18.rész - Ellened és ellenem

Hime félve tekintet az ajtóra ,majd lassan elindult és kicsit kinyitotta. Halkan szólt be a sötét ,kietlen szobába.
-    Kyo….kyo…
Ám ekkor váratlanul valami megragadta és behúzta….
-    Eressz el! – kiáltott a lány ,de a fiú befogta a száját s beljebb húzta ,majd becsukta az ajtót. A lány menekülni próbált és szabadulni mikor megérezte a fiú leheletétt az arcánál.
-    Maradj csendben…elengedlek…- suttogta mire a lány most kezdet körbenézni.
Félt Kyo-tól s bár ezt csak Naito tudta mindig is kerülte eddig. Zavarta ,hogy úgy néz ki ,mint az akit ennyire került a másik világban ,mégis itt rá akasztják.
A szoba nem volt túl nagy ,de most teljes volt a sötétség. Egy parányi gyertya égett csak a kis fa asztalon ,ami melett az ágy volt. Kyo most behúzta az ablakot ,majd leült és a fejét a kezeibe temette. Hime most zaklatottan tekintett rá. Sosem látta még ilyennek és valamiért aggodott is.
Ebben a pillanatban lelki furdalása volt ,mennyire önzően viselkedett. Hiszen Kyo nem Kyoto..
-    Mi a baj ? – pillantott rá ,szelidebb hangnemben, kedvesebben mint szokott.
-    Csak a szokásos…
-    Még sosem láttalak ilyennek…
-    Havonta egyszer van…
-    Csak nem az átok? – pillantott a lány döbbenten, miközben szivéhez emelte a kezét.
-    De.. –nevetett fel a fú. – Eva  vérét kellene szívnom..de ez lehetetlen…ezért minden hónapban egyre kevesebb lesz az életemből… - emelte a kezét maga elé a fiú.
Yuu döbbenten nézte majd szomorúan tekintett rá.
-    És ha kapsz a véréből?
-    Akkor nem halok meg gondolom…de ez lehetetlen  ..- nevette el magát kínjában.
Váratlanul a rózsaszínes hajú mellé ült és elkezdte a ruháját felül kigombolni. Kyo döbbenten nézte, vörösen ,kitárva a kezét.
-    Várjcsak…. ez nem túl gyors ? Helyes vagy meg minden de….
-    Miről beszélsz ? – értetlenkedett a lány ,csak a vállait és a nyakát hagyta szabadon, nem húzta lejjebb a ruhát. Ekkor leesett a fiúnak is és zavart vogyorral meredt rá, megkönnyebülten.
-    Semmi…semmi.
-    Talán az én vérem is jó lesz…
-    De miért ? – pillantott rá ,mire a lány meredten üveges tekintettel meredt előre.
-    Én vagyok a papnő…te vagy a harcosom…amúgy sincs miért ne…
Kyo értette amit a lány mondott. Egyedül volt sokáig mint ő,és mégis. Az első pillanattól kezdve érzett egy leheletnyi vágyat iránta, ahogyan látta selymes fehér bőrét és világos haját. Ahogyan kitünt az itteni emberek közül. Most is tartotta magát ,mégis kiélhette gyenge vágyait.
Kissé remegő kézzel érintette meg a nyakát s végig húzta az ujját a válla végéig ,majd közelebb hajolt és fogait melyek ezekben a napokban mindig élesebbek lettek, belevájta a törékeny bőrbe.
Hime felszusszant ,majd tartotta magát s érezte ahogyan szipolyázák. Érezte ahogyan gyengül de tartotta magát. Eva és Lillith átkai szörnyűek voltak, értelmetlenek. Csupán rossz játékok.
Hirtelen eszébe jutott az álma és leesett neki az a mondat is. Váratlanul megérintette Kyo arcát ahogyan egyre érezte a nővekvő nyomást a testében melytől megszédült.
-    Elég… - motyogta . Ahogyan rájött a jelzésekre és gondolataira .most menekülni akart ,de a fú nem engedte. Tartotta és szívta a vérét ,melytől azonban ereje sem volt már olyan erős ,hogy ellökje.
-    Csak egy kicsit…- lökte váratlanul a lányt az ágyra a fiú mitől ő döbbenten nézett.
-    Eressz el.. – mondta s rácsapott párat ,majd egyre többet. Megragadta a polóját. – Fáj…
Kyo váratlanul abba hagyta és felpillantott a kiterült lányra . Haja szétbomlott a párnán ,fénye most sötétebb volt.
-    Sajnálom.. – törölte le a vért a szája széléről ,majd felsegítette.
-    Ugyan…  - fogta a vérző foghelyeket a nyakán ,miközben felállt. – Havonta…igaz?
-    Komolyan gondolod ?
-    Halálosan.. – pillantott rá halvány mosolyal a lány. – Kivel veszekedne Naito ha nem veled… - nevette el magát mire a fiú lepetten nézett.
Ahogyan Yuu kiment a szobából ,Kyo a húzatra ütött egy nagyott. Érzelmei elragadták az imént ,s bár a parányi öröm és remény felfokozta hangulatátt most csak rosszul érezte emiatt magát.
Felpillantott az ajtóra amin kiment ,majd vissza dölt az ágyba és betakarozótt.

A konyhában nem volt túl sok dolog. Azonban a piciny polcon található volt egy piciny doboz melyben fontos gyógyszerek vagy kenöcsöket lehetett találni. A lány kutakodott benne, parányi ujjaival megfogta a sebtapasz féleségnek tünő valamit ,majd leragasztotta a nyakát és felhúzta vissza rendesen a ruháját. Az abak felé tekintett amiben most csak a sötltség jött vissza.
Az éjszaka még hidegebb szokott it lenni mint a nappal ,és még szomorúbb, félelmetesebb.
Az álmára gondolt és ismételten megrázta a fejét. Vissza ment a kis nappaliba ,leült s elővett egypapirt. Apró ceruzával kezdet rá írni ,jeyzetelni.
Vagy 20 perc eltelt mikor felpillantott ,kissé feszülten.
~ Hol lehetnek a lányok…
Felállt ott hagyva a papirokat és a szobájuk felé ment. De senki nem volt benne. Ismételten az a rossz érzés lett urrá rajta mi már napok óta zaklatja és ne tudott tőle szabadulni.
Lassan nyikorgást hallot és az ajtó felé emelte a fejét. Elmosolyodott kis barátnője láttán.
-    Mi a baj Rose… - ment hozzá s átölelte.- Hol van Butterfly ?
Kérdezte halkan mire a csendes jövevény sírni kezdet. Könnyei hulltak ,parancsszó ellenére is ,feláztatta a padlót és minden mást. A rózsaszín nem értette a dolgot de szorosan vonta ,ölelte magához a lánykát. AZ csak sírt és nem hagyta abba. A kérdésere nem válaszolt,de talán már nem is kellet, Yuu kezdte érteni a dolgot.

Már perc múlva mikor Rose megnyugodott már a nappaliban ültek. A kissebik egy forró csésze teát tartott a kezében és csak kavargatta és nézte annak különös tartalmát. Ahogyan feltekintett a másikra az kitalálta miregondolhatott. ~ Mi ez a franc ?
-    Nyugató hatású… - mondta Yuu ,majd elnézett a távolba.
Az ital kis árája ,füstje meseserüen omlott a levegőben szét mintha egy történetett mesélne el.
Rose ezt sem vette észre ,csak meredten nézte a tartalmat.
-    Büdös.. – szólal végül meg mire a másik felnevetett.
-    Csak idd meg…
-    De így nem tudom…
-    Rose..
-    Igen ?
-    Nem szeretném ha harcolnál Fly ellen..
-    Tessék ? – pillantott fel lepetten és értetlenül a lány.
-    Butterfly a csapatunk tagja..mindegy hol van. Ha támad nem támadok vissza maximum védekezek…talán sosem voltam annyira jóbban vele ,mit veled, de fontos nekem ,ahogyan neked is, sőt neked még jobban. – mondta halkan.
A másik nem válaszolt ,de nagyon hálás volt ezekért a mondatokért. Nem kellett mondania.
-    És mit fog ehhez szólni Naito és Kyo ?
-    Nem hiszem ,hogy örülnének neki…de hallgatniuk kell rám.
-    Pinky.. – hebbegett Rose majd nevetni kezdett.
Kisvártatva az is nevetett vele s a lakást most az ő boldog nevetésük törte meg és lepte el.
Minden bánatban lehet valami parányi öröm ?

-    Bemutatlak.
-    Nem kell..nem érdekel…
-    Ne legyél ilyen rideg Butterfly.
-    Mit érdekel Kibo ?
Az ajtó csapodott  rajta két alak vándorolt be. Subete felpattant és máris Kibo nyakába vonta magát ölelve. Az idegen furcsá tekintett rájuk ,majd beljebb engedte magát. Tekintette most találkozott egy ismerős szempárral. Elvigyorodott.
-    Csak nem a jeges csákó?
-    Mit keres ez itt ?
-    Ó szóval nem mesélt rólam az édes kis Kibo-mino.. – csapott a döbbent pasi vállára.
Subete lemászott a már elmosolyodott fiúról és visszatért az asztalhoz ahol épp edtek ,majd lassan egy hangra befutott az egyik szobába.
Reijoh dühösen pillantott a pasira aki maga elé emelte a kezét.
-    Ő is Lillith szolgája..
-    Micsoda ? De hát velük van!
-    Volt.. – tette le a csomagot sóhajtva a férfi majd eltekintett. – Alszik?
-    Igen…
-    Jó..
-    REIJOH!! – futott ki kiabálva a kis lila lányka mire Kibo is felkapta a fejét.
Eközben Butterfly-t nem nagyon érdekelték az események. Beljebb lépett ,ledobta lábáról csizmáját ,majd meggyújtotta a dohányát és szívni kezdte. Ahogyan a füst Reijoh orra alá ment felé vicsoritott ,de a fekete csak jobban szapulta.
-    MIVAN SUBETE ? – kiáltott fel a lány váratlanul mire az állatka összehúzta magát.
-    Ne vele kiabálj…- csettintett a fiú, mire a papucsa már a lábán volt.
Fly rápillantott ,s ekkor megakadt a szeme rajta. A haja színe ,a szeme…az arca…valakire emlékeztette ,mégpedig nagyon.
-    Ő lenne az új lány ? – kérdezte a hajába kaparva.
-    Igen. Dante…bemutatom neked Tenshi Butterfly-t.
-    Óó… csúcs.. – vigyorodott el.
~ Nem lehet…. – gondolta a lány. -  mond ,hogy nem
-    Fly…bemutatom neked… - kezdte el Kibo ,de a másik előre nyomult s kezet nyújtott a lánynak. Széles vigyor ült az arcán.
-    Grat Baby ,hogy eljutottál ideág… - kezdte el – A nevem Kain Dante….
-    Ilyen nincs.. – motyogta a lány.
-    Elnézést..gondod van ? – kapta fel a vízet a srác.
-    Ilyen nincs.. – temtette az arcát a kezeibe röhögve a lány.
A többiek csak értetlenül néztek rá.
-    Na…még egy bolond…pedig azt hittem jó csaj.- sóhajtott unottan Dante.
-    Ezt hogy értettedd ? – villantak meg Reijoh szemei mire Kibo összehúzta magát.
    ~ Végre megszabadulok Abel-től erre megjelenik egy azonos tipúsú alak, úgyan azzal a névvel…én szerencsétlen… - röhögött. – várjunk csak ! Kain Dante ?
Nagy szemekke nézte a fiút aki már heves szócsatátt vivott a másik harcossal.
Subete próbálta szétszedni őket, míg Kibo az ételt rakta el.
Fly-nak első benyomása egy család volt…nem voltak annyira összeszokva…sok volt a kakaskodás ,mégis családias hangulatott árasztattak. S csak egy valaki hiányzott…
     ~ A pap…
-    Estét.. – sétált ki az említett, haját eltürte a szemeiből. Fekete tincsei megcsillantak.
-    Áh… felkeltél ? – kérdezte Dante ,de Kieru nem válaszolt csak leült észre sem véve  a jövevényt.
-    Nem látsz valami ujjat ? – kérdezte Subete aranyosan mire kicsit elmosolyodott.
-    Új a nyakörved ?
-    HÜLYE! – ütött a hátára egyet Reijoh.
Butterfly mégdöbbenten nézett.
~ Ütik a papot ? És az csak vigyorog…tetszik..
-    Azt hiszem kezdem otthonosan érezni itt magam.. – tette a lábbait keresztbe az asztalra  a lány.
-    Hm ? – kapta fel  a fejét Kieru majd elvigyorodott. – Szóval te vagy az.
-    Zavar?
-    Ellenkezőleg…graulálok.
A szobában mindenki elhallgatott ,mire a fekete hajú felpillantott s ekkor vette észre azt amitől még benne is megfagyott a vér.
Kieru tekintette más volt mint az imént. Fanatikusan fénylett benne valami bünős vágy, amit nem értett.  És ettől még benne is ijedelmet okozott ez.
Megijedt…és félt egy pillanatban.
-    Köszönöm.. – nyögte ki, s már alig várta, hogy lefeküdhessen aludni végre.
Ma…és tovább….


-    Ezt nem hiszem el! – kiáltott fel Abel miközben törtek össze a tányérok.
-    Kérlek… - kérlelte Melody .
-    Kuss.. – s a lány hallgatott is lehajtott fejjel. A szíve szakadt meg neki is mikor meghallotta ,de nem tehetett semmit és ez mégjobban bántotta.
-    Nem várom el ,hogy harcoljatok ellene…
-    Még szép. –tette karba a kezeit a fehér hajú.
-    Abel.. –szólt Kyo ,mire az normálisabb hangnemre váltott. – Mit deritettetek ki?
-    Nem vagyunk itt biztonságban..vissza kell mennünk….
-    Mi történt ? – kapta fel a fejét Rose.
-    Itt van a vadász…
-    Akkor.. –kezdte de Hime megállitotta.
-    Hova ?
-    Vissza a városunkba…Eva templomához..
-    Jobb ha lezárjuk ezt az ügyet. – mondta az eddig csendben ülő Naito.
-    És mikor indulunk ?
-    Holnap.. – pillantott fel Dante ,mire Kyo bólintott.
Melody szomorúan vette észre ,hogy Hime foga Rose kezét. Rossz és keserű érzés keritette hatalmába, de csak a fejét vonta.
-    Menjünk pihenni… - állt fel Naito ,s felsegitette szobatársát Melody-t.
-    Gyere haver…jobban vagy ? – kérdezte Abel ,mire Kyo elvigyorodott.

-    Hamar túllépett rajta… - pillantott Hime Rose-ra aki fehér pizsamájában most ült le mellé.
-    Csak titkolja.. – magyarázta a lány majd ledölt aludni.
A másik követte .Már 10 perc eltelt mikor érezte ,hogy egy kéz ér az ővéhez.
-    Rose… - motyogott fel ásitva.
-    Csak ne enged el….rendben ?
Hime nem válaszolt, de nem is engedte el. Egész éjszaka fogdták egymás kezét s aludtak.
Rose csak Butterfly-ra tudott gondolni, bár próbálta kerülni a témát.
S közben a lepke is csak ő rá gondolt….s rászált a száradó rózsára.