványan elmosolyodott. A gőzőlgő tea ami előttük hevert finoman vonszolta izlés világukat ki a helyéről.
- Örülök...hogy azért megvagy. - kezdet bele félénken a lilás hajú lány. Erre rápillantott a másik s elhúzta a száját.
- Honnan tudhatnád ,hogy vagyok?
- Megkérdeztem Yasu-sant. - pillantott rá Nami.
- Miért nem engem ?
- Mert nem válaszoltál volna, ahogyan a többieknek sem teszed.
Pár perc néma hallgatás következett ,majd utána ismételten a jővevény kérdezet.
- Mi lesz a Black Rose-al ?
- Nem érdekel...leszarom. - vonta meg a vállát Blair mire Nami ránézett döbbenten. Váratlanul arca teljesen más mimikát vett fel. Rácsapott az asztalra.
- Te nem az a BLAIR vagy akit megismertem. Ő soha nem mondana ilyet ,soha nem dobná el az álmát és a barátait.!!
- Csupán nem ismersz. - vigyorodott el a lány mire a másik zaklatottan tekintett rá.
- De,.....nagyon is ismerlek....
- Igen ? Ugyan már. - nevetett keseredetten a fekete hajú - Honnan tudhatnád mit érzek ? Honnan ismerhetnél? Takagi Blairt ismered...de ő meghalt! Én Honjo-Oosaki páros Blair Nana nevű gyermeke vagyok, vágod ? Mindent amit hittem ,az álmaim a példaképeim... minden szertefoszlott! - kiabált Blair mialatt feállt a padnál s az asztalra támaszkodott. Nami döbbenten nézett rá s ijedten. Még sosem látta ennyire idegessnek és közben mégis fájdalmasan szomorúnak.
- Blair....
- Kussolj!
- Én a te helyedben boldog lennék. - kezdte Nami rápillantva. - Yasu-san hihetetlenül jó ember. S egy ilyen ember nevelt fel. Mellesleg. Senki nem tudja csak mi ,hogy ki is vagy valójában ,szóval senki nem innen  ismer meg és ezért barátkozik veled ,vagy ismer el. A másik....ha ilyen fantasztikus emberek voltak a szüleid, akikel sajnos nem lehettél...miért nem teszed őket boldoggá. Egy szülő akkor boldog ,ha gyermeke beválthatja az álmait s boldog. Ők onnan fentről figyelnek és segitenek téged. Hát ne tagadd meg őket, hanem tegyél érte ,hogy még boldogabbak lehessenek. - állt fel lassan Namida kedves mosolyal.
Blair ökölbe szóritott kézzel hallgatta végig. Igazából ezt szerette volna ,tenni, de túlságosan fájt neki ,hogy kilépjen ebből a gödörből, nem volt olyan erős. Váratlanul meglendítette az őklét és pár milliméterre csak a másik lány arcától állt meg. Az ijedten nézett rá. Szemei hatalmasok lettek és szomorúak. Blair ekkor furcsán érzett, megharagudott magára.
- Persze ,hogy csak a koncertek miatt kellek! Ne beszélj úgy velem mintha megértenél! Neked semmi gond nincs a szüleiddel!
- Dehogyis ,nem csak a koncertek miatt. - kiabált mostmár Namida is - és de nagyon is. - kedet könnyezni - Tudom ,nemrég én is majdnem elvesztettem az apámat!
Pár percre fagyos hangulat lett urrá a konyhán ,majd a lilás hajú lány elindult az ajtó felé ahogyan felvette a meleg kabátját. Szomorú szemeiről gyorsan letörölte a könnyeit. Úgy tekintett vissza.
- Intézd el a lelkedben és az életedben a dolgokat. A barátaid megvárnak és segitenek ha kell. A Black Rose sem fut sehova. Namida tovább indult de ekkor megtorpant s elmosolyodott a szekrényben lévő két kis bögrére. A szülinapjára vette Blair-nek, s akkor ő valami fontosat mondot neki. Az a két kis tárgy őket jelentette, örökre megőrizve ,mint egy barátságot. Amit nem lehet elveszíteni ,hiszen párban van. Csakis párban. A fekete hajú lány ezt észrevette s bár nem uralta tetteit és mozdulatait ,váratlanul kikapta őket a szekrényből és a földnek csapta. A szilánkok mély sikoltó hangot hallotak mialatt szerte szét repültek a konyhában. Namida döbbenten s csalódótan tekintett barátnőjére. Végső és igazán fontos üzenetett kapot. Megremegett ,majd lassan elhagyta a lakást. Kifinomultan haladt végig a folyosókon ,majd ahogyan a házból ért ki a sírás tört ki rajta. Hát tényleg ennyi lenne?
Ezalatt fent Blair a fejét fogta mialatt nézte a bögréket a földre roskadva. Órák múltán is még csak úgyan úgy ült. Ahogyan a kopasz férfi belépet és látta gyermekét ,ijedten nézett rá. Igen, elege lett. Mostantól ,nem hagyja ezt a makacs öszvért magára.....vége legyen ennek a szomorúságnak!

 
- Ezt nem értem... - ült le a kékes hajú srác a lány mellé mialatt egy forró teát adott át neki. A Nagase házban senki nem volt most. Rika ismételten eltünt ahogyan hónapok óta, Taka nem lakik otthon egy ideje és most a szülök is valami kellemes dupla pihenésre mentek. Persze ez abból állt ,hogy Arashi koncrtett adott és aztán lehettek együtt feleségével. A szoba ahol voltak amolyan fiatal fiú szoba volt. De szó szerint. Eldobálva a holmik s persze ezeket Sosuke ahogyan bejöttek próbálta gyorsan összekaparni. A falakon poszterek amik árulkodtak a stilusáról. Néhány ruha kiakasztva és képek ,családiak. Látszott ,hogy fontosak neki.
- Hamarosan minden rendbe jön. - motyogta mialatt bólintott köszönve a teát s átvette a bögrét.
- De Taka miatt ennyire kiborulni.. - gondolkodott el Sosuke. - úgy értem...
- Lehet én is kiborultam volna. - jegyezte meg Nami mire a srác rátekintett.
- Te ?
- Tudod , nagyon szeretik egymást. De mindkettő makacs és megbántotta  a másikat. Bolhából elefánt.
- Ez célzás volt ? - mosolyodott el a srác a lányra pillantva aki előszőr lepetten ,majd zavart mosolyal kortyolt a teába inkább.
- Nem vagy túl egoista ? - mosolygot Nami s ekkor váratlanul Sosuke közel hajolva hozzá kivette a kezéből a bögrét s mialatt lerakta ,a másik kezével megérintette a lány arcát és megcsókolta. Csak ekkor jött rá ,hogy milyen rég is vágyott már erre. Talán ,azóta ,hogy rámászott mikor részeg volt. Akkor már elpattant valami....
Nami lepetten tekintett rá ,majd lehunyta a szemeit s vissza csókolt. Testét az egész érintés vagy tett melegséggel árasztotta el. Más volt ez ,mint amit Noriaki-nál érzett. Az a férfi sarokban tartotta ,sosem engedte el és uralta. Akarata ellenére kapta el és zárta be. Sosuke gyengéden csalogatta magához ,és nem volt olyan.
Átkarolta a fiú nyakát mialatt hosszú csókot váltottak, hiszen mindketten vágytak rá. A fiú keze lassan vándorolt tovább ,és Nami most nem szólt semmit. Az ölelés egyre szorosabb lett ezalatt és a testük összeért. Még igy ruhán keresztül is éreszték egymás szivverését, ami megnyugtatta a lányt s boldoggá tette. Az egész kellemes és varázslatos pillanat azonban hamar véget ért egy nagy zaj miatt ami lentről jött. Sosuke felpillantott s lassan elengedte a fiatalt ,mialatt felállt és kiment a szobájából. Bár Nami maradhatott volna tovább ment vele ,utána. Lent két alak állt ,úgyan úgy egymásba temetkezve ,mint előbb még ők. Mindketten megdermedtek és néztek előre le a lépcsőn. Sosuke arcát furcsa grimasz és vicsor vette át ,míg Namida döbbenten és fájdalmasan tekintett le. Rika lassan pillantott fel s ekkor lepetten engedte el a srácot.
- Azt hittem nincs itt senki.. -motyogta zavart mosolyal mialatt az ottani him is feltekintett a másik kettőre.
- Noriaki... - kezdte Namida halkan.
- Nami ? - döbbent meg a férfi ,majd Rika-ra végül Sosuke-ra pillantott.
Az ebben a pillanatban minden eddig gyüjtött sérelmet és gyülőletétt ki akarta adni felé ,váratlanul nekirontott ,de a két lány állitotta le. Nami lefogta a kezét hátulról mialatt ölelte ,Rika meg a két srác közé állt.
- Fejezd be Sosuke! - szólt rá - Szeretem őt.- jelentette ki határozottan.
- Sosuke...kérlek ne. - motyogta neki Nami.
A srác idegessen és feszülten nézett a másikra.
- Mivan ? HÜlye vagy!? Ez a férfi mindenkit csak átver.... Namida-val járt és őt is csak kihasználta.. ... tényleg...szakitott már egyáltalán vele?
- Persze ...- mondta Rika ,majd Noriaki-ra nézet aki elvonta a tekintetétt.
- Tény, hogy Namida-val játszottam....de Rika-t szeretem. - mondta s ekkor Sosuke helyet a másik lány ütött be neki.
- Szemétláda! - kiabálta Namida idegessen - Igaza volt Blair-nek és mindenkinek! -nézte, aztán váratlanul Rika fogta le.
- Sosuke...menjetek el..vagy fel...kérlek. - mondta s a fiú ,bár nem sok kedvel de megfogta Nami kezét és vissza indultak. Mikor fent berétek a szobába nagy ,feszült csendben ültek le egymás mellé. Namida váratlanul beletemetkezett előre hajolva a kezeibe és sirni kezdet, míg Sosuke csak idegessen és szomorúan tekintett előre a homlokát fogva.Lent Noriaki lepetten tekintett az események felé ,végül kedvesére. Az szomorúan nézet rá.
- Menj haza.
- De Rika...
- Menj haza. Örülj ,hogy nem azt mondotm felejts el örökre. - jelentette ki ,majd kiküldte az ajtón a srácot és bezárta mögötte. Szomorúan nézett ,majd sírva  fakadt halkan. Noriaki meg kint feszülten ült a kocsiba ,s idegesen magát hibáztatta, jogosan.

- Ne..ne..ne...ne - könyörgött halkan a vörös hajú nő a fürdő szobában a csap előtt állva. Éjszaka volt ,talán már éjfél is elmúlhatott de rosszul volt.
Ahogyan körbenézett a fehér falas tisztálkodó helyen furcsa érzés vette hatalmába s hirtelen telehányta a mosdót. Fáradtan és kimerülten kapaszkodott a porcelánba ,majd folytatta. Hosszú fényes haja most össze volt kötve ,hogy semmi gond ne lehessen. Már pár napja így rosszul volt és nem tudta mitől. Brian-nal mialatt végig sétáltak ,dolgoztak napokat ,addig közben pihentek is néha. Ilyenkor történtek apróbb csodák is persze. Aoi félt ,hogy most egy ilyen csodának következménye lehet.
Ahogyan ma tették a szokásos munkát itt oly messze mindenkitől ,addig csak arra tudott várni ,hogy legyen egy szabad perce. S mikor végre lett vett egy tesztet melyet most nézett meg. Ismételten rájött egy rossz hányinger s már automatikusan omlott a porcelán külsejére. Mikor végzett ,letörölte a száját, megmosta a fogát és mindenét fent ,majd megcsinálta a tesztett. Ahogyan várt a csikra a szive már 100 fordulatos sebességel kezdet verni ,verejtékezett és nagyon izzadt. Hihetetlenül félt és izgult.
- Lassan..lassan.. -motyogta s mikor végre meglátta volna a teszt eredményét az ajtón csapkodni kezdtek s odakapta ijedten a fejét.
- Aoi! Minden rendben ? - kérdezte az ajtón keresztül Brian.

 
Másnap reggel erősen kezdet el esni. Havazott, úgy mint mostanában még soha, a szél is felerősödött ,mintha előzményeket játszana a természet a valósággal.
A fekete hajú lány összekötötte rószaszín kósza tincseit és kiült egy lenge hálóingben az ablakba. Csak nézte az átlátszó törékeny üvegen át a havazást s arra gondolt, hogy valószínüleg az ő lelkében is így tombol a hideg, s az ő lelkét is csak egy parányi üvegfal tartja életben. Eszébe jutottak a tegnapi szavak melyeket Namida mondot neki ,s nem tudta miért de még szomorúbb lett tölük. Érezte ,hogy így kellene lennie ,de annyi minden összejött mostanában és...ez a tudat ,csak mégjobban lehervasztotta a kedvét mindentől. Ez is csak menekülés volt, ezt is tudta ,de még jól megvolt ezzel. Nem akart előre lépni. A kibukásnak a megtörésnek eme szakaszát senki nem akarja magának beismerni, s bár ő tudta ezt, mégsem mondta ki vagy tett ellene. Mindent tudott arról a nőről, a példáképe volt s erre kiderül ,hogy az anyja....
Mint egy gyönyörű álom amely szörnyen vált valóra ,még szörnyübb dolgokkal. S ezt csak tetőzte az a tudat ,hogy Yasu két napja nem jött haza. Össze vesztek de nagyon ,s ezt Blair szintén magának írta le. Nagyon haragudott magára emiatt. Váratlanul kulcs csörrent a zárban mire felkapta a fejét. Reményteljesen pillantott fel az ajtóra és vissza ugrott a szobába az ablakból mialatt nézte ki is jött. A kopasz férfi lerakta a táskáját és komoran nézet gyermekére. Szemüvegét is leemelte ,majd éles tekintette megbénította a fiatalt. Egymással szemben álltak ,s csak álltak, nem történt semmi ,mégis mindkettő lelkében válság és küzedelem folyt. Ki fogja kezdeni?
Mit fog mondani? Mit tenni?
- TE akkor is az ÉN LÁNYOM vagy. Nem lényeges kik az igazi szüleid. ÉN neveltelek fel ,és imádtam őket.- mondta felemelt hanggal a férfi - S tudom ,hogy NAGYON FÁJ NEKED, de nem fogom HAGYNI ,hogy magadba ess és elveszitselek ,elveszitsd önmagad! - folytatta mialatt rácsapott az asztal fájára. Blair megrökönyödve nézte a férfit ,majd váratlanul a lábbai maguktól megmozdultak és a karjaiba futott. Nem merte elmondani ,de erre várt már nagyon régóta, nagyon régóta. Yasu meglepödött ,hogy hatással volt a lányra amit mondott ,majd halvány mosolyal öszintén és szorosan ölelte magához a nagy gyermeket. Megsimogatta a haját a szőke tincset ,majd a rózsaszínokat mialatt az pityeregni kezdet.
- Nem lesz semmi baj.
- Tudom.
- Büszkék rád odafent.
- Köszönöm...

A ParaKiss-nél mindenki nagy csendben volt. Már mindenki tudta ,hogy Rika kivel jár, s bár nem tették szóvá a lánynak minden napja úgy érezte a pokol volt itt. Előszőr volt az ,hogy napok óta azt érzi ,nem akar bejönni ide dolgozni. Ezalatt Noriaki-val sem beszélt azóta az este óta, pedig nagyon hiányzott neki az ölelése, a csókja a lénye. Halvány sóhajjal pakolt el egy dobozt majd leült az asztalához és nézte a terveit amit a legújabb ruháihoz használt. Percekig szenvedet igy ,szájába vette már a ceruzát és rágcsálta, de semmi ötlete nem volt. Ismételten sóhajtott percek elteltével.
- Hiába,..nem bírok koncentrálni. - motyogta mialatt félre pillantott.
Sosuke a dobjaival törödött, ezalatt Dei kattingatott s állitgatta a fényképezőgépét.
A lila hajú srác, Kao meg Namida-val kommunikált. Egymással szemben álltak és valamiről beszélgettek. Rika nem tudta ki venni mi lehetett az ,de zavarta ez a tehetetlen csend ,és kerülés. Mindenki kerülte. Majdnem. Pár hullámos szőke tincs foglalt mellette helyet amire felkapta a fejét s mosolyal köszöntötte a lányt.
- Dana...
- Mi a baj Rika ?
- Csak gyötrödőm... fogalmam sincs mit tegyek - piszkálta a ceruzát.
- Amit a szived szeretne...azt szeretnéd te is.
- De hogyan tehetném ? - pillantott rá - senki nem szereti és Nami is mérges most rám. Velem csalta meg Noriaki ..érted ?
- Tudtad ezt ? - kérdezett vissza Dana ,mire Rika lesütötte a szemeit. Eleinte nem tudta ,de utána már igen. És még igyis válalta a dolgokat. Annyira szerette a férfit.
A szőke szépség is sóhajtott ,majd elmosolyodott.
- Nami nem fog sokáig haragudni. Főleg ,mert más is közeledik felé ,és már nem szereti Noriaki-t.Persze rosszul esik neki ,de csak ennyi. - magyarázta .
- Gondolod ?
- Biztos vagyok benne. - kacsintott felé ,mire a kék hajú lány arcán végre őszinte mosoly húzodott.
- Szóval elküldött.... - húzta el a száját Kao mialatt belekortyolt a sörébe.
- Megértem őt....de nem tudtam segiteni. - pillantott a földre Namida.
- Szerintem de. Csak kell neki egy kis idő. - nézett rá. - Te meg adtad a lökést. És majd valaki befejezi ezt. - vigyorodott el.
- Ki ? - döbbent meg a lányka rápillantva de Kao csak ismételten a sör aljára nézet. A lány körbe tekintett. Brian és Aoi még mindig valahol vidéken. Aztán... más mindenki itt van....csak....
- Taka . - szólalt fel ,mire  a srác melette elmosolyodott. Nami arcán is nagy mosoly jelent meg. Igen, mostmár biztos ,hogy minden rendben lesz.
Váratlanul mindenki felkapta a fejét és az ajtóra meredt. A csengő jelzett ,hogy valaki érkezett. De ki? Ilyenkor?
A férfi elegánsan és lassan lépkedett le a lépcsőn nem tekintve senkire. Kao összehúzta a szemeit mialatt Dei elkapta Sosuke kezét ,hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Dana bólintott a srác felé ,majd felállt és Kao-hoz sétált. Nami elforditotta a fejét ,majd vissza tekintett. Noriaki senkivel nem törödve leguggolt Rika elé.
- Sajnálom ha megbántottalak.
- Noriaki... - dadogta döbbenten a lány.
- Rika...hozzám jösz?  - mutatott fel egy gyűrűt aminél mindenki megdöbbent. Dana megszóritotta mosolyal Kao kezét a másik két srác meg nagy szemekkel nézett. Nami is meglepödött ,majd elmosolyodva elpillantott. Aztán a következő pillanatban észrevette ,hogy Rika őt nézi. Lassan elmosolyodott és bólintott egyet. Sosuke rápillantott a lányra Rika meg vissza pillantott kedvesére nagy mosolyal.
- Igen.

- És mikor jössz?
- 2 óra max. Nem akarsz kimozdulni?
- Nem...ma már ,még nem. - mosolyodott el a lány.
- De akkor legyen vacsora.
- Persze KOPASZ! Ennyi volt a szülői felügyelet? - akadt ki a lány ,mire Yasu nevetve simogatta meg a haját.
- Végre.... Te vagy az én lányom. -s ezen Blair is elnevette magát.- Akkor majd jövök. - bólintott s elment.
A fiatal lány úgy érezte a lelke egy része megnyugodott. Elindult a konyha felé a vacsi miatt mikor csengettek.
- Csak nem hagytál itt valamit kopasz ? - nevetve hurogott mialatt kinyitotta az ajtót ,majd döbbenten tekintett az alakra. - Mit keresel itt?
- Miattad jöttem. - mondta a srác ,majd beengedte magát és besétált zsebre dugott kézzel.
- Ohh.. nyugodtan.. fáradj csak be. - gúnyolódott a lány karba tett kezekkel. - Vagyis... mit akarsz ?
- Reijoh egyik este meglátogatott... - mondta Taka mire Blair elhúzta a száját. Rosszul esett neki most minden ,s nem értette egy ilyen szép napot miért kell elrontani.
Elővette legszebb és leggúnyosabb vigyorát mialatt elment melette. Nem is tudta ,hogy Taka végig a mimikáit figyelte.
- Legalább jól megkurtad ?
- Hát... azért jött. - vont vállat Taka mire Blair megremegett és rápillantott gyilkolóan, még mindig vigyorgott.- Szerelmet vallot nekem.
- Fantasztikus... mikor veszed el? Milyen volt az este ? 
- Hideg...- sóhajtott Taka közelebb menve mire Blair hátatt forditott zsörtölödve neki.
- Nem elég meleg a kontaktus ? Mi van, kezdesz fonnyadni? - nevetett fel.
- Nem. Azzal nincs semmi gond. - mondta Taka elmosolyodva s váratlanul átölelte a lányt szorosan ,a vállain át keresztbe ,s megcsókolta a nyakát. - Csupán elküldtem, és megmondtam neki ,hogy én csak téged szeretlek.
- Taka ....- dadogta Blair - és Kao ?
- Úgyan már... bizom benned. - pillantott rá ,mire a lány vadul nekirontott hirtelen s elestek hátra. Taka felnevetett de ekkor Blair elkapta az ajkait és forró csókban fortak őssze.