13.rész
Lillith adománya


-  A krónika lapja... - motyogta ,de ekkor összerezzent ,mert apró lépések zaját hallota. A felé fordult és lassan elkerekedtek a szemei.
- Mi..mi vagy te ?
A lila hajú lány álmosan tekintett a fiúra ,majd ásitott egyet és nyújtozkódva elmosolyodott.
- Jóó reggelt...öhm... hol vagyok ?- nézet szét értetlenül - és ki vagy te ?
- Sete van...de Inkább...te  ki vagy...
- A nevem Subete.. - nyávogott egyet a lányka s váratlanul a szemei elszükültek ,térdre rogyot az emlékképektől melyek váratlanul megrohamozták. Kiáltozott a fájdalomtól s mindezt végignézte a fiú. Csak nézte döbbenten ahogyan a lány síkitozik és nem zavarta...egyre furcsább volt minden, egyre furcsább.
Ekkor váratlanul az ajtó szinte kidölt a félfából ahogyan berontott rajta a lány. Egy gyors mozdulattal magához ölelte a másikat s értetlenül nézett a papra.
- Mit csináltál te psyho ?
- Semmit...magától esett össze.. - válaszolta elszükült szemekkel Kieru ,majd tovább ment egyenesen be a szobájába .
Reijoh csak nézett utána aggodalmasan miközben tartotta a kezeiben s csititotta a sikoltozó lányt.
Az lassan ismételten elaludt. Sok volt neki a mai program. A szürke hajú jól megfigyelte most, nem volt átlagos ember, nem. Valahogyan a génjeiben benne volt a macska és nyúl gén is. Ezért lehetett olyan furcsa...az emberek szemében egy démon akkár...pedig nem volt az.
Aztán a fiú eltűnt alakja után pillantott aggodalmasan és vissza gondolt arra amit Kibo mondott neki.
~ Ilyen hamar...ilyen hamar megtörtént volna ?~

[ Miközben a reggelit ették nagy csend uralkodott a lakásban amit kaptak mig itt tartozkódtak ezen a hüvös helyen. Kibo készitette az ételt s bár a lány tudta ehető volt mégsemevett rendesen ,csak kavargatta az ételt. Mikor már beleunt ebbe is elhúzta a száját s felpillantott démoni társára.
- Nem tudom...nekem nem tetszik a pap viselkedése...
- Megfog változni...nem kell aggódnod.
- Csak Lillith miatt aggódom...
- Akkor bízz Kieru-ban is....hiszen ő Lillith gyermeke...
- És? Attól ő még nem Lillith....most is...szó nélkül elment csavarogni...
- Nem gondolod ,hogy túlzásokba esel ? - rágta a finom falatott meg Kibo, majd a lány felé mutatott a villával. - Amúgyis...hamarosan megváltozik minden.
- Ezt hogy érted ?
- Nem csak mi harcosok kaptunk átkot.....hanem a gyermekek is...
- Úgy érted....
- Igen..Lillith megátkozta Eva gyermekét ,míg Eva Lillith gyermekét...szép mi ?!
- És...mi ez az átok ?
- Mindekinek más...szerintem Kieru-nak az lesz amiben az anyja is szenvedett...miútán túl sokat tartozkodott a démonokkal...
- Ez csak mese...
- Szerintem...semmi sem CSAK mese....
Az lepetten tekinett rá, aztán mindketten felkapták a fejüket. Furcsa érzésük támadt és füstött láttak meg az ablakon át a messzeségben.
- Ott a pap... - pattant fel Kibo ,majd Reijoh is.
- Menjünk....]

  - Gyönyörű a hold...nem gondolod ? - pillantott mosollyal fel a rózsaszín hajú lány míg a mási csak megforgatta a szemeit.
- Mindig úgyan olyan...
- Nem igaz...nézd mien fényes...és telihold van!
- Ilyenkor ugranak meg a hormonok..uhuh..vigyázz magadra...
- Ne aggód Naito-chan... engem senki nem fog ágyba téríteni...
- Nem téged féltelek...azt sajnálom aki megtenné... - válaszolta vállát vonva majd tovább lépdelt fel a lépcsökön ,míg a másik utána kezdet futni.
- Héé Naito-chan! Ez nem volt széP!
- Persze ,hogy nem...nem is szántam annak.
Ahogyan a nagy lépcsősoron abarna hajú lány felment nyugdtan és kecsesen ,mindenki egy pillanatra  nézte, miközben Yuu egyre jobban követte volna de nem kelett egy kis társaságot tartani. Hideg volt, méghozzá nagyon és ezt mindenki érezte ,mégis eljöttek a mai bemutatóra és összejövetelre.
Hime-nek ez furcsa volt teljesen , nem igazán értette a dolgokat ,sokkal jobban foglalta el az a tudat ,hogy mindjárt befagy a feneke.
Mikor beért azonban ez az érzés teljesen eltűnt.  Bent a hatalmas csarnokban ami dísz fénnyel égett és körkörösen volt díszitve ,nagyon meleg volt.
Most értette meg a barátnője szavait és biztosra vette volna ,hogy már volt itt a fiatal lány.
Furcsa volt mindenkin maszkot látni ,és szinte senkit nem ismert fel. Eltervezte ,hogy a barna hajút ezért a ruhájáról fogja felismerni ,de mikor beért az álla is leesett. Vagy 5 úgyan olyan ruhájú lány szaladgált végig a táncosok között. És ekkor felharsogtak a trombiták mire a lány pattant egyet s még épp időben elugrott ,mert a táncosok hada találkozott a párjával és eszeveszett mozgásba kezdtek. Ki hol kivel, gyorsan mozgalmasan és fárasztóan csinálták az alapvető modulatokat. Hime csak nézte tátott szájjal ,mert ég ilyet sosem látott.
- Azért csináljűk így ,hogy a tánc után ne fázzanak...tudja..itt igen hideg szokott lenni... - szólitotta meg valaki a lányt, legalábbis erre gondolt mikor észrevette az alak fejét válla fölött.
- Éértem.... és ,mindig ilyen örültek ?
- Alapjáraton.. - húzta ki magát a férfi ,majd elvette a kezét a lánynak és megcsókolta a fehér kacsókat. Az csak zavartan pillantott ,majd elhúzta volna.
- Mennem kell...
- Várjon... - ragadta meg ismételten a férfi.- Mutatok valamit....
Yuu visszanézett a tömegre ,de nem tudott mit tenni az alak csak húzta minden szó nélkül.
- Várjon...én..vagyok valakivel..
- Igen ? Akkor biztosan nem fog haragudni..
- És ha igen... - emelte kicsit meg a hangját a lány mire megtorpantak. A férfi rámeredt nyugodtan ,majd kilökte az ajtót ami melett álltak.
- Akkor ezt még látnia kell...  - mondta s kiléptek rajta. Gyönyörű volt a fagyos ,jeges hátsó kert. A növények ,minden csillogot. A kis kút ,mlyből a hideg víz még épphogy csörgedezett.
- Sajnálom ,hogy nem látni a teliholdat... - kezdte el a lány miközben az égen a felhőket kémlelte.- De igaza volt...tényleg gyönyörű....
- Megmondtam... - lépett közelebb a lányhoz ,majd levette a maszkját s mikor a hold kezdet kibukni a felhők mögül a szemei felvillantak egy pillanatra majd összeszükültek.
- Mondja... - kezdte Hime ,de mire picit megfordult már csak azt látta, hogy a férfi egy törrel szúr felé. Váratlanul felsikoltott a lány ahogyan egy kis vér áztatta be a fehér ,ártatlan és tiszta havat a lábuknál.

- Hime. - fogta meg a fejét felriadva a fiú. A kezeibe temette az arcát ,majd hátradölt egy gyors és könyned mozdulattal és a plafont fürkészte.
Egy feszült perc és apró csendesebb sóhaj után kikászálódott az éjszaka az ágyból és kiment az előszobába. Látta ,hogy Kibo még nem tért vissza s emiatt rossz érzése volt ,hiszen tudta, valahol erősebb energia kibocsátás volt az imént a városban. Vissza fordult az ablakból és elkezdett sétálni a konyha felé mikor váratlanu megpillantott az apró fényben valakit. A lányka rápillantott ,majd elmosllyodott ,édes mosollyal fogadta őt ,pedig nem is ismerte.
- Beszéljünk ? - kérdezte Kieru ,mire a lány megfogot két poharat. Az egyikbe tejet a másikba vízet öntött és leratkta az asztalra ahová a srác is leült.
- Köszönöm ,hogy szolgálhatom Lilith-et.
- Szóval tudsz róla ....
- Ühm..tudod...nagyon nehéz...megöltem véletlenl a szüleimet...és ez nagyon fáj...de az ,hogy Lillith-ért használhtom az erőmet és megtanulhatom kezelni...az egy új esélyt add, amit tudom a családom sem ellenezne.
- Ezt mind Reijoh mondta ?
- Csak egy kicsit...tudod ,én okoztam a tűzet...- nézett a lány a poharába melybe a tej még javában állt.
Szomorúan fénylettek a szemei, emlékek kavarogtak benne s ezt a fiú is észrevette. Most apró sajnálatott vagy szánalmat érzett a lány iránt ,s ezért eldölve a kezébe temette a fejét. 
- Miattam halt meg a családom...az anyám,...az apám az öcsém...s csak azért ,mert más voltam mint ők. Csak próbálgattam az erőmet...csak nem tudtam koncenrtálni a dühkitőrésemre...és elvesztettem a világon azokat akik a legfontsabban voltak nekem.
- Subete...igaz?
- Hm ? - pillantott fel a lány de már apró könnyek bugyrogtak ki a szemeiből.
- Tettél valamit amin változtatni már nem tudsz...de igen, lelked fájdalmas oldalát enyhitheted a hiteddel....ezért Lillith befogad és gyermekévé tesz.... Üdvözöllek köztünk... Subete..
A lány elsírta magát váratlanul s gyorsan ,kapkodva törölte le a könnyeit ,hogy ne mutasson rosz példát. Kieru arcizmai nem rezdültek ,fapofával emelte kezét a lány fejére aki ettől megnyugodott.
- Menj..pihenj le... - nézett rá s az bólintott. Lassan megitta  a tejet s felállt. Cica farkát húzta maga után, még nagyon fáradt volt.
Kieru most Reijoh ajtaját nézte egy ideig. Egy elkényeztetet fruska ,jegess szivvel és lélekkel ,mégis mikor ez a lány volt ott....segített neki ,mintha az a táz varázslatosan feloldott volna ebből a jégdarabból egy kicsiny részt. Lassan ért a hasához a fiú a reggelire gondolva. Tényleg annyira elfoglalt volt ,hogy nem is emlékezett rá. Látta Hime-t...ő is itt van a városban valahol...talán egy úgyan ilyen helyen...és alszik...nem...inkább a holdat nézi..igen biztosan azt.
A titokzatos és tiszta holdat amit mindig is szeretett s óvott mindentől. Ami egyes napokon különös hatással volt rá.
Azzal a mosolyal melyet ő olya ritkán látott és azokkal a fénylő szemekkel. Lassan behúzta a függönyt. Mint a hold...titokzatos...ártatlan mégis hatással van mindenre.

*A vér áztatta a havat mely beiszkolodott tőle...az ártatlanság egy formája eltűnt.....

Lassan végigment a szobán ismételten a fiokhoz melyben a krónika egy darabja volt, és lassan kinyitotta .

*A hold még fényesebben világitott több erőtt adva a támadónak.....akit nem érdekelt honnan szalajtja a vér ízét....

 Amikor az megmutatta magát egy furcsa medál volt még ott . Ahogyan Kieru meglátta roszul lett s térdre rogyot ,a fiókban kapaszkodott meg. Mivel teljes erejét és súlyát arra támasztotta egy pillanat alatt borult a fiúra annak a tartalma .
- Khhh... - vicsorított a fájdalmában a fiú miközben a hasát majd mindkét kezével a fejét fogta meg.
Felkiáltott töbször is, s ekkor az egyik szeme furcsán kezdet fényleni, ahogyan érdekes motivum jelent meg benne.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ- kiáltott ismételten fel mire Reijoh is kinyitotta a szemeit és ijedten rontott ki a szobájából - Kieru-san!

* Az állarc leesett a csöpögő vér közé, majd elrepedt s ekkor s lány ismételten felsikitott.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ !