28. rész - A másik hír

- Haza jöttem.. - kiáltot Blair ledobva a táskáját a sarokba ,majd a telefonjára pillantott.
- A hülye lány még mindig nem üzent...- gondolt vissza a reggelre ,mikor mindenki felkelt fájó fejjel de sehol nem találták az ifjú vokalistát. - Ezért még nagyon ki fog kapni.
Jelentette ki magabiztosan a lány s arra gondolt ahogyan Taka viselkedett. Hamar leitta magát és aludt. Senkivel nem beszélt....vagy csak kevesett. Blair úgy érezte ez egyre elviselhetetlenebb lesz a számára. Aztán észrevett még egy pár cipőt a földön. Csipőre tette a kezeit.
~ No...a kopasz megátogatott ? Akkor miért nem jön ki ~ - indult meg vigyorgó sértödöséggel az arcán Blair és benyitott a szobába ahol Yasu lenni szokott,de most nem volt ott.
- HÉ KOPASZ! - kiáltott s egyszer csak iratokra lett figyelmes.
- Na... csak nem a Black Rose szerződése. -nevetett fel és odament majd ahogyan a címet elolvasta mégjobban elnevette magát.
- A születési anyakönyvem....- nevetett - nosztalgiázunk Kopasz ? - röhögött de váratlanul elakadt a lélegzete is.
Kezei remegni kezdtek és a könnyei akaratlanul is folyni kezdtek.
~ Anyja neve : Osaki Nana
   Apja neve :   Honjo Ren
   Örökbefogadó neve :  Takagi Yasushi ~
A lány döbbent nézett. Rosszul lett és úgy érezte mindjárt össze esik ,erősen kapaszkodott meg az asztalban.
Minden eddig számára hazugság volt..és a példaképe...maga az anyja ? De miért hagyta el ? Miért tették ezt?
Mi ez az egész ? Zavarodott össze teljesen. Taka és ez.... túl sok volt számára...
Váratlanul kapott a pad oldalába mély lélegzetett véve. Rohama lett...még pedig igen erős.
Ekkor nyitotta ki valaki az ajtót.
- Blair ?!

Namida futott lihegve a kórház felé könnyeivel küszködve, már délután volt és a délelőtjére gondolt.
[ - Haza jöttem anya...mi tötént ?
A nő idegesen lépett lányához s váratlanul igen nagy csattanással érte a pofon a selymes kis bőrt.
Namida megtántorodott tőle..nem értett semmit.
- Hol voltált?
- Koncerten... - dünnyögte a lány döbbenten. Fájt neki nagyon...de inkább lelkileg.
- Apád balesetettszenvedet.
- MICSODA ? MIKOR HOGY?
- Utánad ment... ÉRTED ? - kiabált a nő a lányával mire az a fejéhez kapott.
- Utánam ?
- IGEN..- idegeskedett a nő sírva.
- Hogy van ?
- Kómában van.... nincs magánál..
- Anya... -kezdte nyugtatni a lány  az anyját de az ellökte a segitő kezet és idegessen tekintett rá.
- Nem bocsátom meg neked soha ,ha nem kell fel...értetted ? SOHA! - rángatta meg a fiatal lány, majd ellökte s az a földre esett.- Tünj a szemem elől...
Namida üveges szemmel meredt előre a földre, lassan sírni kezdet és kiabálni. ]
 Ahogyan a fehér falakat elérte nem segitett a nővéreknek csak futott egyenese apja kórterméhez. Ott az üvegre tapadva nézte férfit aki teljesen be volt kötve.
- Apa...- suttogta s a lábbai nem birták tovább , keservesen rogyot a föld felé.
- Igérem...apa..igérem. Ha fellépülsz nem éneklek többet....igérem.


Napok teltek el és a bandatagok tehetelenül álltak a két lány eltünéséhez. Senki nem tudott semmit.és hiába kérdezték válasz nem jött.
- Na jó.. elegem van. Megnézem mi an vele.. - állt fel Die,de sem Taka sem Kao nem nézett rá.
- Inkább hagyd most.. - kezdte el a lila hajú.
- És ha valami komoly baja van ?
- Akkor azt tudnánk. - folytatta Kao.
- Téged nem s érdekel a lány Taka ? Hiszen a kedvesed volt! - kiabált vele Die. Ha Sosuke nem állt volna fel megint egymásnak mentek volna.
- Dehogynem érdekel... - suttogta a barna hajú srác s ekkor váratlanul  a sarkon fordult és elment.
Die értetlenül nézett utána.
- Nem értem ezt a faszt....
- Jobb is - állt fel Kao.
- És te miért nem mész hozzá ?
- Mert az apjával van.....elég neki ő. Hiába mennék....
- És...így mi lesz a bandával ? - akadt ki Die - Legalább Namida betolhatná a képét ,ha már úgy ott hagyott minket.
- Mentem.  - ütött a tányérokra Sosuke és zsebre dugott kézzel hagyta el a szállást.
- Ebbe meg mi ütött ?
- Daisuke.. - tette Kao a vállára a kezét a srácnak. - Jobb ha nézzel még másodállást is.
- Mi van ?
- Elmentem a többiek elé... Most jönnek meg Kanagawa-ból. Segitek Dana-nak.. - mondta s ő is elindult.
Die pedig lesokkolva nézett maga elé.
- Lehetetlen...  -suttogta - nem érhet így véget a Black Rose....Lehetetlen... - motyogta sokkolva.

Sosuke mialatt haladt az utcán egyenesen a Hayasaka ház felé a telefonját böngészte.
- Megit egy sms.....- nézte meg sóhajtva ment előre.
~ Nem értem magam... Itt van Mika aki próbálkozik nálam...rendes lány,érdeklem...és mégis..engem másért essz a fene...~
Ahogyan odaért bekopogott a lakába s Yukari nyitott ajtót. Olyan rossz állapotban még nem látta őt a fiú ,meg is ijedt.
- öö.. Namida...itthon van ?
- Nincs és nem is lesz.
- Ezt hogy érti ? - döbbent meg a srác.
- 4 napja elköltözött.- mondta a nő majd a fiúra csapta az ajtót.
Sosuke értetlenül nézett maga elé ,majd eőkapta ismét a telefonját és dicsérte magát amiért elkérte Rimudo számát.
- Könyörgöm. mond ,hogy nem Noriaki-nál lakik...- suttogta s ekkor valaki felvete a telefont.
- Halló?
- Hy..itt Sosuke.
- Áh...Hello. Mit szeretnél ?
- Nem tudod hol lakhat most Namida ? - hosszú szünet következett. Rimudo hosszasan gondolkodott majd sóhajtott.
- Nálam.
- Remek..... s ott van ?
- Nincs.és öszintén...szerintem most jobb lenne ha békén hagynád.
Ez váratanul érintrette a srácot. Eddig nem féltékenykedett Rimudo miatt...de most furcsa érzés vette hatalmába.
- DE nekem találkoznom kell vele.
- Akkor keresd a kórház fele... szerintem már jön haza.
- BAJA ESETT ?

Nem messze ,pár utcára a kórháztól találkoztak össze. A lány döbbenten nézett rá ,majd elment melette de a srác elkapta a kezét.
- Voltam otthon nálatok..
- Elköltöztem..
- Tudom...
Egy kis csend állt be ,majd Sosuke a lányra pillantott.
- Beszélnünk kell Namida... hallottam mi történt. - a lány szomorúan elmosolyodott ezen.
- Csak ezért akarsz beszélni ? - nézett rá ,majd megdöntötte a fejét. - Ha kérhetem ne mond el senkinek.
- Persze... de.
- Sosuke...kérlek....ha csak  erről van szó akkor inkább menj haza vagy Mika-hoz...nem kell a sajnálatod.
- Mi bajod van Mika-val ?
- Semmi... csak ne előttem enyelegjetek - forditotta el a fejét a lány s ekkor leesett a fiúnak.
- Féltékeny vagy...
- Ne nevetess...
- Igen ? És Noriaki ? Ő vele mivan ? - rántotta vissza a lányt váratlanul aki ijedten tekintett rá.
- Eressz el Sosuke... - szürte ki a fogai közül de a fiú nem engedett a szóritásból.
- Elegem van ,hogy játszadozol tudod ?
- Nem játszadozom! Eressz el !
- Nem.. - kezdet el esni az eső.
- Nem játszadozom...nem tudnék veled... - kiabálta a lány de a fiú nem fogta fel rögtön.
- Pedig nekem úgy tűnik . De végülis mindegy.... nem tudnék egy ilyen hazug hárpiával mit tenni úgy sem.Egyik férfitól a másikig fut.....és...
- Kérlek... Sosuke....eressz el.. - jött a halk kérlelés amin a fiú meglepödött. A lány szipogott már, sírt.
Ahogyan a kék hajú srác fogása legyengült a döbbenettől a lány kikapta a kezét és futni kezdet.
Csak  futott előre ,nem érdekelte ha elázik ha a zivatar teljesen beteggé teszi. Egy ember ilyenkor tud szakitani a megszokással ? Fogalma sem volt...de már nagyon gondolkodtt rajta. A pocsolyák fellocsantak ,ki helyükről ők is jelezve az utatt, de nem csak kettő tette ezt...hanem több is.
- Állj meg!
- Hagyj már békén! Könyörgöm...
- Namida! - ragadta meg a fiú a lány kezét aki ijedten nézett rá. Sötét nagy szemeiből hullotak le a könnyek az eső csepjeivel ,miközben már a fiú hegyes kék haja is lelapult teljesen elázva. Pár másodpercig csak néztek egymásra aztán a fiú letekintett a földre de nem engedte el a kezét.
- Én komolyan gondoltam...amit mondtam.
- Sosuke... - suttogta a lány ,majd bele a szemeibe tekintett. - Ne keress többet....
A fiú most látta azt amit egy hasonló érzésű sziv sosem akar megismerni, s csupán a baljós dolgok tömkelege és egy félreértés miatt. De ha most magyarázkodni kezdett volna csak  mégjobban sülyedt volna el a mélybe ,s az ,hogy ezt senki nem tudhatja csak feszülté tette. Végül lassan mégis csak elengedte a fehéres kacsókat amik kicsusztak a kezei közül és tulajdonosuk tovább futott ,el az esőben, el az utcák ködjében. Sosuke még mindig nézett a távolba az esőben....mégis, ahogyan az előzőre gondolt érezte el is vesztett valamit...vagy kezd. És emiat....rühelte magát.
~ Francba... nem ezt akartam ,nem ezt..~  - túrt a hajába Sosuke.


- Komolyan gondolod ?
- Halálosan...
- És nem lesz ebből gond ?
- Szerinted ? - kérdezett vissza Noriaki mialatt becsusztatta a lány kezébe a kis tárgyat. - Szeretném ha elraknád.
- Köszönöm...
- És jönnél..
- Igérem... - mosolygot rá Rika s most nem törödött azzal kilátja vagy nem lassan megcsókolta a férfit.
A sarkon egy lilás hajú lány lépett elő ,kotorászott táskájában.
~ Vissza adom neki....igen, megköszönöm és vissza adom...~ intézte le magában aztán ledöbbenve állt meg.
~ Rika....? Mióta ? De hisz...pár napja még....~
Tört meg Namida. Noriaki kinyitotta a túlodalon a szemét és észrevette a lányt. Egy pillanatra elnézett ,majd vissza mélyen a szemeibe.
Tudta.... most véget ért a játéka....és ebből ,már nem jöhetett ki jól. Vége.....