16.rész - Vérző éj

- Eressz el...eressz ell... - kiabált a lány ,hangja elcsuklot, - Kieru... - motyogta egyre halkabban és ijedten ,mire a fiú szeme felvillant ,érdekes érzé keritette megint hatalmába. Aztán újra a rossz, a szemei egyre jobban fénylettek s eszébe jutott az is amit Kibo mondott, hogyan végignézett a lányon.
Az előbb még mosolygot..most már futással oltja a szomját ,előle menkülve. Kieru is kapkodta a levegőt ,de most élvezte ezt, ezen a friss helyen.
Végig nézett ,mindenhol köépületek házak és mégis most üresek az utcák. Igen...mindenki a város belső negyedében volt.
~" feltűnt a színen a herceg és megmentette egy harcos képében "~
Jutott eszébe Kieru-nak s a szemei lejebb ereszkedtek ahogyan a fogása is gyengült. Azonban a harag a tűz egyre jobban gyulladt a belsőjében...s a keze is mozdult, amiben egy kis tört tartott....
- HAaaaah ? - a lány felszisszentett váratlanul ,míg a földön koppant valami.
A tőr fénye becsillant az apró fénysugarak által ,s bemocskolta a kővet. Váratlanul az ég is ennek kedvezményezett és egy dörgéssel ,egy villámlással a fiatalokra zúditotta a maga tisztitását. Lemosta a falakat, az emlékeket. Lemosta, a köveket , a csalodásókat.A bűnt és a tisztaságot egyaránt.
Hime most a fiú karjaiba volt nyomva, vállát csak a szemei érték el ahogyan Kieru rádölt az imént. Változó tekintetéből apró sós könnyek csordultak le és száradtak vagy tűntek az esővel együtt el arcáról.
- Kieru.. - csuklott el a hangja a lánynak ,miközben a fiú szoritása csak erősődőtt. Nem ,most nem fogja ellengedni....talán többé.
- El fogunk ázni.. - folytatta ,de válasz megint semmi, az eső pedig folytatta a maga tisztitásátt.
Nem foglalkozott azzal ,hogy őket ez most érinti-e vagy sem, tette a dolgát a munkáját.
Az érzelmek kusszaságát is mosta, az elmét a belső vágyakat s rég elfeledett valóságot. Mindent egyaránt és közben szinte semmit sem teljesen.
Hiszen mindig volt utána valami ,mindig megmaradt egy parányi mag mely újra nővekedni kezdet és sosem lehetett kiírtani....de
így volt ez most is ?
A két test szorosan ért össze ,érezték egymásnak a szívdobogását ,érezték a lélegzetvételt.
Yuu kezdte csendesebben venni a levegőt ,bár szíve még mindig gyorsan vert. Félt...főként, ahogyan a földön látta a pengét.
Ahogyan megcsillant a hóban ,a havas esőben, és ekkor ,mint valami változás ,hirtelen ismételten dörgöt és villámlot egy nagyot.
Az eső csendesebbé vált, és a szeles havazás nyert erősebbé téve az urát.
Tisztitás és ártatanítás....hogy kezdödhetjen újra a bemocskolása a világnak...és útána ismételten a tisztitása és jóvá tevése.
A kisebb test a hidegtől megrázkodott és egy pillanatnyit mocorgott.
- Kieru...mi a baj Kieru ? - kérdezte halkan váratlanul ,mire a fiú kinyitotta a szemeit ,melyeket eddig lehunyva tartott ahogyan a lányra támaszkodott.
- Én..most nem vagyok az aki... - kezdte el suttogni mire a lány értetlenül pillantott fel. - És te sem vagy Eva papnője most.
Nem mondta ki a titkot. Észnél volt ,és megtartotta a távolságot. Hogyan mondhatta volna el ,hogy ellenségek ? Sőt...ezek után, hova tűnt a szivtelen alak ?
Miért teszi most ezt ,és mit fog még tenni ? Kieru maga sem tudta ezeket a válaszokat.
- Huh ?
- Én csak egyszerűen Kieru vagyok...te meg csak Hime - folytatta s lassan kezdet vissza állni a helyzetébe ,de nem eresztette a lányt aki egyre jobban nem értett semmit. - és...én csak egy egyszerű férfi vagyok...míg te csak egy nő. - fejezte be s húzta hirtelen a kezeivel szorosabban közelebb a lányt ,míg arcát az övéhez tolta és ajkait elkapta. Yuu csak nézett ,majd lassan lehunyta a szemeit. Hideg volt és a hó egyre jobban lepett el mindent, de ebben az ölelésben most nem érezte a küső hatásokat ,most nem fázott ,sőt a belsőjében valami egyre jobban forrongott és lángolt fel. Mi lehetett ez ? Már régóta itt volt ,vagy csak most ?
Nem értette ,de inkább úgy döntött most nem is olyan fontos, kezeivel lassan ő is ölelte a fiút. A fekete hajú mikor elengedte a lány ajkait lassan rádölt és ölelte még mindig, a lány pedig parányira lehúzta szemeit melyekbe könnyek szöktek fel ismételten, de most nem az ijedtség miatt.
- Kie... - kezdte el de a fiú suttogása félbeszakította a lány csendes ,kissé elcsituló hangját.
- De...felejtsd el.. - mondta mire Hime értetlenül pillantott felé - amint visszamész ,újra a papnő leszel ,én meg újra az aki. Felejtsd el amiket mondtam...mert azok, csak ma voltak...
- Kie...- szólalt fel a lány és vele együtt a harang is ,de ekkor az említett elengedte és futni kezdet ,felkapva a tört a földről. Vissza fele futott ,késésben volt.
Ha nem akart gyanút ,ha nem akarta ,hogy baj legyen mennie kelett, mégpedig mostantol újra úgy ahogyan valóban élt itt. Jaiba Kieru, Lillith papja, és Eva ellensége.
Tudta ,hogy ezek után már csak harcolni fognak, azt is tudta ,hogy valószinüleg egyiköjük megfog halni ebben a mély csatában ,de nemakarta elárulni a lánynak a dolgokat. Ebben a világban mindketten változtak kicsit, mintha új életet kezdtek volna. Mélyen belül gyötörte ez a gondolat, hogy minden amit eddig magában kialakitott ,kezd szertefoszlani, vagyis igazán a lány fele. Sokkal jobban vissza kivánta azokat az időket mikor egymást sértegették állandóan, bántó szavakal súlytottak a másikra ,de mégis megvoltak. A barátságot mely sosem mutatkozott úgy ki és mely eleinte csak kényszerből volt. Vissza kivánta ,mindent odadott volna ezért ha újra az lenne, mert akkor nem fájt volna neki ez ,nem égette volna belűlről úgy valami ,mintha mindjárt felgyúladna az egész teste ,vagy meghalna ebben a szent pillanatban.
Akkor mégis miért csinálta ezt ?
Kibo mondatára....eleinte úgy gondolta ,jobb ha végez a lánnyal ,de nem ment. ~ feltűnt a színen a herceg és megmentette egy harcos képében ".
Igen emiatt határozta el magát végül, hogy megmutatt neki valamit amit addig még sosem, és azért most, mert érezte...hamarosan mindennek vége....
Már csak egy kérdés foglalkoztatta a fiút...
Ki fog meghalni, ő vagy a lány ?
Ahogyan a harang befejezte útolsó 5 ütését is ,a fiú kicsit megkésve ,de megérkezett a helyszínre.
A kútat hófedte bőségesen és a fehér tájban ezen a helyen ,mely egy kapualzatában volt ,gyönyörű képet festett.
A fiú csak nézte egy ideig ,míg kifújta  ,majd kihúzta magát és körbenézett. Nem volt itt senki....
Kibo nem hazudott, vagy az idegen igen ?
Váratlanul egy furcsa érzés vette közbe és egy védő pajzsot vont maga köré. Még éppen időben ,mert ekkor a védemezőn leppattanó golyókat.
A töltények elvesztek a hóban ,elnyelve őket a világos űr. Kieru a válla fölött pillantott összehúzott közömbös szemekkel az éppen oszlop mögül kiálló alakra.
Fekete és fehét mintás kapucnis ruhában volt, arcán egy piciny sebhely, fehéres haja meg rövidre vágott.
Amint kilépett meglóbáta egyszerre a két pisztolyát majd elrakta őket ,nővelve az egóizmusát . Nagy vigyort húzott az arcára,nem zavarta ,hogy a közömbös tekintett mit sem változott.
- Csak érdekelt,hogy a szűz kisfiú megtudja-e védeni magát.
- Mint látod megtudja magát.... - hunyorított egyet.- szóval te lennél az Erő harcosa ?
- Aham...
- És eljöttél Lillith-hez?
- Igazából nem érdekel..de amíg nincs más dolgom igen.....remélem szaftos harcaink lesznek.
- Valószínüleg...- vonta le a pajzsot ,majd elindult.
- Most meg hova ?- értetlenkedett a fiú.
- Haza...ezt el kell vinnem. - közölte felmutatva a zacskót. - Mi a neved ?
- Kain...Kain Dante.

- KAIN! TE SEGFELY!
- Mondjad baby.
- TE SZEMÉTLÁDA!
- Huhh... Butterfly ez egy kicsit már túlzás...- nézte őket Rose komolyan.
- Nem nem túlzás... - dobott el ismételten egy csikket s egy erőteljes lábmunkával el is taposta. Rose körbenézett, nővérekörül igen nagy sereg gyúlt már így őssze. Tudta és nem tagadta ,hogy mindketten sokat dohányoznak ,de ez azért már kicsit sok volt. Váratlanul felállt a lány és körülnézett ,a fák már eltűntek és helyette a városkaput vette csak észre. Nézte a havas ,jéghideg köveket ,melyek elzárták ezt a helyet.
- Olyan ,mintha védenének valamit... - mormolta a fiatalabb mire a másik kettő is odanézett.
- Na..nem fejezed be?. - vigyorgot Abel miközben Fly éppen a nyakánál tartotta szorosan a kabátot.
- Miattad van az egész...a seggemet is áldoztam érted majdnem, tudod ,hogy a nyomunkban vannak te! Mégis eltudtál menni csajozni...
- Nem csajoztam...
- Utállak...
- Tudom ,hogy szeretsz. - vigyorgott még mindig, mire a lány eldobta a hóba és összehúzott szemekkel nézte, aztán hátatt fordított neki ridegen.
- Gyülőlek... - ejtette ki a súlyos szavakat ,s előre lépett testvére mellé.
- Eltulóztad..  -kezdte Rose ,de Fly a kezeivel csititotta.
- Itt van ?
- Érzem őt... - kezdte el a fiatalabb mire Butterfly váratlanul döbbenten nézett rá.
- De...te nem vagy harcos...- dadogta halkan.
- Tudom.... - nézett rá a nővérére ő is komolyan ,majd elindult be a kapuba. - Menjünk kérlek Butterfly....
- Rendben. - dobbantott egyet a lány ,majd hátra sanditott a fiúra.
Az csak állt ,még mindig vigyorogva mire a lány mérgesen trappolt előre tovább. Rose utána nézett majd sóhajtott s Abel-re pillantott.
- Gyere  Abel...
-Igenis, főnők asszony.
Már egy ideje futottak,mikor Abel megtorpant az egyik saroknál. Két alakot pillantott meg ,az egyiknek fehér volt a haja, szemei elkerekedtek hiszen csak hátulról látta a fekete ruhában lévő férfit, aztán felismerte a másikat is, egy pillanatt alatt.
- Fönökasszony...Baby... - szólt mire a két macska megtorpant s vissza futott hozzá lassan átalakulva önmagukká.
- Mi történt ?- kezdte Rose ,mire Fly észrevette s elmosolyodott.
- A francokat! - rontott előre mosolyal de ez a mosoly kezdet eltünni mikor észrevette gyanakvó pillantással ,hogy a lány menekülni kivánt az alaktól aki viszont tartotta vissza. Kisebb harcot vívtak ,de alány nem nyerhetett ,hiszen a férfi egy karral megtartotta.
- Pinky! - kiáltott miközben előkapta fekete pengéjű kardját.
- Butterfly! - kiáltott után Rose és elindultak rohamosan Abel-el.
Mire csaphatott volna a boszorkány a fiú hátrasanditott és váratlnul a szél feltámadt. Kiverte a lány kezéből a kardot,de az rögtön utána ugrott és elkapta. Idegensen mérte végig az ellenfelet. Rose és Abel is ezt tették ,de a fiúban valami erős érzést keltett újra a tudat ,hogy csak elméje játszadozott vele és a reménye ismételten kihalt egy picit.
- Elég! - állt közéjük váratlanul Hime ,mire mindkét harcos tag meglepődőtt és a fénytől melyet a lány okozott hátra ugrottak egyet.
Fly értetlenül pillantott a lányra ,majd elrakta a fegyverét.
- Szóval nem akarod ,hogy megvédjelek ? Ennyire elfelejtettél minket ?
-  Ne aggódj...Kain-al már átbeszéltük azt az esetett. - pillantott szúrósan a fiúra Rose.
- Nem erről van szó... örülök nektek..nagyon. - kezdte el a lány ,mire Kyo is elrakta csendesen fegyverét mely azóta már előtérbe helyezkedett.
- Úristen...ez tényleg Pinky ? - pillantott fennkölten Butterfly. - És ki ez ?
- Ő a szél harcosa... -  magyarázta a lány halvány mosolyal - Megvannak Eva harcosai..mind...
A testvérpár és Abel döbbenten néztek a lányra.
- Mind ? - kérdezett vissza Rose mire a lány bólintott.
- Szeretném..ha most velem jönnétek.
- Hova , Yuu?
- Hozzánk. - mosolyodott el a lány.

[- Kieru.... - nézett utána a lány értetlenül és döbbenten. Magasem tudta mi történik.
Váratlanul mikor tovább ment volna a szél feltámadt. Lelassitott és megállt ,majd hátrapillantott.
- Kyo ?
- Papnő...
- Ne hívj így és ne gyere utánam... - kezdte a lány ,tovább vonulva ,de ekkor a harcos elkapta  a kezét.
- Jobb lenne ha nem mászkálnál nyíltan ennyit. Mi sem védhetünk meg mindig.
- Akkor ne tedd... -válaszolta flegmán a lány. Nem akart a közelében lenni ,mert mindig a frász jött rá a fiútól.
Nem ismerte ,de mivel úgyan úgy nézett ki mint Kieru apja ,nem szerette. Menekült előle és legszívesebben sosem nézett volna rá.
Tudta ,szörnyű amiért így itéli meg Kyo-t hiszen lehet ,nem is olyan mint az az ember ,de nem tehetett róla.
Szivéből gyülölte s kerülte a tekintetétt az érintését ,mindenét.
A fiú egy pillanat alatt elkapta a lánynak mindkét kezét s erőszakosan megállitotta. Ridegen nézett rá s úgyis szólt hozzá.
- Te felelsz értünk...viselkedj úgy is...ahogy kell...
- HUh..]


- Szóval utánam jöttetek ?
- Szerintem ez természetes. - mondta Rose. Mindenki a szobában ült és nézték egymást. A régiek az újat és fordítva.
Igazából csak Yuu volt a kapocs.
- És megoldodott a dolgotok?
- Nem..sőt Kain miatt egyre rosszabb- pillantott rosszalóan a srácra Butterfly.
- Hogy-hogy ?
- A nyakunkon volt sokáig...
- De mielőtt ideértünk leráztuk . No para.- fejezte be Fly ,mire Naito mozgolódot picit.
- Ki üldőz titeket ?
- Az egyház.. - vont vállat az idősebb testvér ,míg a háttérben Abel próbált kommunikálni a másik sráccal ,nem sok sikerrel.
- Tudjátok nem vettük fel egyik vallást sem. - magyarázta Rose ,majd Hime-re pillantott. - csak ő miatta vagyunk itt.
- Hiszen csak én vagyok harcos...bár engem sem izgat ez nagyon... - dölt a falnak Abel.
- Akkor egyetértünk.. - bólintott Naito.
Melody csak zavaran ült Yuu melett. Halkan nézte a jövevényeket, teljesen letaglózott tölük. Nagy csodálattal tekintett rájuk. és apró pirral a vörös kabátos fiúra.
- Akkor eretnek vadászok követnek titeket ?  - kérdezte a nagy csendben Kyo.
A lányok most rápillantottak a rideg fiúra ,aki ritkán szólalt csak fel. Hime azon gondolkodott ,hogy vajon Kyo látta -e amit Kieru tett, és ha igen miért nem árulja l a többieknek ,vagy miért nem szólt róla. Azán váratlanul észhez kapott a kérdés hallatán.
- Eretnek vadászok ?
- Azok az olyan képességü embereket végzik ki vagy vadásszák le akik nem csatlakoznak egyik valláshoz sem. De ne aggódj ,minket nem bántanak. - pillantott rá Naito.
- De Rose és Butterfly....
- Mi nem tartozunk sehova. - vonta vállát a fiatalabb.- De nem is félünk tőle...
- Ügyes lánykák ezek...és én is védem őket. - jelentte ki önelégült vigyorral Abel .
Yuu felsóhajtott ,úgy érezte ez egyre nehezebb lesz, aztán még beszélgettek. Csak pár órát és közben mindenki mendegélt el aludni fokozatosan és sorjában.
A lány azonban mindenfélét álmodott bent ahogyan a sötétség egyre jobban omlott a világra. A hangok melyek az álomban kitüzték célul ,hogy a lány figyeljen rá visszhagoztak ,néhol lágy hangletésekkel. Hime felismerte ezt ,mint valami ima vagy latin ének lett volna. S bár a szöveget nem értette egyre kiváncsibb lett. Motanában sokat gyötörték ezek az álmok de mindig csak kevesett látott belölük s csak késöbb folytatodtak.

"Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen. "
Hangzottak a vissza fojtott hangok, a halk és rideg monologók. A teremben hüvös szél és furcsa köd járt, az ott lévők pedig mind máskép viselkedtek erre.
Egy hosszú selymes fehér ruhában álló férfi ,ragyogó fényben nézte a többieket. Ő mondta a monológot is, szikráját sem mutatva semmilyen más érzésnek.
Hosszú sötét haja hátul egy farokba volt kötve ,körülötte kisebb fényben álltak még páran. Férfiak voltak..vagyis nők...
Igazából nem lehetett megállapitani nemükt szépségük által. Ő csak csendben figyeltek ,míg elől egy nő kiáltot fel.
Szőke haja megomlott, szemeiben tűzes fény gyulladt.
- A vádak által azonnali kárhozatra itél a mennyei bíróság....- kezdte el normális hangnemben a férfi s a nő ismételten felsikitott. Fogta a haját, kétségbeeseten rontott a vádlónak . Amaz hátrált egy lépést fapofával ,s eme kis lépés által védelmezői lefogták a dühödt nőt.
- Ti nevezzitek magatokat az igazságnak és megbocsátásnak...ti tanijátok ezeket az elveket., és mégis én gyalázkodom meg egy ilyen alak előtt ? - köpött egyet a következő alak felé aki feszülten és csendben nézte az eddigi eseményeket. Sötétes rövid hajából nézett ki, lassan igazatta meg.
- Uram! - kezdte az egyik védelmező ,mikor a nő körül sötétes aura jelent meg.
- Kezdődik! Azonnal kezdjük el! - kiáltott a mimikátlan férfi parancsolón mire a másikra pillantott. Az csak hitetlenkedve és zavartan nézte a jelenetett. Ezt ő okozta..... ő és az érzései.
- GYÜLŐLLEK! GYÜLLŐLEK! - sikoltotta folyamatosan a nő rángatva testét hátha kiszabadul a fojtogató szoritásokból ,de erre most nem volt sok esély.
- Fogjátok ,el ne erreszétek!!
- Ezt... - kezdte dadogva a megriadt férfi ahogyan a szenteket nézte s közöttük a nőt.
Duló csendes háború folyt le köztük,a rab szabadulni próbált.
- Lucifer, te sötét angyal!- kiáltott fájdalmai alatt a szőkeség ,mire a szent érzéstelen férfi felkiáltott idegesen.
- Te szentségtörő!
- Uram! - szóllotak ismételten a fényességek mire a szent a másikra pillantott és átadott neki egy tőrt.
- Mágikus fegyver...megtisztitja beszenyezett lelkét...végezz vele...Adam...
A sötét hajú rápillantott feszülten a kiáltozó nőre ,aki lassan elhallgatott. Nagyokat nyelt s az asszony felé lépet, kezében élesítvea szúró eszközt.
A köveken megtorpant ,hallgatta a nő szuszogását ,nem kiáltott már. Háta mögül egy hang szólalt fel.
- Váltsd meg a mennyei világát.
Adam szúrni készült de megtorpant a keze mikor meghallotta a nő halk kacaját. Már minden bajában nevetett, tudta most nem menekülhet, de azt is ,hogy nem szabadulnak meg tőle. Szőke tincsei őrdőgien estek előre az arcába ,barna szemei elsötétültek ahogyan felpillantott a férfira gonosz vigyorral.
- Ennyi volt a boldogágunk...de jobb ha megjegyzed Adam, a lelkem bosszút kíván s öröké bosszút fog állni amiért ezt tetted. Mert nem én voltam a gonosz és a hibás...Öröké...kisérteni foglak ,mint egy duló átok a halál után is....Add át ezt neki is...
A férfi szemei váratlanul elstétültek idegeségében és leszúrta  a nőt. A védelmezők hátrahököltek ahogyan a test összeomlott le a kövekre. A szent csak elfordította a fejét ,míg Adam a véres kezeit nézte. A nő vére tapadt rá. Idegessen vicsoritott ,majd elkiáltotta magát az ég felé fájdalmasan.
- Légy átkozott Lillith!

Az éjszakában hatalmasatt dörgött az ég s a nagy hangzavarban sikoltott vele együtt a fiatal lány is. Váratlanul pattant fel lidérces ámde igncsak valós álmából, s lüktetett mindene, szaporán vette a levegőt. Fehéres kezét a szívvére rakta ahogyan nyelt egyet, lassan tekintett körbe a szobában.
A csapat lány tagjai mélyen aludtak ,nem keltek fel erre sem. Yuu nem neheztelt emiatt ,söt örült. Lassan sóhajtott nyugodtan egyet s döl volna vissza mikor váratlanul valaki elkapta a kezét. Rápillantott s arcához vonzotta a jeges kezet.
- Rose.. - suttogta lepetten a "hercegnő" ,mire a másik feltekintett rá. Ahogyan a pillantásuk és a belső fájdalom találkozott a rózsaszín elsírta magát.
- Pinky...pinky...- csitittotta a másik s az ölébe vonta barátnője fejét.
- Félek....nagyon félek - csuklott el a hangja a sírástól.
- ....- maradt csendben Rose ,majd kipillantott az ablakon. - Úgy érzem Butterfly titkol valamit. Még sosem tett ilyet ezért aggaszt....
- Tessék ? - emelte váratlanul fel a fejét a másik.
- Féljünk...együt, jó Pinky ? - kérdezte egy mosollyal a kis fekete mire a papnő elmosolyodva bólintott.
Letette a boszorkány ölébe a fejét s lehunyta szemeit, míg a másik rádölt. Hamarosan így aludtak ismételten el.