25.rész - A koncert PART 1

Másnap délelőtt igen feszülten zajlott a ParaKiss-ben. Csak hárman voltak bent ,de abból senki nem volt a legjobb hangulatban.
Sosuke hallgatagon pakolta a raktárat mialatt Die helyett most Kao kezelte és pakolta a fotós eligaztásokat. Az egyetlen lány zavartan nézett végig ,mialatt vissza jött .
Épp kikisértea kocsihoz a többieket akik a maradékokat visszik ki a vonathoz a többieknek. A lilás hajú nem tekintett a másikra. Szégyelte magát.
- Látad...Sosuke-t ? - hallatszódott fel mégis halkan a hangja.
- Hátul - jött a nyers válasz. Namida bólintott s halkan hátra fele szedegette a lábbait. A kezéve kitámasztotta az ajtótt s félénen kukucskált be rajta. A kék hajú srác a vas szekrénynek dölve nézte a plafont.
- Unatkozol ?
- Nem...
- Bánt ,hogy nem nézik meg a koncertet?
- Nem...
- Akkor...izgulsz?
- Nem.- mozdult meg a srác s felkapott egy dobozt. A lány már szólt volna ismételten de ekkor Sosuke csak elment melette mintha nem is lett volna ott.
Nami kezdte kapizsgáni mi is volt a gond ,persze csak félig. Lassan kiment s vissza csúkta az ajtót.
- Sajnálom. - suttogta az ajtónak ,majd vissza ment előre. Mikor Kao-ra nézett elfogta az undor...de saját maga felé. Amiért tegnap felpofozta...főképp mert még mot is látszott.
A lia hajú srác is alkalmazta a technikát. Észre sem vette a lány ,teljesen máson járt a feje. Váratlanul a gondolataiból egy kéz szóritása húzta ki.
- Namida ? - nézett rá mire az a fejét a föld felé fordította.
- Sajnálom a tegnapit....szégyelem magam. Igazad van. - mondta halkan mire Kao elmosolyodott halványan.
- Tudom.- folytatta.
- Szóval... megértem ha nem akarsz velem többet beszélni...
- Rendben......de inkább legyünk barátok.... mit szólsz? - kacsintott a srác ,mire a lány felocsudva nevette el magát.
- Köszönöm..
- Még ne. Majd a koncert után.

A dél nap sűtése még a sötétitett függönyön is át hatolt a szobában ahol még aludtak volna. A fekete hajú ,szines tincsű lány elmosolyodva kelt fel kedvese mellett, majd apró simogatással jelezte érzelmeit is. Ahogyan megérintette a kissé száraz ,de számára legntosabb bőrt a válon ,az gazdája megmozdult. Blair elmosolyodott és leheletnyi forró csókkal jualmazta meg a reggelt úgyan oda.
- Ne.... Blair  -húzta arrébb magát Taka. A feje sajgot ,de az elméje tiszta volt és mindenre emlékezett abból a bizonyos beszélgetésből. Még mindig hihetlenül szerette a lányt ,de nem tudott most ránézni, érinteni. Mert akkor mindig az jutott esszébe ,hogy azok ketten együtt voltak.....és motanság is jól együtt lógnak. Igen a féltéknység szikrája teljesen betöltötte az űrt a fiú szivében ,ahogyan a csalodótt agy inkább féltő gondolat is. Annyira félt ,hogy eleszítheti ,hogy ő maga üldözte el.....és ezt fel sem fogta.
Blair lassan húzta el magát.
- Taka.. - kezdte halkan ,mire a srác felüllt és beletúrt barna hajába. Szemei a távolba meredtek, fogalma sem volt mit tehetne, csak az az érzés volt tiszta ,hogy most menekülni akart ez elől.
- Elmegyek....
- Mi ? - nézett rá a lány ,majd felpattant. - Várj! Miért ?
- Kérlek Blair... - húzta fel a nadrágját Taka, majd tovább öltözött.
- NINCSEN KÉRLEK BLAIR ! - túrt a lány idegesen a hajába. - MI BAJOD VAN ?
- Ne kiabálj.... szétmegy a fejem..
- Nem kellene INNOD!
- Elég...
- HA nem MONDOD EL NEM TUDOK MIT TENNI !
Taka váratlanul dühösen fordult meg az asztalra csapva ami melette helyezkedett el.
- Tudni akarod ?
- Igen !
- LEFEKÜDTÉL KAO-val...
- én. - döbbent meg Blair.
- NA TAGAD CSAK!
De a lány nem szólalt megcsak makacsan nézett oldalra átölelve magát.
- Régen volt... - törte meg a csendet.
- DE NEKEM FÁJ.
- MÉGIS MI A FRANCÉRT ? NEM IS ISMERTELEK !
- DE MOST IS JÓBBAN VAGYTOK!
- ÉS ,?CSAK BARÁTOK VAGYUNK! - kelt ki magából a lány s ekkor egy pillanatra megtántorodott.- Te nem bizol bennem ?
Taka el pillantott oldalra ,majd felvette a kabátját.
- Jobb ha megyek...
- TAKA , VÁLASZOLJ!!!
- Nem tudom.. Blair.. - pillantott rá váratlanul s ekkor mintha megfagyott volna az idő. Mindketten fájdalmasan néztek egymás szemébe ,majd váratlanul Blair elvigyorodott.
- TAkarodj SEGGFeJ! - jelentette ki s bemutatott neki egyet. Taka kiment a lány eg utána csapta az ajtót. Maga sem tudta miért tette de valami nagyon fájt neki odabent.
Ahogyan hallotta elhaladni kedvese lépteinek a zaját ,lábbai megremegtek és elngedtek. Mint valami baba ,úgy rogyot össze. Lassan és értetlenül nézett előre, szemeiből könnyek törtek fel. Kezeit ökölbe szóritotta s a földet kezdte csapkódni.
- SEGFEJJ! SEGFEJJ! SEGGFEJ ....seggfej... - kiabálta, majd hangja elcsuklott a sírástól.

A Vonat állomáson már mindenki ott volt , a vörös hajú srác segitett felpakolni a böröndöket majd a lányokra pillantott. Azok minde szépen felöözve álltak Brian melett aki hozta a formáját. Vonzó megjelenése mindenkire nagy hatást gyakorolt az utcán.
- Szóval... hova is mentek ?
- Kanagawába... - mosolyodott el Dana beletúrva hosszú arany szőke tincseibe.
- Lesz egy közös bemútatónk ott... - lelkesen ugrott egyet Rika, majd egy kedves bemutatást csinált.
Die röhögni kezdet ,mire Brian vigorogva rázta a fejét.
Aoi eltekintett az égre, s ekkor felszólalt a sípja a vonatnak.
- Na ideje feszállni.. - kezdte Die... - Nem fogtok hiányozni.
- Gondoltuk.. - nevetett Dana ,majd felszált Rika követte őt egy peace jelell mintázva a dolgot. Aoi még várt ,majd elköszönt és ő is felszállt. Csak a két srác maradt lent.
- Ha tönkre teszitek a műtermem kinyirlak.. -  vigyorgott a fogait csikorgatva Brian de Die csak vigorgott.
- Na ja.. bulit szervezünk ,leisszuk magunkat és szétverrünk mindent...
- Khm
- Na menjél már. - csapta háton Brian-t a vörös majd a kék hajú felszált a vonatra. Ahogyan a elindult a lányok messziről is integettek neki. Die csak a tarkójára emelte a kezeit ,majd fütyülve sétált tovább.
~ Szebben nem is kezdödhetet volna ez a nap~
A vonaton két kabint foglaltak el a cuccok miatt. Az egyikben Dana és Rika tanácskozott és elemezték minden tervüket és ruhájukat ,míg a másikban Brian feszülten vette le kabátját s akasztotta fel. A vörös hajú ,kék szemű lány rátekintett ,majd a férfi kezére tette kezeit.
- Aggaszt Reijoh holléte ?
- Igen...végülis a húgom...
- De..?
- De csalódtam benne... nagyon mérges vagyok.
- Brian... - kezdte a lány de ekkor a férfi halványan elmosolyodott és megcsókolta.
- Ne hagyj el....kérlek.
Aoi csak elmosolyodott. Most már nem bánta dötését. Inkább Brian... mint Taka.
Váratlanul megszólalt a telefon, amit a férfi előkapot és megnézett.
~ SmS.... -nézte meg - " Kanagawa.... nagy park...várlak   by: Reijoh" ~
- Van valami ? - nézett rá a lány.
- Nem....csak Die...a hülye... - füllentett. - Hülye.

Eközben, pár óra elteltével a fekete hajú lány megjelent a próbán ám egész végig kerülték egymást Taka-val.
Persze ez mindenkinek szemet szúrt ,de senki nem merte megkérdezni, csak Kao sejtette mi is ez az egész.
Már vagy 6 órája gyakoroltak kisebb szünetekkel ,mikor Sosuke abba hagyta váratlanul a szám vége felé a dobbolást.
- Pihenőt kérek... - állt fel s megmozgatta ,ropogtatta a csontjait. Tekintete találkozott Nami-éval de el is vonta rögtön. A lány nem értette ezt ,de már kezdet bele szokni ebbe az új helyzetbe. Lassan emelte kezét barátnője vállaira.
- Blair ... - csenget a hangja mire a kábult lány rátekintett.
- Nami... - nézett rá s mindketten elmosolyodtak. Igaza volt Kao-nak...jutott eszébe a lilás hajú lánynak s ekkor váratlanul valaki megzavarta a kellemes pillanatott.
- Bocs ,hogy zavarok.. - kezdet bele Kao.. - de nem szivunk egyet hátul ?
Blair most egy pillanatra a lila hajú mögét tekintett a barnára ,majd vállat vont és kiment velük. Die eközben Taka-hoz lépett.
- Szóval...
- Mit akarsz ?
- Most ti szakitottatok ?
Taka elvigyorodott és váratlanul csak Nami kiáltásátt lehetett csak hallani.