Ez a nap is ugyan�gy kezd�d�tt, mint b�rmelyik m�sik. Kor�n kelt, mert el kellett �rnie a buszt, amivel be�r id�ben az iskol�ba. M�g csak �ppen hogy kezdett vil�gosodni. A t�li hideg m�g a radi�tor meleg�n, �s a j�l szigetelt falakon kereszt�l is �rezhet� volt. Az �ra cs�rg�se ugyan fel�bresztette, de percekig csak forgol�dott az �gy�ban. Sosem szeretett f�lkelni, �s a gondolatai el�g k�d�sek voltak �bred�s ut�n. Tal�n negyed �r�t is elt�lt�tt m�g takar�ja bar�ts�gos meleg�ben, amikor r�n�zve az �r�j�ra k�t dolog has�tott a tudat�ba. Az els� gondolat�ra r�gt�n kipattant az �gyb�l, mert r��bredt, ha nem siet, lek�si a buszt. Ha pedig lek�si a buszt, nem �r be �r�ra, az pedig egy�rtelm�en rontana a preszt�zs�n �s a kedv�n is. Az ilyen pillanatokban mindig azonnal kitisztult az agya, �s gyorsabban kezdett dolgozni. Csakhogy ez a nap egy dologban k�l�nb�z�tt a t�bbit�l. Amikor v�gre mindent felfogott maga k�r�l, tudatosult benne a m�sodik gondolata is.

Tudta, hogy azon a napon fog meghalni.

Ott �llt a t�k�r el�tt egy sz�l r�zsasz�n h�l�ingben, meredve maga el�, mik�zben agya sz�p lassan f�lfogta az el�bbi felismer�s�t. El�sz�r azt gondolta, csak egy rossz �lom ut�hat�sa lehet, de t�bbsz�ri �tgondol�s ut�n r� kellett �brednie: teljesen biztos a dologban. Az a nap az utols� az �let�ben.

�jabb percek teltek el, m�g ott gondolataiba m�lyedve �llt egyhelyben. Elm�lked�s�b�l a ny�l� ajt�, �s az azon besz�r�d� f�ny z�kkentette ki. A b�tyja �llt az ajt�ban, akinek felt�nt, hogy a l�ny nem j�tt m�g ki a szob�j�b�l, holott m�r indulnia k�ne.

– Ha nem sietsz, elk�sel az iskol�b�l. Zavartnak t�nsz…

A l�ny csak r�mosolygott, ett�l a szeret� testv�r megnyugodott �s kiment a szob�b�l, mire a l�ny a t�rdeire rogyott. Ezzel v�gleg kir�zta fej�b�l a kor�bbi gondolatokat, �s sietve �sszekapta mag�t. Felvette iskolai egyenruh�j�t, bepakolta a gy�gyszereit, �s m�g indul�s el�tt esz�be jutott, hogy elviszi a haszn�lhatatlan Zanpakutou-j�t, b�rmi eshet�s�gre. Kiskora �ta h� t�rsa az a kard, sokszor v�dte m�r meg az �let�t, m�g m�sok szerint semmire sem j�, addig neki a kedvence volt. Kiv�telesen nem a h�t�ra, hanem az oldal�ra k�t�tte, hogy kab�tja al� rejthesse, az iskol�ban pedig �gyis tanulnak harcm�v�szetet, majd ott azt mondja legfeljebb, hogy bemutat��r�ra hozta. Gyorsan berakta a k�nyvet, fejben ellen�rizte gondolatban minden dolg�t a l�pcs�h�zban lefel� menet, majd ki�rve az utc�ra sietve indult a buszmeg�ll� fel�.

Becs�ngettek, �s a l�ny lihegve rohant f�l a harmadik emeletre, hogy m�g id�ben be�rjen els� �r�ra. Oda�rve gyorsan ledobta kab�tj�t �s t�sk�j�t a padj�hoz, k�sz�nt a bar�tainak, majd leroskadt a sz�k�be.

– Megint elaludt�l? – k�rdezte padt�rsa, amolyan k�zhelyk�nt.

– Olyasmi. Majd sz�netben elmondom. – felelte biccentve az ajt� fel�, ahol m�r l�pett be a tan�r.

Az �ra megkezd�d�tt, �s a di�kok z�rzavaros hangulat�ban teltek a percek, a tan�r minden pr�b�lkoz�sa ellen�re is. A l�ny az oszt�ly jobbjai k�z� tartozott, j� tanulm�nyi eredm�ny, szinte soha semmi fegyelmez�si probl�ma. El�l �lt, �gy a tan�r figyelme nem is igaz�n ir�nyult r�, mik�zben – n�ha kiab�lva egy sort – megpr�b�lta a nebul�k fej�be verni az anyagot. � viszont szok�saival ellent�tben most nem az �r�ra figyelt. Gondolatainak k�z�ppontj�ban a reggeli felismer�se �llt. Sehogy nem tudta meg�rteni, mi lehetett az a h�rtelen megvil�gosod�s.

Minden hitetlenked�se ellen�re azonban a gondolat tov�bbra is ott volt benne, �s biztosra vette, hogy nem t�vedett. Azon a napon fog meghalni, �s semmit nem tehet ellene. Toll�t az ujjai k�zt forgatva n�zett kifel� az ablakon. A nap m�r nagyban k�szott f�l az �g tetej�re, de a sugarait feltartott�k a felh�k, melyekb�l lassan sz�lling�zni kezdett a h�.

T�l.

Ez volt az els� gondolata, ahogy kin�zett. A t�l h�v�s, ak�r a hal�l –szokt�k mondani. A f�k leveleiket r�g elvesztett�k, a madarak elhagyt�k a vid�ket, �s minden csendes volt. M�ly mereng�s�ben m�g az oszt�ly zsibong�s�t sem hallotta. Minden nyugodt volt. A szemk�zti �p�let egyik ablak�ban egy feh�r macska �lt a p�rk�nyon. Fark�t l�gatva dorombolt �lm�ban – legal�bbis a l�ny �gy gondolta. „B�k�s ez az �vszak. Lassan sz�lling�zik a h�, senki sem siet odakint sehov�. Nem is tudn�nak, az utak �s a j�rd�k el�gg� eljegesedtek. A rep�l�ket sem l�tni most a felh�k miatt. Az a macska is olyan nyugodt. Semmi gondja, semmi dolga nincsen. Hideg a leveg�. Vajon a hal�l is hideg?”

Mereng�s�b�l ism�t felzavarta valami; az �ra v�g�t jelz� cseng�.

A sz�netben sz�tlan volt, nem pakolt el semmit, egyre csak a padl�t b�multa. Bar�tai pr�b�ltak n�h�nyszor hozz�sz�lni, de nem figyelt f�l egyszer sem, �gy h�t hagyt�k, sz�mukra a leg�rdekesebb az volt, hogy m�g kedvenc el�ad�j�nak zen�j�re, Miyavi-ra se figyelt fel, ami egy telefonb�l sz�lt egy kisebb klikk-csoportn�l. Iskolat�rsa �s legjobb bar�tn�je is �ts�t�lt a term�k el�tt, � m�g csak �szre sem vette. M�sok elvonultak besz�lgetni, h�ly�skedni, megt�rgyalni az �r�k anyag�t, megk�rdezt�k ki mit nem �rtett �s mit igen. � csak �lt, �s egyre csak ugyanazon a t�m�n t�rte a fej�t.

Nemsok�ra becs�ngettek, �s j�tt a k�vetkez� �ra, ami ugyan�gy telt el, mint az el�z�. A macska m�g mindig aludt, az emberek lassan h�mp�ly�gtek a k�zeli f��ton, az aut�k �vatosan k�zlekedtek. Sehol nem volt egy apr� r�s sem a vastag felh�r�tegen, ami ontotta mag�b�l a h�pelyheket. Telt az id�, odakint pedig annak ellen�re, hogy alig d�l fel� j�rt, egyre s�t�tedni kezdett, a havaz�s pedig egyre er�s�d�tt, egyetemben a sz�llel. Negyedik �ra k�zep�re szab�lyos h�vihar alakult ki az utc�n, elv�ve minden valamennyire is izgalmas k�pet az �rdekl�d�k szeme el�l.

Most, hogy nem igaz�n tudott kifel� n�zni, megint csak lefel� meredt, �s egyre csak elm�lkedett. „Tudhat az ember ilyet el�re? �s ha tud, v�ltoztathat rajta? Hogy kezeljem? F�lni kell t�le? Milyen lehet ut�na? Amiben biztos vagyok, az �gy is lesz? A hal�l hideg?”

Mire ism�t �szbekapott, m�r az oszt�lyban volt a m�sik tan�r, a t�bbiek pedig �pp f�l�llni k�sz�ltek. Csatlakozott hozz�juk, laza vigy�z �ll�sba �llt, �s komoran szemezett a parkett�val. Az �ra elkezd�d�tt, �s � gondolatai k�z�tt verg�dve n�ha jegyzetelt egy keveset. �gy �rezte semminek sincsen �gy jelent�s�ge, hiszen v�ge lesz. Nem tudta mi�rt er�ltesse ak�r egy kicsit is mag�t, de puszta megszok�sb�l �rt tov�bb. A t�ma pont idev�gott, irodalom �ra volt, a kedveltebb �r�i k�z� tartozott, �s az eszmei fennmarad�s �s a hozz� t�rsul� biol�giai le�ll�st feszegette a tananyag.

�ppen csend lett, miut�n a tan�r ledikt�lta egy sz�veg befejez� mondat�t, �s annak utols� szavait �rt�k az oszt�lyt�rsai, amikor hangosan felsz�lalt.

– Tan�r �r! Maga mit csin�lna, ha biztosan tudn�, hogy a k�zelj�v�ben meg fog halni?

Az oszt�lyban az el�bbin�l is nagyobb csend t�madt. Senki nem �rtette hogyan j�tt ez a k�rd�s, f�leg egy ilyen kisl�nyt�l.

– Nem eg�szen �rtem, hogy mit akarsz mondani.

– Mit tenne, ha tudn�, hogy nemsok�ra meghal?

– Nem tudom biztosan. M�g nem gondolkoztam el ezen soha. De majd �ra ut�n megbesz�lj�k.

A v�lasz v�g�n a l�ny f�l�llt, �s elkezdett bepakolni a t�sk�j�ba. A tan�r m�r �ppen r� akart sz�lni, amikor megsz�lalt a nap utols� cseng�je az oszt�ly sz�m�ra. S�hajtva pakolt el maga is, ahogy a gyerekek felbolydulva siettek mind hazafel�, el az iskol�b�l. Az irodalom tan�r, miut�n minden�t eltette, az � hely�re n�zett, hogy megbesz�lje vele az el�bbi k�rd�st, de az m�r t�vozott.

Lassan, egykedv�en s�t�lt a j�rd�n, a cip�je orr�t n�zve. Igaz�b�l nem �rdekelte mit tenne a tan�ra a helyzet�ben. Azt akarta tudni � mit tegyen, de azt nem m�st�l tudja meg. S�t�lt, egyik l�b a m�sik ut�n, c�ltalanul a v�rosban. A vihar valamelyest al�bbhagyott, de a cs�p�s hideg sz�l �gy is arra k�nyszer�tette, hogy nyak�t beh�zva zsebre tett keszty�s k�zzel j�rja az utc�kat. „M�s is tudja, miel�tt bek�vetkezik? Anya m�r meghalt, de nem besz�lt ilyesmir�l. �n besz�ltem valakinek r�la? Nem hiszem. Ha m�s is tudn�, megv�ltozna? Ha m�st tenn�k, mint teszek, elker�lhetn�m. Ezt mi�rt nem tan�tj�k az iskol�ban? A hal�l hideg?

Esz�be jutott valami. S�t�l�s k�zben zseb�b�l el�vette mobiltelefonj�t, el�kereste b�tyja sz�m�t, �s megnyomta a z�ld gombot. Nem tudta, hogy kics�ng-e, nem a kijelz�t n�zte, csak el f�l�tte. S�t�lt, egyre csak ment el�re, �s a telefont nem tette a f�l�hez. Meghallott egy hangot. A testv�re hangj�t. Len�zett, �s a k�sz�l�k jelezte, hogy vonalban van. F�l�hez emelte mobilj�t.

– Ott vagy?

– Igen! Ne haragudj, elbambultam. – egy hosszabb sz�netet tartott. – Csak annyit akartam, hogy ma val�sz�n�leg nem megyek haza.

– Hol leszel?

– M�g… M�g nem tudom.

– Akkor majd h�vj megint, ha m�r tudod, j�?

– Rendben van. Szia! – azzal letette a telefont. Tudta, hogy b�tyja m�skor kiakadt volna, �m mi�ta tudom�sa van arr�l, hogy � is az ami, m�r nem idegeskedik ha annyit mond, „Ma nem megyek haza.”.

Zseb�be cs�sztatta a k�sz�l�ket, �s ment tov�bb. �gy �rezte, ezt mindenk�pp meg kellett tennie, ha v�letlen�l m�gis valami t�rt�nik. Nem szerette volna, ha otthon nagyon agg�dnak �rte.

Mikor v�gre feln�zett, nem tudta els�re, hol is van. Azt sem tudta mennyit s�t�lt, csak hogy messze ker�lhetett hazulr�l. K�r�ln�zett, egy utcat�bl�t keresett, �s amikor tal�lt, megpr�b�lta bet�jolni mag�t valahogy. A v�ros m�sik v�g�ben volt, gyalog nem akart hazamenni, mert nagyon k�s�n �rt volna, b�rmennyi is az id�. Ekkor megn�zte telefonja �r�j�t. F�l nyolc volt. Ha nem lett volna a vastag felh�takar�, akkor is �r�k �ta s�t�t lett volna, �s ezen a kev�sb� kivil�g�tott r�sz�n a v�rosnak m�g a vastag h� feh�rs�ge sem seg�tett sokat. Esz�be jutott, hogy j�rt m�r itt n�h�nyszor, �s a k�zelben van egy vonat �llom�s, ami meg�ll a hazafel� tart� busz egyik meg�ll�ja mellett. Elkezdte keresni a meg�ll�t, �s egy hangos dud�l�s �tba igaz�totta.

Azt a vonatot, ami a figyelmeztet�st leadta, nem siker�lt el�rnie, �gyhogy v�rnia kellett f�l �r�t a k�vetkez�re. Sz�vesen le�lt volna az egyik padra az �llom�son, de mind kem�nyre fagytak, �gy s�t�lgatni kezdett a peronon. Gondolatai megint visszaterel�dtek az eg�sz nap jelen l�v� k�rd�sre. „Nyugodt minden. A vihar el�llt. Este van. Ilyenkor kevesen j�rnak az utc�kon, f�leg erre. Hideg van viszont. Lehet, hogy ez fog elvinni?” Itt megejtett egy apr� bels� nevet�st. „Ann�l az�rt jobban fel vagyok �lt�zve. Lehet, hogy az eg�sz csak egy h�lye �rz�s volt. Valami rosszat �lmodhattam t�nyleg. De akkor m�rt �rzem m�g mindig �gy, hogy csakis �gy lehet? Zavar egy�ltal�n a dolog? Zavar ez egy�ltal�n? �s ha biztos, van �rtelme ezen gondolkozni? A hal�l hideg?”

Megr�zta a fej�t. �gy d�nt�tt nem t�r�dik az �rz�ssel, hogy � aznap nem halhat meg. �gyis v�ge r�videsen a napnak, mi t�rt�nhet ennyi id� alatt. Negyed kilenc volt, amikor meghallotta a vonat dud�l�s�t. A hangosbemond�n bejelentett�k, hogy vonat �rkezik. � n�zte a k�zeled� vonatot. Gondolataiban f�lmer�lt egy lehet�s�g, de elvetette. T�l egy�rtelm� lenne. A vonat el�rte a peron sz�l�t, � pedig �gy d�nt�tt h�tr�l egy l�p�st. Amint be�llt a vagonja sarkon fordult �s fut�snak eredt a h�ban. Sokan forogtak ut�na, de � nem t�r�d�tt senkivel. Ki�rt egy elhagyatott utc�ra, ahol m�r senki nem j�rt. H�rtelen megcs�szott, kardja kiesett oldalt a h�velyb�l �s ny�ln�l fogva a h�ba f�r�dott. A l�ny pedig egyenesen r�esett az �lre, sz�vvel el�re.

Amint ott �llt, sz�v�ben a hideg peng�vel, arra gondolt: „Igen. Hideg”