A pap

A lány kilépett a forró kőre, majd körbenézett a városban. Az utcákat mindenhol macskakövek bóritották megnehezítve a járást.
Ahogyan nézte a most szinte kihalt terültetett ,apró félelem kerítette hatalmába. Már egy ideje megszokta ,hogy itt él ,de egyre feszültebb a gondolatoktól és a nyomástól mely váratlanul ,egyik napról a másikra a vállára helyezedett azzal ,hogy kiderült ki is mi is ő itt. Kezét a magasba emelte ,hogy a nap fényeit elvonja arcáról s úgy tekintett a magasba ismételten. Szemeit néha összehúzta ,sosem bírta az erős napot.
- Mi van vámpír lettél ? - vigyorodott el a fehér hajú srác miközben vörös kabátjában kilépett a fényre. Kezeiben egy csomag volt amit a ló oldalára kötött fel.
- He.he nagyon vicces... - pillantott rá semlegesen Yuu ,majd megfigyelte a fiút ,teljesen. - Nincs ebben a piros bőrkabátban meleged ? - sétált mellé.
- Hm ? - értetlenül tekintett a lánykára ,aztán elvigyorodott és felé fordulva széthúzta a kabátját. - Nem... - jelentette ki megmutatva ,hog nincs rajta poló.
- O..Oké...elhiszem! - lökte el a fiút a lány zavartan ,majd elfordult oldalra mire az csak nevetni kezdett.
- Ne zaklasd a lányt. - vágta fejen Butterly a fehér hajú srácot.
Ő is egy csomagot hozott melyet egy másik lóra kötött fel. Hime csak nézte megmentőjét. Az vigorgott a srác felé aki úgyan ezt tette apró szájrándítással.
Hime mindig nagyott nézett Butterfly aktivságán és jellemén és ez valahogyan megnyugtatta.
- Úgyan... a testem csak a tied...
- Akkor már inkább egy kutyát... - válaszolta a fekete hajú lány.
- Mi ? - pillantott rá Abel, mire Rose nevetve sétált Hime mellé.
- Készen állsz?
- Igen...- sóhajtott enyhe mosolyal a lány . - Sajnálom ,hogy el kell hagynotok miattam a várost.
- Hülye vagy ? -verte hátba nevetve a lányt aki nagyot nézett - Örülök ,hogy végre megyünk valamerre, már untam mindig itt lenni.
Abel felült a lóvára ,majd felsegítette maga mögé Rose-t aki nevetett Butterfly reakcióján. Majd az is sóhajtott s felült a másikra.
- Na, jössz ? - pillantott a rózsaszín hajúra aki bolintott és felült mögé.
- Induljunk... még meg kell találnunk a többit ha véget akarunk ennek vetni. - szólalt fel Abel ,majd elindult.
A ló nyevitott s elkezdett rohanni. Ahogyan a másik is s a pata kopogás egyre erőteljesebben hallatszódott a hajnali órákban a macska köves úton.
Hime erősen fogodzkodott Butterfly ruhájában ,szemeit ijedten húzta össze.
A lány idegesen pillantott rá majd a végén mégis halványan elmosolyodott.
~ Sok bajt hoztál a nyakunkra ...Pinky...~

 A fiú unottan pillantott előre ,szemeit és gondolatait teljesen más foglalta le mint kellett volna. Az órára sem figyelt, azonban jegyei miatt most ez nem volt fontos sem.
Szerencsére csak azokat zaklatta akik bukásra álltak ,így ha úgy vesszük még jogos is volt ez a figyelmetlenség.
~ -Rendben...elfogadom a válaszod..,De...meglátogatlak ~
A fiú felsóhajtott váratlanul, ennek már vagy 3 hete volt és azóta nem ment vissza. Tény ,azt tudta ,hogy az ottani idő és az itteni teljesen más sikon közlekedik ezért lehet ,ott még szinte egy nap sem telt el ,így igazán érdekes lett volna beállitania. Mégis....tagadta vagy nem, de hiányzot neki kicsit az a szomorú lány akit még az első nap ismert meg.

[ Az eső ismételten esett. A fiú csak nézte ezt az ablakból ,majd unottan vissza tekintett szokásos családi vacsorára ,mely most elégé feszülten zajlott.
Koro idegesen vitte el a tányérokat mikor végeztek egy-egy fogással ,majd vissza ült, ezalatt a férje nyugodtan evett tovább.
- Nem...nem egyeze bele! - csapott az asztalra váratlanul a fekete hajú nő.
Kieru ekkor felpillantott az anyjára értetlenül. Kyoto csak lerakta a kést és villát ,majd rápillantott nejére.
- Ezzel tartozom Michiru-nak , ahogyan te is.
- Nem tartozom semmivel annak a nőnek! S te sem!
- De igen. - állt fel váratlanul a férfi jelezve ,hogy a vitát nem folytatja .- Ha másért nem is... Hime nem érdemli meg ,hogy szenvedjen. Gondolj csak bele Koro, az anyja meghalt, az apjáról semmit nem tudni, és Michiru kivánsága pedig az volt ,hogy a lány ebbe az iskolába járjon.
- Meghalt az anyja ? - pillantott Kieru apjára aki csak bólintott.
- Ahogyan eddig láttam ,rettenetesen sokat változott a lány. - sóhajtott a férfi - egy mosolyt sem látni az arcán és barátai sincsenek.... ]

~ Nem érdemli meg.... egy mosolyt sem látni az arcán és barátai sincsenek.... ~
Gondolt bele a fiú az óra közepe alatt s ekkor eszébe jutott az a nap is mikor megsimerte.

[ - Láttátok ?
- Mit ?
- Hát az új lányt....annyira félelmetes.
- Inkább csodabogár....
- Annyira aranyos lenne, de a módora..
Hallota a srác az eszmecseréket miközben sétált reggel a folyosón. Nem látta még a lányt ,csak az forgott mindig a fejében amit aaz apja mondot. Állandóan viszhangoztak, hiszen bár neki mindene megvolt ,mindig magányosnak érezte magát.
~ Nem érdemli meg.... egy mosolyt sem látni az arcán és barátai sincsenek.... ~
Ekkor váratlanul megtorpant ahogyan a folyosó egyik ablakán kipillantott. A rózsaszín hajú lány egyedül állt az esőben és ázott. Csak állt és nézte a földet.
Hajáról csurogtak le az esőszemmek ,s arcára tapadt . Kieru már egy ideje nézte a lányt döbbenten.
Hime felpillantott lassan s ekkor belenézett mélyen a fiú szemeibe, az visszaközött váratlanul azoktól a szemektől.
Majd egy pillanatt alatt elrohant, és a lány ismételten lehajtotta a fejét.
Az anyja nemrég halt és és egy teljesen idegen helyre száműzte ahol senkit nem ismert és nem si akart.
Főleg nem attól az alaktól aki ezt tette az anyjával. A haramia feleségével és a kölykükkel.
Váratlanul az eső nem esett tovább a lányra s a pocsolya melette is felcsapot.
Hime felnézett lepedten ,de szemei üresek maradtak. A fiú tartotta fölötte az esernyőt de nem nézett rá.
- Mit akarsz ? - kérdezte a lány ,majd megfordult s elindult felvont fejjel az iskola felé ,de a fiú követte. Előszőr kiakadt majd elvigyorodott.
- Hülye liba...
- MIT MONDTÁL?
- Jól hallotad. - vigyorgot a fiú ,majd elindult előre ott hagyva a lányt. Nem törödött vele.
~ Nincs most igaza apámnak...~
~ Nem érdemli meg.... egy mosolyt sem látni az arcán és barátai sincsenek.... ~ 
Ekkor váratlanul a lány sírva ragadta meg a fiú karját és ment tovább vele.
Kieru nem szólt semmit ,csak előre nézett meredten és mentek tovább.
- Mi  a neved ? - halatszodott a nagy csendben váratlanul a lány elhaló hangja.
- Kieru...Jaiba Kieru...
Ekkor Hime mégjobban sírni kezdet ,megütötte a fiút ,ütötte ,ám ereje egyre jobban gengült s a fiú megsem érezte ezeket a szúnyog csipéseket.
- Szemétláda.... ]

Ezútán sosem látta többet sírni a lány . Eleinte tényleg csak azért barátkozott vele ,mert tudta az apja és Michiru történetétt s amikor látta a síró lányt ,úgy érezte ,muszály valamit tennie. Neki... pont neki aki általában mindenkivel rideg és ezért egy szép kis becenevet is kapott. És mégis mellé állt. Persze nem változott, szóval még mindig szívta állandóan a vérét ahogyan a lány is ütötte általában emiatt. Mégis ott voltak egymásnak ebben a harcbeli szerepben is. Barátok? Lehet azt mondani rájuk?
Ki tudja...
Azóta.... rájött ,egy ideje már nem azért volt a lánnyal ,mert tudja a történetett, hanem azért mert haverok lettek.
És... abban a másik világban idegeneknek sikerült azt elérni amit Kieru-nak sosem. Mosolyt csalni a lány arcára.
Sosem látta azelőtt mosolyogni és most mégis..... Talán csak az lombozódta ebben az egészben le.... hogy idegenek érték ezt el nála.

A szünet után visszaérve a következő óra miatt Kieru elkezdte a tankönyveket kipakolni, mikor egy cetli akadt a kezébe. Nem ismerte nem az ővé volt, mégis neki címezték. Lassan kibontotta majd a szemei elszükültek s kipillantott az ablakon váratlanul.
Lent csak egy barna kabátos barna hajú férfi intett ,majd elindult oldalra .
- Ki ez ?
- JAIBA HOVÁ MÉSZ!
Rontott ki az ajtón a fiú ,majd lerohant a pasas elé még épp időben.
- Ki a franc vagy te ?
- Tudni akarod... Lillth papja ? - vigyorodott felpillantra szűk szemeivel a pasas miközben belszívott a cigarettájába. Aztán lassan kifújta a füstöt ,míg Kieru elkerekedett szemekel nézett rá. Aztán komolyabb lett.
- Igen....

"Tudom ki vagy... és te?
Lillith papja... néz ki az ablakon
és fogadd el a sorsod....."