15.rész - Szent harcos

[ - Pater noster, qui es in coelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in coelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.
Halatszodott a vizszhang a kőfalak közöt, ahogyan egyre közelebb lépkedtek az uton.
Elől a papucs kilátszódott a barna köpeny alól. Egy idős férfi vezette a sort, ő kántált először és aztán azok akik mögöttek voltak.
Teljes összhangként kezelték egymást ,itt a béke otthonában. Nem is volt nagyon más dolguk mint ezt csinálni.
Felkelni reggel...imádkozni, reggelizni és imádkozni, dolgozni és imádkozni ,ebéldeni és ismételen imádkozni és még este is.
De ők megvoltak így isten házában, hiszen ennek szentelték az életüket. Mégpedig nem véletlenül.
Békességben ,nyugalomban töltötték itt idejük nagy részét, segítették egymást , segítették a szegényeket.
Ám mindenben van árny oldal is. Ha lehet annak nevezni. És itt is volt ilyen.
Voltak azok ,akik nem követték eme békés életett. Ők voltak isten kiválasztottai ,hogy tisztitsák meg a különleges eretnekeket a világtól ,akik nem tartotak sehova ,akik nem fogadták egyik vallást sem. És eme harcosok, vagy vadászok ezt meg is tették.
Hogy akkor isten háza sem más ? Hol a békesség , a szeretetta megbocsátás ?
Isten ezt tenné tényleg ?
Ezek olyan kérdések mely sokakat foglalkoztat mégis szemet hunynak felette ,hogy tisztelhessék ,hogy szolgálhassák a hitét ,mely olyan erős löketett tudott adni az embereknek. Hiszen elhitték ,hogy mindig volt velük valaki ,és ez könnyebb volt. Könnyebb volt úgy élni ,hogy sosem voltak egyedül mégha mégis.
Aztán egyszer csak a férfi megállt egy ajtó  előtt és bekopogott. Mindanyiukon úgyan olyan barna ,régies köpeny volt ,csak az elólső férfi fején helyezkedett el mégis valami apró sapka ,miközben egy rózsafűzért morzsolgatott az ujjaival.
Az ajtó lassan kinyilott és egy szőke ,fiatal lány hajolt meg belőle, ruhája egyszinű volt ,úgyan olyan semleges mint a férfiaká ,fejét pedig kendő fedte.
- In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen. - vetett keresztett a férfi a lány előtt.
- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. - csinálta úgyan azt a lány,majd elállt az ajtóból és beinvitálta a férfit. - Atyám.
A vastag tölgy ajtó becsukodót mögötte , és lassan leült egy padra. Már néha nehezére esett a mozgás ,így gyengén pillatott a lányra aki a nyakában lévő medált morzsolgatta. A pap jól megnézte ezt és ismerte a gyermek történetétt is. Elmosolyodott.
- Arbor..... kereszt, egy olyan ajándék mellyel isten kiválasztottá tett téged. Te vagy az eretnekek első számú fenyegetése.
- Igenis atyám. . -bólintott a lány ,ő is hallotta gyermeki történetétt, mialatt egy kis bort öntött a papnak .
- Híreket kaptam. Úgy tűnik a kiválasztottak felbukkantak ,hogy végre béke legyen a hatalmas múltú átokból. - kortolyt bele a vérvörös italba.
- De atyám. Addig harcok lesznek....ez nem árt az embereknek ?
- Néha van ,hogy tisztességes célért kell isten kegyei közé tévednünk. Így tett apád és anyád is...
- Értem atyám... - pillantott oldalra a lány, malatt felidézett magában egy sort. - " S midőn isten magához veszi mártirjait ,beengedi őket az édenkertbe , megajándékozza őket a gyönyörűséggel ,midőn segítették ,hogy az évszázados átkot békévé tegyék...Ádám könyve 034. "
- Pontosan...persze, ez attól is függ a kiválasztottak mit kérnek vezetőjüktől . No nem ezért jöttem.
- Akor atyám ?
- Feladatom van számodra. A kiválasztottak között van 2 lány...Tenshi Rose és Butterfly. Ők eretnekek...őket kell a megvilágosodás fényére vezetned.
- Értettem atyám. - állt fel a lány ,szemeiben a félhomyában komoly fény csillant meg. - És most hol vannak ?
- A jelentés szerint már Sapporo-ban...- pillantott a vértezett lányra ,aki vette s tette el fegyvereit . Ruháján pedig ott tisztelget a kereszt, mint isten hírnőke.
A férfi elmosolyodott, büszkén pillantott arra a gyermekre akit jópár éve maga  a páppa vett kezei közé ,és most fiatal kora ellenére az egyik legnagyob eretnek vadász a kereszténység falain belül.
- Az igazságos és erős, Sanctus Arbor... - mormolta a pap a fűzért emelve a lány felé - Isten legyen veled.
- In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen. , Atyám. ]

A piacon nagy volt a felfordulás. Mindenki kabátban volt a hideg miatt és árulta az ételt. Voltak akik gesztenyét melegitettek és voltak természetesen rendes áruk is.
Hime már megszokta ezt a középkori életett és nem zavarta. Sőt érdekesnek tartotta ,jobban mint ahogyan a történelem könyvekben állt. Főleg ,mert olyan dolgokat tudott meg ,olyanokat tanult amelyek még csak nem is szerepeltek a könyvben.
- Ha akarsz beszélhetsz róla...- közölte Naito ahogyan az árusok között lépkedett és az ételeket nézte.
- Te sem beszélsz sosem róla... - mormolta a lány halkan ,miközben elnézet.
- Csak mert nincs miről beszélnem....
- Azt is letagadtad ,hogy harcos vagy...
- Sosem kérdezted.... amúgyis, nekem nincs apám. Anyám pedig Eva alá jött szolgálni...ennyi.
- Hogy érted ? - pillantott felé ,mire a másik épp megkocogtatott egy gyömölcsöt ,hogy jó e.
- Lillilth alatt születtem, és Eva vett át magához. Ezért ez az átkom. - fizette ki a gyömölcsöt ,majd ment tovább mit sem tördve a dolgokkal.
Hime csak nézte lepetten ,majd elkapta a kezét.
- Naito! Sosem mondtad ....ha szeretnél...elmehetsz
- Micsoda ? - nézett rá értetlenkedve.
- Ha Lillith-nél érzed magad jobban....elmehetsz...végülis ott születtél...én nem haragudnék...
A barna hajú döbbenten nézett a rózsaszínre majd elmosolyodott halványan és beletúrt annak a hajába.
- Köszönöm...de itt maradok. - fordult előre s ment tovább, de az a parányi mosoly nem tűnt el az arcáról.
- Naito! - szólalt utána ,de ekor a szemei kikerekedtek ahogyan elment valaki melett. Megtorpant s figyelmesen nézett rá.
Az alak is megtorpant ,majd szemeivel bele tekintett lepetten a lány szemeibe. Aztán intett ,mire a lány lábbai megindultak és rohant felé.
Váratlanul átölelte és ránézett.
- Úristen...ez az a Yuu akit ismerek ? - kezdte el a másik.
- Mit keresel itt ?
- Igen az... - vigyorodott el a lány.
Naito vissza pillantott komoran a két lányra. Furcsa érzés vette hatalmába ,ahogyan az idegenre pillantott. Mély...és veszélyes érzés.

- Ühm... - dölt ki az ajtonál a lány ,hogy kileshessen onnan. Nagy szemeivel meredt a konyha fele, Naito pedig karba tett kezekkel nézte őt ,kissé feszülten.
Hime nézte barátnője reakcióit, ahogyan tekintetével a félmeztelen fiút nézte aki,szégyentelenül sétált a lakásban a lányok előtt fel s alá.Nem törödött velük.
- Wooow....pont olyan ,mint Jaiba-sensei...csak fiatalabb..ahh... már értem miér szeretsz itt lenni Yuu...
- Azt hiszem elég is! - húzta vissza Naito a lány fejét ,majd felkapott egy inget és Kyo-nak dobta mérgesen . - Öltözz fel te tajték!
Kyo lepetten nézte az inget ,majd közelebb lépett Naito-hoz aki döbbenten nézett rá, nagyon közel hajolt hozzá.
- Öhm...- kezdte.
- Ez piszkos. - adta vissza a lány kezébe az inget ,majd bement a szobába és magára zárta.
A három lány utána nézett ,majd a barna hajú idegesen kapta el a tekintetétt.
- Tényleg tajték...
- Szóval...hogy is kerültél ide ? - kérdezte a rózsaszin a barátnőjét.
- Nem emlékszel ?
- Kellene ? - értetlenkedett.
- Hát téged megtámadtak....és én veled jöttem ide.... - vonta a válát.
- Mennyi ideje ? - gyanakodott a lány.
- 2 napja.. - válaszolta a másik mire Naito elkomorodott.
- Az nem lehet Melody....én már vagy 3-4 hónapja itt vagyok...
Az említett döbbenten nézett. Az ajkaiba harapott nem tudott mit mondani, tényleg csak most jött.
- Persze...nem s te voltál hanem Eva kiléptetése...hasonmása rólad...- jött ki egy polóban Kyo és ismét a hajába túrt.
- MIII ? - kérdezte egyszerre a két lány ,Naito csak csendben figyelt.
- Úgy érti ,hogy Eva okkal csalgatta ide Melody-t.
- Okkal ? - nézett az emített rá ,mire Hime rájött a dologra.
- Melody....te...
- Mi vagyok ?
- Te harcosom vagy....mégpedig- kapta kezeit a szája elé. Melody értetlenül bámult majd elmosolydott.
- Az ész harcos....- fejezte be Kyo.
- Csúcs...- vigyorodott el mire Kyo vissza ment a szobába ,Naito meg a fejéhez kapta a kezét.
- Eva..ments meg minket....- mormolta.
- MIVAN ?
- Semmi...
- Hé ..hé lányok! - pattant fel Hime .

- Áááhhh nagyon fáj a fejem... - hajolt az asztalra Kieru.
Épp ebédeltek ahogyan mindenki az asztalnál ült...vagyis majdnem.
- Hol van Kibo ? - nézett fel a pap ,kitámasztva a fejét.  Reijoh csak nyugodtan edte az ételt melyet ma ő csinált, míg Subete csendesen ,félénken húzta be a füleit.
A fiú vissza fordult az ételhez mikor látta ,hogy úgysem válaszolnak neki.
- Mi van ? - nyavajgot fel Reijoh váratlanul megtörve a csendet látva a fiú fintorát.
- Ma nem Kibo főzőtt...igaz ?
- Nem. hanem én.
- Látszik....- tolta el az ételt Kieru s felállt. - Köszönöm ,de nem vagyok éhes.
- ÁLLJ MEG! - pattant fel az asztalra csapva Reijoh, aztán váratlanul eszébe jutott az esti jelene s végül elpillantva ,mégis visza ült. Evett úgyan úgy csendesen és nyugodtan. - Menj csak...
Kieru nem értette a dolgokat , rápillantott mentségért Subete-re aki nagy mosolyal bólintott.
- Kibo az ágyában van...,megsérült... - nézett a pultra. - Ott van az ebédje...beszélnél vele ?
- Persze... - húzta össze a szemöldökét a fiú ,majd megfogta az ételt és bement az említett szobájába. Mikor magára zárta az ajtót Reijoh felsóhajtott.
- Semmire sem emlékszik.
- Talán jobb így... - mosolyodott el Subete és ételel kinálta még Reijoh-t aki halványan elmosolyodott.
- Köszönöm...de nem. - tette le - tényleg szörnyű egy koszt... - dölt hátra a székben kiffulladva ,egyszer csak azt vette észre ,hogy a cica-nyúl lány fala az ételt.
Érdekes pillantásokat vetett rá.
- Mi a baj ? Nekem izlik... - mondta majd folytatta az evést.

- Mit csináltál magaddal ? - tolta a kaját a másik elé.
- Csak az átkom...- vigyorodott el aztán kipillantott az ablakon.- Elhúznád a függönyt ?
- Persze. - húzta el a száját Kieru ,majd megtette amit kértek tőle és leült a fotelba.
Az ágyban fekvő férfi lassan felüllt ,melkhasáról lecsúszott a fehér takaró és látszódtak a géz nyomai. Be volt kötözve.
- Túl sok a luxus. - fűzte hozzá Kieru mire Kibo elnevette magát.
- Megtaláltam az emberünk...
- Emberünk ?
- Jah..végre még egy pasi....- vakarta a fejét - bár elégé ingatag a természete.
- Az jó..ő vert össze ?
- Nem. - nevetett - Hanem utána, találkoztam Eva papnőjével, és pár harcossal.
Ahogyan kimondta a fiú megrezent és szemeit rögtön oda kapta. Yuu...vele harcolt ?
- És... mi lett vele ? - próbált közömbösen érdeklődni.
- Semmi...feltűnt a színen a herceg és megmentette egy harcos képében....- vont vállat a sebesült ,majd hátradölt a kényelmes párnákra.
Kieru nézte őt ,majd el. Maga sem tudta miért ,de valami rossz érzés vetette a lelkét  a szomorúság egy másik részlegébe.
Végül a jeges vasat a gondolataiból a démon keltette ki egy egyszerű feladattal.
- Szeretném ha elmennél a városba...ebbe a boltba ,aztán erre az elrejtett térre... - adott át egy papirt Kibo ,amit a fiókból vadászot ki.
- Minek ?
- Lehetőleg egyedül menj...
- Minek ? - emelte feljebb mire a másik rápillantott.
- A harcosod, ott fog majd várni.
- És a bolt ?
- Éhes vagyok....Reijoh főztje ehetetlen.. - nyújtotta ki a nyelvét ,melyben Kieru teljesen egyetértett most.
- Megyek. - állt fel a fiú ,majd kiment a szobából.Nem szólt a lányokhoz ,csak felkapta  a kabátját és kirontott a lakásból egyenesen le a hóba ,a városba.
Reijoh értetlenül nézett utána, mjd felkapta magát és bement Kibo-hoz.
- Mi a szöszt mondtál neki?
- Hogy menjen boltba...
- Minek ?
- Éhes vagyok... - jelentete ki Kibo. - A te étked ehetetlen...
- FRANC!!!! - rúgdosta meg a lány ,mire Subete felsikoltott és elkapta Reijoh-t.
- Reijoh-saaan!!


- Nézzük csak...akkor számoljunk. Kain,Naito,Kyo és Melody... mind megvannak.. - mosolyodot nagyban el a lány miközben sétált. - És még melettünk van Rose és Butterfly is ,csak megkell őket keresnem. Ez így nagyon jó...^^
A hóban a léptek már egy ideje látszódtak. A lány haja csapódott a hátának ahogyan próbált a magas fehérségben lépkedni.
Bár nyomokat hagyott ,most senki nem követte, és a hírektől nagyon jól is érezte magát.
Aztán eszébe jutott amit Melody mondott neki. s ettől a kedve váratlanul teljes változáson ment keresztül.
~" pont olyan ,mint Jaiba-sensei...csak fiatalabb..ahh... már értem miér szeretsz itt lenni Yuu... "~
De igazából ez csa elszomorította. Nem szerette azt a férfit...miért ? Mert becsapta az anyját ? Vagy igazából Koro miatt ?
És miért mondta azt Naito-nak ,hogy Jaiba Kyoto ölte meg az anyját ,hiszen ez teljesen nem igaz. Az a férfi mindig figyelt rá.
Csak amikor kelett volna ,mindig akkor hagyta ott. Egyedül...
Ha arra gondolt ,hogy az anyja ,hoy halt meg ,mindig a hányinger kapta el. De mi más ,ha egy 16 éves gyermek boldogan hazatér és csk azt veszi észre ,hogy a lakás vérben ázik...a test meg fürdik. Egy ilyen sok megváltoztatja az embereket. Pedig Hime sem volt mindig ilyen komor...és ez néha már látszik is.
Lassan az emlékek miatt szomorú fény csillant meg a tekintetében a lánynak aki tovább baktatott a fehér puha sövényen.
Még csak délutá volt ,de nagy köd lepte be a várost. A lány eredetileg azért indult el, hogy feladjon egy levelet ,a Tenshi testvérek számára...persze, lehet ,hogy már egy ideje rossz felé ballagot. Egyszercsak azt érezte ,hogy valaki erősen nekiment a vállának, mire felszisszent.
- Hé..- nézett az alak útán ,ahogyan a vállát kezdte simogatni. - Lehet óvatosabban is...- közölte.
Már fordulni akart és menni tovább ,mikor az a valaki elkapta a kezét és maga felé fordította.
- ÁÁÁ A PERVERZ NEMES! - kiáltott egyet a lány ,s szabadulni akart. A másik értetlenül pillantott rá s a nagy mozgolódásokban lehulott arcáról a sima egyszerű csuklya. A kék szemek értetlenül bámultak a másik leddöbbent szempárba. Egyenesen egymás szemébe néztek, de nem szóltak semmit.
Egy kis pillanatnyi idő után a lánynak leesett ,hogy a csuklója még mindig a fiú szóritásában vannak ,ezért kitépte onnan és zartan nézett el.
- Bocsi...nem tudtam ...összkevertelek valakivel...
~ És ha nem is anniyra...~ - nézte őt ,majd halványan elmosolyodott a fiú miközben körbenézett.
- Mit keresel itt ?
- Köszönöm a kérdésed ,nagyon kedves vagy JAIBA!
- Miért legyek kedves veled YUU ?
Egymás szemeibe néztek ismételten de most mig a fiú vigyorogva a lány dacásan ,makacsul. Végül a pöffeszkedett háborúnak a lány vetet véget ,ahogyan sarkon fordult és elindult.
- Minek jöttél ide ? Mondtam menj haza! Menj haza...
Koeri elpilantott arra amerre menni akart. Tudta nincs messze a kút, talán egy utcára, aztán ridegen lehajtotta a fejét a föld felé.
- Fuss... - jelentette ki mire a lányon valamféle borzongás futott végig a hang hallatán. Lassan megtorpant és a vállai fölött háta sanditott.
- Fuss... - jött mégegyszer a parancs ,mire a fiú elvigyrodott.
Hime váratlanul futni kezdet. Még nem látta ilyennek Kieru-t ,de jobnak gondolta ha mégis fut és nem ellenkezik ,főként ,mert nem akart neki rosszat.
Ahogya elhagyta az utcát hallota amint a másik pár láb is szorgalmasan nekilódult ,mgpedig egyre hangosabban felé.
A macska köves utón cak a koppanások hallatszódtak ahogyan épp hogy hozá ért a lábbuk a fejvesztett menekülés és üldözés által.
Hime egyre jobban érezte a macska egér játék hatását ,s már nem is figyelte merre ment. Hiába men egyik utcába a másikba feltünt az üldözője ,mint egy fenevad aki tudta mindig hol a zsákmány. És ténylegesen kezdett egyre jobban megijedni tőle.Futott végig a kisebb hidakon, végig a kőpadlós utckon és elhagyatott részeken. Rájött igen kikerült a város tömlegéből ,hiszen délután volt és még senkit nem látott, így senki nem igazgathatta ki vagy segithetett neki ha kelett volna. Persze ezeknél most nagyobb gondja is volt.  Ahogyan hosszas percek után végre úgy érezte nem követik ,leállt azonban sízvének heves verése nem állt lejebb. Kiáltott mintha erejét vették volna, és kapkodta a levegőt ,hogy vért pumpálhasson a tüdőnek mely életben tartotta a testet a lélekel együtt dolgozva.
Hime lerogyot a kisebb falba kapaszkodva s hevesen lélegzett ki és be. Nem értette hol van a fiú ,mi történt vele,de úgy gondolta ,talán jobb is így.
~ Mit tettem ? Mi történt veled Kieru ? Miért agy ilyen ? Mi ez a macska -egér fogó...~
Törtette  a fejét de a válaszok nem jöttek rá ,hiába reménykedet benne. Lassan feltekintett ,mire a szemei kitágultak.
Lábbai maguktól pattantakfel helyükről s rohantak volna tovább de a másik elkapta a karját ,gyorsabb volt.
- Eressz el...eressz ell... - kiabált a lány ,hangja elcsuklot, - Kieru... - motyogta egyre halkabban és ijedten ,mire a fiú szeme felvillant ,érdekes érzés keritette megint hatalmába. Aztán újra a rossz, a szemei egyre jobban fénylettek s eszébe jutott az is amit Kibo mondott, hogyan végignézett a lányon.
Az előbb még mosolygot..most már futással oltja a szomját ,előle menkülve. Kieru is kapkodta a levegőt ,de most élvezte ezt, ezen a friss helyen.
Végig nézett ,mindenhol köépületek házak és mégis most üresek az utcák. Igen...mindenki a város belső negyedében volt.
~" feltűnt a színen a herceg és megmentette egy harcos képében "~
Jutott eszébe Kieru-nak s a szemei lejebb ereszkedtek ahogyan a fogása is gyengült. Azonban a harag a tűz egyre jobban gyulladt a belsőjében...s a keze is mozdult, amiben egy kis tört tartott....