37.rész
Békés béke idők

- Szóval ez a Quincy....
- Fujimoto ? Különben rendes srác.... - kavargatta az italt a lány ,majd rápillantott kedves mosollyal a barna hajú fiúhoz.
- Ahogyan viselkedett.... - kavargatta meg ő is a teáját békésen.
- Tudod... csak aggodó tipus. Haru és én úgy tűnik sokat jelentünk neki. De mondjuk megértem ezt, hiszen mielőtt idejöttünk volna ,történt egy pár dolog ami miatt így viselkedhet velünk. Nem szabad rögtön eliélned őt Hyuori.
- Rendben Shinsou.... - sóhajtott a srác de a következő kérdésnél váratlanul megállt a kanál a kezében.
- Találkoztál...azóta...szóval...üm... találkoztál azóta Ichimaru-sama-val?
- Mint láttod itt tartózkodom.  Védem Soul Society-t, amúgyis. Már rég lezárták a tudtom szerint a Hueco Mondoi átjárót.... - kortyolt bee a teába keülve a dolgokat.
A lány szomorúan nézett rá. Eszébe jutottak a régi emlékek és ,hogy mennyit köszönhetett a férfinak még így is. Tudta ,hogy barátját ez a kérdés kényesen érinti, de mégis megpróbálkozott apró kiváncsissága miatt ezzel, hátha kap választ. Persze nem kapott, s erre is számitott.
- Értem. - kortyolt bele csendben ő is a teájába.
A barna hajú fiú a messzeségbe pilantott ,sokat gondolkodott a dolgokon ,majd mégis a lányra szegezte tekintetétt.
- Haza kisérlek.

- Haru... mond...
- Cscss - állította le váratlanul a lányt a másik egy nagy mosolyal. - Bee-chan. Ma nem...annyi dolog történt mostanában ,hogy rájöttem valamit el kell intéznem ,gyorsabban.
A szőkesség elmosolyodott a hallotakon ,majd cicásan a csipőjére rakta kezeit oldalra tekintve.
- Nem gond, Rikku-val úgyis lebeszéltem valamit. Jól jön nekem is egy szabadnap. - erre Haru bólintott.
- Ja mata Bee-chan! - intve futott el a lány.
A másik csak nézte ,majd megjelent melette Rikku feldúltan.
- M történt ? - pillantott rá.
- Az a hülye öcsém...
- Idane ? De nem gyógyulgat még ?
- Dehogynem! Felpócolva a lába és állandóan nyavajog ,hogy ez nem jó, az nem jó....
- Csak aggodsz miatta...
- MI?
Ekkor Seabee nevetni kezdet ,majd egy sunyi vigyorral előkapott valamit ami miatt Rikku szemei csillogni kezdtek.
- Ezek ?
- Van egy szabadnapom.... tudod mit ? Dobjunk csapot papot és menjünk el...úgysem keresnek minket a kapitányok... - kacsintott.
- Öhm.... dehát a szabályok...
- RIKUUUUU! - lengette meg előtte a két jegyet.
- IGENIIIS! - ugrot fel a fehér hajú lány váratlanul. Csak Seabee hozta ezt ki belőle.

- Késik... - mondta Blair a fűben elterülve.
- De eljőn... - nézte az eget a szőke hajú lány.
- Ez a kis pihenés jól jön...- igazgatta meg Sakura ruháját Okashii ,mire a lány felnevetett.
Reita csak csendben feküdt hunyott szemekkel.
- Ez elaludt  ? - pöckölte meg Blair de semmi.
- Nem meglepő.... - nevetett Karai aki most lépett hozzájuk Yokiro-val.
- Na még ez is... - nézett rá elvigyorodva Okashii, majd Sakura-ra pillantott. - Kain ?
- Azt mondta majd jön.... - pillantott rá Sakura.
- Ezt a hetet megérdemeljük azóta... szóval... jár a pihenés. - nézett rájuk a barna hajú lány.
- HAHÓÓ! - intett messzebről Haru miközben feléjük futott, majd megtorpant előttük. - Jó reggelt!
- De jó ,hogy itt vagy - mosolyodott el Sakura ,miközben Blair pöckölő ujját váratlanul megragadta Reita.
- Elég máár... - mondta csendben.
- Jóóó reggelt! - ragadta meg váratlanul Karai a lilás hajú lányt, a csipőjére tette kezét perverzen .
Az csak döbbenten pillantott értetlenül testvérére aki kissé feszült fejet kezdet vágni, de Yokiro mimikája volt a nyertes.
- Karai..-  kezdte Haru ,de ekkor valaki ráütött a fiú fejére aki ennek következtében oldalra döntötte azt.
- Elég volt... - lépett végre közéjük Kain kissé feszülten.
Karai csak zavartan elvigyorodott ,majd Haru kezét a lila hajú fiú felé fordította.
- Úgyan már...tudod Matsumoto ,hogy csak egy kicsit játszom....
Az idegesen pillantott rá mikor váratlanul Karai elengedte Haru-t és repült vagy öt métert hátra.
Yokiro dűhrohamot kapva futott utána és tanította egy kis jómodorra ,bár Karai tetteiből látszott ,hogy ez már szokásosá vált.
Haru csak pislogott párat ,mint aki csak most tért volna csak észhez s ekkor Okashii elkapta a lány fejét.
- Ne hagyd ,hogy ezt csinálja... Sakura is hagyta egy időben...de mostmár ő is üti ha kell...
- Csak ha durvul... - pillantott rájuk az említett ,majd Kain-ra pillantott nagy mosolyal. - Köszi.
- Semmi...csak erre jártam.  - vonta egy mosolyal a vállát a srác ,majd Reita-ra és Blair-re pillantott.- Mióta alszik ?
- Csak egy lusta dög...de nem alszik...
- Napozik mi?
- Sütetti szép kis hab fehér testét... - állapította meg Okashii ,mire Reita szemei kipattantak és már ugrott volna fel ,mikor Kain kinyújtotta a kezét és torkon vágva barátját, rápillantott.
- Békét.
- Meg a faszt...ezzel ? - kezdte el ,de ekkor Sakura pillantása leálította. - Ok...
Haru nagy mosolyal ült le testvére mellé és utána beszélgetni kezdtek. Sok dolgot meséltek egymásnak az elmúlt hónapokról azokról is mikor nem látták egymást. Sokat nevettek s ekkor a többiek értetlenül néztek rájuk. Majd észre vették, bár a két lány között nincs vér rokoni kötelék ,valami más testvéri van. Mert innen látszik ,hogy elválaszhatatlanok.
- És mond...milyen Hachi Kuro alatt állni ? - ült le Okashii.
- Nagyon mókás... - mosolyodott el Haru - fantasztikus fickó....
- De a SHinigami lét nemcsak móka és kacagás... - kezdte el komolyan Kain ,mire Sakura hasba vágta.
- Tudom... Hachi-sama nagyon komoly és erős is tud lenni...bár aggodom picit...
- Miért ? - pillantott rá Sakura, mire Reita is felnézett.
- Mostanában... nagyon túlátsza azt ,hogy boldog... valami aggasztja látom rajta.
- Ne foglalkoz vele.. fuku-taichou persze ,hogy aggasztja valami. - dölt vissza Reita.
- Ne mondj ilyet...eddig is segített nekünk.. a barlangnál is. - nézett rá gorombán Blair.
 - Jó...jó....
Haru elpillantott oldalra s ezt észre vette Sakura.
Úgy érezte a szőkeség ,hogy minden időt vele kell mostantól tőltenie..nem tudta miért...csak így érezte.
Lassan felállt ,majd elkapta nővére kezét s húzni kezdte , az döbbenten nézett a lányra.
- Sakura...
- Gyere Haru....
- Nade....
A többiek csak néztek utána, majd Blair Okashii felé fordult.
- Mi ütött belé ?
- Fogalmam sincs..mostanában ilyen.
Kain és Reita tekintette találkozott ,majd az arrancar elvonta és lehunyta a szemeit.

- Hogy vagy ? - ült le abarna hajú ,sunyi vigyorú fiú a lány ágya mellé.
- Unnom ,hogy itt kell lógatnom a lábam! - közölte a lány ,mire Hyouri elvigyodott.
Ő szórakoztatónak talált a helyzetett, lassan letette a jelentést a lány elé.
- Ez mi?
- A jelentés....
- Miért ? - nézett rá értetlenül s kissé mozgolodott ,hogy kényelmesebben elhelyezkezdjen. Ekkor vöröslő haja elterült a párnákon.
- Fontos ,hogy elolvasd...
Himitsu bólintott és lassan kinyitotta a dossziét. Szemei követtéka betüket a szavakat melyek egybe forrva adták ki a szöveg értelmét  és lényegét.
Miútán kiolvasta gyanakvó tekitettel meredt a srácra.
- Biztosan így gondolod ?
- Szerintem nem volt gyanús ?
- Más ,hogy mi mit gondolunk...és má az igazság...
- Tapasztalat...mi ? - pillantot a lányra ,mire annak a szive megdobbant.
Senkinek nem mondta el még a legnagyobb titkát és még nem  is akart azzal menőzni a többiek előtt.
Azoban.. Hyouri szavai néha annyira beégtek...mintha mindent tudna.....és ígyis vele van.
- Mindegy... - tettetett nem törödömséget a lány miközben vissza adta a jelentést. - Mivel alattad állok ezért el kell igyis-úgyis fogadnom a jelentést.
- Pontosan... - jegyezte meg vigyorral mire a lány cseppel pillantott rá.
- Maximum... Ukitake-sama-nak ne fog ez tetszeni...
- Az biztos..de mást nem tehetünk. - állt fela fiú ,majd a hóna alá csapta a papirost és elindult. Himitsu még maga elé nézett morcosan elgondolkodva egy ideig, majd kinyitotta az ajkait.
- Ki az a lány neked...ki Shinsou ?
A fiú megtorpant ,de nem tekintett hátra.
- A legjobb barátom....- mondta - miért érdekel ?
- Sore wa...Himitsu desu.. ( ez az én titkom)- mondta elmosolyodva a lány mire a fiú is elmosolyodott majd ment tovább ,hogy átadja a jelentést a taichou-jának.

- Ez lehetetlen. - nézte a jelentést a fehér hajú férfi néha kögöve jelezve ,hogy nem igazán hiszi el amit írnak benne
- Pedig így volt Ukitake-sama.. ezért ez a sejtésem...
-Tény... Hachi-san nem általános Shinigami...de ezt akkor sem hiszem el .- fogta meg a fejét idegese.
Kaien jutott eszébe ,s azt hogy ő is más volt, félt ha ez így megy tovább, akkor még nagyobb baj is lehet.
- Azért elrakom..- hunyta le a szemeit ,majd kihúzta a fiokját s elrakta a dossziét.
Hyouri meghajolt ,majd menni készült.
- Hova ?
A fiú megfogta a lepelt mely az ajtónál lógott.
- Meglátogatom...a barátomat.
Ukitake elmosolyodott s legyintett ,hogy menjen ,az ment is.Aztán újra az arcára kiült az előző félelem.
És újra kinyitotta az asztalának a fiókját a dosszié miatt.
~ Mit tegyek?~

- Mi a baj Sakura ? - pillantot rá a nővére miközben a sötétedő időben az erdőben sétáltak ketten.
- Rossz érzésem van... úgy érzem veled kell lennem...mindig. - nézett a testvérére majd a kezét azég felé emelte s a parányi fényt beengedte az ujja között.
- Úgyan. - nevette el magát Haru ,de elűl őt is nyomasztotta valami. Lassan megfogta Sakura kezét. s elmosolydott felé. - Semmi gond nem lesz...
- Igen ?
- Igen...mostmár...minden rendben^^.