11. rész
Sapporo

A hő szélsebessen esett a két fiatalra akik ezzel a borzongató időjárással küzdve nekivágtak az útnak, méghozzá gyalog. Sem ló...sem valami más.
Gyorsan kellett elhagyni a helyet ahol voltak ,bár Naito nem adott rá indokot. Yuu csak nézte őt a kapucni alól. Már vagy 4 napja mentek ,átfagyva mikor végre megpillantottak valamit ,aztán gyorsítottak a tempón.

- Üdvözöljük önöket Sapporo városában. - hallatszodott a hintó melett egy lovas hangja aki bekisérte őket a városba ,mad a kapunál hagyta ,hogy tovább menjenek.
- Köszönjük.. - intett Kibo miközben Reijoh didergett.
- Minek kellett ide jönnünk ? - pillantott rá a démonra aki elvigyorodott.
- A jelentések szerint itt van a következő harcos. Amúgyis  nem értem miért viselkedsz így... hiszen te vagy a jégharcos..
- Ne akkard hogy végezzek veled... - morgot a lány.
A fiú csak hallgatta őket majd tekintetével a messzeséget figyelte.Mindent hó borított, ami nem lepte már meg. Ruhája volt ,kapot meleget ,ételt és italt is. Ahhoz képest ,hogy ők alig vannak ,mindenük megvan...még hintó is volt a közlekedéshez. Már ezért megérte papnak lenni.....
Mégis gondolatai jelen pillanatban egy helyre kalandoztak el.
~ Lillith utódja ? Nem, az ő anyja Koro Wong! De akkor mi ez az egész ?~
 A kocsi váratlanul megállt s Kibo lépett ki raja elsőnek. Lesegítete a még mindig reszkető Reijoh-t aki érzékenyebb volt erre az időjárásra ,majd utat engedett Kieru-nak is. A fiú a csuklyáját a magára húzta ,majd úgy indultak mega fogadó felé melyben éjszakáztak ma...és még kitudja meddig.

- Kérdezhetek valamit Naito ?- ült le vele szembe a lány, miközben kezében egy csésze forró teát tartott.
Éjszaka volt s a kis szobában melyet béreltek alig volt valami ,de ez nekik tökéletes volt. Bár Naito nem beszélt sokat a lánnya mégis Hime úgy érezte ,hogy közelebb kerültek akaratlanul is egymáshoz. A barna hajú lánynak most ki volt engedve a haja ,pont mint a másiknak s egy meleg pizsamában ültek.
- Mondjad... - kortyolt bele közömbösen a teájába .
- Te hiszel Lillith és Eva legendájában ?
A kérdésre Naito szemei összeszükültek ,majd a lányra pillantott ,aztán cinikusan elvigyorodott.
- Te csak nem hiszel egy gyermeteg mesében ?
- De..ha nem mese ?
Naito most végig mérte a lányt ismételten de semmi....
- Anyám Lillith-hez tartozott mint hivő.....én nem hiszek bennük...- mondta a lány s a csészéje alját kezdte bámulni.
- De... - kezdte Hime mire  a lánynak leesett a dolog s elkezdet nevetni.
- Azért kérded mert van képességem ? - nevetett kínosan. - Igen van... - nézett a lányra ,majd újra komorabb arcot vett fel - Igen közöm van hozzájuk...de nem hiszek bennük...mert akkor nem engednék azt ami a világban folyik. - állt fel s ott hagyta a lányt.
Hime csak nézett utána ,majd lesütötte a szemeit. Végre valakihez ragaszkodik...és kiderül ,hogy ő neki is köze van mindenhez...
~ Igazuk volt Hime...sosem szabadulsz ettől...már nem~ - sóhajtott fel ,majd felállt s az öreg ablakhoz sétálva kipllantott a poros, megtört üvegen.

A fiú végig húzta az üvegen az ujját. Tiszta teljesen ,mintha új lenne. A keret festetett és arannyal díszitett ,igazán lakályos kis helyet kaptak.
- Mivan , odafagyott már ? - pillantott rá Reijoh ,mire Kieru elvigyorodott és zsebre dugott kézzel sétált vissza hozzájuk.
- Sosem változik...te nem fázol ? - kérdezte Kieru ,de csak formalitásból mert igazán nem érdekelte.
- Közöd ? - jött a válasz mire a fiú elvigyorodva hátra dölt a székben.
Elmosolyodott mert ez a viselkedés emlékeztette valakire.
Eközben a konyhai részből finom illatok szálltak le a szobára mire mindketten felkapták a fejüket, aztán Kibo egy fa tálcával lépett be s eléjük rakta a forró levest.
- Ilyen helyen ezt a legjobb enni... - közölte majd elvett egy fa kanalat s enni kezdet.
A másik kettő nézte a lét ,majd Reijoh is neki kezdet. Kieru csak nézte tovább majd a kanalat de végül ő is elkezdte.
- Ilyenek voltak a múzeimban nálunk... - motyogta magának s a többiek nem is értették ezt.
- Egyáltalán honnan veszed ,hogy itt van az emberünk ? - pillantott gyanakodva a lány a barna haj fiúra miközben a másik evett bár ez őt is érdekelte.
- A feljegyzések alapján.. - mutatott egy régi tekercses lapot a démon ,majd elvigyorodott.
- A Krónika egy lapja ? Ez hihetetlen ? - kapott utána Reijoh ,de Kibo elrakta.
- Na na...ez nem játék...
- Krónika ? - kérdezett vissza Kieru.
- Igen... titeket is megírtak benne... - mutatott egy oldalt majd összetekerte s elrakta. - Így találtam meg ezt a banyát is.
- Minek neveztél ? - méregette dühösen Reijoh a másikat.
- Jól hallotad...- evett tovább nyugodtan a fiú, aztán váratlanul egy jégszilánk csapodott mellé az asztalba.
- Felnyársallak... - közölte.
- Jó...de akkor vedd fel a szebbik alakod...tudod nem vagyok meleg.- jött a válasz mire Reijoh mégjobban kiakadt.
Egy pillanatt alatt ütött a fiú felé ,de az csak kikerülte gyorsan ami miatt a fiú-lány lendületből tovább esett. Aztán Kibo nyugodtan vissza ült és evett tovább.
Kieru döbbenten nézte Reijoh-t aki egy pillanat alatt átalakult férfivá. Felállt megigazgatta a haját ,majd felhúzta az orrát s beletúrt kék hajába.
- Utállak...
- Én meg szeretlek.. - jelentette ki Kibo ,majd jelzett hogy befejezte a vacsoráját és a papra pillantott.
- Nem...köszönöm nem eszek többet
- Rendben - vette el a démon ,majd a konyha fele tartot a mosatlanokkal. - Reijohhh drága...hozol nekem a lavorban egy kis vízet ?
- Nem azt mondtad ,hogy nem vagy buzi ? - tette a csipjére a fiú-lány a kezét ,majd váratlanul vissza alakult s ekkor pillantott ki vigyorogva Kibo.
- Miért...nő vagy...egy hisztis picsa...
- Utállak. - folytatta Reijoh ,de mégesen megfogta a lavort s elment vizet ereszteni bele.
Kieru csak nézteőket ,majd valahogyan egy kis honvágy ébredt fel benne. Gyülőlte magát de mióta az megtörtént velük valahogyan több mindenen elgondolkodott.
És ez zavarta...mi lesz önmagával? Mi lesz az midzsével ?
- Elmegyek aludni...- sóhajtott s elindult a szobájába.
- Rendben. Kieru-sama! Reggelre kikészítem a papi ruháját!
- Mimet ? - nézett rá döbbenten kiakadva a srác.
- Hát... Lillith papja mégsem járhat mindig így... - mondta a démon ,majd folytatta dolgát.
Kieru már a fejét fogta majd mégis elment aludni.

- Nem bírom ezt már... - mondta egy lágyabb hang sóhajtozva mire a fehér hajú srác kiakadva rivalt mindkettőre akik a kezében voltak.
- Ne mondjátok ezt! Hiszen én viszlek titeket!
A két macska egymásra pillantot s megigazgatták a bajszukat.
- A te hibád....viseld is el. - mondta neki Rose majd az égre tekintett.
Testvére tudta mire gondol.
- Szépek a csillagok...
- Azok...
- Szerinted egyszer elérnek minket is ?
- Biztosan...
Abel értetlenül hallgatta őket majd kiakadt.
- Ne itt dramatizáljatok a karjaimban!!! - közölte idegsen s ekkor váratlanul megtorpant.
- Mi van Abel ? - pillantott fel Butterfly.
Az idegenből nem láttak az éjszakában sokat. Elvigyorodott feléjük ,majd elrohant egy pillanat alatt se szó se beszéd.
Abel ezt kihívásnak érezte ,ezért utána futott idegesen.
- Állj MEG TE SZEMÉTLÁDA!
- ABEL!! - kiáltott a két macska egyszerre, aztán váratlanul átalakultak s ráestek  fiúra aki idegesen kapkodott előre.
- Fejezd be! - kólintotta fejbe őt Butterfly.
- Majdnem elárultál minket ?- kiáltotta Rose.
A fiú morgott még ,majd lesütötte a szemeit.
~ Egy pillanatra..megint azt hittem....~

- REGGELIT! - kiáltott Reijoh, mint egy hercegnő kicsapva az ajtót a szobájából.
- Még nincs...kész - zsörtölödött Kibo ,a konyhában - nézd meg a papunkat éhes e?
- Jó.. -mondta a lány majd benyított aztán vissza tekintett a démonra. - Öhm Kibo...
- Ha ?- emelte el az edényt.
- A papunk elment ... - akadt ki a lány de Kibo csak elmosolyodott s folytatta a főzést.
- Majd vissza jön...
- hm....- nézett rá összeszükült szemekkel Reijoh.

Reggel korán bújt ki átfagyott lábakkal a lány a másik mellől. Nem zavartatták egymást ,nem tehetttek mást, örültek ,hogy kaptak szállást.
Yuu elhatározta ,hogy most ő csinál valami reggelit ,így miután kikelt felöltözött felkapta a régies barna köpenyét ,majd sétált a hóban.
Nagyon sok esett az éjszaka ,így körübelül bokáig simán felért a tömény hó. Számolgatta az átfagyot kezében lévő érméket melyekkel itt vásárolhatott ,majd egyszer csak a saroknál megcsúszott és neki esett valaminek. Az másik lepetten nézett a csuklyás alakra ,de éppelkapta a vállainál.
- Sajnálom..- szólalt meg ,s egyszer csak a csuklya is leomlott szabadon hagyva a lány rózsaszínes kibúgyanó hajának.
~ Hime ? ! ~ - nézett döbbenten Kieru.