29.rész  - True-P-nest


- És igen!! - emelte magasba a kezeit Kohaku majd még egyet ütött s befejezte a dobolást. - szerintem ő lesz a tökéletes.
- Ahhoz előszőr találkoznunk is kellene vele. - mondta Reijoh mialatt éppen olvasgatta a híreket.
- Szerintem túl gyáva ehhez. - gondokodott el Destiny mialatt a körmét csinálta majd szomorú arcot vágot. - Pedig lélektársam....
- Ne mondjatok le róla rögtön! - jelentette ki Kohaku ,majd elvigyorodva mutatott magára. - Majd én megmutatom.
A két lány rápillantott majd elmosolyodtak a fejüket rázva. Destiny váratlanul felkapta a fejét.
- Akkor most elhagysz engem ?
- Sosem voltam veled.. -mosolyodott el zavartan Kohaku édes vigyorral.
- Kohakuuuuu
- Igaz ,hogy már haza költöztél ? - terelte gyorsan a témát Reijoh mosolyal.
- Igen. Meguntam Nori-val az életett. -sóhajtott - unalmasabb ,mint gondoltam.
- Mond Smile...- pillantott rá az énekes - miért nem szereti az anyát?
Destiny váratlanul elhakult és arcáról lefagyot a mosoly. Elpillantott oldalra.
- Noraki apja csalta az anyánkat, ezért ő elvált tőle...bár nagyon sokat várt vele. Persze, azután sokáig éltünk igy és úgy. Végül anyám elszökött apámmal ki külföldre, és Noraki-val nem tudott találkozni. Azóta Nori, nem fogadja el ,hogy él vagy létezik. Haragszik rá. Haragszik ,hogy az anyja elhagyta. Szerintem anyunak sem volt ez könnyű, ezért Noriaki nem haraudhat csak úgy rá. Ha nem érti.
Kohaku csendben hallgatta az egészet. Ezt Reijoh nem érthette meg ,hiszen az ő családjában minden rendben volt. Papa, mama ,gyerekek. Kohaku viszont tudta ez nem olyan könnyű dolog. Ő sem ismerte az apját mert korán meghalt ,késöbb az anyja is a szülésbe. Nagyapjával és húgával él, épp ezért, ha nem is teljesen, azért meg tudja érteni barátját. Váratlanul felpillantott mosolyal és megsimogatta a szőkeség fejét.
- Ne aggódj. Minden rendbe fog jönni. - mosolyodott el ,majd felállt s elindult ki. - Most megyek ,vigyázzatok magatokra!
Destiny hálásan mig Reijoh elgondolkodva meredt utána.
- Szóval... ilyen fontos a család ? - kérdezte halkan mire Smile nagy mosolyal bólintott.

- Francba, el fogok késni! - futott az iskola felé a lány s közben azon gondolkodott ,hogy miért is ment el arra a válógatásra. Akkor úgy tünt nagyon jól teljesített, és vissza várták. Levelett is kapott már, és volt egy kisebb próbája is már. Azonban a legutobb megijedt és elfutott. Szóval most nem tudta ,vajon egyáltalán vissza mehet e még oda. Ahogyan ezt gondolta az iskola fele menve váratlanul nekiment valakinek. Az döbbenten tekintett rá majd elmosolyodott.
- Bocsáss meg. - mondta, mialatt Ruki is ezt tette s elmosolyodott. - Csak nem a Yazawa Art-ba jársz ? - kérdezte nagy mosolyal a lány mire Ruki döbbenten s zavartan mosolyogva bólintott.
- Igen, de még csak elsős.
- Én majd most végzek. persze nem ebben az iskolában.De vannak barátaim ,vagy voltak akik oda jártak, járnak.
- Igen .? Ki? - mosolyodott el nagy mosolyal Ruki mialatt az iskola felé mentek.
- Nagase Rika.
- óó igen. - csapta össze a kezeit Ruki - Nagyon tehetséges lány. - erre Nami bólintott. - Tényleg ismered ?
- Igen. - mosolyodott el .
- És..téged ,hogy hívnak?
- Tokumori Namida.
- Yourumichi Ruki.- fogott vele kezet nagy mosolyal a barna hajú lány. - Örülök ,hogy találkoztunk. - intett neki mialatt elindult a suliba. Namida már épp fordult volna meg ,mikor meghallotta maga mögül a lány érdekes hangját.
- Találkozhatnánk délután ? - kérdezte mire Nami lepetten tekintett rá majd elmosolyodott.
- Itt leszek. - bólintott.

A konyhában szedelöcködött a kék hajú lány. Lassan pakolta el a mosogatás után a száraz edényeket mialatt kedvesére pillantott aki fáradtan ült az asztalnál.
- Szóval hamarosan felléptek?
- Igen, de előtte vissza kell hóditanunk a vokálistánkat.
- Miért , Reijoh kilépet ? - értetlenkedett Rika mialatt leült a férfi ölébe.
- Nem. Csak a háttér vokálosunk elszökött.
- Biztos félt tőled. - nevetett Rika mire Noriaki megorrolt rá.
- Nem. Ez esetben  most Asazuki miatt futott el.
- Ő a másik esett. - nevetett Rika s erre Noriaki is elmosolyodott. Szorosan furta bele fejét a lány melleihez mialatt átölelte. A kék hajú lány mosolyal simogatta a fekete tincseket. Hosszan gondolkozott mialatt ezt tette.
- Szerinted mikor szolhatunk rólunk bárkinek is? - kérdezte halkan mire a férfi elnézett oldalra.
- Miért akarod elrontani ezt?
- Miért akarod örökre titokban tartani? - kérdezett vissza s erre a srác szorosabban ölelte suttogva.
- Majd hamarosan...

Már délután volt mikor a barna hajú rószaszín tincses hajú lány kifutott az iskolából és találkozott valakivel. Az idegen ott várta ahogyan megigérte s lassan sétáltak tovább. Bár Ruki nem szokott idegenekkel szoba állni ,mégis úgy érezte ,hogy most ő benne megbizhat és valahogyan valakivel kellett beszélnie. Mikor a parkhoz értek leült fáradtan s sóhajtott egyet az eget kémlelve. A lilás hajú lány követte őt. Szemeiben szomorú fény csillant az elmúlt hetek miatt. Egyre jobban agódott ,de most máshogyan kellet segitenie. Lassan pillantott a barna hajúra s várt rá. Nagyon fiatal volt még, ezt Nami is látta, éppen ezért nem akart neki rosszat. Ruki lassan kezdet beszélni. A fák meg elhalkultak ,hogy csak ő rájuk figyelhessenek.
-  Tudod, a szüleim amikor kicsit voltam meghaltak s bár egy ideig neveltek ,már egy jó ideje egyedül élek és rendezgettem az életem. Megigértem ,hogy tanulok ,hogy jobb életem lehessen és ezt is teszem.
- Mi a célod ?
- Modelkedni szeretnék...persze a suli után. - Nami erre bólintott - de...egy két hete kaptam egy ajánlatott ami nagyon kecsegtető. Ugyan akkor félek ,elveszi az iskolától az időmet.
- Mi az?
- Felkértek egy bandába háttér vokálosnak.
Nami halkan nevetett s mosolyal pillantott rá.
- Min nevetsz ? - zsörtölödött Ruki.
- Én is az vagyok.- mondta mire a másik meglepödött s halkan nevetni kezdet.
- Szerintem. Ha szereted fogad el. Ha nagyon akarsz tanulni ,ez melett is tudsz rá figyelni. És legaláb nem lennél egyedül. - pillantott rá mire Ruki kedves mosolyal bólintott.
- Ha meg nem jön össze ,legalább kipróbáltad. - bólintott Nami. - És majd ha kijárod a sulit beajánlak Rika-nak modelnek. Na ? - kacsintott ,mire a másik  lány hálásan és döbbenten nézte.
- Komolyan?
- Komolyan.
- Jaj nagyon köszönöm ,Namida! - ölelte át ,mire a másik elmosolyodott. Egy ilyen fiatal lánynak örömet okozni jó dolog. Ha mást már nem is tehet.

Hetek teltek ismételten el, és semmi sem változott odaátt. Azonban itt a True-P-Nest-nél egyre jobban készültek a nagy koncertre amit már mindenki várt. Ruki kezdet jól kijönni a tagokkal akik kezdték elfogadni. A sötét teremben végre kigyúltak a lámpák és befejezték a tagok a gyakorlást. Fáradtan dölt el a billentyüzeten a szőkeség s sóhajtott mialat mosolyal nézte kezein a rózsaszín körmöket.
- Elfáradtam.... - sóhajtott fel s mosolyal tekintett a többiekre. Már reggel óta gyakorolnak ,igen kevés szünettel ,de ez kellet most.
Reijoh rámosolyodott Ruki-ra aki zavartan mosolygot félre. Noriaki ismételten a telefonját birizgálta mint mostanában szinte mindig. Ez feltünt mindenkinek ,de inkább nem kérdezösködtek. Azonban van ,aki sokkal kiváncsibb volt. Destiny halkan ott termet bátyja mögött és mosolyal pillantott bele az üzenetbe.
- A..kkor ma...ta..lálko...zunk.. - olvasta fel halkan mire a fekete hajú srác felszisszent s lecsúkta a telefont.
- Mi a fenét kiváncsiskodsz? - pillantott rá.
- Csak nem barátnőd van ? - mosolygot nagy mosolyal Smile.
- Már régóta.. - pillantott feléjük mosolyal Reijoh s erre Noriaki felkapta a fejét s rázta a fejét.
Idegesen és feszülten intette le ,de Smile-t már nem lehetett leállitani. Rohamosan futott oda az énekeshez s a kezeit fogva kiváncsiskodott.
- Ki az ? Hogy néz ki?
Reijoh csak elnevette magát.
- Mostmár félhosszú szilva lila haja van... - kezdte el Reijoh s erre Ruki lepetten tekintett fel.
~ Ugyan...sok ilyen ember van~ - gondolta mosolyal mialatt pakolt.
- Háttér vokál ő is..  - folytatta Reijoh - a neve Tokumori Namida. - mondta s erre Ruki leejtette a dobozt ami épp nála volt s döbbenten meredt előre.
Kohaku észrevette ahogyan Ruki reagált. Reijoh zavart mosolyal nézte őket s ekkor a barna hajú fiatal tag gyorsan kiment a szobából. A srác meg követte.
A szürkés hajú lány nézett utánuk ,majd sóhajtva pillantott a tesvérpárra.
Azon gondolkodott ,hogy Brian mit csinálhat. Még nem tértek vissza ,mert Kanagawa-ból tovább mentek. Csak Rika ugrott néha néha haza titokban. S ezt Reijoh tudta. Egyszer látta....mikor ő akart menni Noriaki-hoz ,hogy beszéljen vele. De tartotta magát. Most viszont, direkt csinálta ezt. Hogy tanuljon a seggfej belőle. Mert szerette mint barátott, de most mégis igy gondolta.
- Juuuujjj - ugrált Smile aztán már a bátyjánál volt és zaklatta. - Miért nem mondtad ,te macsó?
Noriaki feszülten és idegesen nézett előre és gombolta be a kabátját. Nem tudta hirtelen mit mondjon, a kis csapdája már hetek óta feloszlott ,mégis még a markában tartotta a szállakat...de most, úgy tünik végleg elvesztette a fonalat. Smile pár perc múltán elővette a tükrét és a szájfényét mialatt elkezdte a sminkelést. Noriaki csak sóhajtott. Destiny elmerült a gondolataiban és a tükörképében ,majd rápillantott bátyjára.
- Vagy... egyszerre több hölgy van?
- Nem. - nézett rá a férfi - Már nem járunk Namida-val.
Reijoh elvigyorodott s karba tette a kezeit ,úgy tekintett rájuk.
~ Tudtam.~
- Akkor... - gondolkodott el Smiley. - Akkor most nincs senkid ?
- De van...
- Mikor mutatod be ??? :D
- Neked ? SOHA..
- NE MÁÁÁR NE LEGYÉL ILYEN GONOSZ!
- Csönd.
- NORI!!
- Noriaki - javította ki s ekkor Reijoh halk kuncogásba kezdet. Bár nem mondta ki, de nagyon megszerette ezt a társaságot.

Kohaku kint volt és nézte a lányt aki elbújtan ült egy padon. A srác nem értette ezt és magát sem. Mióta előszőr találkoztak ,hetek óta csak arra vágyot ,hogy jobban megismerje a fiatalt. Bár tudta ,Ruki nagyon fiatal ezért sosem közeledett úgy felé. MOst mégis leült mellé ,s várt. Nem értette mi történhetett hirtelen.
- Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Tudod, számomra fontos az az ember. És megbántott ez a hír.
- KI ? Noriaki ? - döbbent meg ijedten a srác.
- NEM! - szólalt fel Ruki - Namida.
- Jaaaa. - nevette el magát Kohaku ,majd átölelte a lányt aki zavartan nézett maga elé.- Nyugodj meg. Nem járnak, csak jártak.
Ruki zavartan nézett maga elé s egy pillanatra lehunyta a szemeit. Teste megnyugodott és békésen mosolyodott el. Aztán felpillantott.
- De igazad van. Nami-chan aranyos. - mosolygot Asazuki megigazitva zöldes tincseit.- Flörtöltem vele nem is olyan rég.
A lány váratlanul felhúzta magát s lenézően tekintett rá, a srác csak zavart vigyorral nyelt egyet.
- mit tettél?
- őőő...flörtöltem.. - motyogta ,majd nevetve pattant fel.
- TÜNJ INNEN! - kiabált vele Ruki a srác meg nevetve ment vissza. A barna hajú idegesen pillantott utána ,maga sem tudta miért. Majd azt vette csak észre ,hogy kellemesen elmosolyodott.
~ ÚRISTEN!! NEm....én nem szerethettem ezt a marhát! Ez pedofil..!~ -  gondolta ijedten.

Délután volt mikor az ágyból kikelt a szőkeség a napra ami egyre jobban kezdet lemenni. Fáradtan dölt át a selmyes huzatában a másik oldalára ,majd kiigazította a szőke tincseit arcából és kipillantott a csipáiból. Lassan felsóhajtott s felült az ágyában. Szomorúan tekintett félre. Persze, örült annak ,hogy szingli volt. De belül mlységesen vágyott arra ,hogy valaki átölelje és megértse. Lassan ölelte át magát s elgondolkodott azon amit még bátyja mondot neki. Nem értette meg a dolgait ,de ez családban maradt. Legalább ez,nem? Fehéres lábbait kitette az ágyból s mikor felállt megigazgatta a selymes hálóingjét. Belebújt a papucsban s elindult a nagy üres házban.
- Jenna! - szólalt fel mire egy szinte aranyozott szőrű kutya jelent meg. Smiley arcán nagy mosoly jelent meg és elkezdte simogatni. Az egyetlen boldog társa csak ez a kutya volt. És sosem szerette volna elveszíteni. Ahogyan tovább lépkedet a kezébe akadt az aznapi szám. Bár csak most vett észre egy nagyon érdekes cikket benne.
Elgondolkodott és végül tárcsázott a telefonban. A másik végen végül felvették és beleszólalt valaki.
- Szia anya. Itt Destiny... igen.... Beszélhetnénk?

- Igen Kikio tudom. - mosolygot Asazuki mialatt a boltból lépett ki.
- Igen... vettem ebédet itt van a zacskóban ,máris viszem haza. Héé... azt nem mondtad ,hogy nem vehetek dobverőket. - nevetett a fiú ,majd lassan letette a telefont s sétált tovább. Elgondolkodott az egész napban, abban ahogyan Ruki viselkedett vele s mosolyal pásztázta a tudatott ,hogy talán ő sem közömbös számára. Mikor erre gondolt váratlanul felszólalt a telefonja ezért megállt. Felnyitotta s nevetve nézett az üzenetre.
- " Nem tudom mit mondtál Ruki-nak de tombol. Na mindegy. Megyek haza, szerintem ő is rendben lesz. Jó éjt. Reijoh"
Ekkor váratlanul feltekintett ,mert nag fényt látott csak. Az autó rohamosan közeledett felé. Gyorsan amig tudott felment a járdára ,de az követte. És a következő pillanatban már nem vett észre semmit. A telefon eltünt a földön valahol.

A fehér kórterem. Szinte mindennapos az ,hogy ide járnak és most mégis még rosszab mint eddig volt. Legalábbis ezt érezték a tagok. Már 3 napja járnak be felvátlva és ma is ez történt. Reijoh zaklatottan fogta a dobos kezeit mialatt szomorúan tekintett rá. Túl sok volt ez mostanság. Hála égnek már kibékült Brian-el s megtutta ,az most együtt van Aoi-val. Sőt, sokkal több dolgot tudott meg ,mint várta. Mivel a Black Rose egy jó ideje szünetelt ,úgy gondolták ,most ők is tartanak egy rövidet. Legalábbis mig Kohaku fel nem éppül. Még mindig haragudott Blaire és már azt is tudta mit fog tenni. Ebben a pillanatban mosolyal pillantott fel, mivel a zöld hajú srác a kötések alatt elmosolyodott és megsmogatta a fejét.
- Hogy tudsz ilyenkor is mosolyogni?
- Mit kellene tennem ? - nevetett Kohaku halkan mialatt köhögött egyet.
- Ne beszélj. Örülök ,hogy magadhoz tértél...
- Sajnálom ,hogy miattam pihen a banda.
- Ugyan... még jó is. -nevetett zaklatottan Reijoh.
- Ruki.. be fog jönni ?
Reijoh meglepödöt majd elmosolyodott és bólintott. Megszóritotta Kohaku kezét.
- Utánam. Kérlek...most inkább aludj.
- Jó. - mosolyodott el s lehunyta a szemeit.
A szürkés hajú lány még várt 10 percet ,majd felállt s elegánsan kiment a kórteremből. Kint már várta a barna hajú lányka aggodalmasan.
- Kómában van. - sóhajtott fájdalmasan Reijoh ,mire Ruki ijedten nézett. - Menj be hozzá.
- jó.. - jött a csendes válasz. Azonban mikor bezárodott az ajtó az énekes arcán egy kellemes mosoly jelent meg ahogyan tovább ment.
- Tartozol nekem Asazuki. - nevetett kint halkan ,majd lent fogott egy Taxi-t és beszállt. - Erre a cimre kérem.
Bent a barna hajú vokálos halkan ült le mellé s a könnyeit tartogatta vissza. Törölgette a szemeit, s maga sem tudta miért fájt neki ez ennyire. Gyötrelmesen, nagyon fájt. S ez meg is látszodott rajta. Napok óta nem aludt, szépsége lassan párolgott igy el.
- Gyógyulj meg kérlek... - nézte sutttogva. - Igaz , hogy egy hülye pedofil vagy... de kérlek gyógyulj meg. Kérlek..mert nagyon szeretlek.. - suttogta s ekkor mosolyal ölelte át a fejét Kohaku. A lány lepetten tekintett fel mire a srác elvigyorodott.
- TE HÜLYE!! - ütött reflexszerüen rá a lány ,mire a fiú felszisszent. - JAJJ... NAgyon sajnálom! - ijedt meg erre Kohaku elnevette magát.

A srác kitekintett az éjszakába. Néhány napja költözött csak el otthonról, elege lett mindenből és zaklatott volt. Már fél éve eltelt. Fél éve, és a banda sehogysem haladt tovább. Mindig volt valami, s ebbe beletartozott az ő érzelmei is és sérelmei. Váratlanul belecsapott idegesen a falba ,majd feltekintett a csengőre. Beletúrt a barna hajába s úgy haladt az ajtó felé.
- Ha Sosuke az akkor kinyirom. Megkértem hagyjon... - sóhajtott de mikor kinyitotta lepetten tekintett előre. A szürke haj ráomlott a vállakra s a zöld szemekkel a lány kecsesen nézett felé.
- Bejöhetek....Taka ? - kérdezte mire a másik értetlenül nézett.
- Reij...joh ...