21.rész - Így volt...úgy volt.

Az épület fehér falai között minden piszok meglátszódhatot volna ,de rendszesen takaritották az ott lévő miatt. A csempékről nem lehetett leolvasni semmit sem ,pedig már soan jártak köztük, s ki végül elhagyta ki örökre itt maradt. Az egyik fehér uhás nő megigazgatta a szoknyáját majd hosszú barna hajá felkötötte kontyba és felkapta a táblát amely elé lerakták az előző pillanatban. Mosolyal kapcsolta be a magnót mely unalmas pillanataik elűzésére szolgált s bár halkan szólt ,hogy a betegeket ne zavarják, élvezhető volt a munkásoknak.
- Van valami újdonság ? - ült le az asztalhoz rátekintve szőkés kolleganőjére aki egy újságot bújt.
- Nem... semmi új. - pillantott fel. - Csak úgyan azok a látógatók.
- Megint bejött ?- lepödött meg a barna.
- Haza se ment. - válaszolta a nő kipilantva az ablakon becsukva a magazint s sóhajtott egyet halvány mosolyal.- Imádom ezt a számot. Nemde Kouna ?
- De Yume...nagyon szép. - nézte a magnót.  - Mi is a címe ?
- Fame... [Hírnév]
A másik lány bólintott s ekkor elkezdték hallgatni a szöveget, majd mégis felállt az egyik dossziéval a kezében.
- Elmegyek...benézek hozzá.
- Rendben Kouna.

-- ÉÉS A Shibuya FM üdvözli minden kedves hallgatóját itt Tokyo-ban. A Mai sztár vendégünk vagyis vendégeink a True-P-Nest mely pár hónapja ébredt fel a hamvaiból.
Az első kérdésem természetesen a gyönyörű s amúgy is híres énekesnőhőz menne .
Szóval..Reijoh, milyen ilyen szülők melett és a munkd melett még az éneklésre is figyelni ?
A szürkés hajú lány elnevette magát aztán felpillantott a férfira aki zavartan mosolyodott el.
-- Köszönöm. Egyáltalán nem nehéz egyeztetni a divat és az énekesi pályát. A szüleimmel kapcsolatban ,meg inkább azt mondanám ,hogy ez még jobban ösztönöz.
-- Ez egy tökéletes válasz. És most a fiú tagokat kérdezem, milyen két ilyen csinos lánnyal együtt lenni ?
-- Nagyon kedvesek, mindenki imádja őket. -- válaszolta Noriaki mire a két lány rápillantott, nem volt kielégitó válasz.
-- Mondjuk úgy ,hogy szerencsések vagyunk. -- Mentette a helyzetett Kohaku s sejtelmesen ,csábosan elmosolyodott előre mire az üvegfal másik olaán álló munka társnők lassú olvadásba kezdtek, Noriaki csak a fejét csóválta.
-- Éééssss.........

Egy lány kikapcsolta remegő kézzel a magnót s vissza ült az ágy mellé. Napok óta alig evett valamit, senki nem látta, szinte el sem mozdult innen. Most is hideg szinte már túl fehéres kezével érintette meg a meleg és erős kezet. Azt kvánta minden pillanatban ,hogy ez csak egy rossz álom legyen és felkelhessen. De nem így történt...sőt ,érzései mélyén már messze ne zuhanhatott rosszabb helyre, azonban most mégsem ez zaklatta föl.
Igaza volt..játék...játék minden...
- Ha fel kelsz...bármit megígérek neked...hallod ? Csak...kérlek nyisd ki végre a szemed....kérlek...
Kouna az ajtóban nézte őket szomorúan, lassan kicsoszogott az ajtón és rájuk zárta. Jobb..ha most ketten maradnak. Csupán ketten.


 -- Az új albumról tudnátok valamit mondani?
 -- Pár hét és mindenki élvezheti, igazából nem szeretnénk sok mindent elmondani. - mosolyodott el halványan Noriaki ire váratlanul Kohaku hátba verte.
 -- Mindenki imádni fogja!! - emelte kezeit a magasba a zöldes hajú fiú. - És én a dobos..simá vezetem a fiatal énekesnőgyönyörű hangját.
 -- Kohaku....- illantott rá halk nevetéssel Reijoh ,miközben Destiny Noriaki-ra pillantott.
 -- Még valami....arról pletykálnak ,hogy kerestek háttér vokálost..ez mennyire igaz ?
 A négy tag meglepödött majd most Reijoh leintette a fiúkat s válaszolt.
 --  Bármi lehetséges.... - nagy mosoly aztán meghajolt ahogyan a többiek is.

- Undóritó.. - apcsolta ki a rádiót Taka a pultnak dölve, ideges volt már egy ideje.
Most a ParaKiss műtermében szinte minden kihalt volt. Csak a Black Rose gyakorolt volna...volna. Viszont egy jó ideje egyik énekesnő sem jelent meg egy próbán sem.
- El em hiszem ,hogy ő az... - ült le sóhajtva Die.
- És...akkor most mi lesz a Black Rose-al ? - pillantott a fiúkra Rika mire Kao elmosolyodott.
- Természetesen folytatjuk ott ahol kell és leverjük őket...
- Blair és Namida nélkül ? - tekintett fel Die.
- Hagyjuk ket pihenni...idő kell hozzá.  - folytatta a plafonra emelve a tekintetétt a lila hajú srác ,majd mikor észrevette a barna haj tekintetétt elnézett.
Feszült pillanatok voltak ezek. Amióta ide jött..amióta ezek az események történtek...annyi ideje és mégis. Most sem jobb semmi.
- Namida azért ide jöhetne...nem ? Vagy beteg esetleg ? - kérdezett ismételten a kék hajú lányka.
Öcse rátekintett ,majd el. Pár napja beszélt a lánnyal és olyat látott rajta amit addig sohasem. A fiúk talán nem, de ő most úgy érezte kezd szétesni a csapat.
Lassan ütött egyeta dobverőkkel.  A hang bejárta az egész termet mire nővére rátekintett.
~ Mostanában...annyira szomorúak mindanyian...vajon mi történhetett ?~

[ Az eső még mindig esett, napók óta. A lány csak futott előre ,nem érdekelte ha elázik ha a zivatar teljesen beteggé teszi. Most más dolga volt...úgy érezte összecsaptak a feje fölött a dolgok és minden amit igaznak hit hazugság. Egy ember ilyenkor tud szakitani a megszokással ? Fogalma sem volt...de már nagyon gondolkodtt rajta. A pocsolyák fellocsantak ,ki helyükről ők is jelezve az utatt, de nem csak kettő tette ezt...hanem több is.
- Namida! - ragadta meg a fiú a lány kezét aki ijedten nézett rá. Sötét nagy szemeiből hullotak le a könnyek az eső csepjeivel ,miközben már a fiú hegyes kék haja is lelapult teljesen elázva. Pár másodpercig csak néztek egymásra aztán a fiú letekintett a földre de nem engedte el a kezét.
- Én komolyan gondoltam...amit mondtam.
- Sosuke... - suttogta a lány ,majd bele a szemeibe tekintett.
A fiú most látta azt amit egy hasonló érzésű sziv sosem akar megismerni, s csupán a baljós dolgok tömkelege és egy félreértés miatt. De ha most magyarázkodni kezdett volna csak  mégjobban sülyedt volna el a mélybe ,s az ,hogy ezt senki nem tudhatja csak feszülté tette. Végül lassan mégis csak elengedte a fehéres kacsókat amik kicsusztak a kezei közül és tulajdonosuk tovább futott ,el az esőben, el az utcák ködjében. Sosuke még mindig nézett a távolba az esőben....mégis, ahogyan az előzőre gondolt érezte e is vesztett valamit...vagy kezd. És emiat....rühelte magát.]

-Taka...nem akarsz elnézni Blair-hez ? - puhatolózott tovább Rika mire a bátya rá sem hederített.
- .... Miért nem Kao-nak mondod....? - jött a válasz mire a lila hú is felpillantott és már nyitotta a száját.
- Néézd már...én is ezt akartam mondani...kösd fel végre a gatyádat, légy férfi és told oda azt a rusnya képedet.
- Ne oktass ki.- morgolódott felé Taka. Die szinte látta zavat vigyorral a villámokat melyek ezek között laktak meg.
- Hé fiúk.... mi lenne ha ezt abba hagynátok. Egy csapatban vagyunk...- próbálta menteni a helyzetett de Rika szinte megfagyott a rideg levegőtől. - Amúgyis... most a True-P-Nestel kell elbánnunk...ugyis gyakoroljunk...hogy mire a lányok vissza jönnek miden rendben legyen. Jó ?
- Jó! - mondta egyszerre mindenki és a zene váratlaul felmorajlott. Olyan...ami még sosem...

A este a lilás hajú fiú a tefont tartotta a kezében miközben a lakásának ablakában füstölt. Nézte az eget ,kémlelte miközben halgatta a férfit.
- És nem lesz jobban ?
- Hát..szeretném ,hogy legyen. De ha így megy tovább én fogok intézkedni.
- Hallotál a True-P-Nest-ről ?
- Igen..de Blair még nem
- Nem gond, ne is halljon csak jobban felidegesítené magát.- sóhajott a srác elgondolkodva.~ Mikor romlott mega kapcsolatunk..hogy már engem sem szívesen látsz?~
- Jut eszembe...megtaláltad a lányt ?
- Nem...még nem. És a többiek se tudnak róla semmit.
- Az nem jó...azt hittem ő segit majd.
- Még keresem.
- Rendben Kao...de én már nem várok olyan sokáig.
- Értettem Yasu-san. Jóéjt.
- Jóéjt.
Kao felsóhajtott kifújva a füstött az ablkon és eloltotta a dohányt.
- Nem szabadna annyit aggodalmaskodnod... - mosolyal lépett be a szobába egy féri ingbe öltözött hosszú szöke lány. Kao cirógattni kezdte az arany tincseket majd magához ölelte őt a derekánál átfogva s belenyomta a fejét a lány oldalába.
- Dana...mond ,hogy sosem hagysz el.
- Ígérem.- nevetett fel halkan a lány megölelve kedvese fejét.