19.rész - Titkok vége

Buterfly bágyadtan tekintett ki az ablakon. A monoton gondolatok csak nem szüntek meg egész éjszaka. Fehéres kezével oldalra csapott mire valaki felnyögöt egy pillanatban. Váratlanul ült fel lepetten a lány ,majd fejéhez emelte a kezét. El is felejtette ,hogy az ő kis „sátrában” aludt Subete az állatka lány. Lila haja kecsesen omlott el. Azon gondolkodott mindig ahogyan rá pillantott, mit keres egy ilyen szomorú harcban egy ilyen törékeny lélek. Hiába próbálta ,mindig Rose-t jutatta ez eszébe. A lakótársa aludt még nem kelt fel az előző ütésre. Fly lassan felállt ,megigazgatta a haját és a ruháját, miközben kikászálódott lakhelyéről. Persze csak átmenetieg élt ebben, már napok óta , pontosan mikor egy hírt kaptak.
A nap fénye megvilágította a szemeit ,mire ő csak belenézett. Egyre jobban romlot a látása ,már nem tagadhatta. Volt ,hogy nem látott jól a jobb szemével, ezt is Lillith átkának nevezhette.
Körbetekintett az erdőben ,sehol semmi. A tél nyoma már sehol nem volt ,a tavaszt jelezték a parányi fűcsomók és virágok. Gallyakat törte direkt ahogyan lépkedett ,valami értelmes formát keresve.
-    Már nincsenek messze….- pakolt Kibo miközben a többi harcosra pillantott.
-    Az jó fáj már a hátam az itteni alvástól. – nyafogott Reijoh mire Dante aki a fegyverét tisztitotta elvigyorodott.
-    Hiszen még egyedül is alszol…- lépett oda Fly megpöckölve a másik lány fejét.
-    Mintha bajod lenne Subete-val.. – fontorgott új társukra a szürkés hajú.
-    Nincs…tudod mien csábos éjszaka. – vigyorgott a fekete hajú leülve mire Reijoh meghökkenve nézte ,Dante meg elkezdett nevetni.
Igen a napokban kisebb nagyob sikerekkel barátkoztak össze a gondolattal ,hogy Fly is a csapat tagja.  Dante nagyon jól kijött vele ,imádták együtt szapulni a többieket, de főleg Reijoh-t.
A lány ilyenkor duzzogva tekintett el, míg Kibo helyrehozta a kedélyeket.
Pár napja indutak el Sapporo-ból vissza onnan ahonnan az egész indult, hogy kövessék Eva harcosait. A napokban jutottak arra ideje lépni, támadni, és ehhez tervet is eszeltek ki.
A boszorka mindig gyanakodva méregette a papot aki most is csak utolsó percekben lépett elő ,teljes ruhatárában, kezében a sisakkal.
-    Minek az neked ,konzervfej ? – vigyorodott el Dante.
-    Veszélyesebb ha az ellenség tudja ki vagy… - mondta sejtelmesen Kieru ,majd leült közzéjük. Igazából nem szerette ezt a dolgot, de nem árulta el ,hogy ismeri Hime-t s látszólag a lány sem mesélt ő róla. Még átbeszélték a dolgokat, s mikor végre Subete is kijött és Kibo is elkészült a pakolással ,folytatták az utjukat.


-    Jobbra , Jobbra! – kiáltott Naito miközben rohantak. A csapat már reggel óta gyorsabb iramot számitott mint előtte.
-    Látod őt ?
-    Igen… - pillantott hátra a barna hajú ,s ekkor elkapták a kezét. – Kyo… - motyogta.
-    Ti balra, ti jobbra ,találkozzunk a templomnál. – adta ki az utasításokat ,s magával rántotta Naito-t.
-    Te velem jössz… - fogta Abel Rose kezét ,aki Hime-re pillantott.
-    Pinky…- a lány csak bólintott ,így elment a fiúval.
-    Melody!? – szólt vissza ,mire a lány elkapta a karját s behúzta a bokrok közé.
-    Mi a… - kezdte de a fiatal befogta a száját.
-    Cssss… itt van..
-    hm ? – tekintett fel a növényzet lyukaiból.
Előtte a zöld fűben egy komoly tekintetű lány állt. Szőke haja felvolt kontyolva , hosszú ,keresztény mintával szabott ruhát viselt melynek az alját a szél éppen fújt.
Fegyverét maga mellé emelte ,s megcsókolta a kis keresztett.
-    In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen.
Körül nézett ,majd lassan tovább indult. Mikor végre elment a két lány lassan jött elő.
-    Ő lenne a harcos ? – lepödött meg Yuu mire Melody bólintott.
-    Gondolom…
-    Tovább megyünk Melody ?
-    Menjünk.. – állt fel a lány.
-    Mi a baj Melody ? – sétált mellé a rózsaszin hajú de a másik csak elnézett szomorúan.
-    Téged is bánt..igaz?
-    Természetesen…
-    Mégsem ez zavar…
-    Sosem megy az átalakulás rendesen… - füllentett. Bár igaz volt ,most nem ez nyomta a szívét.
-    Előfordul ,velünk is hasonlók. – mosolyodott el kedvesen Hime.
Melody rápillantott halvány mosolyal, most látta Hime milyen is valójában.Az iskolában sem voltak rosszban ,talán Kieru melett ő volt az egyetlen akivel mevolt ,bár még akkor is nagyban a hallgatás jellemezte. Most meg ? Szinte teljesen más volt.
Bántotta sok dolog, Fly elmenetele…a szíve ,hogy olyanért ver aki nem is veszi észre, és az ,hogy Yuu sem figyel rá.
Váratlanul egy nyomást érzett s hátra esett 5 métert. Társa még utána kapott ,de mr nem érte el.
-    MELODY!  -kiáltott ,majd gyorsan előre fordult gyanakvóan.
-    Végre láthatom ismételten Papnő.
-    A nemes… - döbbent le a lány. – Várjunk csak…tudja ,hogy…
-    Pontosan. Gratulálok neked Papnő, én vagyok Lillith papja.
A  lány döbbenten nézet ,majd maga elé kapta harciasan a kezeit. A pap elmosolyodott ,majd fenkölten tekintett rá.
-    Azt hiszed ér ez ellenem valamit ?
-    Nem tudom…de nem hagyom magam…
-      Hime! – pattant fel futva Melody aki már teljesen más ruhában volt, de váratlanul valaki felé ugrott mire ő hátrált és kivédte annak a támadását.
-    Élvezetes harc lesz ez. – vigyorgott Reijoh ,majd kezében fagyos jég darabok jelentek meg ahogyan megindult a lánynak. Az elmosolyodott .
-    Eva segíts ki….TŰZ!- mondta de ruhája nem olyan lett amit várt.
~ Francba…megint nem sikerült… - gondolta ,de nem adta fel, elmosolyodott.
-    Akkor kezdjük a harcot…mit szólsz ?
-    Benne vagyok . – támadta meg a lány a másikat.
Egy pillanat alatt takarta el a fiú az arcát a sisakjával ,s közben szemeit is lejjebb eresztette.
    ~ Nem akarom ,hogy tudd ki vagyok…   nem akarom ,hogy nehezebb legyen.
Gondolta s ekkor váratlanul egy szeme fellizott.
-    Lillith az úrnőm,érte élek.Minndenki aki az ellensége,azt elpusztítom.
-    Sajnálom…akkor nekem védenem kell magam és a harcosaim.
-    Milyen érdekes ,hogy most egy sincs itt…
-    De veled sem…
-    Hasonlitunk..
-    Cseppet sem… - vette elő a lány a fegyverét, s maga mellé emelte.
Úgyan ezt tette Kieru is, s várt. Az idő kezdet felhősebb lenni ,hüvés szél árasztotta el az erdő mezősebb részét ahol álltak. A pap végignézett a lány fehér ruháján ,majd kiemelte felé a kadját.
-    Milyen kár ,hogy azt a szép ruhádat saját véred foglya piszkítani…
A  lány oldalra sanditott ,semerre nem látta Melody-t és ez aggasztotta. Nem tudta mi lehet vele.
Lassan vissza pillantott ,majd ő is tartotta a fegyverét.
-    Sokat beszélsz.. – motyogta határozottan.
Egy ideje nem szeretett harcolni ,főképp mióta az álma volt ,de nem tehetett mást. Védelmeznie kellet azokat akiket szeretett s csak most látta be mennyit kapott az élettől azért helyébe amit elvett tőle. Sosem pótolhatta ,mégis megnyugvást adhatott. Egy ideig.
A villám bele csapott a földbe s ekkor a fény alatt egymásnak estek. A kardok éle csattant egymáson ,majd hátrébb ugrottak. Lihegtek egyet és ismételten egymásnak estek.
A lány rugott egyet ,ő elkapta a lábát ,de ekkor kicsavarta onnan és estek mindketten egyet.
Hime lihegve emelte törzsét ,hogy biztonságosabb légtérben legyen ,de ekkor a fekete ruhás elkapta a lábát és visszahúzta.
A lány alatta helyezkedett el ,szoknyája kicsit felcsúszott ,mikőzben a fűben feküdt. Tekintette döbbenten járt végig ellenségén, s váratlanul egy horgast ütött neki. Az csak elforditotta a fejét ,nem érezte az űtést a sisak miatt. Rátekintett a lányra s a nyakát kezdte szóritani. Odakapta a kezét s hevesen próbálta a levegőt venni. Kieru egy vigyoral nyomkodta meg a fehér nyakat ,míg a lány egyre erőszakosabban póbált menekülni. Nem tagadta a fiú ,hogy most ezt élvezte ,szemei fényleni kezdtek s körülötte egy védő pajzs alakult ki.
-    Hagyj…- nyüszitett a lány s ahogyan éppen sikerült tökön rúgta a papot. Az legurult a lányról aki a nyakát fogva kapkodta a levegőt ahogyan arrébb sétált. A fegyverére tekintett ami még messze volt tőle.
Kieru a fájdalmat enyhitve felállt és a lány felé kapott , majd ütött egyet. Az elsőt kikerülte Hime a másodikat már bekapta. 2 métert esve fogta meg az arcát ami kissé feldagadt. Teste megremegett ahogyan felállt s idegesen tekintett a fiúra.
   ~ Nincs messze… - sanditott oldalra de még várt.
Ismételten villámlot s ezt az idő kihasznáva a földről felkapta a lány a kardját, váratlanul rántotta maga elé csapva mikor a fiú érkezett. Az döbbenten meredt a lányra. Semmi baja nem esett de valahogyan mindketten megmerevedtek egy pillanatra. Yuu észbe kapott s kihasználva a helyzetett futásba kezdet ,mégpedig gyorsba.Aztán vártalnaul Kieru uána rontott ,de ekkor a lány teste eltünt…szó szerint.

-    Megvagy.. – ragadta meg a lány testét Kyo miközben megállt egy pillanata. A lány csak döbbenten tekintett.
-    Hol vagyok…?
-    Naito..vidd arébb…induljatok tovább, mindjárt megyek.
-    Melody… - szólt fel Yuu ,de Naito csendre intette miközben bólintott s a kezénél rángatva futott tovább.
-    Ne aggódj… nincs baja…már eljött…
Kyo vissza tekitnett ,majd elvigyorodott.
-    Hol is hagytuk abba ? – a másik pedig ismételte ezt a mosolyt.
-    Nem is tudom… - mondta Kibo miközben élesítette a kardját.
-    De én igen… - válaszolta Kyo és új erőre szert téve rontott ellenfelének.
A két forgó penge csattant a kardon ,majd isméteten felkapta őket a szél és újra támadtak.
Kyo olyan volt ,mintha repült volna ,s pont ezér volt ő a szél harcosa. A hüvös szellő mint madár csapott le karmaival áldozatára és ezek az éles karmok néha néha vissatértek Kyo kezébe.
Kibo kerülgette őket mint a forró kását, de nem mindig sikerült. Ahogyan ellenfele is bekapott pár vágást ,ő mégtöbbet.

Közben a másik oldalt az erdő közepén egy fehér, vörös kabátos alak torpant meg s ezzel együtt a fiatal lány is ,de ő hevesebben és ezért taknyolt egyet a sárban. Abel felnevetett volna ,de érdekes aurát érzett. Rose felcsapott s idegesen tekinett a fiúra választ várva.
-    Követnek…  -magyarázta mire a lány felállt.
-    Mennyien ?
-    Úgy érzem ketten…
-    Kik ?
-    Nem tudom… - mondta s ekkor a lányt ellökte váratlanul . – FÉLRE!
Rose ismételten a sárba pottyant arccal lefele, míg Abel félre ugrott. Volt helyükön most egy nagy dárda ált ,s a fiatalabb az élét pászázva rökönyödött meg. Egy pillanat alatt tünt el a semmiben a fegyver s egy macska tartot feléjük. Abel megrökönyödve pillantott rá, szája tátva maradt ,majd elvigyorodott.
-    Hát tőled sem szabadulhatok ? – tette karba a kezeit tetettve ézéseit s lehunyta a szemét. 
A macska lassan kezdet felvenni egy női alakot aki szintén elvigyorodott.
-    Sajnos én sem szabadultammeg tőled…Kain… - mondta sunyin oldalra biccentve.
Az említett arra nézett és döbbenten lemerevedett.
-    Mi az Abel ? – nyúlt fel a sárból értetlenül Rose s ekkor megfogott a kezével egy csizmát. Lassan tekintett fel döbbenten s egy pillanatban megdobbant fájdalmasan a szíve maga sem tudta miért. A fehéres hajú fiú elvigyorodott felé.
-    Látom szereted a dagonyát.. – röhögöt és rálépett kicsit a lány hátára az egyik kezével ,hogy vissza nyomja a sárba. Az csak ütögetni kezdte kiabálva.
-    ERESSZ EL TE DÖG!! ABEL? ABEL!!
-    Ereszd el fönök…- mosolyodott el az említett mire a másik felé fordult hatalmas vigyorral. Lassan eleresztette a lányt.
-    Látom még a hatásom alatt vagy fönök… én is így voltam, mikor Baby mesélt rólad…
Abel a lányra tekintett, majd végig a testén jól megfigyelve minden arányt. Váratlanul furcsa érzés vette hatalmába ,de nem engedett eme friss dolognak ,hanem öcsére tekintett vissza. Persze nála rögtön eltüntek ezek a mély vágyak.
-    Gondolhattam volna…
-    Baby ? – tekintet fel értetlenül Rose ,majd mikor észrevette a nővérét hatalmas mosolyal pattant fel s futott neki.
-    WÁÁÁÁ… - kiáltott fel ijedten Butterfly és a kezével tartotta a sáros Rose-t maga elől.
-    Szóval ő a húg… - lépett Dante testvére mellé és lekezelt vele – Azt hittem már alulról szagolod az ibolyát rég fönök…
-    Én is így hittem… - nézett rá.
Egy pillanatban úgy megölelték volna egymást ,de csak váratlanul egy fintorral elfordultak. A macsó ősztőn nyert most is. A lányokra tekintettek, Abel halvány mosolyal ,míg Dante még kezdeti vigyoral. Akkor már Fly is tiszta sáros volt miközben nevetett.
-    Hogyan tovább ?
-    Természetesen nem harcolok ellened…csak ha kedvem van rá..
-    Ez mi sem természetsebb. – vigyorgott Dante. – Kiváncsi vagyok mennyit fejlödtél..
-    Meglepődnél…- válaszolta mire a másik nevetni kezdet.