12. rész
Cica és nyúl
 

A lány felnézett bár alig látott a csuklyától ,mondjuk ez sem zavarta volna ,hiszen aki elkapta ,annak a fején volt valami..sisak ?
Megnézte a ruháját ,valami nemes lehetett ,a ruhából itélve, Hime csak reménykedett ,hogy most nemfog bajba kerülni.
A másik megrázta a fejét.döbbenten s nem engedte el a lányt, sőt mintha kicsit meg is szóritotta volna a vállát ,hogy ne eressze el. Majd midketten arra néztek.
Kissé beletúrt a lány hosszú hajába aki értetlenül meredt előre ,majd váratlanul hasba rúgta az idegent s futni kezdet. Kieru egy pillanat alatt megfogta a hasát ellengedve  a lányt ,had meneküljön majd a lihegések után utána pillantott ,de akkor már csak a nyomokat látta.
~ Hime...~
Váratlanul a másik irányból robbanást lehetett hallani és apróbb sikolyokat, Kieru elnézett öszeszükült szemekkel ,majd nekilódult a hideg hóban ,nyomait maga után hagyva és futni kezdet. Segíteni.....most az egyszer.
Mire odaért a fagyos jégcsapok melyek évek óta lógtak le az ereszekről egy pillanat alatt elolvadtak a tűz miatt. A hő ,mely most mindent megolvasztott vagy 100 méteres körzetben elérte a házak falát ,a talajt ,melyen a hó szintén lucskos sár lett. Mire a fiú odaért éppen egy vaskos fatömb esett le az orra előtt, bentről pedig már senki nem kiáltozott. A sziréna hangja ,mely a szekérhez tartozott gyorsan ocsudott fel a csöndben s mindent körbejárt.
Kieru csak söétlő szemekkel figyelte ahogyan a lángok egyre jobban felkapnak a ház ablakaiból ,ahogyan sorban zuhan alá minden.
Váratlanul valami elrántotta s egy másik kéz melette tette a dolgát.
- Uram... - szólalt fel a barna hajú alak - maga nagyon hülye...
- Kibo... - lepödött meg a srác majd előre nézett. - Reijoh...
- Elől...éppen piritja a tűzet. - vigyorodott el a démon ,mire Kieru csak mégjobban figyelte az eseményeket.
A kék hajú srác nagyokat ugrott ,néhol már akrobatikus mutatványokkal triplázta ahogyan azerejét most az egyszer jó célra használta. Eddig nem igen folalkozott iennekel, de most méis megtette, ahogyan Kibo és Kieru is. Furcsa dolog, ahogyan változnak az apró jellemek is ilyen kis idő alatt ,persze ezeket senki nem mondta el igazán. A fekete hajú srác most körbetekintett ,majd felkiáltott ,bár a szirénáktól csak társai halloták a hangját. 
- Ideje arrébb mennünk...különben kikérdeznek minket is és boszorkánysággal vádolnak... - fordult meg komolyan a fiatal - Reijoh! VISSZA!
Az említett egy pillanatt alatt rápillantott majd elhúzta a száját és leugrott elé pontosan. Keze a hideg és piszkos macskaköves uton volt ,mely most adta meg magát előszőr oly rég óta. A démon felpillantott az égre..majd elkomolyodott.
~ Hamarosan...itt van..~
- Induljunk... - húzta össze a kabátját a srác ,mire Reijoh megragadta a vállát fönökének.
- Máris ?
- Nem a mi dolgunk segíteni... - vette vissza eredeti jellemét a fiú ,miközben a már porig égett házra meredt. - Amúgyis...már senki nincs bent..aki túl élhette ezt.
Indult el könnyedén míg a másik kettő csak nézte. Reijoh bár fiú volt de felhúzta az orrát. Nem tetszett neki ez a hirtelen változás...mert ennek oka volt, méghozzá jó...és ő sejtette is ,hogy mi. Kibo csak nézett rájuk ,majd elkapta a kék hajú vállát.
- Hallod ?
- Mit ? - kérdezett vissza flegmán az említett.
Kieru megtorpant s lassan a válla fölött hátrapillantott ,míg a másik kettő a ricsajtól épphogy kivehető apró zajokra lettek figyelmesek.
- Ez köhögés... - mondta a démon és elindult oldalra.
- Miből veszed észlény ? - húzta össze magát Reijoh.
- Könnyü te férfias nőszemély...vagy fordítva... - csetintett a srác ,mire leállitotta  alábbait egy adot pontban és elkezdte a havat lesöpörni a kicsiny ,szinte átfagyott köhögő testről.
- Fantasztikus... még egy hasznavehetetln kölyök... - morogta a már vissza alakult lány, mire Kieru egy jól célzott ütést mért annak a fejére.
- Hallotam ám... - jelentette ki,majd eléjük lépett és a kicsinyt nézte. Annak lilás haja elterül a hideg ,fehér hóban, teste már szürkés volt ,diderget.
- Gondolog ,hogy a házból van... - pillantott a leomlott épületre a vezető.
- Máshonnan nem valószínű-... - állapitotta meg Kibo ,miközben ő is a szemeivel a romott méregette.
- Nem érdekes...menjünk.. - fordult meg a fiú magára hagyva amásik ketőtt. A démon még nézte egy ideig a fiatalt aki a hóban feküdt eszméletlen ,majd követte a másikat. Csak Reijoh nem mozdult, nem vitte a lábba. Mérges volt...nagyon.
- LILLITH NEM ENGEDNE ILYET! - fordult dűhősen Kieru után ,haját csapkodta a szél és az ereje aminek az aurája hatalmas lett.
A pap csak megfordult szinte semmien mimikát nem mutatva ,s farkas szemet nézett alatvalójával.
- De...csak akkor nem engedné ,ha ő is a kővetője lenne...
- Akkor legyen az...
- Felőlem... - fordult egy vállrántással a srác s tovább lépkedet.
Mostanában  furcsán érezte magát ha az erejét használta mely még csak kis léptékben jelent meg. Olyankor mintha nem is önmaga lett volna...persze amolyan másodpercekre történt...de néha még saját magát is megijesztette ez...ami nagyon ritka volt...és épp ezért olyan furcsa.
Kibo csak végig mérte a szürke hajú lányt aki a hátára vette a másikat ,majd elindult felé. Mire mellé ért evigyorodott egyet a démon.
- Igaza volt a papnak....Lillith szívesen bújálkodott a démonokal...lehet...hogy ez a lány sem más...
- Mint látod...nem ember.. - pillantott rá fenkölten és ridegen a lány ,majd tovább ment s őt a szemeivel a fiú követte .
Majd ismételten apró sóhaj hagyta el most cserepes ajkait és tovább ment az utón melyet neki kiszabtak, az uton melyet gyülőlt....nagyon rég óta.

- Hol voltál ? - eset a falnak egy könyv miközben a lihegő lány épphogy elkerülte. Gyorsan levetette acipjét ,majd felemelte a földről a könyvet s elolvasta a címet.
" Legendák alapja"....Lassan tekintett a barátnőjére aki ismételten dobott felé valamit s gúnyosan elmosolyodott mikor az célba ért.
A föld ismételten a padlóra esett ahogyan Hime hátrált egy sort az arcát fogva. Ez kicsit fájt neki.
- Válaszolj....
- Csak...reggelit szerettem volna neked csinálni...
- Akkor mért nincs nálad semmi ?- méregette gyanakodva a lányt Naito.
Yuu elhúzta a száját ,majd kis kezét kezdte dörzsölni ami már átfagyott oda kint.
- Találkoztam egy nemesi öltözékű szatirral...- kezdte el ,mire a barna hajú lány félrenyelt és  köhögni kezdett.
Hime gyorsan lerakta a kezében lévő bögrét ,majd ütötte a lány hátátt aki erre mégjobban köhögött. Kezével legyezett ,hogy elég legyen.
Igen egy ideje együtt éltek..és ez idő alatt mégha tagadta is volna ,de megkedvelte a lánykát.
- Honnan van ez a könyv ? - emelte ismételten fel szegény elfásult kötetett a földről a rózsaszínes lány, majd helyet foglalt a kandaló előtt s kinyitotta.
Lassan lapozgatta hátha talál benne olyat ami őt érdekelné.
- Még kaptam...nagyon régen.... - törölte le a tea maradékot a szája széléről Naito miközben a lányra sanditott. - Miért ?
- Ebben...csak Eva-ról van szó....- remegett bele a lány majd rögvest a másikra emelte a tekintetétt gyanakodva ,méregetve.
Az csak elnézett ,ismételten eszébe jutott egy egy emlék melyet szívesen elfelejtett volna.
- Naito...
- Csak van...és kész. - fordult el ,majd a szekrényhez lépett s kinyitva azt a ruhákat nézegette. - Ma lesz egy fontos esemény amire el kell mennem ...nm jössz velem? Félek egyeül hagyni téged...még hülyeséget csinálnál.
Yuu csak nézett a lányra ,majd felpattant egy pillanat alatt elfelejtve a  könyvet s a másik nyakába ugrott.
- Jajj de jó... Naito...köszönöm....
- Héééé...én nem vicceltem...tényleg félek rád hagyni a lakást.hallod eressz el...hééé.. - mozgolódott a barna hajú de ekkor már nem menekülhetett.
A könyv pedig ismételten csak a földön hevert...pedig olyan dolgok voltak benne..melyek fontosak lehettek volna...

A nap hamar megunta életét és kezdett lemenőben lenni. Persze ilyenkor csak pihent ,hiszen másnap folytatta az útját monoton fényekkel.
Kieru az ablakban ült ,normális sötét ruhában és a kezét nézte, figyelte amúgy is ,meg ahogyan a fény ráesik és tovább halad a kis lyukakon.
Igazábóla gondolataiba volt elmerülve de ez szép játszásnak hatott melette. Most egyedül volt és élvezte ezt a magányt. Tudta fel kell kötnie végre a nadrágot és komolyan kell csinálnia. Hiszen ő Lillith papja. Örült ,hogy Kibo elhúzta magával Reijoh-t ,mert átgondolhatott mindent...például azt is ,hogy miért érzi másnak magát néha. Olyannak aki nem is ő...akit nem saját teste és elméje irányt ,mint valami filmszakadás vagy hasonló dolog, és csak azóta ,hogy ide átkerült..
- Hm... - olvasta el a könyv címét melyet még a démontól kapott. Csupa Lillith-es dolgo volt benne...csupa szarság ahogyan Kieru gondolta. Mégis bele-bele olvasgatott. Persze nem az imákba és egyébb tiszteletekbe...hanem a múltba...Lillith leírásába.
- " a démonokkal bújálkodó asszony..." - szóval ezért űzött el Adam...vagy más oka is volt ? Más ok...talán az ami nálam is van...hiszen mit is mondott Kibo.
~ A Krónika...megjövendőlte a ti érkezéseteket is....Kieru anyja Lillith ? örökölte volna erejét ?~
- Erő...milyen erő ? - nézett oldalra a srác ,majd felállt s a kis szekrényhez húzódott. Tudta nem nyithatta ki de érdekelte az amit Kibo titkolt.Főleg előle.
-  A krónika lapja... - motyogta ,de ekkor összerezzent ,mert apró lépések zaját hallota. A felé fordult és lassan elkerekedtek a szemei.
- Mi..mi vagy te ?