14.rész
Apám lehetnél....

Az állarc leesett a csöpögő vér közé, majd elrepedt s ekkor s lány ismételten felsikitott.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ !
A démon szemei megrebbentek ahogyan a látványt nézte.  A vér szaga egyre jobban vonzotta belső brutalitását ,mégsem mozdult most csak elvigyorodott a látottakon.
- Eljött a harcos megmenteni a papnőjét... - nevetett fel jóízűen ,de ellenfele nem mozdult ,arcának egy izma sem változott.
Keze úgyan úgy ki volt rakva maga elé, s igen ebből a kézből folyt le csendesen a vér minden csepje.
A lány a szája elé kapta a kezét ,majd értetlenül tekintett az előtte állóra.
~ Csak nem ?~
- Semmi közöd hozzá ki vagyok.... - jött a nyugodt rideg monoton hang s egy pillanatt alatt megragadta a lányt s elkezdet vele futni.
- Váárj! Azt sem tudom ki vagy...
- A harcosod...megmondta a démon is..nemde ?
- De...de...jó hiszek neked, de akkor is a barátőm itt van a palotában....
- Majd kijön... - válaszolta s magához rántotta a lányt ,majd átölelte és megvédte a hirtelen támadástól ami érte őket.
Hime köhögni és prüsszkölni kezdet s füsttől és portól ,miközben szemeivel feltekintett a fiúra aki hirtelen termet a védelmére.
A csak egy könnyed mozdulattal előkapta a forgó pengéit ,majd szélsebessen a feje fölött kezdte őket ellentessen forgatni.
Yuu csak nagy szemekkel nézte ahogyan a srác egy  könnyed mozdulattal kivédte a támadásokat, ahogyan pillanatokra elassult az idő és ahogyan uralta a szelet, az eget és mindent ami most körül vette őket.
- Élvezetes lesz a harc... - villantak fel a vöröslő szemek s ekkor a két fél hirtlenjében egymásnak ugrott.
A széllökés arrébb taszította a lányt pár méterre ,elesett az oldalára mialatt kezeivel kétségbeeseten keresett valami kapaszkodót.
Egyre erőteljesebbek voltak a nyomások, az erőhullámok. Aztán a véres kimenetelű harcnak mégs az vetett véget ,hogy a föld megrázkodott s egy véres paca hulott lea démon előtt. A fehéres hajú szemeivel a sötétségben az irányított kereste majd mikor megtalálta összehúzta a szemeit.
- SZIKLÁK  MÉG EGYSZER! - kiáltotta el magát s egy vörös kör jelent meg a teste mellett. Yuu rögtön felismerte a hangot mely távolból jött.
- Naito... - suttogta nagy mosolyal , feltápászkodot futásnak készen felé ,de a szemei elkerekedtek a következő lépésen melyre senki nem gondolt.
- NAITO!!!! - sikitott fel a lány egy hatalmasatt nekirohanva a lehetetlennek.
A barna hajú lány felkiáltott fájdalmában ,ahogyan Kibo éppen törte el a kezében a csontokat ,egyenként.
Minden egyes szisszenést és fájdalommal teli kiáltást élvezettel vett tudomásúl. A szél harcosa elkapta Yuu-t aki ,mint bolond rohant segiteni.
-Ne menj oda....
- ERESSZ EL! - sipitozta abba nemhagyva s ekkor egy hatalmas fehér fény boritotta el az eget.

Felkiáltott töbször is, s ekkor az egyik szeme furcsán kezdet fényleni, ahogyan érdekes motivum jelent meg benne.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ- kiáltott ismételten fel mire Reijoh is kinyitotta a szemeit és ijedten rontott ki a szobájából
 - Kieru-san! Kieru-san! - róbálta felállitani a fiút, majd felültetni egy székre.
Lassan kiballagot ijedten Subete is s az ajtófélfánál megmaradva figyelte az eseményeket.
A fájdalmas kiáltásokból hamar ördögi élvezetes nevetés lett ,majd a fekete hajú srác elkapta a szükés hajú lány nyakát s felemelte könnyedén az égbe.
- Kieru-san..- fulladozott a lány mire Subete is felrikkantott.
- Kieru-sama!
A fiú a lánya sanditott ,majd elengedte Reijoh-t aki a földre rogyott s szaporábban kezdte kapkodni a levegőt. Ijedten fogta a nyakát ,mintha nem itt volna annak ,hogy még él és szabad. Mialatt ezeken járt az agya, lassan szemeivela fiút vette szemügyre akinek vonásai mit sem vátoztak ,de erőteljesebb és durvább lett a kisugrzása, az egyik szeme meg vörös...és a szája...az ajkai...egy gonosz vigyort húztak szét.
- Lillith éljen mindörökké...Lillith az egyetlen úrnőm...- emelte fel fenkölten a fejét a srác ,majd lenéztt szánalommal telve a lányra s lassan arréb rúgta.
- Kieru-sama... - futott oda Subete s átölelte Reijoh-t. - Ő Lillith szolgája...mindene Lillith ahogyan nekem is...
A fiú nézte őket ,majd megemelte az ingjét meigazítva és elvonult a szobájába, ezalatt Reijoh ép csak magához tért mindenből majd elmosolyodott.
- Megbolondult Kieru-sama ?
- Nem... most tért észhez Subete... - állt fel segitséggel a lány majd az ajtóra nézett mely sötétjében megjelent egy alak. - Késtél...
- Épp eleget láttam...
- Mi történt veled ?
- Elkapott egy kacsa...
- ÚRISTEN...Kibo-sama...vérzeeeel... - futot oda Subete majd a másik felé kapta a fejét de az már nem volt ott. Értetlenül tekintett a üres helyre.
- Nem mondod ?, Nincs gond hamar meggyógyul.. - mosolyodott el a srác a lilás lánykára.
- Szép volt a hold... nemde ?
-Igen...és átalakúló ... - jegyezte meg sejtelmesen ,majd a cicalánynak megsimogatta a fejét - Menj aludni kölyök. Én is megyek....
- Rendben...
Eközben Reijoh az ajtója előtt ült és hallgatta őket.
- A pap elérte végső formáját....- motyogta miközben a keze a nyaká volt s az előző szoritást kezdte simogatni.
Lassan kitekintett az ablakon ahol látta a már eltakart holdat.
- Szóval te sem voltál magad Kibo...

 [- És ez miért jó ?
- Ez nem jó...úgyan olyan átok mint neked.....
- Megbolondulsz...
- Ahogyan a pap is...Lillith az egyetlen .
- Akkor miért nem használjuk ?
- Mert szerintem ezt csak végső esetben kellene előkapnunk.
- És ha megtalálja a tekercseket ? Elégé kiváncsi kölyök...
- Akkor majd improvizálunk...
A lány nézte az égboltott majd körmeivel megkopogtatta a cserepes tetőtt melyen ketten ültek.
- Hideg van itt....
- Persze, ezen a környéken sokszor van télies idő.- pillantott rá egy vigyorral-Ahhoz képest ,hogy a jég hrcosa vagy ,fázol...szép teljesítmény..
- Ezt nem én döntöm el...
- Persze..tudom..
- És...miért ez..
- Eva a fajtámat üldözte és pusztitotta ,nekem az a dolgom ,mnt ahogyan a nevem is mutatja ,hogy reményt hozzak és legyőzzem Eva-t és csatlósait...ez minden kivánságom ,semmi más. Nem számit ha meghalok az sem.
Ezután a kijelentés után feszlt csend támadt. Úgy tűnt a lány elgondolkodik komolyan valamin majd az égre feltekintett.
- Egy fasz vagy....- jelentette ki komolyan ,gúnyolódva.
- Te meg mindkettő...- pillantott rá elvigyorodva Kibo, mire Reijoh oda csapott.]


"A múltban okozó károk egyszer reád súlytanak le.  Istenni átkodat hordozod ,mig meg nem váltanak. És aztán véget ér a földi fájdalom, helyét a mennyei öröm és béke veszi át, mind tudatodban ,mind testeden."   Eva könyve 045.

- Már csak egy perc.. - motyogta a lány s ahogyan az óra ütötte óráját a barna hajú lány látása is visszatért.
- Szóval harcos vagy... - pillantások keresztüzéb került Naito ahogyan Yuu éppen a sebeit gyógyitgatta a pasas meg szinte az örületbe kergette.
- Igen az.
- Miért nem mondtad eddig ?- pillantott fel Hime rá halkan mialatt meghúzta a fáslit a lány kezén.
- Ha te elmondtad volna ,hogy a papnő vagy kiröhöglek...és tény..mégis igaz...bár nehezemre esik elhinni... - közölte mire a lány elnézett.
Hosszú perceken át nem szólt senki. A fény útán Kibo épphogy eltudott szökni ,így Eva csapatta is úgy döntött ,hogy jobb lenne vissza vonulin ,így haza mentek Naito és Yuu lakására. Most is itt voltak, ám az új idegen elég csendben ült el magában.
- Valami bajod van ? - rivalt rá Naito ,mire az rátekintett.
- Nincs.. - válaszolta és vssza vette előző vezető pozicióját,aztán lassan felállt - elmegyek aludni.
Naito mérgesen ,a száját rángatva várta meg mi elment a fickó az egyik szobába majd Hime-re pillantot, aztán vissza.
- Hééé tünés a szobámból!!  - pattant fel mire Hime össecsuklot sírva. Erre a lány is odakaptaa fejét s leguggolt zavart mosolyal.
- Jaj...tudod ,hogy nem komoly ez nálam...- simogatta a hátát, de az csak szipogott és sírt.
Könnyei végig folytak előszőr az arcán ,majd lecsöpögtek a padlóra, áztatva a puha fát.
- Nem arról van szó...
- Hanem ? Nem értelek...
- A harcosunk úgy néz ki....mint a másik világban az ,akit nem szeretek ,mert anyám gyilkossa....
Naito emei megrebbentek s szomorúan tekintett a lányra. Nem tehetett semmit, hálás volt amiért Hime megnyilt neki .
Lassan összefonta a lányon a kezeit és átölelte.
- Nem lesz semmi gond.... - mondogatta..pedig tudta, igenis lesz.