32. rész - A végkifejlett

- Nem lesz gond Hikari...rendben? Csak maradj itt...
- Hol vagyunk? - nézett üres tekintettel előre a testvére.
- A környék legmagasabb házának 10. emeletén...szép a kilátás nem? - mosolyodott el ,hogy kisit jobb kedvre derits a lányt de ez nem ment.
- Szép.. -válszolta majd magára húzta a takarót és eldölt az ágyban.
Szemei nem változtak könnyeztek és vörösek voltak a sok sirástól, nem bírt aludni de úgy érezte élni sem.
Natsu csak nézett ki az ablakon ,majd sóhajtott.
~ Köszönöm Areks...mégis segitettél nekem...~

[- Kellene egy lakás... - idegeskedett tartva testvérét a lány miközben a telefonon lógott a fülkében.
- Pont tőlem kérsz?
- Tudom..hogy van neked....
- Nekem is kellene...
- Csak pihentetni akarom Hikari-t.
- Rendben...megadom a címet...
- Köszönöm, Areks.
- Jól van, jól van. De senkinek erről!
- Igérem...]

Hikari lassan felszusszant majd elaludt. Ahogyan a nap kezdet lemenni Natsu elmosolyodott és felsóhajtott.
-Hozok enni.. - jelentette ki s kilépet az ajtón.
Az üres folyosók félelmetesek voltak ,valahogyan mégsem ez zavarta ,sokkal inkább egy belső tudat.
Egy csörömpölés hallatszódott a sötét folyosón amire a lány ijedten tekintett hátra. Egy macska futott végig át melette mire elmosolyodott s lihegve vette a levegőt.
- Megijesztettél haver... - jelentette ki ,majd az autómatához lépett melyben kevéske de éppen elegendő étel vol ha volt elég pénzed hozzá.
A vöröses hajú lány beletúrt a kis pénztárcájába melyben az ez idáig szerzett kevéske pénze volt. Váratlanul a gép felobbant mire ugrott egyett a lány és döbbenten nézett oldalra.
- Ophelia..
- Natsu. - dühöngött a lány. - Állj ki velem harcolni!!
- Megöültél ? Nem... - rázta a fejét a lány s megfordult hogy tovább menjen de ekkor ismételten ugrania kelettmert hátulról támadtak.
- Állj ki velem..- csillantak meg azok a szemek melyek eddig kedvesen fénylettek rá. De mostmár semmi kedveset nem talált benneNatsu ,csak gyülőletett.
- Nem...
- Akkor velm jössz.! - szólt Ophelia s elkapva Natsu karját eltüntek.

- Mi..mi.. - tért magához a lány de az űrmanó csendre intette.
- Még nem vagy jól..maradj ki ebből...
- Miből? Areks ?! - értetlenkedett a lány feülve s maga mellé meredve megtalálta a másik kislányt.
- A Nagino lány... - pillantott vissza.  - Kiengedted ?
- Nem én.  -rázta a fejét a fiú ,majd felállt. - Hanem te...
A lány döbbenten nézett majd maga elé meredt. Nem emlékezett semmire, csak az a mélyfájdalom tombolt benne ,s szorította a szivét.
- Én nem...
- De...sőt még többet. Vavy..átalakultál, már nem vagy Black Mew...se Dark Mew...se Űrmanó, de ember sem.
- Micsoda ? - pillatott rá hitetlenkedve dadogva a lány. - Akkor...
- Te egy Visual Mew vagy... - mosolyodott el fájdalmasan Areks miközben a lányra pillantott. - Itt az ideje ,hogy megállitsd Dimitry-t.
- Yune..- suttogta a lány mire Areks a fejét horgasztotta fájdalmasan az ajkaiba harapott.
- Ő boldog... nagyon....- szóritotta őssze a szemeit s ököbe a kezét amit a lány egy halvány mosolyal érintett meg.
- És te is....Areks.
A fiúnak meghasadt ismételten a lelke és szive egyaránt ,majd üresen tekintett előre. Nem volt már jövöje..se jelenje.
- Menj el erre a címre....veszélyben vannak ,akiket szeretsz...

A fekete ruhás lány sietve ugrált el a támadások elől. Ophelia pedig nem csüggedt egyre csak folytatta.
- Nem akarok harcolni!
- De én igen!
- Miért ? Nem értelek...hiszen annyira kedvelek Ophelia..
- Ne hazujd álnok kigyó! - rugta hasba a lányt mire az esett egy nagyott . Lassan tartott felé de élvezte azt ahogyan kínozhatta.
Ilyen a bosszú ? Akkor még...még...
- Reita....mien érdekes ,hogy megszerezted magadnak.. pedig én előbb szerettem! Ez nem ér!
~ Reita ?~ - értetlenkedett Natsu majd leesett neki váratlanul.
~ Reita...szeret engem?~ - gondolta el s ekkor valmi megdobbant benne is.
- Ophelia..én...- kezdte de a lány egy hatalmasatt lököt rajta aki elvesztve egyensúlyát esni kezdet.
~ Ne...ne..~
~ Gyerünk..gyerünk~
Váratanul egy másik fekete ruhás alak jelent meg rideg arccal és belökte a vöröses lányt aki vissza a betonra esett egy nagyott.
Ophelia döbbenten nézett az idegenre ,miközben lassan esett ki a korláton át.
- Ophelia! - kiáltotta el magát Natsu s ekkor egy léz megragadta a beton közeget.
Az űrmanó lány nehézkesen tartotta magát, még mindig nem hitt magának.
- Re..Reita.. - dadogta a fiúra tekintve, de az most nem állta a tekintetétt.

- A francba! - kiáltott Kira miközben lerakta Noru-t a betonra. Tiszta vér volt a ruhája ,át is ázott.- Ez így nem lesz jó.. - kezdte el, s ekkor a másik szemei kipattantak vörösen fénylelve. A feketés -szürkés hajú srác ugrot egyet a kardját elő kapva ,hogy kivédhesse a másik támadását. Nem értett semmit ,de egy erős nyomással vissz lökhette a srácot és lihegve vehetett nagyobb lélegzeteket.
- Mi történt vele ? - értetlenkedett ám ekkor ideje sem maradt mert Noru ismételten támadt.
Nekirohant és a kezét előre rakva az ujjaiból fém karmok nőttek melyek elkapták a pengét. Szeméből egy kis kék könny fojt le s ottmaradt mint valami jel.
- Ray..mi bajod van? - kiáltott rá Kira ám ekkor az elvigyorodott és a másik kezét ellenfele hasához rakta. Kira épphogy csak elugrani tudott a vér felfröccsent.
Idegesen lihegett miközben a ruhája szakadt volt. Vissza pillantott feszülten s látta, hogy a másik most húzza vissza karmait.
- Azt a jó édes... - botránkozott meg Kira.
~ Ez nagyon nehéz lesz...~ - ragadta meg fegyverét.
- Mi van...csak nem betojtál.. ?- vigorodott el mire Kira elhúzta a száját idegesen.
- Nah várj csak! - indult neki ,de ekkor két fegyver csapodott a srác elé megállitva őt. Felpillantott s két lány érkezett hozzá.
- Claire...Roxy.. - dadogta. - Ti meg?
- Reborn Roripoppu...Atakka! 
- Róka-legyező! - eelte fel a vörös hajú lány.
- Gyere Kira... - fogta meg Claire a srác vállát aki értetlenül nézett.
- Mi a franc ?
- Most én jövök.. - állt eléjük  Roxy. - Menjetek...
- De...
- Hikari fent van...gyere velem. - indult meg Claire mire a fiú eindult utána.
Roxy végigmérte a testvérét s szomorúan tekintett rá.
- Mióta van ez veled?
- Mit érdekel ? - nevetett.
- A testvérem vagy...
- Elhagytál...- vont vállat Noru ,majd ismételten kinyújtotta a kezét amikből a karmok újra elikerültek.
- HUh ?! - Roxy maga elé kapta a fegyverét ,hogy kivédhesse a támadást. - Ray!
A fiú kirugta a lány lábát aki ijedten kapott maga elé.
- Ray! - sírt fel, de a fiú elvigyorodva folytatta. Épp szúrt felé mikor váratlanul egy fény sűvített fel és hátralökte a srácot.
Az idegessen nézett fel majd mikor a lányra pillantott egy pillanatra meghátrált majd elmosolyodott.
- Vavy...
- Noru... - nézett rá a lány szomorúan majd határozottan. - Mi történt veled?
A srác nem válszolt csak újra támadott.
Roxy kicsit hátra mászott s döbbenten nézett rájuk.
 ~ Mi történt velük? Hogy néznek ki? Miért harcolnak egymás ellen.... én azt hittem...én azt hittem...ez olyan mint az én szerelmem....~

A szőkeség lassan ment a vöröshöz felsegítve őt.
- Ophelia... - indult volna meg Natsu de ekkor Reita vissza tartotta a lányt és nemet intett. - De...
- Ophelia végig át vert mindenkit....
- Micsoda?
Váratlanul az emlegetett sírva fakadt miközben egyre nehzebben kapaszkodott. Vissza gondolt a múljára ahogyan elvesztette a szüleit.

[ - Legyen Ophelia-nak akinek  a Hamlet-ben sokkal szebb véget kellett volna érnie. - mosolyodott el az űrmanó s a neje bólintott.
- Ophelia...adj reményt nekünk....]

- Ez nem ér! - kiáltott fel a lány mire a másik kettő rápillantott. - Ophelianak sokkal szebb sorsa lehetett volna!
- Lehet. De attól még Ophelia meghal a történetben. - válaszolt ridegen a fiú amire a lány szemei kipattantak. Döbbenten meredt előre ,érezte ahogyankezei egyre gyengülnek. Szíve fájdalmasan sikitott ,fel s elmerült a gyötrelem mélyére. Már nem vol miért élnie...nem.
Natsu kezdte érteni a lányt s hirtelen utána kapott de a lány ekkor már elengedte a kapaszkodót.
- Ophelia!!! - kiáltott a lány sírva mire Reita váratlanul magához ölelte s szoritotta. Eltekintett. Inkább arra az Ophelia-ra gondolt, akit réges régen megismert.
A lány fájdalmasan sírva és sikitva esett le a ház tetejéről. Már a zuhanás nyomása alatt belehalt így nem érezte a végét.
Ahogyan a test leesett fent Natsu mégjobban bújt sírva a fiúhoz.

Széttrancsalirozott nyomok, maradék darabok. Roxy döbbenten tekintett teljesen kiakadva. Véres volt az arca és mindene, ahogyan Ophelia halott teste pont ő elé zuhant le. Váratlanul felsikoltott és sírni kezdet ,mire Vavy hátrapillantott figyelmetlenül.
- Ophlia.. - suttogta s ekkor a fém karmok beleáltak a bőrébe. Letérdelt gyengén s a fiú vele.
- Vavy...- sziszegte Noru mire a lány rápillantott. - Nézd...szörnyeteg lettem, és már nem tehetek ellene.- suttogta végig a lány szemeit nézve.
- Noru....
- "A halál is kedvesebb már...."
- "...De nem rád vár" - fejezte be a lány .
- Félsz tőlem? Félsz a szörnytől?
A lány végig tekintett rajta. Leszúrta ,most is tartja testében ,bőrében a jeges karmokat. Fájdalmat okoznak neki ,mégis a sok veszekedés és civakodás nem véletlenül volt. Nem gyülölte sosem...sőt a gond az volt talán ,hogy mindig is szerette. Ray a csendre lepillantott csalódottan a földre, nem számitott arra hogy elfogadják de talán reménykedett. Vavy halványan elmosolyodott és megsimogatta a fiú arcát, végig húzta a kék csikon a kezét.
- Nem félek....és nem vagy szörny...- nevetett halkan a lány ,majd sírni kezdet. Noru szemei elmosolyodtak szinte és kihúzva a karmait a lány testéből átölelte őt.

- Látod, itt nem győzhetünk. - lebegett Areks majd leereszkedett szomszédos háztetőre és felemelte fiatal öcse halott testétt. -Menjünk...
- Mégis hova ? - nézett rá feszülten Dimitry.
- Ahol Dren(Kisshu) is van...és a többiek. Yune is örülne neki.
A narancsos hajú űrmanó vissza tekintett a harcmezőre majd bólintva ment Areks után.
- Sokakat elvesztetük...
- Igen.. Yune, Ophelia..Warai...
- Mond.. miért nem sikerült ? - kérdezte értetlenül Dimitry mire Areks elmosolyodott halványan.
- Mert elfelejtettük, és nyoma veszett belölünk a sok harc és szenvedés után a szeretett.
- Csupán ...a szeretett  ? -pillantott vissza Dimitry egy pillanatra, majd elmosolyodott lehunyva a szemeit s cinikusan nevetett fel. - Ilyen egyszerű lett volna?
Areks már nem válaszolt csak elfoglalta a helyét ,majd felszálltak az űr siklóval.