30.rész - Moon Korsheme Metamorph


- Téged mit érdekel..áruló ? - förmedt rá Reita.
- Csak neki mondom el... hol van pontosan a vezetőtők... - mondta ki. Igazából nem így volt de a lányt szerette volna mindenképp látni ,őt akit egyedül a szivébe zárt.
Ray elsápadt váratanul . Lehet még ennél több ?

- Hikari...Hikari !- kiáltotta Warai miközben berontott a szobába ahol a lány feküdt, az lepetten tekintett rá ,majd meghatódva üllt fel átölelve.
- El sem hisszem...tényleg te vagy!- nézte őt  a lány majd ismét ölelgette.
- Mi történt veled ? - nézett rá Warai mire a lány legyintett.
- És veled ?
- Segíteni jöttem.... Vavy..bajban van.. - fogta meg a lány kezét aki döbbenten nézet rá majd elmosolyodott.
- Ame...
A kellemes és meghitt pillanatott Reita törte meg köhintésével.
- Nem hiszem ,hogy .... - kezdte el de Okinawa aki épp berontot fellökte. - ÁÁÁ
- MEGVAN VAVY-CHAN!!!??? - ugrott oda Warai-hoz egy nagy mosolyal.
Hikari elnevette magát s körbenézett, már döntött....méghozzá helyesen.

- Nem értelek...
- Pedig nagyonegyszerű - pakolt a lány neheztelve a dolgokra.
- Épphogy állni tudsz..befejeznéd ?
- Hagyj már Kira!
- Natsu!
- Csend! - szólt a vörös ,majd lecsapta a fiút s a böröndjét kezdte húzni. - Nem fogok harcolni ellene...se mások ellen. Kilépek.
- Persze... de - lépkedet utána a fekete hajú.
- De ? - néztt rá a lány majd sóhajtott mosolyoga . - Úgyan nem kell utánam jönnöd.
- De szeretnék.- mondta a fiú mire a lány lepetten tekintett rá.
- Rendben. - mosolyodott el ,majd tovább ment. - Érzem a szabadságot...te Kira...érzed?
A srác erre csak elvigyorodott kínjában. Nem...ő ezt nem érezte ,bármennyire is akarta.
Amióta meglátta Natsu húgát csak rá tudott gondolni. Azonban ,mivel ikrek furcsálta a helyzetett. Hiszen, Natsu-val évekig jóbban volt...bármikor bele szerethetett volna de nem történt meg. Az ikrét Hikari-t nem ismeri régóta..mégis az eszét elvette. Hihetetlennek és furcsának tarotta...bárhogyan is, tudta ebből jól nem jöhet ki.

A lány körül ismételten fény ragyogott s most új ruhában tűnt fel. Lila és feketében volt mint eddig ,ám fátyol takarta arcát és haja is másképp állt. Szemei még mindig üregesek voltak s a robbanás után lélektelenül nézett körbe a laborban. Minden fele eltört kémcsövek és egyébb iratok, kisérletező dolgokat látott melyektől elkapta a hányinger. Kiáltott s felboritotta az asztalt ,majd lihegve nézett körül. Nem volt önmaga. A földön két mew feküdt most öket nézte meg, felismerte, de zaklatottan pillantott el. Váratlanul a kék hajú fejére tette a lábbát s erőszakosan nézett rá.
- Megérdemelnéd ,hogy megöljelek... - mondta halkan de az nem volt magánál ,csak csendesen egy nevet mondogatott.
- Nero...
Levette a lábát és most a vörösre pillantott, majd elindult a labor másik termébe ,ahol berúgta az ajtót.
Bent egy lányka teste feküdt egy hasonló kapszulában melyben eddig ő raboskodott. Idegesen vicsorított aztán egy hatalmas ütéssel betörte az üveget és kiszedte belőle a fiatal lányt. Hihetetlen gyermek volt még, és ez kiábrándító volt. Lassan a hátára vette ,majd kiment vele, az éjszakába és tovább. Minnél meszebb ,minnél biztonságosabb helyre, hogy aztán elintézhesse a dolgait, és véget vethessen ennek az egésznek.

- Fleur...- szólalt fel halkan a vörös hajú ,törzsét kissé megemelve ,hogy felülhessen. Testében több helyen is szilánkok hevertek ,karcolásokból vérzet is.
Ahogyan megpróbált felállni bal vllába éles fájdalom nyilalt s felszusszanva pillantott oda. Egy hegyes üveg darab átállt a bőrén a húsán át szúródva.
- Hát ez fáj ... - jegyezte me ,majd lassan felállt megkapaszkodva épp kezével a kiáló tömbökbe s lassan nézett szét. Minden tönkrement ,a robbanás mindent felemésztett. De...akkor ők hogyan élték túl? Tán....nem is akarta őket megölni? Callisto trsára nézet aki még mindig eszméletlenü feküdt csak egy egy nevet suttogva hajthatatlan.
- Nero..
A vörös szomorúan nézett rá ,majd tovább ment aggodalmasan ahogyan eszébe jutottak azok a szavak melyeket egyszer Areks-től hallott, A húga, igen a húgának itt kell lennie. Talán most elviheti és.....
Üres...a terem...minden tönkrement és megsemisült.
Callisto egy könnyed eséssel zuhant alá s a földet nézte mereven. Az eddig kitartó fönök, vezér most megsemmisült. Egyedül a húga éltette mindig a harcban, a tudat ,hogy még él. De nem találta.....semmi nem volt itt...vagy már elveszett. Kezei megremegtek ahogyan ökölbe szóritotta őket a földön,a sírással küszködött ,az ajkait tépte a fogával, aztán váratlanul felhagyott mindennel és elkiáltotta magát.
- NEEEEEEEEEEEE!!!
Hangja elcsuklott a legvégén ,fájdalmasan hangzot mégis minden szó. Váratlanul kisebb zajt lehetett hallani mire felkapta a fejét és dühödten állt fel. Kezében kis fény csillant és megjelent  a fegyvere.
~ Vége...nem érdemled meg az életett...te szörnyeteg...~
Már tervezte ,hogyan csap le rá fájdalmasan ,nem engedve ,hogy olyan könnyedén elmenjen. Szenvedjen csak...ahogyan ő is szenvedett.
Ekkor azonban megtorpant ,mert teljesen más hangot vélt felfedezni ,mint amire számitott.
- Mi történt itt ?- nézett szét Hikari értetlenül és Reita csendben követte őt, előttük Warai állt döbbenten a sort pedig Ray zárta Wendy-vel.
- Esküszöm...nem volt ilyen mikor még elmentem...- dadogta a macska fiú a vöröses hajú lánynak s amint észrevette az ellenséget oda futott hozzá.
Ujjait a lány nyakára tapasztotta kikeresve életfunkcióit ,hogy egyáltalán veszi még a levegőt ,de kissé megnyugodott mikor hallotta ismételten a nevet.
- Nero...
- Vavy.. - indult meg a szemben lévő terem felé Ray ,de megtorpant ahogyan az ajtóhoz ért. Minden romokban...de a készülékek és a maradványok, emlékeztették valmire. - Itt kisérleteztek... - állapitotta meg megtartva magát az ajtó félfában ,mert váratlanul megszédült.
- Ha beteges mit keres itt ? - rikkantott rá Hikari felé Reita de a lány csendre intette.
- Vavy már nem black mew... - lépett ki az árnyékból Callisto ,s kihúzta a vállából az üveg darabot.
- Mit csináltál vele ? - kiáltott felé Hikari.
- Semmit...ő csinálta ezt velünk. - válaszolta mire a többiek ledöbbentek.
- Vagyis él még? - mosolyodott el Warai majd Hikari felé fordult. - Hikari..Hikari hallotad!! - mosolyodott el felé őszintén amire a lány szíve váratlanul megdobbant.
Még sosem látta ezt eleinte ,és most mégis szinte bénitó szerként hatott rá. Váratlanul Callisto hátrahökölt pár lépést Hikari szemei meg kikrekedtek.
Warai testéből egy katana állt ki. Lassan érintette meg ,majd elmosolyodott szomorúan. Felismerte a tényt ,tudta mi fog következni.
- Hikari...én..sze.. - kezdte de ekkor lehunyta szemeit ,majd össze esett.
- Wa..ra..i..- dadogta a lány s ekkor két ember ment el melette.
- Áhh...hibáztam, na mindegy, ő is csak egy rmanó volt. - húzta ki fegyverét a fiú testétőb aztán lecsapta róla vért. A szőke srác elvigyorodott barátja láttán.
- KIRA! - kiáltott rá Callisto amin a fiú meglepödött ,de vállat vont. - Jééé..fönök.
- BANSAI! - kiálott felemelt kezekkel Reita ,mire Hikari össze csuklott. Még mindig beleremegett a látványba ,abba ahogyan legkedvesebb barátja vérben fekszik előtte.
- TI KÉT IDIÓTA! - rúgta gyomrom a két srácot Natsu ,majd még ütötte ket miközben kiabált, persze Kira jobban kapott.
Reita védte az ütéseket majd egyszer csak elkapta a lány karját és magához húzta. Elvigyorodott ,nem zavartatta magát az előzőek miatt ,de Natsu dühödten meredt rá.
Állták egymás tekintetétt.
- Bejövök neked..
- Álmodozz...
- Ez a valóság szivi...
- Akkor nézz rá a legjobb barátodra...ő neki is ez a valóság ? Ilyen barátja van mint te?
Reita Hikari-ra pilantott aki még mindig remegett. Natsu lerázta a kezeket magáról ,majd átölelve ikrét elindult kifele.
- Nem akarlak titeket látni... még nem.- Kira és Reita döbbenten néztek a lányok után.
Wendy közben a hátára apta Fleur.
- Nem érdemled meg.. - morogta magában s felpillantott.
~ Szegény Warai....még hány halál kell ebbe a szörnyüségbe ?~
- Kira..- kezdte Reita de a másik letakarta a felsőjével a hullát.
- Tévedtem...
Reita csak nézett rá majd elhúzta a fejét s kintre pillantott. Váratlanul Callistó kiáltott mire odafordultak.
- Valaki segítsen! - mozgatta a vörös tartva a fekete hajú fiút akinek szeme lehunyva voltak s szájából vér szivárgott.
A két srác azonnal közelebb ment ,segitettek. Wendy szemei közben megfeszültek és idegessen csillogtak.
~ Noru..Noru...~