9.rész
Az első ember

-    Vagyis mi is ez az egész ? – nézett a fiú a forró teájából fel a másikra.
-    Már mondtam . – ült le az vele szembe ,majd megigazgatta félhosszú életelen barna haját.
Furcsa barna kabátban volt eddig ,de azt most levetette és felakasztotta a lakásba. A fiú javasolta ,hogy náluk beszéljék meg ,hiszen tudta a szülei úgysem lesznek még egyí jó ideig otthon. Most halkan ültek egymással szemben az asztalnál komolyan és teát ittak ,legalábbis próbáltak ,de még olyan forró volt ,hogy inkább a gőz sietett a csendben a segítségükre.
-    Lillith papja… ennyit mondtál… de ha úgy gondolom mondhatom azt is ,hogy csak egy bolond vagy és nem kell neked hinnem….vagyis magyarázd meg..miért higyjek neked ? – pillantott közömbösen Kieru a srácra majd ,hogy mutassa a szava hihetőségét másra kezdet komolyan figyelni.
Az csak sóhajtott egyet s újra rossz szokásához híven rá akart gyújtani ,mikor a másik kikapta dühősen a kezéből.
-    Idióta! Itt nem, és válaszolj!!
-    Szóval mégis érdekel az egész… - pillantott rá Akai.
-    Érdekelni érdekel, de nem biztos ,hogy hiszek neked… - dobta ki nyugodtan a kukába a dohányt ,majd vissza pillantott a másikra. – Ezért mondtam ,hogy magyarázatott várok.
-    És meg is kapod… amint vissza jösz velem oda ,ahol most lenned kell ?
-    Lennem ? Nekem sehol nem kell lennem, csak ahol akarok..
-    Ez alapjáraton igaz, de most nagy szükségünk van rád….
-    Rám ? – pillasntott rá gyanakvóan a fiú ,mire az felsóhajtott és újra elővett lassan egy szállat de nem gyújtotta meg.
-    Igen… kósza hírek szerint megjelent a világunkban Eva papnője…ami azt jelenti ,hogy ha nem jelenik meg Lillith papja akkor ők nyernek.
-    Nyernek?
-    Ne értsd félre, ez nem verseny…de senki nem hagyhatja ezt fogyelmen kivül…tudod ,mindenki egy átokkal születik akinek ehhez közze van, vagy közvetett vagy csak hozzá vetőleges átokkal ,de mindegyikünket elér. Ha megjelenik Eva papnője az azt jelenti ,hogy esélyt kapnak az “istenő” felélesztésére aki begyógyítja ezeket az átkokat….
-    - Értem..és ezért kell egy vakegér ,mint én aki segít nektek ,hogy megelőzéttek ebben ,mert szeretnétek ti megkapni a gyógyulást…. Nemde ? Sajnálom ,de nem hiszek az efféle dajka mesékben… Kibo.
-    Dehát ez nem dajka mese. – vágott egy erőset az asztalba miközben felállt idegesen a fiúra meredve. Fontos volt neki ez a dolog ezért nem hagyta ,hogy gúnyolódjon rajta a fiú. – Ide figyelj kölyök, én most nem viccelek. Nem jöttem volna át ha ez nem fontos.
-    Értem értem…ne forrjon az agyvízed….- hűtőtte le picit a bőgrét amiben a teája volt, de még mindig nem izgatta annyira a dolog. – És miből gondolod ,hogy igaz a pletyka ?- fordult meg rápillantva.
-    Tudod.. – kezdte el és elkezdte piszkálni a bőgréjét. – Reijoh, Lillith egyik harcosa találkozott egy fúra idegennel. Azt mondta biztosan nem volt ódavalósi ,főleg mert nem értette ezt a dolgot ahogyan most te sem. Makacs volt és forrófejű.
-    ~ Honnan is ismerős ez…Yuu…~ - mosolyodott el lehunyva a szemeit Kieru. Majd a kővetkező megjegyzésre váratlanul köpött egyett.
-    Sőt még mutatott is magából valamit…még jó ,hogy Reijoh csak félig fiú.
-    Hah… ő biztosan nem a papnő… - vigyorgott el zavartan.
Kibo rápillantott értetlenül ,majd vissza.
-    De valószínűleg ő az. Ezért kerestelek meg téged.
-    Miért engem ?
-    Mint mondtam…te vagy a pap. Ezért vagyok itt. Hogy megkérjelek segíts nekünk összeszedni lilitth harcosait és idézd meg nekünk őt.
Kieru csak hallgatta majd zavartan felnevetett.
-    Ez hülyeség. Én pap ? Ezt komolyan gondoltad ?
-    Ne mond ,hogy sosem érezted emiatt furán magad- állt fel váratlanul Kibo felé téve pár lépést.- Ne mond ,hogy sosem tettél véletlenül olyat ami nem normális….
Kieru hosszasan ,csendben elgondolkodott mert mélyen érezte igaza lehet ennek az alaknak. Amikor először volt odaát is furcsán érezte magát, és mindvégig vissza akart menni. Eleinte azt hitte Yuu miatt, de mostmár tudja nem csak az vezérelte ,hanem az ösztöne is..amit Lillith adományozott még annak idején neki. Lassan belekórtyólt már kihült italába majd a másikra meresztette a szemeit. Tudta el kell fogadnia ,mert látta ,hogy őket ez mennyire érdekli és zavarja ,mennyire fontos nekik. Yuu pedig bele ment…az a Yuu aki szintén senkiért nem tett volna semmit mint Ő maga, és mégis belement.
Kell itt még valaminek lennie…de tény két legyet is üthet ezzel egy csapásra.
Nemcsak elválalja azt ami a feladata és amit végig kell vinnie ezekért…hanem láthatja titokban Yuu-t is ,mégha egyikhez sincs semmi kedve. Végül kinyitotta ajkait amikből egy lenyúgvó hangfoszlány szürődőtt ki.
-    Rendben. De -emelte fel a mutató ujját – mond el…mit tudsz Lillithről.
-    Értem. – bólintott Kibo és egy halovány vigyor kúszott végigb az arcán amolyan nyertes vigyor.- Mindez nagyon régen volt. Isten megteremtette az első embert Adam-et. Aztán megjelent felé egy a üzőtt angyal Lillith. Arany fürtjei kecsesen omlottak puha bőrére ,fehér szárnyai pedig nyugvást hoztak. Védő pajzsott emelt szerettei köző ,ez volt az ő képessége….mindig kedves volt ,apró mosolyal ,apró bánattal. Adam rögtön beleszeretett és Lillith is ő belé. Nem tudni pontosan miért de egy nap Adam és Lillith útjai elváltak. A férfi eldobta magától a nőt akit eddig annyira szeretett, Lillith meg kiborult emiatt és szinte beleőrült a tudatba ,hogy kedvese nem szereti tőbbé. Bosszút állt a kővetkező feleségen Eva-n, szinte őrült módra…és ennyi… nem tudni mi történt végül vele, mert a továbbiakban már csak azt említik meg ,hogy Eva hogyan teremt meg és hogyan üzte el az emberiséget ki a paradicsomból. Te vagy Lillith leszármazotja pap, te örökölted az ő bűnneit és utólagos képességeit….
-    Persze..persze.. – mondta unottan ,nem igazán hitt a mitológiákban ,főleg nem a vallásosokban. – De nevem is van. Kieru.
-    Értem Kieru-san. – mondta kibo melyre a fiú csak felsóhajtott.
Majd mélyen elgondolkodott ismételten mire Kibo végre rágyújtott arra a szállra melyet már több tíz perce tartogatott. Ha ő lenne Lillith papnője… az azt jelenti ,hogy Yuu ellensége…. Mi több…Lillith leszármazotja? Az ő bűnei, ereje és érzéseivel ? Bár nagyon értelmetlennek hallatszódott ,de minnél jobban gondolt bele annál jobban látta be ,hogy van valami benne, és ez zavarta. Méghozzá nagyon.
-    Na… akkor mehetünk Kieru-san? – állt fel Kibo vigyorogva.
-    Tessék ? – pillantott fel rá döbbenten a másik.
-    Indulunk…nem várhatunk egy percet sem. Eva útja elindult…nem maradhatunk le…
-    Hány emberünk van nekünk ?
-    Egy harcos és egy fél démon ,én.
-    És nekik ?
-    Két boszorka és egy harcos. – mondta a démon mire Kieru nyugodtan leült és rámeredt.
-    Akkor még nem maradtunk le….ülj le…és beszéljük meg az útazást… mert nekem támadt egy jobb ötletem.


Kinn egyre melegebb let az idő a környéken. Már egy ideje álltak ,hiszen a lovak elfáradtak.
Emiatt ők is lepihentek velük, és csak néhányan hagyták el a helyüket.
A fák töredezettek voltak és rájuk omlott dús koronájuk mellyel piciny árnyékot és hüvösséget adtak nekik, na és persze sok bogarat. A két testvér nyugodtan készítették elő az ételnek valót ,és itatták meg a lovakat ,míg a másik kettő begyűjtésre ment. Yuu feszülten lépkedett a melette baktató vörös kabátos melett, aki látszólag ebből semmit nem vett észre, vagy ha igen ,amúgy sem érdekelte. Pöffeszkedő ,egóista bájgúnár volt az egész a lány szemében, és bár nem állt ez messze a valóságtól mégsem mentek egymásnak, pedig a fiú sem fogadta el ezt a mitólógiás izét…sőt nem is érdekelte ahogyan a lány sem. A zavart csendet aztán mégiscsak megtörte egy vékonyka hang.
-    Köszönöm.
-    Mit ? –pillantott rá értetlenül Abel.
-    Hogy ,mint harcos segítesz ebben.
-    Akkor ne köszönd .
-    Tessék ?
-    Amint a Tenshi testvérek ellened fordulnak…én is.
-    Dehát harcos vagy..az isten szerelmére!
-    Nekem ez nem számít. Csak azért jöttem segíteni neked ,mert tudom ,valami különös ókból de ragaszkodnak hozzád a lányok. Ez a szerencséd…. – mondta közömbösen a srác majd megvonta a vállát. – Alapjáraton nekem már mindegy…nem érdekel ez a mitólógia izé… ahogyan nem érdekel Eva sem ,sem a harcosok és te sem.
Yuu szemei váratlanul összeszükültek ,hiszen eddig azért maradt itt ,hogy nekik segítsen és ez az információ melyet most a lelkére nyomott Abel felnyitotta a szemét, mégha kicsit túlózva is. Azonbana  szürkés fehéres hajú fiú ebből semmit nem vett ki és nem érdekelte a lány mit mond.
-    Amúgy is… Fönök és Baby Cool…..te csak egy újabb hiszékeny-unalom vagy….mert hiszel abban ,hogy ezt a rothadt világot meglehet menteni. Höh…
Váratlanul Abel egy erős ütést érzet és döbbenten hátrált az erőtől pár lépést. Nem figyelt és ez lesokkolta, hiszen eddig reflexei sosem hagyták cserben…és most… most mégis egy ilyen volt képes rajta sérülést okozni…egy ütéssel…mégpedig bevalotta igen erőssel.
-    Hiszékeny-unalom ?! A FRANCOKAT ABBA! EZT A BÜDŐS VILÁGOT NEM LEHET MEGVÁLTOZTATTNI ÉS NEM IS AKAROM! ISTEN NINCS,SEMMI NEM FER, MINDEN KORRUPT CSAK A PÉNZ A LÉNYEG, AZOK A KIS MOLYOK MINT SZERINTED ÉN AZ ELSŐ MENETBEN ELPUSZTULNAK….DE JOBB HA MEGJEGYZED, HOGY VELÜK EGYÜTT AZ OLYANOK IS MINT TE!- kiáltotta felé ,majd idegesen vicsóritva egy pillanatra hátatfordított neki és elindult az erdőbent tovább. – Menj vissza és menjetek haza, nem segítek olyanoknak akik ilyen seggfejek… - mondta könynedén majd eltűnt a fák között.
-    Mi ?! – értetlenkedett döbbenten a fiú ezektől. Még nem fogta fel teljesen…és igen lassan ment neki.
Aztán mikor végre sikerült, megvakarta a tarkóját és felállva leporolta magát. Arca még mindig fájt ott ahol a lányka bevert neki ,mégis vissza indult zsebre dugott kézzel a táborhoz. Végig azon agyalt ,hogyan mondhatott ilyeneket egy papnő…és miért kellt ki ilyen hirtelen magából..eddig nem ilyennek látta a lányok között.
-    Várjunk csak… mit mondok majd Rose-nak és Butterfly-nak…?
Képzelte el a fiú ahogyan elmondja a hírt és azok kedvesen felakasztják ,kiherélik vagy még több szadista bosszút állnak rajta. Na jó..talán kicsit túlzott ezzel a gondolat menettel de….mégis ez jutott az eszébe.
Aztán lassan végre vissza ért a táborhelyhez ahol a két lány már a hasát fogva várta.
-    Hol voltálll már nagyon éhes vagyok! – dobott neki Butterfly valamit ,de a fiú elkapta.
-    Igen…ez nem volt szép. – jegyezte meg Rose ,majd körbenézett.
-    ~ Lebuktam. ~
-    Hol van a tűzifa ?
-    HE ?
-    Tűzifűért mentetek…nem ? – kezdte el gyanakódva Butterfly de ekkor Rose felsikoltott.
-    UWUW…. Abel csajoziiiik…
-    MICSODA ?!? – kiáltott fel egyszerre Butterfly és Abel ,majd a fiú elnézett.
-    Nem..csak kiment a fejemből…
-    De…hol van Pinky ? – pillantott fel váratlanul Fly.
-    Elment…mert megmondtam neki a magamét…..
-    TE HÜLYE VAGY?! HAGYTAD ELMENNI ? – ragatta meg a nyakánál fogva a ruháját Fly.
-    De miért ? Vissza megyünk és kész….
-    NEM MEHETÜNK VISSZA! KERESNI FOGNAK MINKET – ordította le a fejét a lány a fiúnak miközben rángatta. – ÉS te EGYEDÜL hagytad azt a szerencsétlenséget!
Abel csak nézett értetlenül a fekete hajú nővérre ,majd mindketten a fiatalabbra pillantotak aki elkomorodva jegyezte meg a dolgokat.
-    Pinky…mégiscsak a papnőnk….akkár tetszik…akkár nem…


A rózsaszínű hajú lány elkomorodva ment végig az útona  fák között, ölelve magát kezeivel. Ideges volt az előzőek miatt ,hiszen mindent ezért hagyott ott és most megkapta a magáét. Persze hitt benne ,hogy változtathat…de tudta ,hogy ténylegesen a pénz beszél már ,és azt is ,hogy egy minit túlzott. Egy minit.
Már két napja mentek és eddig nem volt gond…most meg…hah.
Persze az is hülyeség volt ,hogy éjszaka egyedül eljött onnan ,pedig nem is ismeri ezt a helyet. De nem akart maradni ,így legalábbis nem és már tudta ,a  lányoknak is jobb lesz ha ő nem avatkozik többet az életükbe, viszont azt is tudta ,hiába ő a papnő ,ha egy harcos nem megy bele ,akkor nem lehet Eva.-t megidézni… erre figyelt akkor mikor kitárgyalták a dolgokat. Ahogyan ment vörös fényekre lett figyelmes és egy furcsa érzésre amit utoljára Abel jelenésénél érzett az égő házban. Most meggyórsitotta a lépteit és már futott szinte ,remélve az az amire gondol. Kiáltásokat hallott, de épp odaért.
A támadó elpusztult ,azonban a lány is összecsuklott. A vörös fény halványodott majd eltűnt, és az egyetlen szemtanúja csak Yuu volt.