38.rész -A másik arrancar


- Ezer bocsánat Hachi-sama... fogalmam sincs ,hogyan történhetett.... - nézte a papirokat  a lány ijedten.
- Semmiség...- legyintett vigyorogva - Van kedved velem eljönni Kuchiki-chan ?
Kérdezte miközben a polcon igazgatta el a papirokat a lány válaszára várva.
- Matsumoto-san fantasztikusan főz.....
Majd lassan megfordult lepetten a lányra pillantva.
- Valami baj van Kuchiki-chan ?
- Hachi-sama.... - dadogta  a lány miközben fehéres kezei között  egy lapot tartott.
- Mi az ? - húzta össze a szemöldökét a férfi ,majd odament és felhúzta a szemkötőjét. Rátekintett a lapra, aztán kikapta a lány kezéből.
  Gyorsan ,de alaposan átolvasta ,majd morgot egyet. Összetépte papirt azon nyomban és kirontott az osztag kapuján.
Haru egyet rikkatva futott utána és elkapta a férfi karját.
- Ne....Hachi-sama...neee... - kérlelte.
- Eressz el...ezt nem fogják a zsebükbe tenni az már egyszer biztos!
- Hachi-sama nem tenne ilyet....én tudom. - mondta s nem engedet a már ölelésből a lány.
A punk-os férfi leállt váratlanul ,majd érezte ,hogy a lány szoritása gyengül, megfordult s  fejére rakta a kezét.
- Rendben...tudom....
Ekkor váratlanul mindketten felkapták a fejüket mert Hanatarou futott feléjük.
- Hachi-fuku-taichou...... Kuchiki-chan.. - bólintott. - Jöjjenek gyorsan..mindenkire szükség van.
- Mi történt ? - kérdezte Haru.
- Soul Society szélén...Hollowok támadtak ránk,bár a városba még nem törtek be.... de szinte mindenkit figyelmeztetni kellet emiatt...
Kezdet rohanni a medikus fiú ,majd Haru is követte.
- Remek...amúgy sem vagyok jó hangulatomban... - kezdte el miközben követte őket.-  Kuchiki-chan... maradj majd mögöttem.
- Ühm...rendben Hachi-sama . - bólintott a lány. - Szóval Hanatarou-san... mindenki kint van ? - nézett gyanakodva a lány.
- Majdnem mindenki... - válaszolta a medikus shinigami miközben futottak.

A város szélén hihetelen szellemi energiák csaptak egymásnak ,nyalábok és fegyerek ütköztek. A támadások egyre erősebbek lettek s nem egy shinigami vesztette el az életétt éppen ezért egyre feszültebb lett az a kis légkör is melyben részt vettek a jelenlévők. A szél fújni kezdet erősen ,miközben a Hollow váratlanul eltűnt, a semmibe.
- Ez így nem jó. - nézett szét Ukitake ,majd fuku-taichou-jára pillantott, azonban az említett csak rezzenéstelen arccal bámulta a látvány mely előtte termett.
- Túlságosan hamar tűnt el...- jegyezte meg Hyouri csendesen a holtestekre pillantva.
- Sok osztagól voltak itt. - sétált mellé a kapitánya idegessen nézelődve. - Látsz ismerőst.
- Sokat...de fontosakat nem.
- Hyouri. - sóhajtott fel Ukitake. - Láttad ma már Grimmjow-t?
- Nem.. sőt 3 napja nem láttam.
- Az gond.. - mondta halkan.
- Mikor jönnek a kirendelt oszagok ?
- Bármikor ideérhetnek. Ilyenkor örülök ,hogy Himitsu-chan kórházban van még.
- Pedig jött volna. - fejezte be a barnás hajú róka arcú s ekkor váratlanul felkapta a fejét.
- Hanatarou-san azonnal húzzúk ki a testeket.
- Igenis Kuchiki-chan. - pillantott a shinigami a 4. osztagból s ekkor mindkettenkét irányba széledtek el. Hachi leállt s körül tekintett.
~ Vér foltok mindenütt....Nem csoda ,hogy készenlétett rendeltek el. Úgy tűnik ez Zero munkája lesz.~
Oldalra pillantott s ekkor arca megrezdült ,idegesen húzta el egy sunyi vigyorra a száját s erős mozgással indult meg a másik két személy felé akik most őt nagyon érdekelték. Eközben megérkezett még pár osztagának emberei, akiket általánosságban a fuku-taichouk kisértek el.
- Gyerünk, gyerünk ! - szólt fel az osztagánál Yokiro. - Segitsetek a sebesülteket és a holt testeket kihozni onnan!
- Yokiro-chan...- nézett rá testvére de a lány a fejét rázta.
- Segitsünk nekik Karai.
- Rendben. - indultak Hanatarou és Haru felé.
Az emberek sürögtek forogtak ,szinte csak a fekete nadrágok susogását lehetett hallani a hideg szélben. Egyre jobban sötétedett el az ég ,pedig még késő sem volt.
A negyedik osztag oldalt a város falán át, bent voltak, várták azt ,hogy mikor segíthessenek .Szinte túlságosan sok is volt, sőt, idegesen és csalódottan vették észre ,hogy sokakon már nem is segithettek. Azonban a testeket elhúzták, fontos volt ,hogy méltó legyen a temetése és megemlékezése. Hogy lelke késöbb beépülve a városba tovább vigye azt amit életében is csinált. Épithessen és védjen. Talán a fiatalok most még fel sem fogák ,hogy mit is csinálnak, csupán tették amit parancsoltak nekik.
Kivéve egy valakit ,aki szorgosan haladt sűrű csattanó lépkedéssel két alak felé. A barna hajú felvonta a fejét ,míg a kapitánya hosszú fehér haját megringatta a szél.
Az ő tekintette már nem volt olyan biztos.
- Mi történhetett ? - kérdezte Asako miközben elhúzott egy testett.
- Azt mondják egy Hollow volt itt. - felelte Yokiro aki ebben a pillanatban nyújtózott egyet, körültekintve.
- Akkor nem lehetett sima . - felelte Sakura s felkapta a fejét amikor felé kiáltottak. - Mi van Karai ?
A fiú lihegett párat a lányra tekintve ,majd felkapta a fejét s komolyan tekintett rá.
- Az első osztag Taichou-jának parancsára áthelyeztek téged a 2.távpontra.
- 2. távpont ? - majd bólintott - Megyek. Sok sikert.
A fekete hajú fiú vissza fordult a testvéréhez ,hogy megvitatson gyorsan valamit ,mialatt a szőkeség tovább ment.
Bár semmilyen rossz gondolata nem volt ,egy pillanatra oldalra fordult és sürgösen kereste nővérét a tekintetével. Mintha valamit megérzett volna .
Aztán amikor végre a másik is rápillantott egymásra mosolyodtak. Ez erőt adott mindkettőnek, s vissza hajtott fejjel tették a dolgukat.
A lilás hajú fruska épp elhúzott még valakit s leált barátnője melett egy pillanatra.
- Yokiro...át tudod venni egy kicsit.
A barna hajú lány előre pillantott majd bólintott megértően.
- Menj csak...nem szeretnék gondot.
- Köszönöm. - indult meg.
- Hachi fuku-taichou. - szólalt meg Ukitake mire az említett bólintott.
- Ukitake-taichou. Megkaptam a kedvest behívot...
- És mit gondol róla ? - pillantott rá Hyouri ,mire a punkos férfi arcán idegess vigyor húzodott szét. De tartotta magát, az elmúlt dolgok miatt is.
- Eltéptem...  Úgy gondolom a rágalmazás engem nem érint.
- Hachi-sama! - lépett a beszélgetésbe a lilás hajú lány mialatt meghajolt. - Ukitake taichou, Ichimaru fuku-taichou.
- Kuchiki-chan. - pillantott rá a hosszú fehér hajú kapitány.
- Azért jöttem ,hogy Hachi fuku-taichout elvigyem a dolgára.
Hyouri rápillantott a lányra aki most az egyszer álta a tekintetétt. Nem szeretett volna bajt és tudta ,fuku-taichouja most nincs olyan érzelmi közegben ,hogy itt hagyja.
A barna hajú elpillantott oldalra ,mintha megsem halotta volna az egészet.
- Hachi-san! - kiáltott valaki ,mire a férfi arcán végre egy mosoly terült el. Apró hajlással Ukitake felé elköszönt s tovább állt.
- Úgy tűnik a 10. osztag is megérkezett. - nézett el a kapitány majd al kapitányára tekintett. - Keresd meg a másik Matsumoto-t. A Hollow még nem lehet messze.
A férfi köhögött párat mire az előttük lévő lány apró ijedelemmel pillantott rá.
- Ukitake taichou....
- Menjen vissza az osztag főhadiszálásra Taichou. - Hyouri a kardjához emelte a kezét.
Miútán elment a férfi a lány rápillantott a barna hajúra.
- Akkor most megkeresed Kain-sant?
- Hallotad a parancsot...nem? Meg amúgyis ,jobb ha én találom meg őt mielőtt ezt észreveszi. - bökött oldalra mire a lányon apró zavart mosoly jelent meg.
- Rangiku jobb lenne ha nem jönnél...
- Ne viccelj már Kuro. Most mindenkire szükség van.
- Kedvelik egymást...ezzel nincs gond.
- Ahogyan gondolod. - nézett előre mire a lány is felkapta a fejét. - Most...
- Yokiro! - kiáltott Karai elhúzzva a testett ,mire a barna hajú lány is hátra pillantott.
Félelmetes nagyságú lélek energiát érzett maga mögött, s azt is tudta mitől lehet ,de megijedt. A testvére kiáltására felhúzta a fejét mialatt a hideg kirázta.
Hyouri hátulról váratlanul a kardját rántva rontott előre ,melette a lány is útnak indult azonban elég messze voltak.
- Karai! - szólalt meg egy világos barna hajú ,fehér ruhás lány mire a fiú bólintott. Nekilódult a lány kikapta fegyvertokjából kardját s előre szegezte.
A vörös szalag váratlanul tekeredett a lány karjára miközben elkiáltotta magát.
- Okami!
Okami kivédte a hollow karmait s ez idő alatt Karai kihúzta testvérét a veszélyes helyzetből.
- Arrébb! - szólt fel Hyouri - Shinsou Ikorose!
- Hyouri fuku-taichou...várj! - védte ki fegyverével az alkapitány támadását mire az ideges pillantásokkal nézte a lányt.
- Megörültél Kuchiki ?!
- Ott van még Tanizaki !! - tartotta fegyverét a lány ,szinte olyan volt mintha egymással küzdöttek volna.
Míg ők veszekedtek a Kuro és Rangiku segítettek a két Hisagi-nak arrébb menni.
- Megsérült? - kérdezte aggodalommal csenve a hangjában Rangiku mire Karai feszülten ölelte a lányt magához.
- Vérzik a feje....
- Furcsa... nem láttam ,amikor megsérült. - pillantott fel gyanakodva Kuro ,majd fegyverének tokjához nyúlt mialatt elindult.
- Kuro...várj.. - intett utána Rangiku aztán váratlanul hátra pillantott lepetten - Te...
- Menj arrébb Kuchiki. - lökte el Hyouri Haru-t aki elesett a földre.
- Asako! - szólalt fel ,de a barna hajú lány csak lihegni kezdet. Nem mozdult , nem is tudott.
Sérülései egyre jobban mélyültek el, maga sem értette miért. Csak arra tudott gondolni hogy amikor megmentette Yokiro-t bekerült a Hollow térfelébe, lélek mezejébe. Bár Ilyenről hallott már de még sosem tapasztalt ehhez hasonlót.
~ Ne...ne...ha így folytatódik nem tudom tartani magam.~
- Asako...- dadogta Haru s ekkor Hyouri is félrevonta a fegyverét.
~ Valami nem stimmel itt.~
- Látom elakadtál Hyouri. -lépkedett mellé valaki.
- Kain. Végre.
- Kuchiki!
- Igenis Matsumoto fuku-taichou! - rohant oda Haru.
A fiatalabb Matsumoto oldalra nézett majd vissza barátjára.
- Meg ne szólalj... - kezdte halkan Hyouri most az egyszer .
- Mi történt ?
- Asako egyre jobban sérül.
- Hogyan ?
- Egyszerú Kain. - lépett mellé Kuro feszülten. - Ez nem átlagos Hollow. Ez Zero kisérletezett szörnye mely apró céra vékony szálakkal hálózza el a körülötte levőket és gyengití le őket fokozatosan. Valószinűleg már rajtunk is van.
- De nem gyengültünk. - pillantott rá morcosan Kain.
- De...ámbár nem vesszük észre. Azonban nézétek meg a kis Hisagi fuku-taichout és Tanizaki lányt.
- Tanizaki? - nézett előre a két fiú ,majd kardjukhoz értek.
- Hogy van ? -aggodot Karai testvére melett. Haru zavartan gyógyitgatta a lányt.
- Azonnal vidd el a negyedik osztaghoz...
- Kuchiki-chan.. - pillantott rá Rangiku.
- Nem bírom meggyógyitaní teljesen - nézte kezeit majd fel - Vidd el..de gyorsan! - kapta fel magát s hátra pillantott a másikra.
~ Asako-chan~
~ Nem megy...nem~ - sötétedtek el Asako szemei aztán váratlanul a földre hullott a teste. A fiúk ekkor rántottak kardot és támadtak egyszerre.
- Shinsou Ikorose!
-  Wabisuke!
- Hoshi no umei!
A hollow felsikoltott, de a harc nem maradt abba. A három shinigami erősen támadta egymást kerülgetve némelyik jobbról másik balról támadt. Bár nem voltak annyira jobban mégis a harcuk elérte azt a szintett amelyet kelett. A hollow madzagja megfeszült és robbant.
- Kain! - szólalt fel Hyouri mire lila hajú barátja megtántorgott de felnézett egy vigyorral.
- Semmi baj.
- Vigyázzatok a madzagotokra. - kezdte el Hachi hátra pillantva.
~ Örülök...~ - nézte ahogyan Rangiku és a két Hisagi elmegy aztán vissza.
Az a rész ahol voltak már teljesen kiürült, csupán ők voltak ott.
- Akkor mien a terep. - kezdte Kain mire Hyouri bólintott.
- Tanizaki és Kuchiki van itt. - mondta .
- Kettő. - kezdte Kuro tapsolva egyet. - Nem gond.
- Add fel . - vigyorodott el Kain a hollow felé mire az elnevette magát, sérült volt ,de büszke a szörnyeteg.
- A gond az... hogy nem tehetem amig a parancs él. - válaszolta miközben harcoltak.
Ismételten támadtak , a kardok pengéje vérrel áztatta el magát ,s maguk a shinigamik is sérültek ,néhol egyre jobban.
- Asako.. - mocorgott oda Haru s kisimitotta a lány arcából a világos barnás haját. De válasz nem jött .
A vérfolt átütött a fehér ruhájána lánynak. Senki nem tudta miért hordott ő olyat, de Kurosaki engedélyével volt ezért nem kötöttek bele.
Gyorsan kiszedte a madzagját a ruhájának és szétnyitotta a felsőt, azonan váratlanul döbbenten nézett. Kezével megérintette a fehér véres testett.
- Utoljára ilyet..- kezdte halkan s mikor felismerte  a helyzetett elcsendesedett.
~ Miért nem mondtad...hogy te is Arrancar vagy?~
Elkezdte gyógyitaní.
- Mi a célod ?
- Kain.. - nézett rá Hyouri.
- Hm ?
- A célom egyszerű. - pillantot maszkjával félelmetesen a sőtét fényekben Kuro-ra. - Valaki látni akarja az al kapitányt.
- És ha én nem akarom látni ? - vigyorodott el Hachi mire a másik kettő ránézett.
Kain értetlenül döbbenten, míg Hyouri megbizonyosodva. Egyiköjük sem bizott benne sosem ,és most már tudták ,hogy miért.
- Akkor elrendezem ,hogy akarja.- suttogta halkan ,a fagyos szél még erősebb lett. - Nem véletlenül öltem ennyi Shinigamit ,bár nem tagadom ,amúgy is jól esett.
- Szörnyeteg.. - húzta el a száját Kain, Hyouri csak csendben figyelt.
Hachi csak vigyorogva figyelte.
- Nem tehetsz semmit...
- Dehogynem. - jelent meg egy hatalmas sunyi vigyor a maszkon mire a fiúk feszülten fgyeltek , lassan Kuro arcáról is eltünt a vigyor.
- Félre ! Gyorsan! -kiáltott de ekkor a madzagok mefeszültek és mindegyik robbant. A Hrom Shinigami tántorogva került hátrébb eredeti helyéről, míg hátulról egy sikitás halatszódott .
- Kuchiki-chan ! - fordult felé vérző testét fogva Kuro.
- Asako.. - lihegett vérezve a karján Haru, barátnője nem volt magánál mialatt robbant a teste.
- Kuchiki-chan! - pattant lassan fel a férfi fájdalát türtöztetve s elindulva a lány felé aki felkapta a fejét értetlenül.
- Hachi fuku-taichou! - szólt rá Hyouri aki felsegítette Kaint.
- KUCHI... - kezdte Hachi de ekkor a hollow beelőzte . - KI... - torpant meg a férfi látva az üres teret.
Arca mimikáin látszódot az ideg, félrevonta a kardját .
- Ti ketten... vigyétek el Tanizaki-t. Én megyek és vissza hozom Kuchiki-t.
- Miről van szó Hachi fuku-taichou ? - ragadta meg a vállát Hyouri.
- Ha nem jövök vissza... - kezdte el mire Ichimaru elengedte Kain pedig felé pillantott. - Mondjátok meg Rangiku-nak, hogy nála csodálatosabbat nem ismertem.
- Hachi! - szólt rá Hyouri felemelt hanggal míg Kain előre pillantott meredten.
- És most megyek. - úzta fel véres karján a ruhát mad elkezdett rohanni. Csökentette a fájdalmat, kezdte érezni hogy a madzagok nélkül visszatér az ereje.
- És most ? - pillantott Hyouri barátjára.
A lila hajú lehajolt a fiatal lányhoz ,s ekkor feszült lett a tekintette.
- Mi van?
- Van egy kis gondunk....
- Mi ?
- Nem csak Reita Arrancar....hanem Tanizaki is.