40. rész - Végkifejlet

Kurosaki még nézte ahogyan elmegy majd idegesen tette kezét fegyverére.
-~ Miért....történik mindez ?~
- Kurosaki taichou! - futott ki váratlanul Hinamori a teremből.
- Mi történt ?
- Azonnal a 6. frontra kell mennünk, Hisagi-san üzent.
- Végre. - ropogtatta meg a nyakát és kezeit, enyhitve fusztráltságát, mig a barna hajú lány csak ment utána.

Az ég ismételten villámlani kezdet s egyre jobban zúdultak le a természet katasztrófái a shinigamikra akik az életükért és világukért harcoltak már.
Sokan már elestek ,sokan sérülten feküdtek valahol és sokan még küzdöttek. Így tettek a "hősők" a 6. fronton is.
- Ikkaku, gyorsabban! - csapott le Zabimaru-val Renji s abban a pillanatban a másik oldalról Kira esett be az erdőbe ,de olyan lendülettel ,hogy jó pár fa összedölt utána.
Ekkor valaki felugrott és utána futott ,míg a kutató egység egy része is végre kivonult. Mayuri körbetekintett érdektelenűl aztán a lányra pillantott aki még mindig követte őt.
- Hogy állunk Nemu ?
A nő ,bár már nem szolgált a férfi alatt, még mindig alárendeltnek érezte magát. Kicsit előrébb lépett.
-  Az osztagomban csonkítás történt. Ezenkivül sem az 1, Offisa-m sem a Fuku-taichou-m nincsen meg.
- Az nem kellemes dolog. De nem is olyan lényeges. - vigyorodott előre pillantva Mayuri.- Kezdödjö újra a játék.
Renji ekkor abbahagyta a csapást és hátra ugrott. Ismerte ezt az örültett és nem akart vele most közel kerülni. Fejével felé bökött miközben a kopaszt lökte oldalba
- Ideje lenne kicsit hátrébb mennünk.
- Pont te mondod ezt ? - hüldezetett Ikkaku ,majd mégis sóhajtva a vállára dobta fegyverét. - Mindig elrontja a szórakozást ez az alak.
Ebben a pillanatban egy hollow dölt össze mögöttük.A por felkerült a levegőbe ,egy pillanatra minden más lett mint eddig, majd a kapitányok megigazgatták ruhájukat és leporolták egyszerű mozdulatokkal.
- Legalább tudnám merre jár a Fuku-taichoum .- pillantott fel Ikkaku mire Renji is bólintott.
- Arra én is kiváncsi lennék.
- Mit álltok ott? - jelent meg melettük Kuchiki taichou előre nézve meredten. Semmit nem változott szinte.
- Mayuri-taichou belepiszkolt.- válaszolta Ikkaku ,majd a férfira pillantott. Még mindig úgyan olyan elegáns volt ,hűen kitartva családjának nemességét mint annak idején.
- Merre van a fiam ? - kérdezett hirtelen a kopasz gondolat menetébe Renji.
- Úgy hallottam a 2. front teljesen elesett. Valószinűleg az ifjú Abarai is a betegszobán van mint sokan mások.
Abarai idegesen pillantott előre ,gondolatai cikázni kezdtek. Ekkor áldotta ,hogy ő miatta annak idején nem volt kinek aggódnia. Byakuya elhúzta a fejét aztán megfrodult s elindult onnan.
- Hova megy uram ? - pillantott rá értetlenül Renji mire a férfi hátra pillantott a válla fölül.
- Nem veszítek észre ,hogy Zero gyengítette az itteni csapatokat ? Valószínűleg máshol akar lecsapni. Ideje tovább állnunk.
Renji és Ikkaku összenézett mad bólintva indultak meg a férfi után.

- De ebbe nem megyek bele... - kezdte el Matsumoto ,de Hitsugaya abban a pillanatban csendre intette.
- Ígyis elég gond ,hogy ennyi sebesültet szereztünk.
- De ott hagyni őket...
- Nem mi kértük...parancsot teljesítettünk. Felsőbb parancsot. - pillantot be a fehér hajú alacsony kapitány az üveg falon ,melyen át látta a sérülteket. Közöttük volt mindkét gyermeke, s ekkor a nő elpillantott. Örült ,hogy fiát nem látta ott viszont ,de benne volt a félsz is.
~ Hol vagy Kain,jaj Kuro ?~

Valaki a mennydörgések és villámlások között nagy ívben suhant ,futott át a sötét erdőn. Az éjszaka leple már rég leszált ,bár az ég már több ideje a feketeséget honolta.
Itt a vég ,gondolták sokan ,megijedve a betülemkedő Hollowoktól. Nagyon erősek voltak a kapitányok ,az ujoncok ,s itt már nem erről volt szó. Sokkal több dologról.
Kuro sietős léptekkel haladt az erdő széle felé, egy nosztalgikus helyez ,mely most ennyi év után ismét vissza rántotta valahova mélyre. Senki nem tudott erről és ő sem szívesen beszélt róla.De nem tudott már mást tenni, eleget tett a kitételnek ,ideje volt vissza térni a szinhelyhez ennyi idő után .Csak azt sajnálta ,hogy így kell vége legyen ennek.
- Hoshi no umei....segíts ki most engem.- ragadta meg a kétnyelű fegyvert és beugrott a fák közé.
- Most végre, elmondhatod utolsó kivánságaid... - szólalt fel cinikusan a hollow miközben szóritása mitsem gyengült, az idő elteltével.
Haru keze elernyedve lógot ki a mancsok közül s vörös vére lassan csepegett le ,de folyamatosan. A lány minden újabb szóritásnál felszisszent, mégsem maga miatt aggodott ott legbelűl hanem a többiek miatt, a húga miatt.
~ Sakura...~
- Nini....csak nem aggódsz valaki miatt? - vigyorodott el a szörny.
- Semmi közöd hozzá... - motyogta halkan a lány, fogalma sem volt ,hogy került ebbe a helyzetbe.
- Pedig látom..nagyon is jól...
- És én is.. - lépkedett elő a majomépű ,fekete hajú férfi. Tincsei közt elől pár ösz is megjelent érdekes alakban. S ekkor Haru szemei nagyra nyiltak.
- Lehetetlen...
- De..de...élő nagyságban a nagy Zero. - tárta ki kezeit a férfi majd intett s a hollow egy könnyed mozdulattal dobta a földnek a lányt.
Teste megfeszült ,dereka megemelkedett parányit az ütéstől, majd kezeivel ,amiken véres sebek ágazodtak szét megkapaszkodott a földben.
- Megöllek... - sziszegte a lány ki fogai közül de ezen a férfi csak nevetni tudot.
- A Hollowom miatt az erőd majdnem hogy a nullára csökkent. Elszívta az energiád ezen felül sebeket ejtett rajtad. Igen nehéz lenne, nem gondolod? - lépkedett mellé ,majd a lány hátára emelte lábát és kezével megemelte a fiatal shinigami állát. Mélyen nézett a szemébe.
- Látom mit gondolsz rólam....látom min töröd a fejed...vagy kihez hasonlítasz...semmit nem érsz el ezzel. - engedte el s rúgtt a lányba egyet aki felsíkkantott halkan egyet. Arréb ment Zero s ismételten kérdően kitártakarjait. - Mit gondolsz miért vagyok itt ? Ennyi,....ennyit ér a híres Shinigami erőd ?
- Szemét... - próbált felemelkedni a lány de ekkor Zero csettintet és a fiatal testének egyes részein sorba robbantak fel a szálak. Haru fájdalmasan kiáltva roskadott össze, a földre. Tekintetétt nem emelte fel ,szemei csukódva voltak ,könnyed ernyedésben, álomban.
- Állj félre Zero! - kiáltott valaki s ekkor egy hatalmas erejű orkán szabadult el ,eltaszítva a mágust.
Zero felröhögött.
- Erre várrtam. Itt az ideje ,hogy elő gyere végre Hachi! -pillantott rá nagy vigyorral mire a punk férfi is elvigyorodott.
- Szétverlek...
- Próbálkozz...
Kuro észrevette a lány testétt s parányi aggodalom futott át az agyán ,de hamar el is hagyta. Nem történhetett...nem késett el.
- Destiny. - kiáltotta ismételten összeérintve a két kardot ami a kezében volt ésújabb orkánt emelt a magasba a férfi felé.
Zero kártyáka vett elő és számolt ,majd hármat egy pillanat alatt eldobott ,s ezek felrobbantak. Kuro kikerülte ,de a Hollow támadása ,az egyik szál elérte ,s ezért az egyik karján robantás által egy seb égtelenkedett. Meghúzta magát látta itt még nem megy semmivel hacsak nem öli le először a szörnyet. Kikapta a fegyverét, s elindult lassan majd egyre gyorsabban ellensége felé. Végl már rohamosan futott, támadásba lendülve.
- Meghalsz!!!!

Eközben az erdő egy teljesen más szegletében egy szőke lányka futott sebesen. Még sosem tévedt el, most mégis olyan fursa volt minden. Mintha körbe és körbe jákálna. S ez aggasztotta, hiszen nem volt hétköznapi. A vörös hajú kivülálló mesziről felismerte a szőke tincseket s egy mosolyan indult meg a futó lány felé a távolból.
 
A harc egyre véresebb volt ,de már legalább Zero-t is megsebezte ez volt az egyetlen mentsége Kuro-nak. Akinek bár megvolt a kapitányi ereje ,mégsem volt az. Nem fogada el annak idején...más tervei voltak. Ekkor a váratlan pillanatban Haru kinyitotta a szemeit ,mire a férfi elmosolyodott. Megkönnyebülten vette ,hogy a lány él s ez a mosoly viszonzásra talált. Sok mindenen mentek keresztűl. Azonban a mosoly hamar le is hervadt ,ahogyan Zero egyik karja a messziből nyúlva átszúrta Kuro testét. Az megrándult a döbbenettől ,hiszen egy pillanat alatt történt minden. Figyelmetlen volt. hogyan a kéz kijött a testből a vér sugárban kezdett fröcskölni mindent és a fiatal lányka is kapott belőle bőven. Kuro még állt vigyorogva ,de ekkor a teste megint és újra robbant. Még ötször vagy hatszor mire elesett. Haru felsikoltott.
- KURO-SAMA!! - emelkedett meg s hozzá kuszot ,de ekko Zero lassan könnyedén lépett mellé és elrúgta a lányt. Majd elé állt.
- Tudod mit nem bírok? - hajolt le kissé , míg a fiatal nem bírta felfogni a dolgokat. Nem értett semmit ,úgy érezte már az örület határán állt.
- Ha egy olyan akar legyőzni engem mint te. Nincstelen, ereje sincsen. Mégis Shinigami....miért ? A szülei miatt ? Szégyen.
A lány szemei kikerekedtek, a szavak hallatán ,keze remegni kezdet mind a dühtől mind a gyülölettől.
- Látom a gondolataid..és azt is aki a legfontosabb neked. - vette ki Zero a lány hajából a hibiszkusz csattokat és a földre dobta  . - Most figyelj. Ahogyan ketté töröm a szíved ,elveszem életed egyik legnagyobb részét. - vigyorodott el a férfi. - Mondcsak ki legyen az.?
Haru eszeveszeten próbált előre kapkodni ,már sírva s kiabált ,hogy ne tegye ,adja vissza. Azonban a férfi csak röhögöt, és sorban lerúgta a lányt. Nem hasznlt semmit sem. Aztán váratlanul Zero rálépet a csattokra ,amik apró szilánkokra törtek ,melyek darabokként pattantak fel é megvágták mind a lány ,mind Zero arcát.
Haru hatalmasat sikoltott fel hosszan, és fájdalmasan.

- Mi ez....? - tette kezét szívéhez a lányka akin percek óta rossz érzés fogta el. Valaki közeledett felé de ő még csak észre semm vette. Ennyie legyengült volna?
Igen...mitől ? Maga sem tudta. Váratlanul a szíve kalampálása nagyobb lett. Nem bírt leállni ,de fojtogatta az érzés és csak egyre rosszabb lett. Levegőt alig kapott.
Váratlanul rosszul lépett és Kouhane kiesett helyéről, a szőkeség megszédült a futás közben s egyenesen belezuhant a penge élébe. Az átszúrta a törékeny testet s a vr lassan csurgott le. Kék szemeivel előre meredt a földet bámulta. Fujimoto futva közelített felé, de már nem tehetett semmit. Egyenesen a szívét szúrta át a lány. Az eső eleredt ,mintha csak miattuk sírt volna. A szőke haj kezdet átázni, a vért pedig kezde elmosni minden. Csupán a Quincy állt ott tétován, hitetlen.

Ahogyan esett az eső a lilás hajú lány is bőgni kezdet. Fájdalma nem szűnt meg, mintha ezer tör szurkálná a szívét ,rettenetesen fájt neki. Szemei sötétebbek lettek szinte teljesen feketék ahogyan az ellenségre tekintett s megpróbált felállni. Elvette a kardját a földről bár még tántorgott. Mégis a bossz igencsak nagy lökést nyújtott neki. Zero egy pillanatra megtántorodott attól a sötét tekintettől, majd elvigyorodva várta a lányt. Az nekilódult ,de közben a háromnegyedénél ellökték s a sárba esett.
- Ki ? - pillantott értetlenül fel, s ekkor észrevette amit eddig nem. - Kuro-sama.....
- Úgyan Hachi...hát mégis megtennéd ? - nézett rá fejét döntve Zero.
- A családunk legszörnyübb tagja vagy...kitagadnállak ha tehetném...de mégicsak a bátyám vagy. Elvetted a szemem világát anno...most én viszlek el a pokolba, Kuro Zero. szúrta át a testüket. A Mágus felkiáltott, fény jött ki a testéből de Hachi csak tartotta. Amikor még rápillantott a döbbent lányra ,az látta mosolyal tette mindezt.
Lassan minden elsötétült. Minden.

Reita a fejét fogta ,szinte pánikrohama volt az elmúlt percekben. Volt oka ,hogy nem harcolt. Véget akart vetni mindennek....de amikor megérezte azta furcsa érzést megtorpant s hátra tekintett. Üresség s fájdalom...hirtelen tűnt el valakinek az energiája. Valakinek aki számára fontos volt.
- Sakura.... - suttogta kék szemeivel az üres tájat nézve a szakadó esőben.

Ezalatt a vért még nem mosta el az eső ,bár nagyban dolgozott rajta. A lila hajú srác a legvégét végig nézte az eseményeknek ,mégis elkésett. Most lassan sétált a testek között a kövön. Nézte az ellenség éllettelen testét ,s azt aki átfogta hogy vége legyen. Kezdet elgondolkodni rajta ,hogy rosszul itélte meg a férfit. Bár már későn jött rá erre. Aztán lassan az eszméletlen lányhoz lépett s lehajolt elé. Nézte azt.
- Erre gondoltál ,mikor azt mondtad...többé nem beszélünk ? - kérdezte halkan ,maga sem tudta miért .
- Félre! - lökte el Renji az utjából a fiút ,s míg Ikkaku nézte döbbenten a helyzetett Kain elhúzta a fejét.Mind a három kapitány döbbenten nézett szét ,csak volt ki ne annyira mutatta ki.
- Jó ember volt.... - lépett Ikkaku Kuro-hoz és Renj segitett neki, közben Byakuya a fiatal Kuchikit nézte. Lassan felvette a hátára a vérző testett s elindult minden szó nélkül. Mégis Kain úgy érezte egy pillanatig ,hogy a nemes felnyársalja. De a férfi csupán egyszer szólalt meg ,mikor lassan felemelte a lányt.
- Hisana....hisana...
A lila hajú srác nézte őket ,majd apró fény csillant fel a földön neki. S bár fogalma sem volt miért, belűlről kéztetést érzet arra ,hogy felvegye. Tudta minek a darabjai azok ,és begyűjtötte őket. Tekintette felfelé vándorolt mikor az anyjára lett figyelmes. Az könnyes szemekkel tartotta a szája előtt a kezeit. Remegett mindene..még sosem látta ilyenek.
- Kuro....KURO!!!!!

Bár a nap kiderült, a lelkek világán mindenhol feketeség honolt. Gyászolták a holtakat, akik szép számban estek el.
A betegszobán is akadtak bőven ,bár már valamenyire kevesebben, hiszen két hét is eltelt már azóta. A barna hajú magas srác ott ült a lány ágyánál s nézte. A mosolyal nyújtozkodott ki s kitekintett az ablakon.
- Szóval sikerült. - mondta nagy mosolyal, mire Hyouri bólintott.
- Köszönöm ,hogy megmentettél.
- Tudod ,hogy ez természetes.
- Mennyi idő telt el..?
- 2 hét...
- Sokan lettek oda ?
- Igen, nagyon sokan.
- A többiek ?
- A quincy már hazatért 1 hete, a legtöbben gyógyszobán vannak még. Himitsu jól van s kédezősködött rólad. Blair és Okashii egymást nyúzzák mert egy helyre kerültek.
- Kain ?
- Csendesen gyakorol...szinte semmit nem alszik ahogyan eddig is. Valószinűleg neked is haza kell menned Shinsou.
- Miért ? - ijedt meg a lány zavart mosolyal s megfogta barátja kezét. - Ne...én veletek akarok maradni.
- A történtek után nem engedik...szigoritanak.
- Mi történt ? - nézett fel hitetlenül Shinsou.
- Kuchiki meghalt...
- Haru ?!
- Nem...Sakura. Egész Soul Society gyászolja.....ahogyan a szülei is. Reita el is tűnt a hír hallatán.
Shinsou nem akart hinni a fülének, nem fogta fel a dolgokat de visszanézett rá.
- Haru ?
- Nem tudom...utoljára a gyászoláson láttam.
- Hyouri... - fogta meg Shinsou a fiú kezét s sírva fakadt.- Miért? Miért ?