35.rész
Mikor a madár elszáll PART 2 

Eközben a szökeség keze tiszta vér volt s csak csendesen nézett fel a holdra.
Senki nem tudta hol van ,hogy van....
Majd kezeit rátapasztotta Kouhane-ra s dühösen előre pillantott.
- Gyerünk KUROSAKI.... Most még nem adhatod fel.  - vigyorodott el egy fekete hajú nő felé.
- Rendben Kuukaki-sama...  - vigyorodott el a lány aztán nekirontott a nőnek ,aki fa kezét lerakta a földre s megtartva magát kikerülte s egy rúgással háritotta a lány támadását. Sakura hátra lépkedett párat ,majd a nőre meredt.
- Már másfél napja gyakorlunk és tiszta véres vagy...de ennyi... - húzta ki magát a nő. - de mára ennyi Sakura.
- Micsoda ? NEm NEM!
- A BanKai nem gyerekjáték kölyök.  - vetette oda a nő ,de erre a lány körül halmozódni kezdett az aurája ,majd felcsattant az
~ Fejlődik...Hát igen... ha velem edz akkor hamar eléri így a BanKai-t....~ Majd beállt a nő is harci pózba.
- Nem érdekel... - mondta a lány.
- Akkor foltyassuk....kölyök! - rontottak váratlanul egymásnak.

Himitsu lassan pillantott a fiatalokra ,majd előre. Csak ő és Idane sérült meg ,más nem. De ígyis elszakadt mindenki a saját csapatától. Aminek indult az egész...
olyan más lesz a vége. Kuro végig pillant a kis csapaton majd el mereszti borus szemeit.
- Még szerencse ,hogy Rikichi a maradékkal van...
- Ki tudja ? Hiszen több csoportra is szakadatunk.. - pillantott fel rá ridegen Blair.
- Blair... - kezdte el Yokiro de ,Karai leállitotta.
- Igaza van.
- Lehet, azonban ahogyan őket ismerem ,ők is keresik a többieket, s lehet ők is megtalálták mint mi egymást. - itt rápillantott Hyouri-ra.
- Mennünk kénne... erős lélek kisugárzást érzékelek. - jelentette ki váralanul a barna hajú fiú.
A férfi bolintott ,ahogyan Karai is miközben felállt. Lassan Kuro felemelte a gyenge Idane-t és a hátán vive elindultak.
- Talán egy Hollow ? - futott a punk férfi mellé Yokiro.
- Minden bizonyal...ha a többiek lennének éreznénk őket.
-Vagyis sietnünk kell... - kezdte el Hyouri miközben a kezei közé vette a vörös hajú nő testét egy könnyed mozdulattal ,aki egy kicsit zavartan pillantott el.
De közben gondolatai még mindig messze jártak....nagyon messze.
Ezt Blair is észrevette miközben a csoport legvégén szedte lábait s miközben Idane-t nézte szinte szmorú aggodalommal a tekintetében.
- Rose... - suttogta s ez a hang visszhangzott halkan a barlangfalai közt miközben a tűz kialudt.

- Érzem ,hogy valami történt azzal a hülyével. - csapott a hideg nyirkos falakra a fehér hajúlány miközben a szőke barátnője melett vonszolta magát.
Az szép kék szemeivel rápillantott ,majd előre.
- Ha nem megyünk nem tudhatjuk meg Rikku... sajnos túlságosan elszakadtunk .Nem szabad most másra koncentrálnod.
Hanako csak sétált mögöttük hol Rikichi-re hol a másik kettőre pillantva.
- Szerinted minden rendben lesz Haru-val ? - kezdte el a barna hajú ember.
- Hogy érted ?- pillantott rá értetlen aggodalommal a Quincy.
- Napok óta furcsa .... - vetette el a fejét Shinsou. - Persze én sem találkozom vele mostanság sürün...de látom rajta.
A vöröske elgondolkodott egy pillanatra ,majd szemüveét feltolta a helyére egy könnyed mozdulattal s halkan jegyezte meg .
- Még meg kell szoknia az új helyzetett...nem minden olyan könnyü. - s ezzel be is fejezte a témát.
De csak külsőre. Belül mardosta a gondolat ,jobban féltette a lányt ,mint bármikor s nem örült ,hogy végül itt maradt Soul Society-ben. De tudta ennek
így kell lennie.
Shinsou is észrevette ezt a szokatlan csöndetígy előre meredt.
- Hova megyünk ?
- Megpróbálunk kijutni ,mielőtt újra lemegy a nap. - jelentette ki Rkichi hátra pillantva.
- És körübelül mennyi ideje vagyunk a felszin alatt ? - szólalt fel végre Hanako.
Nagyon nagy csendben volt eddig amin mindenki meglepődött.
- Olyan 5 napja lehetünk itt Fukuda. - fejezte ki Seabbe miközben váratlanul megtorpant ahogyan szemei összeszükültek.
- Mi történt ? - szólalt fel Shinsou váratlanul.
Még Fujimoto is ahogyan a többi shinigami tekintette rögtön felszökött a barlang plafonja felé.
Shinsou váratlanul meragadta a vörös fiú ruhájának ujját ,s megszóritva újra kérdezte.
- Mi történt ?
- Támadás! - jelentette ki Rikku miközben Hanako-t elrántotta az útból.
Egy súlyos kő esett le a magasból egy kisebb cero-val lökve, szerencsére azonban mindenki elugrott időben. 
- Mindenki jól van ? - kiáltott fel Rikichi.
A fiatalok felpillantottak apró köhögéssel szórakoztatva a helyzetett.
Egy lilás hajú lányka gyönyörű kékes szemeivel pillantott gyermeki mosolyal a csoportra ,majd ez a mosoly furán gúnyos lett.
- Itt az ideje ,hogy elköszönjetek az élettől Shinigami-k.... Zero-sama parancsára!

- MEGÖLLEK ARANCAR! SZÉTRUGOM A .... - ragadta meg a nyakánál fogva a kimonót Okashii miközben már majdnem 2 napja keresték a szőkeséget.
Reita megértette ezt az aggodalmat ,ő is így érzett azonban nem adta magát olcsón.
- IGEN ?IGEN ? - emelte fejét a fiú felé indulatosan.
- Elég LEGYEN! - állt közéjük váratlanul Haru s kiszabaditotta a fekete anyagot Okashii kezei közül ,majd rátekintett szigorú pillantással.
- Rendben... - sértödöten fordult el az említett.
- Ha marjátok egymást nem lesz jobb!
- Direkt biztam benne ,hogy ez a szerencsétlen vigyázz majd rá...és nézd csak meg Haru... hol van Sakura ?!
- Nem láttam ,hogy te  is csipkedted volna magad ,hogy megmentsd .. - gúnyolódott Reita, mire az megint neki akart menni ,de ekkor már Kain állitotta le őket.
- Elég volt fiúk.... - kezdte el ,most inkább mint béke bíró ,bár ő maga nem igazán kedvelte Okashii-t.
- Rendben...rendben... - szabadkozott a két srác ,majd felpillantottak.
- Haru ?! - nézett oldalra Okashii de a lány nem volt sehol.
A barna hajú srác idegesen kapott a fejéhez.
- Kínyirnak minket!!! Már  második lányt veszitjük el.....
- És pesze miattad... - morgot fogcsikorgatva Reita.
Kain csak megcsóválta a fejét aztán előre meredt a sötét üreg felé. Ő sem látta mikor tünt el a lányka ,de nem volt ezzel jó érzése.
- Jobb ha megkeressük őket...
- HM ? - pillantott rá a két fiú egy-egy ütés között lepödöten.
-  Menjetek balra , és keresétek Sakura-t....
- És te ?
- Kihúzzom a seggeteket a szarból és megkeresem Haru-t ti Don Huan-ok... - vigyorodott el sejtelmesen s kissé gúnyosan a lila hajú ,majd előre ment a jobb oldali sötétsgébe egy intéssel.
A másik kettő nézett utána ,majd egymásra hörögtek egyet ,de végül mégis elindultak.
Mindkettjüknek fontos volt Sakura...s ezért össze kellett fogniuk.
 
- Futás! - adta ki a parancsot a férfi miközben előre mentek.
A lábbak csak egymást követték folyamatos gyorsasággal elkerülve azt ,hogy a barlang ezen része ismét rájuk omoljon.
Egy pillanatban azonban két alak megállt. A Punk férfi el pillantott egy másik járatra bár tudta az nem a kijárat.
- Hachi-sama! - kiáltott vissza Yokiro.
- Menjetek tovább ,nekem még van egy kis dolgom. - adta át a férfi Idane testét Karai-nak.
- Milyen jó ,hogy ilyen törpe vagy Idane... - jelentette ki megkönnyebülve a srác ,mire a nővérétől kapot egy hatalmas ütést.
- Ne szórakozz!
- Héé!
- Most ne veszekedjetek - kezdte el Blair a hadnagyra pillantra. - És maga ?
- Nem lesz gond. Ott a fény a kijárat, ott kint várjatok a többiekre. - jelentette ki ,majd elkezdett a sötét lyukba futni.
A fiatalok csak néztek utána egy kis ijedelemmel, aztán váratlanul a barna hajú srác is tovább adta a vöröst.
Blair és Yokiro összenéztek mikor megtartották Himitsu-t aki igencsak elleknkezett ennek.
- KUSS! - kiáltották egyszerre a vörösnek.
Hyouri elmosolyodott hosszú vigyorával ,majd a hadnagy útán futott.
- Ideje kimenni csajok. - jelentette ki Karai ,majd előre küldte a lányokat s utánuk ment a fény felé sietős léptekkel.
A Barlang ismét megrázkodott váratlanul így mégjobban kellet sietetni a lábbaikat ,mig végül ki nem jutottak oda ahonnan napokal ezelőtt mentek be.
Kint hatalmas megkönnyebüléssel rakta le a földre a csapat a sérülteket.
Karai felpillantott elkomorodva.
- Te is érzed ? - nézett öccsére Yokiro.
- Igen , úgy tünik mi még megúsztuk.
- Heh... - vigyorodott el felszisszenve Himitsu - a lélek energia egyre jobban nő... A csapatok mozgásba lendültek....azonban ha nem végeznek gyorsan, a rázkódásoktól hamarosan a barlang összeomlik...
Blair nézte Idane-t majd a többiekre pillantott.
~ Sakura... miért nem éreztem már bent....~
- Remélem Okashii, Kain és az emberek jól vannak.. . - pillantott fel Yokiro, hangjában enyhe aggodalommal.
Karai rápillantott úgyan ilyen tekintettel a nővérére. Ő is reménykedett abban amit az előbb mondtak ,de közben jól tudott és érzett valamit.
Yokiro nem véletlenül emelte ki az emberek szócskát.... hiszen bent van a vörös is.
Majd szépen lassan a tekintetétt elvonta a lányról ,vissza a barlangra.
- Akkor jobb lenne ha sietnének...

A lány határozottan lépkedett a nyirkos köveken. Elege lett ebből a macsós viselkedésből ,ezért elindult,hogy tovább keresse a húgát. Tudta bolond ötlet volt
de valami eszeveszeten vezérelte, a szíve. Lassan haladt ,nem túl gyorsan ,megsérült a lába picit ,de ez nem zavartatta a mozgásban.
Váratlanul egy fehér kéz jelent meg a sötétségben ,szinte rikitóan s befogva a lány száját magához húzta a testett.
Haru majdnem felsikoltott ,de az alak nem engedte. Tartotta magánál ,majd arcát lejjebb emelte a lány szintjére.
A lilás hajú lánynak  a szíve ezerszeresen felgyorsult hiszen nem értett semmit s azt sem tudta ki az ,majd egy halk hang belesúgott a fülébe.
- Maradj csöndben....elöttünk van valami.
- Kain ?!
- Csss...
Intette a lilás hajú fiú a lányt ,aztán végre elengedte a szájáról a kezét ,de mindig tartotta. Haru-n a pánik csillapodott s ekkor végre ő is észre vette a Hollow-ot mely viszont őket nem találta. A lány rögtön megállapitotta ,hogy egy gyenge kezdemény lehetett ha még ezt sem tudta elvégezni.
A fiú elővette lassan zankapatou-ját ,s már támadni készült mikor váratlanul belül valamilyen fájdalom nyilalt bele ismételten s térdeire roskadt.
~ Ne most...mért mindig ilyenkor ?~
- Kain ?! - szólalt fel Haru ijedten ,de ekkor a Hollow megérezte a lélek energiát s rögtön rájuk támadt.
- Állj félre! - szólalt fel a fiú ,de a lány csak elé állt ,majd elvette az ő zankapatou-ját. - Mi a fenét csinálsz ?! Hiszen még Shikai-d sincs!
Mordult fel a srác ,de ekkor a lány csak haloványan elmosolyodott. Fegyverét egyenesen a közeledő Hollow két szeme közé tartotta ,majd
erőt véve nekirontva ugrott a támadónak. Fegyverének gyorsaságával átszúrta a Hollow maszkját ,mely sikoltva omlott össze.
Haru felállt a lény mögött ,majd vissza rohant a fiúhoz.
- Minden rendben ? - segítette fel ,majd a kezeit átrakta a válán ,úgy indultak el.
- Hogy ? - lepödött meg - Nem kell vinned! Tudok járni... - rántotta ki magát.
- Ehhez nem kellet Shikai... - válaszolta a lány ,majd Kain után kapott aki ismételten leguggolt.
Lassan rárakta a vállára a kezét ,s ránézett komolyan.
- Megkell keresnünk Sakura-t...de nem hagylak itt ,úgyhogy enged meg ,hogy segítsek.
- Mindjárt elmúlik ez az egész... - nézett el Kain.
Haru felsóhajtott ,majd szomorúan leült. Nem tudta mit ront el mindig, aztán eszébe jutott valami.
- Miért küldted hozzám Ichimaru Hyouri-t ?
-  Beszéltél vele ?
- A fura alakkal ? Igen.. - bólintott a lány.
- Nem gondolod ,hogy ezt nem most kellene megbeszélni.. - pillantott rá.
- Lehet, de azt is tudom ha kijutunk innen nem fogunk többet beszélni...
- Na jó. - adta be a derekát. - Csak úgy gondoltam érdemes meghallgatnia a véleményed. Hiszen Sakura testvére vagy.
Haru elgondolkodott ezen ,majd felkapta egy mosolyal a fejét váratlanul mikor ismerős energiát érzett.
- HACHII-SAN! - pattant fel odafutva felé ,de megtorpant amint meglátta Hyouri-t is.
Kuro csak elmosolyodott ,ismét összeborzolta a lányka haját ,majd Kain-ra pillantott aki azonban szinte ölt a szemeivel a mondatra.
- Ha ezt Rangiku megtudja...
Hyouri elvigyorodott ,hogy látta barátja agyát hogyan húzzák fel ,majd odament s felsegítette.
- Elszakadtatok ti is ?
- El. - porolta le magát Kain.
- Hachi-san mit keres erre ? - pillantott rá Haru.
- A közelben harc van... - jelentette ki mikor ismét megremegett a föld. A férfi megragadta váratlanul Ofisa kezét s elkezdtek futni ahogyan a másik két srác is tette.